Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Betű: Kisebb | Alap | Nagyobb

Az 5 legnagyobb hazugság, amit nem szabad elhinned a szüléssel kapcsolatban - Egy szülésznő vallomása

Vajon egy szülésznő mindent tud, és mindent jól tud a szüléssel kapcsolatban? - Egy háromgyermekes édesanya elmondta, milyen berögződésektől kellett megszabadulnia akkor, amikor ő maga is gyermeknek adott életet.

Szerző: Szülők Lapja | 2021-01-18.


Vajon egy szülésznő mindent tud, és mindent jól tud a szüléssel kapcsolatban? - Diana Spalding háromgyermekes édesanya elmondta, milyen berögződésektől kellett megszabadulnia akkor, amikor ő maga is gyermeknek adott életet.

Mint írja, amikor elvégezte a szülésznőképzőt, akkor úgy érezte, mindenre felkészült, ami a szakmája során várhat rá - mindaddig, amíg teherbe nem esett.

Merthogy hiába tapasztalt már meg olyan sokféle szülést, még így is tele volt a feje téves elképzelésekkel, és ezért fontosnak tartja, hogy mindezektől a leendő anyukákat megszabadítsa.
 

Az 5 legnagyobb hazugság a szüléssel kapcsolatban


1. Azt gondoltam, létezik olyan, hogy tökéletes szülés.
Csak évek elteltével döbbentem rá, mekkora stresszt okozott nekem, hogy azt gondoltam, szülésznőként példát kell mutatnom, így mindenféle orvosi beavatkozás és érzéstelenítés nélkül KELL szülnöm, mert így az egyetlen és igazi.

Pedig egyáltalán nem. Mert ennek a szülésznőnek itt epidurális érzéstelenítésre lett volna szüksége. Ha korábban őszinte lettem volna magammal, bíztam volna a belső ösztönömben.

Mert a szülés az szülés, mindenkinek más, és ez így van rendjén, ettől lesz egyedi és felejthetetlen. Persze kismamaként lehetnek elképzeléseid és reményeid, hogy milyen lesz majd, de kérlek, egy percig se gondold, hogy egyik vagy másik fajta szülés többet ér. Egy kisbabának adsz életet, szuperhős vagy és kész, a többi nem számít.

2. Azt gondoltam, mindenkivel meg kell osztanom, hogyan tervezem a szülést.
Egy várandós kismamát kétségkívül izgalmas faggatni - hogy mi lesz a pici neme, neve, hogyan nő a pocakja, és persze hogy miként tervezi a szülést. De attól még, hogy mások kíváncsiak, az én döntésem, hogy miből mennyit akarok megosztani velük. Az én testem, az én babám, az én szülésem.

Hogy mit tanácsolok? Válogasd meg, kit avatsz be a terveidbe - ha olyan emberrel osztod meg, akiben megbízol, még jól is eshet, ha elmondod. Ugyanakkor emlékezz arra: semmit sem kötelező mesélned a leendő szülésedről, ha nem akarsz beszélni róla, különösen azzal az állandóan ítélkező rokonnal vagy ismerőssel nem, aki úgyis csak fanyalogna és beléd kötne.


(illusztráció)

3. Azt gondoltam, köteles vagyok végighallgatni mindenki tanácsát és szüléstörténetét.
Ez lényegében az előző gondolatmenet folytatása: persze egyes emberek tényleg jó szándékkal próbálnak segíteni és ötleteket adni, sőt, akár a saját szüléstörténetüket is megosztják veled okulásképpen, de legtöbbször azért megy az okoskodás és az észosztás, erre meg kinek van szüksége?

Egyszóval kedvesen, de udvariasan utasítsd vissza azokat, akik belelendülnének a tanácsadásba (kivéve, ha tényleg meg akarod hallgatni őket), valahogy így: "Értékelem, hogy megosztanád velem a szüléssel kapcsolatos tapasztalatod, de szeretném, ha témát váltanánk. Rájöttem, hogy mások szüléstörténetét hallva csak még inkább bestresszelek, ezért toljuk el ezt inkább a szülésem utánra, akkor majd szívesen meghallgatom, nálatok ez hogy volt."

4. Azt gondoltam, hogy a szülésélmény úgysem nagyon számít.
"Egészséges mama, egészséges baba, ez a lényeg" - hányszor hallottam ezt én is, és bár tényleg ez a legfontosabb egy szülésben, azért számít az is, hogyan jut el ide az ember.

Jogod van úgy megélni a szülést, ahogy szeretnéd.
Jogod van arra, hogy tiszteljenek és meghallgassanak.
Jogod van csalódottságot érezned a szülés miatt - még akkor is, ha a kisbabád egészséges.

Igenis számít, hogy mit élsz át szülés közben.

5. Azt gondoltam, hogy jól kell viselkednem vajúdás közben.
Folyton kedves és jól nevelt nőként azt hittem, hogy a szülésemet is csak bizonyos visszafogottsággal illő megélnem. Nem veszthetem el a fejem. Nem kiabálhatok túl hangosan. Nem hozhatom zavarba az embereket a viselkedésemmel.

Na, ezt már nagyon bánom.

A szülés egy alapvetően ösztönös dolog (függetlenül attól, hogy természetesen vagy császárral szülsz), és a tested ilyenkor úgy viselkedik, mint máskor soha. Akkor ne fogd vissza magad! Ha úgy érzed, jólesne a kiabálás, hát ordíts. Ha morognál, mint egy anyamedve? Tedd azt. Ha hirtelen arra támad kedved, hogy négykézláb ereszkedj és ringasd a csípőd? Tégy így.  

Persze tiszteld azokat, akik segíteni próbálnak, például ne harapd meg a hozzád legközelebb állót - de csak azért ne fogd vissza magad, mert szerinted így illik.

A te szülésed csakis a tiéd. Olyan egyszerűen hangzik ez, de erről a legkönnyebb megfeledkezni. Az egyetlen ember, akinek bármivel is "tartozol", az te magad vagy, és a kisbabád. Szóval nyugodtan állj ki magadért és kérd, amire csak szükséged van.

Forrás: Mother.ly
Fotó: Unsplash/Sharon McCutcheon
 Megosztom a Facebookon

Feliratkozás hírlevélre

Érdekesnek találtad ezt a cikket? Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkeinkről, iratkozz fel hírlevelünkre.

Email*
Név*

OLVASD EL EZT IS!

  • Terhesség
  • 0-3 év
  • 3-6 év
  • Hivatalos

©2016 Minden jog fenntartva - Szülők Lapja



Ezt olvastad már? [ Bezár ]
Otthon, barkács

3 hasznos eszköz a lakásban, amit érdemes beszerezni, ha gyerek és kisállat is van a háznál

vissza vissza