Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Betű: Kisebb | Alap | Nagyobb

Leküzdötte a rákot, és gyermeket vár…

Lehetséges rákos betegség után babát vállalni? Igen! Történetünk főszereplője is legyőzte ezt a súlyos betegséget és meggyógyulva a vastagbélrákból, jelenleg babát vár. (képünk illusztráció)

Szerző: Szülők Lapja | 2013-07-19.


Egy orvos életében sok megrázó pillanat akad. Olykor nehéz, torokszorítóan fájdalmas. Hogyan lehet mindezt emberként és emberséggel kezelni? Annyiféle válasz létezik a kérdésre, ahányan megélik a megpróbáltatásokat.


Újra reménykedve
Egy nőgyógyász számára – úgy gondolom – sokkal több az örömteli esemény, a sikerélmény, hiszen az ember születésénél segíthet. Mi több, előbb. Abban, hogy egyáltalán az élet elkezdődhessen. Dr. Vereczkey Attila meddőségi és endoszkópos specialista azon szerencsések közé tartozik, akinek megadatik ez az élmény. Melinda és György meddőségi ultrahangvizsgálatra jelentkeztek nála. Évek óta vágynak gyerekre. Történetüket azért osztották meg velünk, hogy sorstársaiknak is reményt nyújtsanak.

- Gyurival első szerelem volt a miénk, a gimnáziumban kezdődött. Tíz év szünet után véletlenül találtunk újra egymásra, mindketten válás közben voltunk, én pedig különösen nehéz időszakon túl. Szívritmuszavar miatt kardiológushoz kerültem, aki vastagbéltükrözésre küldött. Nem értettem miért, és teljesen sokkolt, amikor kiderült, vastagbélrákom van. Szerencsésen átéltem a nagyhasi-műtétet, ami nagyon jól sikerült. Visszagondolva nem is tudom, hogy a betegségem vezetett-e az akkori házasságom megromlásához, vagy a házasságommal voltak-e bajok előbb, de tény, hogy megromlott a kapcsolatunk, így elváltunk – meséli az akkor két gyermekes Melinda.

- Melindával egy év után házasodtunk össze, ő 32, én pedig 33 éves voltam. Nagyon hamar elhatároztuk, hogy közös gyermeket szeretnénk. Egy évig próbálkoztunk, de a baba nem érkezett meg. Mivel Melindának komoly műtétje volt, úgy döntöttünk utánajárunk, mi az esélyünk a gyermekvállalásra - mondja a férj. Mint kiderül, az ezt követő időszakra egyikük sem szívesen emlékszik vissza. Rengeteg megpróbáltatáson mentek keresztül, aminek egy része szerintük még az államilag finanszírozott intézményekben is elkerülhető lett volna.

- Sajnos azt tapasztaltuk, hogy az orvosok csak a negatívumokat sorolják. Számolva a kockázatokkal elsődlegesnek tűnt, hogy papírokkal előre igazolják önmagukat, szinte alig törődve a páciensek céljával és érdekeivel. Bár az állami ellátás elvileg ingyenes, de bizonyos kezeléseket nem támogatnak. Ráadásul a paraszolvencia is nagy teher volt számunkra, ami köztudottan jelen van az állami intézményekben. – mondja Melinda, akit legjobban a rendszer kiszámíthatatlansága zavart. Soha nem tudta előre, hogy az orvos miért, mikor és milyen vizsgálatra küldi, azok mennyibe kerülnek, milyen módon finanszírozhatók. A legtöbb vizsgálatot nem tudták helyben elvégezni, ezért sokszor kellett a város másik végébe utazniuk. A férjet leginkább a kezelés ötletszerűsége, szervezetlensége döbbentette meg, hiszen mérnökként tudja, hogy egy rendszer akkor működhet jól, ha tervezett, programszerű, átlátható és jól összehangolt.

- Borzasztóan zavart, hogy nem tudtuk, a jövő hónapban, a jövő héten hol, mikor és hányszor kell megjelennünk, és nem utolsó sorban mennyit kell fizetnünk. Azzal is szembesültünk, ezek bizony nem olcsó kezelések. És a sokadik távollét miatt a munkahelyünk belátására is nagy szükségünk volt. De a legborzasztóbb az volt, hogy másfél év után sem mozdult előre az egész. – mondja a férj. Mint kiderült, Melinda viszont legjobban attól szenvedett, hogy „futószalagon” érezte magát.

Teljesen megdöbbent, amikor rájött, hogy a kezelőorvosa, akinél a két gyermekét szülte, nem emlékezett a történetére.

- Megdöbbentem, amikor a kezelőorvosom, akihez évek óta jártam, és akinél mindkét gyermekemet szültem, nem emlékezett a történetemre. Minden alkalommal elölről kellett elmesélnem mindent. Szinte sokkolt, hogy nem emberként, hanem tárgyként kezel! Azért tartottam ki mégis, mert úgy gondoltam, még mindig ő ismeri a gondjaimat leginkább! – fakad ki Melinda. Ám amikor megtudták, hogy van egy új meddőségi központ, elhatározták, felkeresik.

- El sem tudom mondani, mennyit jelentett, amikor nem azzal kezdte a mondandóját a főorvos úr, mekkora esélyem van a vetélésre! Inkább azzal, hogy a leleteim értelmében, a statisztikák vonzatában 3,1 beültetés kell ahhoz, hogy sikerrel járjunk. Nagyon jól esett, amikor hozzátette - ha ráadásul elsőre sikerülne, annak mindannyian nagyon örülnének! Ez hatalmas változás volt a hozzáállásban! Az előző intézetben mindig az volt az érzésem, hogy a jelenlétemmel zavarom az orvost... Ráadásul előző kezelőorvosom egyik alkalommal, a leleteimet vizsgálva – amiből kiderült, ciszta van a méhemben -, azt mondta, inkább magához se nyúlok! Hihetetlenül sokat jelentett a doktor úr megerősítése, miszerint a cisztát hüvelyi úton el tudja távolítani. Megtörtént a beavatkozás, és megkezdtük a programot.

Melinda szerint a mesterséges megtermékenyítés során a mentális útravaló is rengeteget számít.

- Azt hiszem a mesterséges megtermékenyítés során a mentális útravaló is rengeteget számít, és nagyon jól esik, ahogy a klinika összes munkatársa szorít nekünk. Elképesztő örömöt jelent, hogy az első beültetés sikeres lett! Csodálatos, hogy itt mindenki mennyire a szívén viseli a sorsunkat, a sikerünket – meséli meghatódva Melinda, miközben önkéntelenül simít egyet a hasán. Azzal a boldog várakozással, hogy hamarosan egészséges kisbabának adhat életet.



Azoknak a pároknak, akiknél természetes úton egy évi próbálkozást követően nem következik be a megtermékenyülés, nagyjából a negyede fordul szakorvoshoz. Számos kezelési lehetőség van, beleértve az életmódváltást, a sebészeti beavatkozást, valamint a termékenységet elősegítő beavatkozásokat (ART).
Így például a lombikban történő megtermékenyítés, sejtplazmába történő spermiuminjekció, fagyasztott embrió beültetése, petesejt-adományozás, implantáció előtti genetikai diagnózis/szűrés, az éretlen petesejtek lombikban történő érlelése. Habár a sikeres megtermékenyülés aránya 9 és 28 százalék közötti, a mesterséges megtermékenyítés különböző formái továbbra is a legjobb megoldást kínálják.



Európa az ART- beavatkozások terén élenjáró, világviszonylatban ezen a kontinensen végzik a kezelések több mint felét. Egy 2002-es adat szerint 25 európai országban több mint 324 ezer kezelést hajtottak végre, ami 1997 óta 58 százalékos emelkedést jelent. A kezelések többségére Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban került sor. A lakosság számához képest a mesterséges megtermékenyítés igénybevétele az északi országokban, valamint Szlovéniában volt a legmagasabb. Tíz éve Európában mintegy 50 ezer gyermek jött világra mesterséges beavatkozással.
 Megosztom a Facebookon

Feliratkozás hírlevélre

Érdekesnek találtad ezt a cikket? Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkeinkről, iratkozz fel hírlevelünkre.

Email*
Név*

OLVASD EL EZT IS!

  • Terhesség
  • 0-3 év
  • 3-6 év
  • Hivatalos

©2016 Minden jog fenntartva - Szülők Lapja