Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Betű: Kisebb | Alap | Nagyobb

Szeretnéd, hogy a gyermeked egyedül is elfoglalja magát? - Nevelési tanácsadó tippjei

Attól függően, milyen a mi gyermekünk és mit hozott magával genetikailag, bizonyos életkorokban mást várhatunk el tőle egyedül játszás terén, mint adott esetben egy másik, hasonló életkorú, ám egészen más beállítottságú gyermektől.

Szerző: Szülők Lapja | 2022-10-12.


A járványhelyzet alatt központi kérdéssé vált, hogyan lehet navigálni a háztartási feladatokat, a munkát és a gyerekeket egyszerre és otthonról. Ebben az írásban arról fogok beszélni, hogyan lehet egy gyereket pici korától kezdve segíteni abban, hogy később elmélyülten tudjon egyedül tevékenykedni.

Mindenekelőtt nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy a gyerekek ebben is, mint mindenben, egészen különbözők lehetnek. Vannak eleve babrálós gyerekek, akik imádnak hosszan foglalkozni ugyan azzal a tevékenységgel és ott vannak azok, akiknek ez nem erősségük, akiket például a folytonos mozgás, a változás, változatosság motivál.



Emellett a szociális igényekben is egészen változatosak lehetnek gyermekeink. Van, aki igényli, hogy sokat és sokszor lépjen kapcsolatba a környezetében lévő személyekkel, szereti megosztani az élményeit, érzéseit és vannak azok a gyerekek, akik szeretnek egyedül lenni első pillanattól és kevesebb igényük van a külvilág visszajelzéseire.
 

Mit tehetsz azért, hogy a gyerek egyedül is elfoglalja magát?


Szem előtt kell tartanunk, hogy attól függően, milyen a mi gyermekünk és mit hozott magával genetikailag, bizonyos életkorokban mást várhatunk el tőle egyedül játszás terén, mint adott esetben egy másik, hasonló életkorú ám egészen más beállítottságú gyermektől.

Fontos, hogy ne éljük meg kudarcnak, ha a mi gyerekünk minden igyekezet ellenére nem képes ugyan annyit, ugyan úgy elmélyülni, mint a másik gyerek a játszótéren. Ennek legtöbbször szimplán csak az az oka, hogy a mi gyerekünk nem egy másik gyerek. PONT.
 

Önálló játék csecsemőkorban


Legyen kevés inger a közelében
Mindenképpen azzal kezdeném, hogy egy csecsemőnek NEM KELL egyedül elfoglalnia magát. Ez nagyon fontos. Viszont már a gyermek születésének pillanatában sokat tehetünk azért, hogy olyan emberré váljon, aki örömét leli abban a tevékenységben, amit épp végez. Az első feladatunk a környezet kialakítása. Fontos, hogy olyan környezetet teremtsünk a gyermek számára, ahol nincs túl sok inger. Egy csecsemő számára még az egészen kevés inger is ingen nagy mennyiségű lehet.



Kezdetben, ideális esetben a CSEND és mellette mondjuk, egy játék nézegetése például épp elég lehet egyszerre. Vagy a halk dallamok, énekszó és a ringatás is elég inger egy újszülött számára. Nyilván ahogy növekszik, fokozatosan ezt lehet növelni, de nem KELL szükségszerűen, módszeresen ingerekhez szoktatni a babát.
 
Hagyjuk a zenélő játékokat és ne legyen folyamatos háttérzaj
Azzal nagyon sokat árthatunk, ha tömérdek mennyiségű színes, zajos játék van a gyermek körül. Ilyenkor szegény azt se tudja melyikre nézzen, melyik felé nyúljon. A folyamatos háttérzaj (pl.: rádió, tv) is nagyon káros lehet, ha az a cél, hogy a gyermek megtanuljon elmélyülten tevékenykedni. Az agy próbál reagálni az összes őt ért ingerre. Ha 6 játék van a padlón, mellette megy a tv és anyu még süt-főz is, akkor bizony a baba agya ezekkel mind foglalkozni fog egyszerre és meg is szokja, hogy egyszerre több dologra fókuszáljon. Mindegyikre egy picikét.

Az igazán jó játék egyszerű
Próbáljunk tehát a gyermek életkorára tekintettel, mindig arra törekedni az első pillanattól, hogy kevesebb és minőségi ingereket kapjon. A játékokat nem kell kidobálni, jó megoldás lehet cserélgetni őket. Egy kúszó baba például kaphat a szőnyegre 2-3 különböző anyagú, formájú, színű tárgyat és motiváljuk őt arra, hogy ezekben keressen örömet. Az igazán jó játék EGYSZERŰ és NEM "TUD" SEMMIT. Ha egy játék zenél, villog, beszél, mozog magától, akkor az a játék nem alkalmas arra, hogy elmélyült tevékenységre ösztönözze a gyereket.


Önálló játék totyogós korban


Kisebb és idősebb korban is nagyon fontos szerepe van az együtt játszásnak. Igazán jól EGYEDÜL az a gyerek tud játszani, akivel nagyon sokat játszanak együtt.

Játssz együtt vele!
Az igényes játéktevékenység bizony tanulható, utánozható és nem feltétlenül tudja a gyermek magától produkálni. Tehát a másik, amit első perctől megtehetünk azért, hogy gyermekünk később jól eljátsszon egyedül, az, hogy EGYÜTT JÁTSZUNK VELE. Bizony furcsán hangozhat, mert azt hihetjük, hogy ezzel fogjuk hozzá szoktatni ahhoz, hogy ne tudjon egyedül játszani, de ez így önmagában tévedés.

Tippek az együtt játszáshoz
1. Mutassuk meg, mi az, amit egy- egy játékkal játszani lehet. Ne várjuk el, hogy a gyerek kirakja a kirakót, ha sosem látta, hogy ezt mi többször, visszatérően, élvezettel megtesszük.
2. Cifrázzunk! Ha például látjuk, hogy a gyermek kavargat a lábosban, becsempészhetünk új elemet ebbe a játékba, mondjuk azzal, hogy "megfűszerezzük" az ételt.
3. Csináljuk egymás mellett. Az együtt játszás a gyermekeknél sokáig az egymás mellett tevékenykedést jelenti. Tehát, ha mi mellette ülünk és mi is építünk miközben ő is, akkor neki az egy MINŐSÉGI KÖZÖS tevékenység. Elleshet tőlünk valamit, ha mást nem, azt, hogyan kell hosszan a kockákra fókuszálni.
4. Figyeljük! Üljünk le a gyermek mellé és élvezzük, ahogy tevékenykedik. Lássa, hogy ezzel örömet okoz. Legyünk jelen és elérhetők, hogy bevonhasson minket a tevékenységébe. Nem kell semmit tennünk, majd ő irányít, mi pedig csak legyünk a játszótársak, akik engedelmesen követik a szabályait. Igazi terápiás hatása van az ilyen együtt játszásnak!

Ne vedd át az irányítást
Ami rettentően fontos, NE VIGYÜK TÚLZÁSBA. Sajnos nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, de a kevesebb itt is sokkal több lehet. Ha túlságosan erőszakosan, intenzíven akarunk beavatkozni, bizony teljesen elvehetjük a gyermek kedvét az adott játéktevékenységtől (ez igaz a rajzolásra és a mesélésre is, nem csak a szabadjátékra).



Legyünk óvatosak. Figyeljük érzékenyen a gyermek visszajelzéseit. Ha "megfűszereztük a levest" és ő erre elvonul vagy eltol, akkor ez egy finom jelzés arra, hogy ez a beavatkozás sok volt. Ha tartunk tőle, hogy nem érezzük jól a határokat, akkor először csak figyeljünk és játszunk mellette, csatlakozzunk csak akkor, mikor hív.

Ha nagyon erőszakosan lesöpörjük a gyereket a színpadról, azzal bizony a komplett ellentétét érhetjük el annak, amit szeretnénk. Ha mindig, minden tevékenységbe bekapcsolódunk, állandóan magyarázunk, akkor a gyerek teljesen belekényelmesedik ebbe és egyszerűen elveszti a lelkesedést az iránt, hogy egyedül fedezzen fel, egyedül találjon ki dolgokat, GONDOLKODJON.

Hagyd egyedül tevékenykedni
Tudom, nagyon ambivalens, de a következő tanácsom épp, az lesz tehát: HAGYJUK EGYEDÜL TEVÉKENYKEDNI a gyereket. Akkor is, ha számunkra felesleges, érdektelen a tevékenység, amit végez. Ha látjuk, hogy örömét leli abban, hogy egy órán keresztül ugyan azt az egy mozdulatsort gyakorolja, akkor egyszerűen HAGYJUK BÉKÉN.

Ne akarjunk állandóan jelen lenni, mindenbe beavatkozni, mindent tovább fejleszteni. Ne akarjunk valamit folyton megtanítani. Nehéz, de meg kell találni a pillanatokat, amikor félre kell húzódnunk és azokat, amikor óvatosan beosonhatunk a gyermek játékába, de LÁBUJJHEGYEN.

Mutass példát
Sajnos a nem elmélyülés társadalmi szintű jelenség a 21. században. A telefonnyomkodás, több tevékenység futtatása egyszerre. Tőlünk is ezt látja a gyermek. Tartsuk tiszteletben például a játékidőt és ne nézegessük a telefont, mikor leülünk együtt játszani. Ha az 10 perc, legyen csak 10 perc, de az legyen TÉNYLEG azé a tevékenységé, amit végzünk. Ugyan ez igaz a közös vacsorákra. A gyermek másol minket, példa számára a mi életformánk. Ha szeretnénk megtanítani arra, hogy hosszabb távon egy tevékenységben maradjon, tanuljuk meg mi is JELEN LENNI a tevékenységekben.

Tartsd be az ígéreted
Végezetül pedig még egy fontos tanács: TARTSUK BE AZ ÍGÉRETÜNKET. Ha azt mondtuk a gyereknek, hogy mindjárt jövök, csak befejezem a főzést, akkor soha ne okozzunk ebben csalódást. Születésétől fogva szoktassuk ahhoz, hogy ha azt mondtuk, hogy egy tevékenység befejezése után az ő ideje következik, amikor játszani fogunk, akkor az úgy is legyen.

Ha tudja a gyermek, hogy bízhat abban, amit ígértünk, nyugodtabban elfogadja, hogy egyedül kell játszania, hiszen tudja, hogy MINDIG el fog jönni az ő ideje. Azonban, ha sokszor csalódott már, mert a főzés után még elintéztünk egy telefont, és beraktunk egy mosást, akkor nem tud megnyugodni és elvonulni, hiszen szemmel kell tartania minket és folyamatosan figyelmeztetni az ígéretre.



Ne felejtsük el, a gyerek figyel és elsősorban nem a szavainkból, a tetteinkből tanulja meg, hogy kik vagyunk!

Szerző: Kiss Szilvia Piroska neveléstudomány mester szakot végzett pedagógus, nevelési tanácsadó, a Segítség, nevel a gyermekem blog írója
Fotók: Rawpixel



OLVASD EL EZT IS!

©2016 Minden jog fenntartva - Szülők Lapja