Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Karácsony
Betű: Kisebb | Alap | Nagyobb

Kék Madár személyközpontú oktatási program: Ahol tényleg az a fontos, hogy a gyerek a saját tempójában fejlődhessen

"Az igazi változáshoz nem nagy átalakítások kellenek, nem is nagy beruházások, hanem szemléletváltás. Amit mi csinálunk, csinálhatná bárki, bárhol" - Interjú a Kék Madár program vezetőjével.

Szerző: Szülők Lapja | 2020-11-20.


A Kék Madár egy alsó tagozatos nevelési-oktatási program, ahol a középpontban a gyermek áll, de ami ugyanakkor a gyermek-pedagógus-szülő háromszögére építi alapelveit. Hogy mi mindent érdemes róla tudni, az kiderül Komáromi Sándor interjújából, aki Jegesné Rémesi Irénkével, a veszprémi Báthory István Általános Iskola Kék Madár programjának vezetőjével beszélgetett.

- (Komáromi Sándor) Úgy tudom, a Kék Madár programban nincs olyan, hogy a szülő kizárva érzi magát az oktatási és nevelési folyamatokból, hiszen közös ügy, hogy a gyermek jól működő, boldog, felelősségtudattal élő, magát kibontani képes erővé váljon. Ahogy ismerem a Kék Madarat, ebben a sikerben nincs hiány. Ahogy a folyosóra lépek, tanárokba botlok a szünetekben is...

- (Jegesné Rémesi Irénke) Valóban. Nálunk a jelenlét a legfontosabb. Nem a tanári asztal mögött vagyok, nem rejtőzöm a státusz mögé, nem falazom el magam, hanem mindig megszólítható vagyok. Ritkán megyünk fel a tanáriba, hiszen egy alsós gyereknek bármikor bármiben szüksége lehet ránk.

Itt kell lennünk, mert a 45 perces kereteket is másképp tartjuk, rugalmas időbeosztással dolgozunk - a mindenkori szükségleteket törekszünk figyelembe venni az automatizált leállások és újraindítások helyett.

Folyamatban gondolkodunk, amiben ki-ki a saját tempójával és szükségleteivel tud haladni, így aztán valóban együtt érjük el a közös célokat, legyen az egy projekt befejezése, vagy a tudás aktuális állapotának felmérése.

- Ez azért nagyobb feladat is a pedagógusnak...

- Természetesen. Az is hozzátartozik a programhoz, hogy nincs napközis nevelőnk. Az osztályokkal két tanító halad, "gurulós formában" egészen negyedikig, illetve, ha valamelyik osztályban van SNI-s gyermek, akkor pedagógus asszisztens is kíséri a folyamatainkat. Így felváltva vagyunk délután is a gyerekekkel.

- Azt mondod, vagyunk. Te, mint a program vezetője is?

- Hát hogyne. Ugyanúgy tanítok egy osztályközösséget én is, nem tudnám elképzelni, hogy ne legyek aktív részese a gyerekekkel való munkának. Olyan sokat, gyorsan változik ma a világ körülöttünk.  Így a társadalmi kihívásoknak megfelelően a programjainkat is folyamatosan igazítgatjuk, alakítgatjuk, természetesen legfőbb alappilléreink szem előtt tartásával.

- Mik ezek a pillérek?

- Elsőként is a személyiségközpontúság. Figyelembe vesszük a gyerekek érési idejét, a kapcsolat a tanítók és a gyerekek között nem formális, nem tekintélyelvű, hanem a kölcsönös tiszteletre építve igazi élő, hiteles emberi kapcsolat. Fontos, hogy működési rendünket a gyerekekkel közösen alakítjuk. Nem a 45 perces menetrendben gondolkodunk, nem jegyeket adunk, hanem szöveges visszajelzéseket, és mindent együtt csinálunk.

Az iskola nem az életre készít fel, mert az együtt töltött idő maga az élet, tehát élünk, és szeretünk így lenni. Rengeteget vagyunk szabadban, erdei iskolában, szülőkkel közös kirándulásokat szervezünk, és mindig aktívak vagyunk. Így fejlődik a szabad önkifejezés, a véleményalkotás, valamint a sokrétű, összetett gondolkodás, ami döntéseink során több szempontot enged érvényesülni.

Az egyik legfontosabb hozadéka ennek az, hogy a nálunk tanuló gyerekek egyszerűen meg merik szólítani a felnőttet a kérdéseikkel, ki merik fejezni igényeiket, érzéseiket, tudnak segítséget kérni és adni egyaránt. Ez az önállóság és felelősségteljes attitűd egyik kulcsa.

- Ezek igazán jól hangzanak, de ez rengeteg munka...

- Igen, de megéri. Amikor azt mondjuk, hogy a program személyiségközpontú, ez nem csak a gyerekre értendő, hanem a pedagógusra is. Mindenki más, mindenki másban jó, másra fogékonyabb, másban tud kiteljesedni, és ez olykor az osztály projektjein is felfedezhető. A háromszögünknek köszönhetően pedig gyerek, szülő és pedagógus között olyan emberi kapcsolatok tudnak kialakulni, amik egyszerűen jobbá tesznek, motiválnak, és belső energiát adnak. Emiatt nem úgy fárasztó, ahogyan egy munkahelyi szerep, vagy egy munka fárasztja az embert.

- Hol képzik a Kék Madaras pedagógusokat? Elvégre több, és másfajta felkészülést igényel az ilyen tanítás.

- Vagy inkább másfajta szemléletet. De az is igaz, hogy nekünk nagyon sok belső képzésünk van. Mi, Kék Madaras tanítók minimum havonta egyszer belső műhelymunkára ülünk össze. Ezen felül, ha megvitatandó kérdés, netán probléma adódik, többször is, akkor mindenképpen csapatmunkában dolgozunk rajta. Járunk külsős képzésekre, én magam több pedagógus továbbképzésben is részt veszek fejlesztőként, illetve képzőként is. Mindig találkozunk új módszerekkel is, akkor ezeket behozzuk, megtanítjuk egymásnak. Csapat vagyunk, ez látszik is rajtunk. Segítjük egymást, összezárunk, ha kell, megosztunk minden feladatot. Jelenleg 8 pedagógus és 3 asszisztens van.

- Mik a kiválasztási szempontok?

- Van, aki gyakornokként érkezett hozzánk, és azonnal látszott, hogy helye van itt. Egyrészt tudni kell csapatban dolgozni, közösségi életet élni. Ma már ez is nagy szó, de mindenképpen kritérium. Aki közösséget akar formálni, maga is közösségi ember kell legyen. Tudni kell szakítani a rossz beidegződésekkel. Volt már fiatal gyakornok, akiről azt gondoltuk, nagyszerű, friss dinamikát hoz majd, de fél órán belül sarokban állt az egyik gyerek. Ez nem a mi szemléletünk.

Kell továbbá bírni az állandó váltást is, nyitottnak kell lenni új dolgokra, hiszen a személyiségközpontú oktatás, éppen azért, mert változik a gyerek, a körülmény, a problémák, állandó váltásra való képességet is igényel. No, és mivel egyénre szabott a haladás, több a készülés is. Nem biztos, hogy erre a típusú tanításra bárki alkalmas. A jelenlegi pedagógusaink egy része úgy került hozzánk, hogy gyermeke is kék madaras osztályba járt, és megérezte az ízét.



- Itt egy ilyen fantasztikus, a köznevelésen belül működő, és azzal kompromisszumosan jó kapcsolatot ápoló program, és ti vagytok az egyetlen Kék Madár?

- 1992-ben indult az első osztályunk, akkor egy alsós kísérleti programként. Nagyon szigorúan ellenőrizték, teljesülnek-e az elvárások, és hát teljesültek, jobb eredményekkel, mint az általános tendenciákban tapasztalható volt. Akkoriban nagyon nagy áttörés volt az oktatásban, akkor jelentek meg alternatív formák nálunk Magyarországon. A Waldorf, a Rogers-féle iskolák, vagy Winkler Márta iskolája mind-mind inspiráló kezdeményezés volt. Mi sajátot akartunk, átvéve egy-egy elemet a reformpedagógiákból, de a saját környezetünkhöz, személyiségünkhöz igazítva, így született meg a Kék Madár.

Azóta sokat finomodott, alkalmazkodtunk többek között az IKT eszközök világához, hangsúlyosabbá vált a környezettudatos, fenntarthatósági szemlélet formálása. Rengeteg helyen jártunk módszertani előadásokat, képzéseket tartani. Előminősített referenciaintézményként, mentorintézményként működtünk, bemutató foglalkozásokat, workshopokat tartottunk. A programot egészében nem vette át senki, de elemei meg-megjelennek másoknál is.

Legfontosabb napindítónk a beszélgetőkör, minden napot ezzel kezdünk, ahol a gyerekek behozzák éppen aktuális témáikat, történéseiket, otthoni dolgaikat. Rengeteget tudunk meg így egymásról. A projekt-pedagógia módszerével tanítunk, ami a gyerek felfedezéseit, aktív tapasztalását és az ebből származó élményt teszi a tanulás központi motívumává.

Programunk egyik alapértéke a népi hagyományok tisztelete és képviselete is, ez a kézműves foglalkozásaink során éppúgy megmutatkozik, mint ünnepköreink, vagy az évszakok köré szerveződő tevékenységeinkben. Nagy hangsúlyt fektetünk a művészeti nevelésre is. Hogy ez így komplexen nem lett tendencia, az annyira nem zavar minket, de nagyon dolgozunk azért, hogy legalább egyes elemeket a felső tagozatban is megjelenhessenek.

- A Kék Madár mégsem lett alternatív iskola...

- Nem akartunk azzá válni. Nem akartuk azt a hajtást, azt a bizonytalanságot. De leginkább azt nem akartuk, hogy csak olyanok férjenek hozzá ehhez a másfajta tanuláshoz, akik ezt meg tudják fizetni.

- Úgy látom, a nálatok összegyűlt tudást és tapasztalatot igazából csak felmarkolni kellene.

- Az igazi változáshoz nem nagy átalakítások kellenek, nem is nagy beruházások, hanem szemléletváltás. Amit mi csinálunk, csinálhatná bárki, bárhol. Semmi nem tiltja, hogy a reggelt beszélgető körrel indítsuk, hogy erdei iskolákat szervezzünk, hogy a szülőkkel elmenjünk kirándulni, vagy hogy személyre szabott szöveges értékelést készítsünk akár a jegyek mellé is. Ahogy az sincs tiltva, hogy kipróbáljunk új oktatási, élménypedagógiai módszereket, projekt-formákat, kooperációs technikákat, különböző tanulási stratégiákat ismertessünk meg a gyerekekkel.

A legnagyobb probléma, úgy gondolom, a mostani pedagógusok vállalkozási kedvének, motiváltságának a hiánya. Sokan okolják a körülményeket, a lehetőségeket, és hát azok valóban sehol nem ideálisak. A pedagógus pálya presztízse, megbecsültsége is meglehetősen alacsony. Mégis, aki úgy tanít, hogy közben szereti a gyerekeket is, a munkáját is, és közösségben érezheti magát a szülőkkel lévő kapcsolatban is, az derűsebb szemléletre ad okot. A legnagyobb baj, hogy a pedagógusképzés személyiséget nem fejleszt, pedig ez lenne a legfontosabb. A pedagógus a személyiségével dolgozik. Azt kell először fejleszteni, önismerettel, pedagógus helyzetgyakorlatokkal, konfliktuskezelési és kommunikációs gyakorlattal, emellé pedig kell a szaktudás.

- 30 év nagy idő. Azóta szárnyal a Kék Madár, és aktívan dolgozol te is. Mi lesz utánad?

Valamikor azt reméltük, ilyen lesz az egész közoktatás. Én elégedett vagyok, mindent elértem, jó helyen vagyok. Rengeteget adott a Madár, a gyerekeink olyan értékrendet kaptak, ami a mai napig meghatározza az életüket. Nekem ez az életem, a magánéletemtől sem tudom leválasztani, a gyerekeim is idejártak. Ami a hobbim, én abból élek. Az azért hiányzik, hogy nincs felsős folytatása, mert még mindig rengeteget lehetne kihozni belőle, építve a megszerzett képességeikre. Ha önálló iskola lehetnénk az oktatási rendszeren belül, önálló tantestülettel rendelkeznénk, az lenne az igazi.

A Kék Madár akkor szárnyal tovább, ha a kollégáim fontosnak érzik, és továbbviszik. Mert gyerek mindig lesz, és olyan családok is, akik ilyen szellemben szeretnék gyermekeik iskoláztatását.

Szerző, fotók: Komáromi Sándor - Facebook/Fölnőttségek
 Megosztom a Facebookon

Feliratkozás hírlevélre

Érdekesnek találtad ezt a cikket? Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkeinkről, iratkozz fel hírlevelünkre.

Email*
Név*

OLVASD EL EZT IS!

  • Terhesség
  • 0-3 év
  • 3-6 év
  • Hivatalos

©2016 Minden jog fenntartva - Szülők Lapja



Ezt olvastad már? [ Bezár ]
Játék tippek

50 játék, ami a legjobban fejleszti a gyereket - Ezeket javasolják a szakemberek 0-12 éves korig

vissza vissza