Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Betű: Kisebb | Alap | Nagyobb

5 nevelési hiba, ami elmélyíti a testvérféltékenységet - Mit ajánl a gyermekpszichológus?

Hogyan kell ügyesen felkészíteni a nagytesót a kisbaba érkezésére? Ezentúl minden programra valóban együtt kell menni a két gyerekkel? Hogyan lehet igazságot tenni a testvérek közötti vitákban? Testvérféltékenységről, testvérek közötti konfliktusokról és a testvérekkel kapcsolatos nevelési hibákról pszichológus szakértőt kérdeztünk.

Szerző: Bojti Andrea | 2016-08-08.


A testvérek közötti rivalizálás a világ legtermészetesebb dolga. Az embergyerek - természetéből fakadóan - maximális szülői figyelemre vágyik, ezért amikor osztoznia kell azon, az könnyen konfliktusok forrásává válhat. Éppen ezért a testvérféltékenység teljes megszüntetése nem lehet reális cél. A féltékenység viszont enyhíthető.


Testvérféltékenység - leggyakoribb hibák, amit sok szülő elkövet



1. Felkészületlenül várni a kistestvért

Bármekkora korkülönbség is van a gyerekek között, mindig beszélni kell róla, hogy kistestvér érkezik a családba. Korábban egy anyuka a gyerekek közti féltékenykedések kapcsán megemlítette, hogy ők nem tartották fontosnak elmondani a nagyobb gyereknek a testvér érkezését, mert csak 15 hónap köztük a korkülönbség, úgysem érti. Látszólag ez így is történt, de valójában már a kezdetektől felmerültek a nehézségek. A nagyobb gyerek viselkedése, szokásai megváltoztak. Újra szopizni szeretett volna, és éjszaka sokszor felkelt, csak hosszas küzdelmek árán lehetett visszaaltatni. A féltékenykedés nemcsak a testvér elleni kifejezett agresszióban nyilvánulhat meg. A gyerekek a változásokra általában viselkedéses formában reagálnak. A testvér iránt érzett ellenérzésüket kivetítik a külvilágra. Az addig szófogadó kisfiú veszekedni kezd a játszótéri kispajtással, a 4 éves kislány újra elkezd éjszaka bepisilni, a kamasz ront a jegyein.

Mi tehet a szülő?
Könnyít a szülő helyzetén, ha már a baba megszületése előtt elkezdi felkészíteni a nagyobb gyermeket a kisbaba érkezésére. Ha ez közösségbe szoktatással jár, akkor azt is érdemes minél hamarabb elkezdeni, vagy jóval a szülés utánra időzíteni. Nem szerencsés, ha egybe esik a szülés és az óvodakezdés. Az előkészületeknek már az is része, ha a család tervezi a babát, és erről is szó esik. Nyilván ez egy idősebb testvér esetében életszerűbb, de valamilyen szinten be lehet avatni a nagyobb gyereket abba, hogy a szülők testvért terveznek.



2. Azt gondolni, hogy mindent ugyanúgy meg tudunk tenni, mint az első gyereknél

Sok szülő beleesik abba a hibába, hogy mindenáron szeretné ugyanazokat a lehetőségeket biztosítani a kicsinek, amit annak idején a nagy kapott. Be kell azonban látni, hogy ez fizikai képtelenség. Például abban a családban, ahol már van egy gyerek, nem lesz síri csönd, ha alszik a pici. Azért sem tudjuk az összes figyelmünket megadni neki, mert a nagyobbnak is szüksége van ránk.

Mi tehet a szülő?
El kell engedni tehát azt a gondolatot, hogy minden ugyanolyan lesz majd, mint a nagynál. Főleg igaz ez akkor, ha nagy a korkülönbség a gyerekek között. Sokan azért vállalnak nagy korkülönbséggel gyereket, hogy a picinek is minden figyelmet ugyanúgy meg tudjanak adni. Ugyanakkor ez még így sem lehetséges, mert egy kamaszkorú testvér is igényli a szülői figyelmet, és a nagy korkülönbség ellenére is számolni kell a testvérféltékenységgel.

3. Mindig mindent együtt csinálni a gyerekekkel

Közkedvelt gondolat, hogy a testvérek közti egyenlőség érdekében minden programot együtt szerveznek a gyerekekkel. Senki semmiből nem maradhat ki. Ez az elv alapvetően egy jó elgondolás. Valóban törekedni kell rá, hogy a családi egység meglegyen, és egyik gyerek se érezze magát kirekesztve. Ugyanakkor alapvető igénye a gyerekeknek, hogy személyes időt is eltölthessenek a szüleikkel. Amikor csak kettesben/hármasban vannak anyával és apával, amikor azt csinálnak, amit ő szeretne, és nem kell osztozni a testvérével a szülők figyelmén. Egészen kicsi kortól lehet egy egyezséget kötni a gyerekekkel, hogy bizonyos időközönként mindenkinek jár egy kis külön program anyával és apával. Elég az, ha csak együtt kiszaladnak egy tejért a boltba.

Mi tehet a szülő?
Fontos kimondani, hogy ez most egy külön program. Egyik kedvenc példám erre annak a 12 éves lánynak az esete, aki nagyon kamasz módjára lázadt már a szülei ellen a testvérével való rossz viszony miatt. Többek között szeretett volna már egyedül otthon maradni, amikor az anyukája nagybevásárlásra indult. Ekkor találtuk ki azt, hogy átkeretezik a nagybevásárlást. Nem egy kötelező szenvedés lesz elmenni neki, hanem egy csajos program anyával. Már a következő alkalommal arról számolt be az édesanyja, hogy lenyugodtak a kedélyek a bevásárlás során, és tudtak egy jót beszélgetni. Az ilyen külön programok jól ki tudják a gyerek kapcsolatigényét elégíteni, és apránként oldhatják az egyéb konfliktusokat. Tudjuk, hogy a gyerekek sokszor azért balhéznak, hogy felhívják a szülők figyelmét magukra. Az állandó fegyelmezés mellett ez egy pozitív kommunikációs eszköz.

4. Igazságot tenni a vitákban

Mi tehet a szülő?
A gyerekeket meg kell tanítani a konfliktusok kezelésére. Természetesen minél kisebbek, annál inkább szükséges a szülői beavatkozás. Ezek azonban korlátozódjanak magára a cselekvésre. Például nem szabad bántani a másikat, nem szabad elvenni a játékot, stb. Ezeket a döntéseinket pedig minden esetben indokoljuk. Nemcsak a testvére, hanem a másik gyerek játékát sem szabad elvenni - ez egy világos alapszabály.

Soha ne a gyereket minősítsük, és ne a kapcsolatukra fókuszáljunk, hanem a helyzetet kezeljük. Igazságot tenni a gyerekek között azért nem tudunk, mert soha nem tudhatjuk biztosan ki kezdte a konfliktust. Még akkor sem, ha egyértelműnek látszik, hogy a nagy elvette a kicsi játékát. Mi van akkor, ha ez egy tegnapi sérelem megtorlása? Akkor a nagy igazságtalannak fogja érezni a büntetést és nemcsak a testvérére, hanem a szülőre is haragudni fog.

5. Megvédeni a kistestvért, mert ő még kicsi és túl nagy felelősséget tenni a nagytestvérre, mert ő már nagy

Mi tehet a szülő?
Ezt a pontot nem gondolom, hogy hosszasan kéne magyarázni. Ha pusztán a testvérsorban betöltött szerep miatt várunk el bizonyos dolgokat a gyerektől, azzal olyan szerepben fixáljuk, mely később a személyisége részévé válik.
Biztosan mindenki ismer a környezetében olyan embert, aki felnőtt létére is kicsi szerepben van, vagy például kamaszként felnőtt módjára viselkedik. De nem kell ilyen messzire menni. A kisebb testvér is kezdeményezheti a konfliktust és a nagyobb is érezheti azt, hogy védelemre szorul.

Záró gondolatként szeretném megjegyezni, hogy a gyerekek közti konfliktusok megoldása és a jó kapcsolat kialakítása minden családban egy örök kérdés. Még akkor is, ha nem beszélnek róla és látszólag imádják egymást a testvérek. A testvérféltékenység valamilyen formában mindenhol megjelenik.

Szakértő: Bojti Andrea gyermekpszichológus
Fotó: Pixabay
 Megosztom a Facebookon

Feliratkozás hírlevélre

Érdekesnek találtad ezt a cikket? Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkeinkről, iratkozz fel hírlevelünkre.

Email*
Név*

OLVASD EL EZT IS!

  • Terhesség
  • 0-3 év
  • 3-6 év
  • Hivatalos

©2016 Minden jog fenntartva - Szülők Lapja