Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Betű: Kisebb | Alap | Nagyobb

Így ronthatod el könnyen a gyerekkel való jó kapcsolatodat - Érzékeny dologra világított rá egy apuka

Milyen szerepet töltenek be az apák a gyermekeik életében? Mit ront el sok apuka, amikor a gyermekével tölti az időt? Egy kétgyermekes édesapa és szerző érzékeny pontra tapint rá a következő történettel, olvasd el!

Szerző: Szülők Lapja | 2018-01-11.


Az apukák szerepéről és a fontossági sorrend megszabásáról beszél Rob Parsons: A hatvanperces apa című könyvében - ebből idézünk most.

"A fiatal pár együtt lépett ki a kórház kapuján. A férfi kis csomagot tartott a kezében, mely nem volt több három kilónál... Büszkébb volt, mint egész életében bármikor.
Először az újdonsült anya szállt be az autóba, aztán a férj benyújtotta a karjában tartott újszülöttet az asszonynak. És ekkor történt valami. Az autóban megszólalt a telefon.Még ma sem emlékszik, miért tette, de egyik kezével elengedte a gyereket, és a telefonért nyúlt. Egy pillanatra mintha megállt volna az idő, a fiúcska babát fél kézzel egyensúlyozta. Felesége felsikoltott, ő elengedte a készüléket és megragadta a babát. Bárki is volt az, a vonal megszakadt.

A telefon aznap csatát vesztett, de még abban a pillanatban megesküdött,hogy az új jövevény soha többé nem fog elsőbbséget élvezni. Jól megtervezett hadműveletbe fogott, hogy az apának ne maradhasson ideje gyermeke számára.

Tizennyolc évvel ezelőtt történt mindez, és a telefon azóta minden alkalommal megszólalt, mikor az esti mese legizgalmasabb része következett volna, vagy amikor a társasjáték a végéhez közeledett - és még évekkel később is, amikor az apa és kamasz fia beszélgetésbe kezdett. A telefon minden alkalommal elhitette az apával, hogy csak pillanatokra veszi igénybe az idejét, és hamarosan folytathatja, amit félbeszakított. Az apa még csak nem is sejtette, mekkora csapdába került. A telefon soha többé nem veszített...
Mikor a tizennyolc éves fiú elköltözött otthonról, a telefon nem csörgött többé. A bosszú kiteljesedett.


A példázat egy emléket idéz fel bennem. Amikor a lányom kicsi volt, nagyon szerette, ha lefekvés előtt olvastam neki. Mikor a történet legizgalmasabb részéhez értünk, megszólalt a telefonom. Mire ő ezt mondta:
- Hagyd, apu, hadd csörögjön!
Persze ennyi erővel arra is kérhetett volna, hogy repüljek ki az ablakon...
- Egy pillanat, és itt leszek - válaszoltam, és már rohantam is ki a szobájából, kettesével szedve a lépcsőfokokat.
Egyik hívást követte a másik, mígnem eszembe jutott, hogy a békát még nem változtattam vissza királyfivá. Lélekszakadva rohantam vissza a gyerekszobába, de a kis szemek hiába küzdöttek, hogy nyitva maradjanak.

Ma már tudom, aznap este rosszul választottam. Hiszen dönthettem volna másként is.
Életem során sok ezer üzleti telefonhívást kaptam. Közülük számos esetben az ügyet halaszthatatlannak titulálták, de egy kezemen meg tudnám számolni azokat az eseteket, amikor a kérdés valóban nem várhatott húsz percet.

A hozzánk intézett kérdések sürgősségét általában aszerint mérlegeljük, hogy ki az a személy, aki kér tőlünk valamit. Hajlunk arra, hogy főnökünk, közeli barátunk vagy legfontosabb üzletfelünk kérésének kiemelt figyelmet szenteljünk. Telefonhívásaik azonnali reakcióra késztetnek bennünket, és bármilyen elfoglaltak vagyunk is, rájuk mindig szakítunk időt.

Gyermekeink sajnos nem rendelkeznek a főnökök, kollégák vagy az üzleti partnerek varázserejével. Akár esti mesét mondunk a legkisebbnek, akár együtt modellezünk a tízévessel, vagy éppen kamaszgyerekünk házi dolgozatában segédkezünk, könnyedén faképnél hagyjuk őket azzal az átlátszó kifogással, hogy: "Majd holnap befejezzük!"

Egy családapákról készített felmérés azt vizsgálta, hogy saját megítélésük szerint az apák naponta mennyi időt fordítanak arra, hogy kisgyermekeikkel beszélgessenek. A legtöbb férfi ennek időtartamát 15-20 percre becsülte.
Az apa gyermek párbeszéd időtartamának pontos mérése érdekében a kutatók mikrofonokat helyeztek el az apákon és a gyermekeiken. A vizsgált személyek átlagosan kevesebb mint 40 másodpercet (!) töltöttek naponta a gyermekeikkel, ami három 10-15 másodperces párbeszéd formájában valósult meg.
 
Egy másik felmérés szerint az apák átlagosan napi 3 percet fordítanak a gyermekeikkel való beszélgetésere, ugyanakkor a gyermekek naponta közel 3 órát töltenek a televízió előtt."

Ha legközelebb csörög a telefonod, miközben munkaidő után a gyermekeddel foglalkozol, mit teszel?

Forrás: Rob Parsons: A hatvanperces apa
Fotó: telegraph.co.uk
 Megosztom a Facebookon

Feliratkozás hírlevélre

Érdekesnek találtad ezt a cikket? Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkeinkről, iratkozz fel hírlevelünkre.

Email*
Név*

OLVASD EL EZT IS!

  • Terhesség
  • 0-3 év
  • 3-6 év
  • Hivatalos

©2016 Minden jog fenntartva - Szülők Lapja