Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Szakértőink

Szakértő kereső

Foglalkozás szerint Név szerint

Szegleti Gabriella - Gyermekpszichológus, családterapeuta

szakértő fényképe A Debreceni Tudományegyetem Pszichológia szakán szereztem az alapdiplomámat, ezt követően a Semmelweis Egyetemen szakvizsgáztam, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem Általános Neuropszichológusként. Már az egyetemi évek alatt eldöntöttem, hogy a gyermekekkel szeretnék dolgozni, mert hiszek abban, hogy ahhoz, hogy egészséges és sikeres felnőtté váljanak meghatározó a korai fejlődésük, életük.

Meglévő ismereteimet további módszerspecifikus képzések keretében bővítettem, így a Családterápiás Egyesületnél Családterapeuta képesítést szereztem, mely ismereteket munkám során több ízben kamatoztatni tudtam, hiszen a gyerekekkel való foglalkozást nem lehet függetleníteni a családdal való foglalkozástól.
Közel két évet az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Gyermekosztályán dolgoztam, ahol rengeteg tapasztalatot szereztem a sérült gyermekek fejlesztését illetően. Jelenleg a Református Egyház Bethesda Gyermekkórházában, valamint a Mackórendelőben dolgozom. Munkám nagy részét a betegek mellett az oktatás tölti ki, a leendő pszichológusok klinikai gyakorlatát végzem több nagy egyetemi képzésben, valamint szakértőként közreműködöm a Szülők Lapjánál.

Az alábbi problémákkal fordulhat hozzám:
tanulási nehézségek
organikus agyi betegségek (epilepszia, stroke, baleset stb.) viselkedészavarok
hiperaktivitás
alvászavar
szorongásos zavarok, hangulatbetegségek
szomatizációs problémák
krónikus fájdalom szindróma
étkezési zavarok
önértékelési problémák



Weboldal: http://www.szegletigabriella.hu

Cikkeim

Gyermekkori maszturbáció - Mit tehet a szülő, ha az óvodás, kisiskolás gyermeke önkielégítést végez? Pszichológus válaszol

Mit tegyen a szülő, ha azt veszi észre, hogy óvodás-, kisiskoláskorú gyereke öningerlést végez? Természetes vagy kóros jelenség az óvodáskori masztrubáció? Mi a teendő, ha ez nagyon gyakran jelentkezik? Gyermekpszichológus válaszol.

Szerző: Szegleti Gabriella | 2017-03-20

tovább a cikkre

Figyelemzavaros hiperaktivitás gyermekkorban: Milyen jelek utalnak arra, hogy a gyerek ADHD-s? Hogyan segítheted szülőként? - Pszichológus válaszol

Az ADHD-ról, azaz figyelemzavarral járó hiperaktivitásról még mindig sokan úgy gondolják, hogy nevelési hiba. Tévedés! Ez egy betegség, sajátos agyi állapot, neurobiológiai zavar, amit kezelni kell. Mik az ADHD tünetei? Mi történik, ha nem kezelik időben? Pszichológus válaszol.

Szerző: Szegleti Gabriella | 2016-11-14

tovább a cikkre

Halasztott iskolakezdés: még egy évet járjon óvodába a gyerek vagy menjen mindenképpen iskolába? Melyik jobb neki? Pszichológus válaszol

Nyer vagy veszít a gyerek a halasztott iskolakezdéssel? Mikor dönt jól a szülő, ha hagyja a gyereket még egy évig az oviban, vagy beíratja iskolába? A túl korai és túl késői iskolakezdésről, a szülőkre nehezedő nem könnyű döntésről, az óvodai „unatkozásról” és az iskolai lemaradásról, illetve az ellentétes szakmai véleményekről pszichológus szakértőnk fejti ki véleményét.

Szerző: Szegleti Gabriella | 2016-10-19

tovább a cikkre

Apák a gyereknevelésben - Hogyan befolyásolja az apával töltött idő a gyerek intelligenciáját? Mi az, amit a gyerek az apától tanul meg?

Az apáknak már a fogantatástól jelentős szerepük van a gyermeknevelésben, sőt az apákra legalább annyira szükség van, mint az anyákra! Szegleti Gabriella gyermekpszichológus a legérdekesebb hazai és nemzetközi apaszereppel kapcsolatos kutatásokat magyarázza.

Szerző: Szegleti Gabriella | 2016-02-03

tovább a cikkre

4 gyakori szülői mondat, ami lerombolja a gyerek önbizalmát - Ezt mondd helyettük!

4 tipikus mondat, amely düh, csalódottság vagy tehetetlenség miatt hagyja el a legtöbb szülő száját. 4 mondat, amivel a szülő nem ártani akar, de mégis azt teszi. A kimondott szónak ereje van, csöppet sem mindegy hát, hogy miként fegyelmezi a szülő a gyermekét.

Szerző: Szegleti Gabriella | 2015-10-07

tovább a cikkre

A legnagyobb nevelési hiba, amit hiszti, vagy rosszalkodás esetén elkövetünk

"Észre sem vesszük, hogy elfelejtettük gyermekünket megdicsérni, megjutalmazni. De ők észreveszik! Semmi másra nem vágynak csak a figyelmünkre. A gyermeknevelésben a jutalmazásnak sokkal nagyobb ereje van, mint a büntetésnek." Az őszinte gyermeki gondolatokat feltáró versről gyermekpszichológus szakértőnket kérdeztük.

Szerző: Szegleti Gabriella | 2015-04-13

tovább a cikkre

Az 5 legsúlyosabb gyermeknevelési hiba, amit egyre több szülő elkövet

Vajon jót tesz-e gyermekeinknek a ma oly divatos szabadelvű gyermeknevelés? Miért nem mernek a mai szülők szigorúak lenni? 5 hiba, amit a mai modern szülők elkövetnek. Külföldi és hazai szakember véleménye a modern kori gyermeknevelésről és azok buktatóiról.

Szerző: Szegleti Gabriella | 2015-02-19

tovább a cikkre

Így reagálnak a kisgyerekek az agresszív felnőttekre – videó mutatja be a babák őszinte reakcióját

Szemléletes videó mutatja be, hogy a másfél éves babák már képesek felismerni a felnőttek szándékait. A washigtoni egyetemen azt vizsgálták, hogy hogyan hat a babákra a felnőttek “hangosokodása”. Érdemes megnézni a baba által adott reakciót az agresszív viselkedésére…

Szerző: Szegleti Gabriella | 2015-01-07

tovább a cikkre

Tanuljon a gyerek nyáron?

Gyakran felmerül ez a kérdés, hogy jó-e, ha a gyereket a nyári szünetben is leültetjük a tankönyv mellé.

Szerző: Szegleti Gabriella | 2012-07-10

tovább a cikkre

Válás a gyermek sérülése nélkül

Manapság rémisztőek a statisztikák, a házasságok több mint fele megy tönkre, és ez azt eredményezi, hogy évente több ezer gyermek éli át a családja felbomlását. Minden válás minden érintett számára fájdalmas változás, de a legkiszolgáltatottabbak ebben a helyzetben a gyermekek. Ezért nagyon fontos a védeni őket, enyhíteni a veszteségeket.

Szerző: Szegleti Gabriella | 2011-09-14

tovább a cikkre

Hogyan jutalmazzuk és hogyan büntessük a gyermeket?

A gyermeknevelés során a következmények nagy szereppel bírnak a gyermek viselkedésének alakulásában. Pozitív következmény (dicséret, jutalom) esetén az adott viselkedés gyakorisága nő, a viselkedésminta rögzül, míg negatív következmény (figyelemmegvonás, jutalom megvonás, büntetés) esetén az adott magatartás megjelenési valószínűsége csökken.

Szerző: Szegleti Gabriella | 2010-12-22

tovább a cikkre

Akkor szeresd a legjobban a gyermeked, amikor a legnehezebb - A gyermeknevelés 5 legfontosabb szabálya

Ahhoz, hogy valaki következetes, és szeretetteljes apa, vagy anya lehessen, szükség van némi meggyőződésre, elszántságra és határozottságra a nevelés, fegyelmezés területén, ugyanakkor egy óriási adag kreativitásra is, hogy a legváltozatosabban ki tudja mutatni a szeretetét a gyermek felé.

Szerző: Szegleti Gabriella | 2010-05-07

tovább a cikkre

Kérdések, válaszok

1. kérdés

flati17
11:09:59
2012-10-24
Kedves Doktornő!

Most 10 hónapos a kisfiam és étkezési problémával fordulok önhöz. Amikor elkezdtük a hozzátáplálást odaültettük mellénk a családi asztalhoz az etetőszékbe, s így két hónapig rendben ment minden. Azután szinte egyik napról a másikra nem tudott nyugton maradni. Evés közben játszani akart, kimászni az etetőszékből, enni sem nagyon akart, s egyik mérésnél már fogyott is. Tudtam, hogy nem jó módszert választok, de így elsőre az volt a célom, hogy újból egyen. Rendszert és változatosságot vittem az étkezésekbe és ételekbe, s az etető szék helyett a bébikompba tettem, s a Duck tv közben etettem. Az étkezés problémája megoldódott fejlődik szépen tovább. Visszatettem az etetőszékbe, de továbbra sem marad benne meg, hiába rögzítem, addig fészkelődik, amíg kibújik a hámból, s már mászik is az etetőlapra. Ha nem kötöm be akkor is. Ölben is próbáltam etetni, ugyanaz. Most már a kompba is ezt csinálja, de közben éhes, elfogadja az ételt, csak elvárná, hogy ő játszon én meg menjek utána s közbe etessem. összességében 2-3 hónapos probléma, s nem tudom, hogy megoldódik magától vagy csak tetézem magunknak a bajt, ha rosszul csinálok valamit. Másik kérdésem , mi a véleménye a doktornőnek erről a tévécsatornáról, szabad-e egyáltalán és mennyit néznie egy ekkora gyereknek. Vannak kedvenc meséi, azokat nézi, a többire rá sem bagózik, csak félünk hogy a játék közbeni fejlődésére, koncentrációjára rosszul fog hatni. Ha egész nap nem kapcsolom be a tévét, még nehezebb vele, pörög ezerrel, s még így is mintha unatkozna közben. Ne köti le a játék hosszabb ideig, ( pedig sok van neki, az építőtől az igazi fedőkig, minél változatosabb és inger gazdagabb )mindig nálam köt ki, vagy egész nap üljek vele és játszunk vagy vegyem föl cipeljem és ő úgy játszik közben, ha leteszem pár perc és jön, rángatja a nadrágom és hümmög. Ha nézheti a meséit akkor egy fokkal jobb a helyzet, de biztos nem helyes. Attól is félek, hogy hiperaktív lesz.
Nagyon várom a véleményét és köszönöm a segítségét!
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-10-26 13:55:30

hiperaktivitás

Kedves Anyuka! A leveléből az látszik, hogy itt semmiképpen sem étkezési problémáról van szó, hiszen egy jól fejlődő gyermek, akinél rendben elindul a hozzátáplálás, és megfelelően gyarapodik, annak nincs probléma az étkezéssel. Amit leírt a levelében sokkal inkább viselkedésprobléma, ami más helyzetekre is kiterjed, mind pl. a játéktevékenységre. Valóban sok olyan dolgot említ ami hipermotil tünet, az hogy nehezen ül meg semmi nem köti le hosszabb ideig, folyamatosan pörög, bár az alvásról nem írt az is érdekes lenne, hogy hogy alszik, milyen gyakran ébred fel, vagy mennyire nyugtalan. Említette hogy fél attól, hogy esetleg hiperaktív lesz a gyermeke, az tanácsolom, hogy ha ez félelemként jelentkezik Önben akkor érdemes felkeresni egy szakembert, akivel nyugodt körülmények közt át tudja beszélni a teljes anamnézist, valamint a szükséges beavatkozási lehetőségeket. Azt gondolom ettől Ön is megnyugodna és segítene abban hogy kompetensebbnek érezze magát a nehéz helyzetekben. Hiszen ez tényleg nagyon nehéz, hogy hol van az a határ ahol aggódhatok, és hol van az ahol pár dkg fogyás nem számít, viszont a szabályok betartása igen. Merthogy a mindennapi rutin, és kiszámíthatóság minden gyermeknek fontos, még azoknak is akik nehezen tudnak egy helyben megülni, fontos pl hogy az evés az evésről szóljon annak helye az etetőszék, viszont ha megette akkor kapjon jutalmat, hogy valami plusz motiváció legyen számára. Viszont ez a jutalom NE a baba TV legyen vagy bármelyik másik. Persze szereti nézi, úgy tűnik hogy érdekli de ez nem valós érdeklődés. Jönnek ingerek aminek feldolgozására egy 10 hónapos, fejlődésben lévő agy nincs készen! Ha szigorún az agy fejlődését a különböző funkciók fejlődését nézem, akkor azt kell mondanom hogy szigorúan büntetném aki ezeket kitalálta. Egy nagyon mozgékony gyermeknek a legjobb terápia a mozgás! Menjenek babatornára vagy valamilyen szenzomotoros tornára, ahol sok olyan gyakorlatot is tanulhatnak amit otthon is lehet alkalmazni. Emellett kellenek a szabályok meg jutalmak amihez fontos hogy megtanuljon alkalmazkodni egy gyermek. De ez szerintem mindig a szülőknek a legnehezebb, így érdemes beszélni egy szakemberrel! Szép napot Szegleti Gabriella ww.mackorendelo.hu

 

2. kérdés

kemenesiszi
23:26:58
2012-10-17
Kedves Szakértő Nő!

Kérdésem a testvérféltékenyéghez kapcsolódik. Nagyobbik kislányunk 3 év és 8 hónapos, a kisebbik 8 hónapos. A nagyobbik óvodás ez év szeptemberétől, a kicsi természetesen itthon van. Szeretik egymást, de a féltékenységből adódó ütések és bántások számunkra kezelhetetlenek. Nem tudom, hogy várni kell-e csak, figyelni, óvni őket, és idővel elmúlik, vagy van-e valami taktika annak érdekében, hogy a nagy kislányban, aki amúgy tele van szeretettel, nagyon érzékeny, ne tomboljon a féltékenység. Értjük a miérteket, csak a tüneteket nem igazán tudjuk kezelni. Próbálkoztunk bűntetéssel, szép szóval, semmi nem használ, leginkább csak további agressziót vált ki a kislányból. Egyébként a kistestvér megszületése előtt végtelen szeretetet és figyelmet kapott, nagyon implulzív kislány, rengeteg energiával, most természetesen, mióta ketten vannak, nyilván csökkent a figyelmünk, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy osztódott, mert tudatosan figyelünk rá, hogy ne kerüljön héttérbe. Kérem, ha tud tanácsolni valamifajta praktikát, segítséget, nagyon hálásak lennénk, Szilvia
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-10-18 08:14:23

testvérféltékenység

Kedves Szilvia! Azt hiszem nem igazán van olyan testvérkapcsolat ahol ha kis időre is de ez ne jelenne meg. Amennyiben büntetik, vagy próbálják korlátozni a nagyobb testvért az valóban növeli az agressziót. Ezért azt szoktuk tanácsolni, hogy azokban a pillanatokban, amikor azt látják, hogy szeretettel gondoskodással fordul hozzá, vagy be lehet vonni segíteni körülötte (dobja ki a pelenkát tegye a szájába a cumit, agyja oda csörgőjét stb) akkor jutalmazzák! Eza legfontosabb, mert így azt tanulja meg hogy Önök észreveszik őt is dícsérik és még valami apróságot is kap (túró rudi, játszótér, plusz egy esti mese stb). Mert hosszú távon viselkedésváltozást csak jutalmazással lehet elérni hiszen a büntetés csak egy időre letilt egy viselkedést de hosszú távon további indulatokat szül, így még gyakrabban jelenik meg az. Persze ez nem azt jelenti ha fizikálisan olyan agreszió van amit nem hagyhatnak akkor le kell állítani, megfogni izolálni a másik gyermektől és persze kifejezni számára hogy ezt a viselkedést nem tűrik, nagyon szeretik őt is de senkit (és ez a lényeg, tehát nem csak a tesót) nem szabad bántani. Tehát sok sok jutalom dícséret, és feladatok amiért is lehet jutalmazi! Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

3. kérdés

baby0309
09:15:34
2012-10-17
Kedves Gabriella!
Szeretnék tanácsot kérni kisebbik fiam szoptatással kapcsolatos és ezáltal az éjszakai felkelések miatti problémánkra,hogy mit hogyan tegyek,hogy javuljon a helyzet.
Az a helyzet,hogy a kisebbik fiam 14 hónapos múlt,anyatejes baba még mindig. Kisebbnek sem volt igazán jó alvó,de most 1,5-2 hónapja az éjszakák már "idegölőek" számomra. Nappal már beéri 1-2 cicizéssel,viszont nagyon szépen elalszik ebéd után nélkülem,mesenézés közben. Este viszont ez egyenlőre nem megy neki,ami nem is volna baj,de ahogy elalszik kb 9 óra környékén onnantól kezdve kezdődik a rémes éjszaka....megébred óránként,félóránként akár és így megy végig az éjszakánk. Csak és kizárólag a cici közelségében nyugszik meg,van hogy csak épp szopizik párat és alszik is vissza...viszont mostanában sokszor van az,hogy cicizne rendesen,de tejcsi nem mindig jön(mivel egész éjjel rajtam van) és akkor felébred,nehezen alszik vissza,amíg meg nem indul a tejcsi. Aztán egy óra múlva megint fenn van ha érzi,hogy nincs a cici a szájába. Tudom,hogy fogzás is állhat a háttérben,meg szeparációs szorongás és sok minden más,de én úgy érzem,hogy ez szimplán megszokás sajnos nála,amiről le kell szoktassam,viszont nem tudom jól gondolom-e. Természetesen ha nem adom neki oda a cicit,akkor hatalmas ordítás van és mivel van egy nagyobbik fiam is és a párom is korán kel inkább úgy vagyok vele,hogy odaadom neki,csak csöndbe legyen:) Valószínű itt el is rontom a dolgokat. Nem tudom hogy mit kéne tennem,hagyjam sírni kicsit(mert a teát,vizet,cumit nem fogadja el éjjel) vagy ringassam amíg meg nem nyugszik és pár nap alatt hozzászokik és talán megtanulja,hogy éjjel nincs cici csak az esti elalvásnál??? Költözzek át vele a másik szobába erre a pár napra,amíg harcolni fog a ciciért? :) Egyszer már próbáltam egyik éjjel...botrányos sírás volt belőle,aztán nehezen elaludt az ölembe,de ahogy letettem negyed óra múlva fenn volt és sírt a ciciért(közben csináltam neki langyos kakaót,teát,de nem fogadta el) és ez így ment órákig,mígnem már hüppögésnél tartott és hát nem bírtam tovább,adtam neki cicit .
Szóval nem tudom hogy kezdjek neki,esti cici után egyszerűen ne engedjek a 21-ből és pár nap alatt hozzászokik vagy másképpen próbálkozzak? Esetleg válasszam el teljesen,úgy könnyebben menne?
A nagyobbik fiamat úgy szoktattam le másfél évesen,hogy 8 hónapos terhes voltam a picivel és mivel a nagyobb is sokszor kelt éjjel cicizni(de nem ennyire durván,mint a pici),így egyik nap elválasztottam teljesen,pár nap alatt megszokta és azóta végigalussza az éjszakát teljes mértékben. Bár vele könnyebb volt,mert ő szeretett cumizni,a pici viszont egyáltalán nem cumizik. Reménykednék,hogy a kicsivel is így lesz,de úgy érzem Ő kicsit keményebb eset :)
Elnézést,hogy hosszúra sikeredett a levelem!
Nagyon hálás vagyok a válaszért!
Tímea
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-10-18 08:05:00

szoptatás

Kedves Timea! Ahogy olvastam a levelét végig arra gondoltam, hogy Ön tökéletesen tudja azt hogy ezek az éjszakai hisztik miről is szólnak és hogy mi lenne a megoldás, hogy megszünjön. Általában ezt látom, hogy édesanyák ösztönösen nagyon jó úton indulnak el, ahogy Ön is tette. Tudom az egész családra figyelnie kell, ne legyenek fáradtak másnap, de így Ön fog nagyon kimerülni (bár azt hiszem ez már meg is történt). Biztos vagyok benn, hogy őket is zavarja a hónapok óta fennálló nehézség így azt tanácsolom, hogy üljenek le és beszéljék át, hogy ebben a kis kellemetlenségben azzal tudnak segíteni Önnek ha tűrnek. Biztos vagyok abban hogy lesz őszi szünet és az apuka is felnőttként kibír egy-két álmatlanabb éjszakát. Azzal hogy mindig a gyermeke megkapja a cicit azzal azt tanulja meg hogy a sírással eléri a célját, és az önnyugtató mechanizmusok nem indulnuk el, mert ezt a cicitől várja. Tehát egy rossz szokást csak úgy lehet leépíteni (bármien nehéz is) ha nem kapja meg. Ez idegtépő hiszen tapasztalta Ön is milyen sokáig bírják az ordítást viszont pár nap alatt jelentősen csökken a mértéke. A lényeg hogy kapjon helyette valamit amivel megnyugtathatja magát. Kismaci, alvóspárna stb amihez oda lehet bújni rágcsálni lehet a végét stb. Ami még fontos, hogy ne mindig ugyan úgy reagálnon a sírására. Fokozatosan egyre kevésbé hogy megtanulna minél jobban és tovább sír anál kevésbé éri el a célját. Előszőr legyen ott altassa vegye ölbe, ringassa. Aztán csak legyen vele hajoljon fölé simogassa, dúdoljon neki, de ne vegye hosszan fel. És így tovább.. Hosszú és fárasztó "küzdelem" ez de célt ér. Kitartást Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

4. kérdés

gizmo25
22:07:44
2012-09-26
Tisztelt Gabriella!
A kisfiam 3,5 éves. Sajnos az oviból ki kellett venni, mert nem szól, ha pisilnie és kakilnia kell. Otthon a bilibe szépen elintézi a dolgát. Bár néha a kaki bemegy a gatyába. Ha nem otthon vagyunk, akkor mindenhol a gatyóba megy a csomag. Most elraktam a bilit és próbálom a WC-re rászoktatni. Mondogatom neki, hogy szóljon. Miért van, hogy nem szól? Lelki vagy szervi baj lehet a háttérben? Köszönöm előre is a választ!
Kati
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-09-28 10:02:26

Szobatisztaság

Kedves Kati! A szobatisztaságra való szoktatás minden gyermeknél egy kényes időszak. Sok minden állhat annak a hátterében, ha a gyermek nem szól, ez természetesen lehet a szorongás,vagy az, hogy valamiért ezt tévesen így tanulta meg. Fontos, hogy hogyan van kommunikálva az felé, hogy ha kezdetben otthon majd ha ott már minden gond nélkül megy akkor máshol is, ha szól akkor azért mi a jutalom. Hiszen az hogy szóljon egy elvárás, egy szabály, viszont ezt csak akkor teszi és tanulja meg egy gyermek, ha erre meg van tanítva. A viselkedése pedig jutalmazással formálható. Vezessenek be valamilyen jutalomrendszert, ha szól akkor pl kap egy matricát, amit esetleg később az oviban is lehet alkalmazni. Természetesen mindig fontos a szervi kivizsgálás is legalább a gyermekorvossal való konzultáció, bár kevésbé gondolom, hogy ilyen jellegű probléma állna a háttérben ha van olyan helyzet amikor érzi és képes szólni. De természetesen keressék fel a háziorvost, majd beszéljék meg a gyermekkel a jutalomrendszert. Amit még ajánlok egy segítő könyv: Bilikönyv, vagy a Kakikönyv, amiben képekkel illusztrálva megtanítja a gyermeket a bili használatára. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

5. kérdés

Berózs
14:36:36
2012-09-22
Tisztelt Gabriella!

...nem tudom bölcsödei beszoktatás témában tud-e segíteni...
Szeptember elején megkezdtük a beszoktatást egy családi napközibe,mert úgy volt,hogy okt. közepén kezdek dolgozni...a munkahelyem közben ezt a kezdési időt kitolta január elejére.
Mivel a beszoktatást már megkezdtük(és megszakítani már nem akartam),és szép lassú tempóban haladunk,így azt gondoltam,hogy még egy ideig csak délelőtt járna,mert ha itthon vagyok úgyis,akkor ne legyen egész nap nélkülem. A bent alvást pedig "csak" november közepe-végétől gondoltam. A gondozónő véleménye,hogyha most nem szoktatom be az alvásra is,akkor már később nem akar majd ott aludni. Én pedig úgy gondolom,hogyha már a reggelitől az ebéd végéig simán zajlik minden (megszokja környezetet),akkor már könnyebb lesz rávenni az alvásra ott.
Tanácsát kérném,hogy a legkisebb törés a számára,hogyan veszi könnyebben??? Elég anyás,nagyon kötődünk egymáshoz,lelkesen készül reggelente bölcsibe,de nélkülem csak kint van egyelőre el,ha bemennek a csoportszobába,akkor üvöltve "hiányol"(véleményem szerint a benti környezetet még nem szokta meg/nem fedezte fel.
Előre is köszönöm válaszát!
Üdvözlettel:Rózsa
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-09-25 11:55:00

beszoktatás

Kedves Rózsa! Ahhoz, hogy egy gyermek le tudjon válni az anyáról, szükséges feltétel, hogy az anya is biztonsággal el tudja engedni a gyermekét. Azt érzem, hogy Ön még fél attól, hogy sírni fog, hogy nem lesz jól el a bölcsibe, vagy hogy sokat lesz Ön nélkül. Amíg nem érzi azt hogy jó helyen van, kortársak közt ami a fejlődését szolgálja, hiszen szükséges a gyermektársaság egy gyermeknek, vagy nem bízik abban, hogy a gondozók megfelelően fognak tudni reagálni, és értik a dolgukat, addig nem fogja tudni ezt a közvetíteni a gyermekének érzelmileg. A gyerekeknek nagyon jók az érzékelőik, és megérzik, ha az anya esetleg szorong, így ők sem tudnak megnyugodni. Ennyi idős gyermeknek nincs időérzéke, pár órán ilyen szempontból nem múlik semmi, viszont a szabályok meg szocializáció szempontjából fontos, ha mindenki ott alszik akkor ő is azt tanulja meg hogy ott alszik. A belső teret is szépen fel fogja fedezni és képes lesz olyan jól érezni magát mint kinn, biztassa erre! Önnek kell megnyugodnia hogy minden rendben lesz, és higgye el hogy tényleg rendben lesz! Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

6. kérdés

Gurbyné
13:49:11
2012-09-08
Tisztelt Doktornő!
Egy 3 éves kisfiú és egy 5 hós kislány anyukája vagyok. Kisfiamon valószínűleg a testvérféltékenység jelei mutatkoznak, mert gyakran agresszív, üt, rúg, harap. ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné, és nagyon dacos,nem fogad szót. Igyekszünk a lehető legtöbbet foglalkozni vele, türelmesen megbeszélni a dolgokat, de egyelőre úgy látom, semmi nem segít. Egyszerűen nem fogja fel, hogy következményei vannak a tetteinek. Óvodába megy októberben, és félek, hogy hogyan fog viselkedni társaival. Kérem segítsen, hogy hogyan tudnám ezt az agressziót kezelni, ill. milyen módon értessem meg vele, hogy mi a helyes viselkedés? Testvérével szerencsére szeretettel bánik, inkább más gyermekek, vagy felénk, szülők felé irányul a vadsága. Köszönettel: G. Lívia
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-09-09 12:48:00

testvérféltékenység?

Kedves Anyuka! 3 évesen pont abban a korban van a kisfia, mikor kezdődik a dacos időszak, hiszen a gyermek kezdi felfedezni hogy önálló személy saját akarattal, és próbálj a határai feszegetni és a saját eszközeivel (ami ennyi idősen elég szegényes) elérni amit akar. A leggyakoribb eszköz az hogy nem fogad szót, agresszív lesz, hisztizik, minden gyermek megtalálja amódját mi az amivel az "őrületbe" kergetheti a szülőt és tutira eléri a célját! Tehát gondolják át Önök szülők hogy reagálnak arra ha a gyermek így viselkedik? Mit tesznek? Kitartanak e mindig az elvárásaik mellett? Jutalmazzák e a gyermeket ha jól vislekedik segítve abban hogy hogy is kell neki viselkednie? Büntetik e az agressziót? Csak megbeszélni egy 3 éves gyermekkel az kevés, hiszen főleg a viselkedésből ért, tehát a jutalomból elsősorban! tehát legyenek elvárások ha azt betartja legyen jutalom érte, ha nem akkor nincs jutalom! Ő próbálkozni fog így nagyon kitartónak kell lenniük és következetesnek! Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

7. kérdés

Meldi
11:28:09
2012-09-06
Kedves Gabriella!
10, 8, 5 éves lány, fiú, lány, gyermekeim vannak. Egy közepesen nagy településen lakunk. Az idősebb lányom ujjszopó lett, miután minden testvérétől elvette a cumit, úgy gondoltam a 3. gyerekemnek nem lesz cumija és ezzel a cumis korszak lezárul. A pici rátalált az ujjára, az akkor 5 éves nagy utánozta. Jelenleg az a gondom, hogy a 10 éves lányom -ha nincs iskolában ahol látják - folyamatosan szopja az ujját. Biciklizés közben, alvás közben, két falat közben... 5 évesen voltunk vele Nev. Tan. adóban a gyakori rossz álmai miatt. Nekünk szülőknek nagy segítséget jelentett, mert rádöbbentünk, hogy túl szigorúan, sok elvárással neveltük, kevés türelemmel.Nem tudott megbírkózniazzal sem, hogy 1,5 éves koráig egy szobában élt velünk, utána költöztünk és neki egy új házban, új szobában egyedül kellett lennie, ráadásul rá 4 hónapra megszületett a testvére, aki velünk alhatott. Változtattunk sokmindenen, ami a lányunknak is segített. Most már ki tudja fejezni az érzéseit, sokat beszélgetünk, önálló, jól tanul, sokmindent csinál amihez van is kedve, de a cumizás -amivel egyébként saját maga is küzd-megmaradt.A kisebbik testvére is cumizik még, de ő csak akkor, ha fáradt vagy ha fogják egymás kezét (kezikeziznek). Ez a kezizés az 5 évesnél is egy automatizmust vált ki, azonnal becumizik. Hogyan lehet ezt a csecsemőkori reflexet leépíteni, ami mostanra már úgy bebetonozta magát, és teszi tönkre a fejlődő szájpadlást, fogakat? Köszönöm válaszát!
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-09-09 12:35:29

cumizás

Kedves Anyuka! Ez a viselkedés egy 10 éves gyermeknél egy rossz szokás, ami valami céllel alakult ki, és rögzült. Előszőr ezet a célt kéne megtalálni, hogy mikor is szopja az ujját a lánya, miben segít ez neki? Ha unatkozik, ha fél, ha izgul, mit érez utána, mi történik ha nem csinálja ha megpróbálja visszafogni pl az iskolában akkor erősödik e valamilyen rossz érzése? Mert először fontos lenne az kideríteni hogy ez egy tanult rossz viselkedés, mely rögzült, vagy esetleg már késztetéssé vált e. Ami fontos, hogy egy rögzült viselkedést nem lehet "elvenni" a gyermektől ha nem "adunk" helyette valamit! Egy eszközt amivel az esetleges szorongását csökkentheti, vagy másik adaptív viselkedésformát és csak ezt követően lehet leépíteni aza inadekvált cselekvést! Azt tanácsolnám, hogy ha már egyébként is van jó tapasztalatuk, akkor keressék fel ismét a Nev. Tant. hogy segytesen ennek a rossz szokásnak az eredetének, és céljának a megtalálásában és utána a kezelésben, amihez nagyon hatékony viselkedésterápiás módszerek vannak. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

8. kérdés

MMarcsi
08:52:57
2012-09-03
Kedves Gabriella! 2,5 éves kislányom van, az apukája 3 hónapja költözött el tőlünk. A válásunk oka az volt, hogy a volt párom csak a szórakozásnak élt, állandó bulik haverok, pia, elvitte otthonról az összes pénzt, amit csak tudott. Mindemellett velünk nem sokat foglalkozott, a kislányunkkal sem, néha megdögönyözte, de általában idegesítette, hogy nem tud tőlünk tévézni vagy aludni, vagy otthon sem volt. Most persze nagyon próbálja bizonygatni, ő milyen jó apa...a amaga módján. Hétvégén bő 1 hónapja volt utoljára a gyerekért, sok a buli,inkább hétköznap jön, elhozza a bölcsiből,vele marad 1,5-2 órát és megy. Egyébként nem csak minket hagyott el, a régi barátaival se nagyon tartja a kapcsolatot és most a saját szüleivel is úgy összeveszett, hogy nem hajlandó odamenni. Pedig szerintem nincs igaza és így most én viszem a kislányt a volt anyósomékhoz is, hogy ne szakadjon el a nagyszüleitől. Az a problémám, hogy egyrészt nagyon rendszertelenek a láthatások, másrészt az,hogy mikor néha elhozza a bölcsiből és utána a lakásunkra viszi a kicsit, ott várják,míg hazaérek. Utána viszont a kislányom naopkig kérdezi, hogy itthon van-e apa,mert mindig azt hiszi,hogy mégis visszajött. MA reggel pedig keserves sírással ébredt, hogy apa. mindig mondom neki,hogy apa sokat dolgozik,azt is mondogatom neki,hogy apa most máshol lakik, de majd jön hozzád nemsokára, de nem tudom magam sem,mikor jön legközelebb. Szívem szerint nem engedném neki, hogy feljöjjön a lakásba, mert szerintem ez nagyon megzavarja a gyereket, de mivel ő 30km-re költözött tőlünk, a szüleivel meg nem áll szóba, attól tartok, akkor végképp alig jönne. Nem akarom elszakítani a kicsit az apjától, de meg szeretném védeni az apja szeszélyeitől. Ön szerint melyik a kisebb rossz a kicsinek, ha ritkábban,de lehetőleg rendszeresen és olyankor kiadósan lehet együtt apjával, azaz szigorúan ragaszkodom a bíróság által jóváhagyott 2hetenkénti láthatáshoz vagy ha engedem hogy ilyen össze-vissza jöjjön hozzá hétköznap is, de akkor csak rövid időre? A másik probléma a kislányommal lehet,hogy szintén emiatt van: otthon vagy pl étteremben szépen okosan eszik egyedül, de ha a szüleimnél ebédelünk - akiknél egyébként sok időt tölt, ha sokáig dolgozom - állandóan hisztizik,mert csak az ölemben hajlandó enni, vagy amint leülünk az asztalhoz, sírni kezd, hogy álmos, de ha lefektetem, nem akar aludni,csak játszik,beszélget nevetgél. nem tudom,mi lehet a problémája. Attól félhet,hogy otthagyom? Bár soha nem hagytam ott búcsú nélkül sehol, mindig megbeszéltük mi fog történni, de nem tudom mire vélni ezt a viselkedést és nem egyszeri eset sajnos, már közel két hónapja ez megy:-( Ön mit gondol, mit lehet az oka? Válaszát előre is köszönöm!
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-09-09 12:25:09

láthatás

Kedves Anyuka! Bármennyire is tűnik kevésnek, és kicsit sem praktikusnak a bíróságok által megítált kéthetenkénti láthatás a szülőknek, nehéz ennél jobbat kiatalálni. Hiszen mi az ami fontos a gyermeknek: a kiszámíthatóság, hogy tudja mikor mennyi időre találkozhat a másik szülővel. Ez nem azt jelenti hogy nincsenek kivételek hiszen az élet nem mindig ennyire kiszámítható, de azt előre meg kell beszélni a gyermekkel, felkészíteni, hogy most apa hoz el a bölcsiből, mert anya dolgozik stb. Ha tudja a gyermek mire számíthat, és valóban az is történik, akkor nem fog félni! A bizonytaalnság a szorongását fokozza, hiszen ha soha nem tudja mikör láthatja az apát, mennyi időre akkor erre nem lehet készülne, Önnek sem teszem hozzá! Valamint egy ilyen kis gyermek nem érti azt, higy mit keres egyszer ott apa a lakásban egyszer meg nem !!!!? Az apával különváltak, akkor az apa is teremtse meg azt a helyet amikor és ahol a gyermekével lehet! Természetesen ez nem mindig egyszerű főleg ha messzebb lakik, de vannak játszóterek, játszóházak, olyan lehetőségek ahol együtt lehet a gyermekével. Ön hiába próbálkozik a kapcsolat fenntartásán a gyermek és az apa közt ez csak akkor fog működni ha ez neki is fontos. Természetes, hogy egy ilyen kisgyermeknek hiányzik az anyukája, és a saját kis eszközeivel próbálja elérni hogy a közelében legyen, vagy hogy vele foglalkozzon az anya. De ha egyébként szépen tud alkalmazkodni a szabályokhoz, pl hogy hogyan kell egyedül enni, akkor minden helyzetben ezt tudja, ahhoz Önnek kell határozottan ezt elvárnia. Más helyzetekben ha szépen eszik azt jutalmazza, és akkor minden helyzetben szeretné megkapni ezt a jutalmat a gyermek akkor azért tenni fog. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

9. kérdés

szilvi22
14:12:30
2012-08-30
Tisztelt Szakértő!
Segítségét szeretném kérni. Kisfiam most tölti be a 9. életévét. Már több, mint egy éve, hogy időközönként észreveszem, hogy rágja a ruháinak a passzéját. A nyakán rágja ki a pólókat illetve a pulcsikat. Eleinte szép szóval próbáltam leszoktatni róla, később már morogtam is ezért nem is keveset. De mindig rájöttem, hogy felesleges, aztán megint jött a szép szó. Próbáltam megfejteni a dolog miértjét. Mivel elvált szülőként nevelem, gondoltam, hogy esetleg valamilyen szorongással küzd a válás miatt, vagy az iskolai izgalmak vannak rá ilyen hatással, mert a ceruzákat is megrágja. Arra rájöttem, hogy csak akkor csinálja ezt, ha nincs lekötve a keze valamilyen dologgal. Például amikor a tv előtt ül és mesét vagy filmet néz, vagy amikor a számítógép előtt ülve várja egy játék betöltését. Csak azért kérném a segítségét, hogy megerősítsen abban, hogy ez csak egy rossz szokás, vagy valami lelki eredetű dolog állhat mégis az egész mögött. Nem szeretek apró dolgokkal orvoshoz rohangálni, viszont semmisnek venni sem akarom. Nem tudom mitévő legyek. Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: Sz. Szilvia
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-09-03 09:23:30

Szilvia

Kedves Szilvia! A leveléből azt gondolom, valóban egy rossz szokásról lehet szó. Bár a rossz szokások sem véletlenül alakulnak ki, azoknak a hátterében sok minden állhat, valóban szorongás, türelmetlenség, figyelemkoncentrációs nehézség. Ahhoz, hogy ezt biztosan lehessen látni részletesebb információk vagy vizsgálat lenne szükséges. A lényeg, hogy csak úgy lehet egy rossz szokást leépíteni, ha előtte felépítjük a megfelelőt, amit elvárunk, vagy ami "helyettesítheti" a leépíteni kívánt nem megfelelő viselkedést. Hiszen önmagában csak ezt a rossz szokást nem fogjuk tudni megszüntetni, mert valamiért szüksége van erre a gyermekének. Tehát nem vehetjük el tőle amíg nem adunk helyette valami mást. A cél, hogy esetleg kitaláljanak közösen egy olyan viselkedést amit helyette végezhetne pl lehet nagyon vicces "stresszlabdákat" kapni azt morzsolgassa, vagy szívószál végét rágcsálja stb. És ami a legfontosabb kezdjük el jutalmazni ha nem rágja a pólóját és mondjuk mást csinál helyette. Tehát mondja meg neki mi az Ön elvárt célja, hogy ha nem rágja pólóját és akár helyette más az Ön számára is elfogadható viselkedést csinál akkor ezt meg ezt a jutalmat kapja (matricák, pirospont stb amit beválthat valamire). Ha észreveszi hogy a pólót rágja akkor nincs büntetés mérgelődés stb max figyelmeztetheti, hogy figyeljen oda mert így nincs jutalom. Akkor amikor már felépült a megfelelő viselkedés a régi rossz szinte magától is megszűnik. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

10. kérdés

egerke2222
13:28:52
2012-08-29
Kedves Gabriella!
2 kisgyerekem van. 3 és 5 évesek (fiú, lány).Olyan sokszor elgondolkozom ,hogy türelmetlen, csapkodós, kiabálós gyerekeimből (mind a 2 ilyen sajnos) vajon én vagyok a rossz anya, hogy nem tudok sehogysem nyugodtabb, türelmesebb emberkéket faragni? Barátnőm lánya de még a fia is sokkal kevésbé impulzív mint az én gyerekeim. Nem kicsik már 3 és 5 évesek, korábban még a dackorszak számlájára írtam a dolgokat. Sokat olvastam a témáról hogy a kicsi gyerekben milyen feszültségek, ellentmondások feszülnek hogy sok mindent szeretne de nagy részére nem képes még emiatt olyan vad és akaratos és türelmetlen. De hát már annyira azért nem picik.
Reggel egymást csépelve kelnek, aztán még viszonylag nyugis a délelőtt. Rajzolunk festünk gyurmázunk, vágunk tehát ilyesmik (mert délután teljes felfordulásba fordul minden ilyen tevékenység). Aztán kimegyünk mozogni. Ordítanak mert valaki ráült a motorjukra a biciklijükre, ordítanak ha jó kedvük van és akkor is ha rossz. Nem értem miért, nem süketek, nem hagyom figyelmen kívül őket.
Csapkodnak és kiabálnak ha valami nem sikerül rögtön. Alaphangjuk a nyafogás. Aztán ismét egymást bántják. Bármilyen korlátba ütköztetem őket (mert hát határokat muszáj szabni) már kiabálással csapkodással reagálnak.
Büntetés VAN! Szuperdada módra kislépcső kiállítás módszere, leülni elgondolkozni, majd bocsánatot kérni. Meg is teszik ezeket de semmit se ér úgy látom.
Mit tegyek hogy olyan rendes aranyos nyugis gyerekek legyenek? Azt veszem észre hogy már nem szeretnek lassan velünk lenni a barátnőm és gyerekei és más is csak zavartan csóválja a fejét. Nem is csodálom. Hiszen ezt a stílust látják a gyerekei. Mit tegyek, egyszerűen egy kalap csődnek érzem magam. Nem verekszek és csak viszonylag ritkán emelem fel a hangom ha már nagyon nagy butaságot készülnek csinálni.
Türelmetlen, lobbanékony hangoskodó típusú gyerekből lehet csendeset, visszafogottabbat nevelni? Ha igen hogyan? Ha nem, akkor törődjek bele hogy ők mindig ilyen szélsőségesen élik meg az érzelmeiket? Minden vágyam kiegyensúlyozott gyerekek nevelése volt, most pedig úgy néz ki ez egyáltalán nem sikerült:(
Köszönöm a válaszát előre is!
Anna
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-08-30 22:08:45

jó gyerekek

Kedves Anna! Szerencsére a gyerekek nem egyformák, és nem is tudjuk egyformára nevelni őket, hiszem egy adott temperamentummal születetnek, ami meghatározza az alap karakterüket. Egy pörgős mozgékony gyermek valószínüleg soha nem lesz egy nyugis, csendes visszahúzódó felnőttként sem. Erre a temperamentumra kell építeni, ezt elfogadva kijelölni a határokat. Még az ingerhatárokat is, merthát miért is nem lehetne felemelnie a hangját ha nem fogadnak szót? Akkor miből érzékelik azt hogy Ön mérges, hiszen fontos hogy averbális tartalom összhangban legyen a nonverbálissal. A büntetése nagyon jó, és hasznos lehet amíg tart, de ez csak leállít egy viselkedést mintaként nem szolgál arra, hogy mit is vár el tőle. Ez alapján a jutalmazásnak a nevelésben sokkal nagyobb a szerepe, hiszen a gyermek összeköti a kívánt viselkedéssel, és elkezdi a jutalom érdekében azt csinálni, betartani a szabályokat. Hiszen tudja hogy ha nem így tesz akkor nem kap jutalmat. Egy gyermeknek ez a legfontosabb, hogy a szeretett személy megjutalmazza, megdícsérje, hiszen a célja felhívnia a figyelmét a környezetének. Tehát a cél hogy legyenek nagyon egyértelmű szabályok és tudják ha azt betartják milyen jutalmat kapnak érte, ha nem akkor nem! Ha hisztiznek akkor nyugisarok, lépcső stb bocsánatkérés amit eddig is csináltak. (De ez maga nem büntetés, csak arra jó hogy lehiggadjona gyerek) A büntetés az hogy nem kapja meg a jutalmat!!! Nagyon következetesnek és kitartónak kell lennie, mert a gyerekek kezdetben lázadnak, hiszen változni kell, de ha kitartanak a szülők szépen lehet célt elérni! A lényeg hogy higgye el hogy a lehető legjobbat teszi a gyermekeinek, így jó szülő, anya, ne mások fejrázása alapján értékelje Önmagát, hiszen nem ők nevelik a gyermekeit. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

11. kérdés

Gabriella
16:11:31
2012-08-22
Kedves Gabriella,
Kisfiam 3éves lesz októberben és minden éjjel felkel. Kb.10körül alszik el és 1/2 12körül felül az ágyában és zokog, félrebeszél, remeg. Én rossz álomnak vélem, hisz eléggé felpörög nappal. Általában rágja a körmét, a lábán is. Nem veszekszünk, nyugodt körülmények között harmóniában élünk a párommal és a kislányunkkal. A bölcsibe is szeret járni. Elég nehéz volt a születése, a mellkasán volt a küldökzsinór. Nem tudom miért viselkedik így éjszaka ha felébred, nem jó neki ssemmi, kb.10perc mire megvigasztalom. Arra is gondoltam, hogy fél. Talán Ön tud segíteni a probléma megtalálásában.
Válaszát köszönöm: Gabriella
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-08-30 08:40:45

Rossz álom

Kedves Gabriella! Ebben a korban igen gyakoriak a különböző alvászavarok a gyermekeknél, nem tekinthetők feltétlenül problémának. Ami nagyon fontos, hogy különbséget kell tennünk a Rémálmok, és a Pavor-nak nevezett alvászavar közt. A Pavor nocturnust az különbözteti meg a sima ossz álmoktól, hogy általában éjfél körül de még éjfél előtt jelentkezik, hirtelen felriadással, nehezen megnyugtathatósággal jár, a gyermekek nem tudnak beszámolni álomképekről, nem emlékeznek a felriadásra, gyakran nehezen ébreszthető (félálomban van). Míg a rémálmoknál, van egy rossz álom amit gyakran elmesélnek, valamint főleg az éjfélt követő hajnali időszakban történik az ébredés. Ez egy alvászavar ami sok gyermeknél van, amennyiben gyakran jelentkezik, keressenek meg egy szakembert (pszichiátert, vagy neurológust) aki segít abban, hogy mi a teendő. Ha a felriadások rossz álmokhoz köthetők akkor a megnyugtatás, a biztonság megteremtése a cél, hiszen ennyi idős korban a félelmek, szorongások természetes velejárói az éjszakáknak, amit a szülő tud csökkenteni az elérhetőségével, valamint kis praktikákkal (lámpa, nyitott ajtó, biztonságos maci aki vigyáz rá az ágyban) Vannak nagyon hasznos szuggesztív mesék, amik segítenek (Gyógyító mesék, Édes álmok) Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

12. kérdés

H
12:45:03
2012-07-30
Kedves Gabriella!
Már fordultam önhöz segítségért körömrágás ügyben, és a válaszáért nagyon hálás vagyok! Örülök, hogy megkérdeztem önt, így nem követtem el butaságot szülőként.
Most egy másik dologban kérném a segítségét.
Kb. 3 hete, amikor volt a nagy kánikula, kislányomnak székrekedése volt. Vettem a gyógyszertárban kúpot neki, aminek fél perc kevés volt, hogy felszívódjon, de legalább ingerelte a kislányom a székletürítésre. Eredményeképpen fájdalmasan "megszülte" a WC- n a kakit. Azóta csak állva hajlandó kakilni (bár 1x előfordult, hogy pisilés közben sikerült a WC-be, akkor nem is reagált semmit, csak ürített, és kész). A széklete normális, nem szorulásos. Mégis, lábujjhegyre emelkedve, pánikolva kakil, és csak állva, a földre. Ha már 2 napja nem sikerül ürítenie, akkor kúpot használunk, természetesen nem szívódik fel, mert gyorsan jönnek utána az ingerek. Múlt héten volt kis hasmenése, az sem ösztönözte a bili használatára. Állva végezte el a dolgát akkor is, hiába győzködtem, és próbáltam ráültetni a bilire. Többször elkíséri az apját, és engem is a wc- re, pár napja minden plüss állatát közösen megkakiltatjuk a bilibe. Ha az állatok megkérdezik, hogy hova kakilhatnak, ő mondja, hogy a bilibe. Fagyival is próbálom motiválni, de a fájdalmas székletürítés óta fél a kakilástól.
Egyébként másfél hónapja nem használunk pelenkát, és egy hete már éjszakára sem kell pelenka. 2,5 éves lesz szeptember elején a kislányom.
Kérdésem az, hogy mit tudnék tenni, hogy ez a székletürítéses problémánk megoldódjon?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
Ildikó
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-07-31 13:20:52

kaki

Kedves Ildikó! Köszönöm a bizalmat, hogy ismét hozzám fordult. Sajnos gyakran tapasztalható (nem csak a gyerekeknél), hogy egy rossz élmény, vagy trauma után szoronganak attól a helyzettől, hiszen a fájdalmas előzmény gondolata, emléke jut eszébe róla. Viszont az elkerülő viselkedés, vagy valamilyen rossz viselkedés kialakítása ezt a szorongást csak ideig órái szünteti meg, de az alap félelem megmarad, valamint a rossz szokás is. Ő próbál kialakítani egy statégiát amivel azt gondolja hogy könnyebb, és elkerülni azt a helyzetet (c-re ülés) amihez a rossz emlék kötődik. Viszont csak úgy fogja megtanulni, hogy nem kell ettől félnie hiszen nem mindig következik be az amitől fél, ha ráül a wc-re és ezt megtapasztalja. Sajnos az a nehéz feladat hárul ilyenkor aszülőre hogy nem szabad támogatnia a gyermeknek ezt az elkerülő viselkedését és igenis rá kell ültetni a wc-re még ha ellenkezik is, persze nyugtatni ott lenni vele fontos! Hisztizni sírni fog hiszen fél ezért kell folyamatosan nyugtatni biztatni jutalmat adni (amit már el is kezdtek) . Fontos, hogy mindig kapjon jutalmat ha a wc-be végzi a dolgát ha csak pisil akkor is! Ültessék rá a bilire wc-re közben próbálják oldani a szorongását énekeljenek, gyurmát labdát stb adjon a kezébe amit nyomkodhat addig ez könnyít csökkenteni a szorongását. A cél, hogy ne erősítsék azt hogy elfogadják ez a viselkedést, mert ezzel csak fenntartják! Nagyon sokat játszák ezeket a wc-zős játékokat amit írt és van egy nagyon jó könyv az a címe hogy Kaki könyv amiben nagyon jó képi illusztráció van ami jó segítséget jelent a gyerekeknél. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

13. kérdés

süni01
17:21:26
2012-07-20
Tisztelt Pszichológus,

Segítségét szeretném, kérni, hogy a lehető legjobban cselekedjünk.

Egy 1 éves kisfiú édesanyja vagyok. A férjem kisfiunk 8 hónapos korában külföldre távozott munkavállalás kapcsán. Már ez -gondolom - nem tett/tesz jót a gyermeki léleknek, bár ennek most még különösebb jelei nincsenek. Minden nap "beszélgetnek" skype-on és 1 alkalommal találkoztak is 1 hétre - akkor Apa volt a világ közepe.
Szeptemberben mi is elhagyjuk a jól megszokott családi fészkünket és a férjem után utazunk külföldre - ebben kérném a tanácsát, hogy a gyermekem a lehető legzökkenőmentesebben élje meg a nagy változást. Arra gondoltam, hogy amit lehet elviszek neki, - természetesen, a kedvenc maciját, játékokat a saját ágyneműjét. Miben tudjuk még segíteni? Úgy gondolom, hogy inkább legyen együtt a család egy idegen helyen, mint több hónap Édesapa nélkül - talán az még mélyebb nyomot hagyna a kis életében. Kérem tanácsát és véleményét, hogy egy ilyen idős gyermek mit érezhet meg a fent leírtakból és hogyan reagálhat rá, amire figyelni kell.
Előre is köszönöm
MST
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-07-24 10:32:31

utazás

Kedves Anyuka! Csak megerősíteni tudom abban amiket írt és gondol. Egy egy éves gyermeknek elsősorban biztonságra van szüksége amit most mindenekelőtt Ön biztosít számára és a családja. Fontosak a biztos pontok is pl kedvenc játék, ágynemű stb, de legfontosabb az, hogy a szülők és az anya tudjon érzelmi és fizikális támasza lenni. Ennyi idő után pedig Önnek is szüksége van arra hogy az apuka közelében legyen. Ha az anya jól van akkor jól lesz a gyermek is :) A gyermeke csak annyit fog érzékelni a változásból amennyit Ön közvetít felé, amennyiben Ön fél szorong a költözéstől akkor azt, ha várja és örül neki hogy együtt lesznek akkor pedig azt! Jó utazást! Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

14. kérdés

tundy
16:59:33
2012-07-19
Kedves Gabriella!

Nem tudom, hogy jó helyre címzem-e kérdésem, mert lehet, hogy Velem van a gond. Nem bírok a kisfiammal, egyszerűen nem érti meg, hogy nem szabad dolgokat csinálni. Próbáltam már minden képen elmagyarázni, már komolyan azt gondolom, hogy valami baj van. Kezdek elkeseredni, hogy rosszul csinálok valamit, vagy egyszerűen nem tudom, hogy mit csináljak másképp. Pedig foglalkozom Vele, sétálunk, homokozunk, közösségbe járunk, mesét nézünk, kirakósozunk, rajzolgatni tanulunk, és még sok minden mást. Igaz, van hogy már türelmetlenebb vagyok, de csak mert kifogytam az ötletekből. Önnek esetleg van valami tanácsa, mit tegyek másképp, hogy megértse nem rosszat akarok, csak nem szertném ha baja esne?! Várom szíves válaszát, és további szép napot kívánok Önnek!
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-07-24 10:45:35

nem szabad

Kedves Anyuka! Sajnos nem írta hogy hány éves a kisfiú aki nem akar szót fogadni Önnek, így általánosságban tudok válaszolni. Egy gyermeknek ez a dolga, hogy próbálja a saját akaratát érvényre juttatni, ez segíti abban hogy felfedezze a világot, önállósodjon, leváljon a szülőről, mindig is ezt fogja csinálni bárhány éves lesz. Feszegetni fogja a határokat a szülőknek meg az a nehéz feladat jut hogy betartassák ezeket. Tudom hogy ez nem könnyű, fáradságos, embert próbáló feladat és érzem a kétségbeesését de nem lehetetlen! A cél hogy ne a bűntetésre koncentráljon, tehát ne arra amit nem szabad hanem arra hogy mit szabad és ha azt csinálja a gyermek akkor jutalmazza! Ha nem azt teszi akkor nincs jutalom, ez nagyobb bűntetés nekik mint ha tényleges büntetést kapnának hiszen az csak ideig óráig működik. Tehát megfelelő szabályok mit vár el tőle és azért milyen jutalom jár! Ezt beszélje meg vele is meg az apukával is hiszen fontos hogy egyet értsenek és következetesen ezt be is tartsák! Ezután hosszú fáradságos munkával lehet átírni a rosszul berögzött viselkedésformákat! A lényeg hogy csak nyugodtan ha fel tudja idegesíteni akkor ő "győzött" :) Amenniyben úgy érzi ezt nehéz egyedül végigvinnie keressen meg egy szakembert aki segíteni tudja, és igen gyermekpszichológust és nem azért mert bármi gond lenne, csak mert ezt nem is olyan könnyű egyedül. Szép napot Szegleti Gabriella ww.mackorendelo.hu

 

15. kérdés

gina66
13:24:09
2012-07-19
Kedves Gabriella, van egy 20 hónapos kislányom. Alapjában véve kiegyensúlyozott, szófogadó gyerek. Hetente egyszer a nagymamával (anyós) szokott lenni egész nap. Amikor este hazajön Laura, látszik rajta, hogy élvezte a napot és fel van dobva. Anyósom "örökmozgó" tipus, pörög reggeltől estig, és NAGYON elkényezteti Laurát, rögtön ugrik, ha kér valamit a gyerek. Amikor ott van nála a gyerek,már az esti fürdetésnél és másnap nem lehet vele birni: rögtön hisztizik, sir minden ok nélkül, türelmetlen, ütöget minket orditva. Az lenne a kérdésem, hogy elképzelhető, hogy nem tudja feldolgozni Anyósom pörgését? Illetve, hogy egy gyerek megtanulja idövel, hogy, amit nagyi megenged, azt otthon nem tehetem meg? Tudna tanácsot adni, mi lenne jó Laurának (és nekünk)? Köszönöm
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-07-24 10:51:54

nagyi

Kedves Gina! Egy nagymamánál mindig többet lehet és talán szabad is mint otthon ezt a gyerekek gyorsan megtanulják. De azért az fontos túlzottan jelentős eltérések ne legyenek, főleg ha ilyen gyakoriak az ottlétek mert akkor nehezen alkalmazkodik főleg egy ilyen kis gyermek. Tehát a nagyival fontos tisztázni hogy mik a szabályok otthon és hogy ehhez ő is kisebb kivétellel de próbálja tartani magát hiszen a szabályokat a szülők hozzá, a nagyszülők max ronthatnak rajt kicsit de csak addig amíg ez nem befolyásolja a mindennapokat. Beszéljenek a nagyival és a gyermeknél pedig nagyon határozottan tartsák az otthoni szabályokat mert ebből fogja megtanulni hogy abból nem engednek. Szép napot Szeleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

16. kérdés

Annamari
14:00:01
2012-07-17
Kedves Gabriella!

Kisfiam augusztusban lesz 3 éves, szeptembertől oviba megy (egyébként pedig tavaly szeptembertől jár bölcsibe) .
A szobatisztasággal kapcsolatban szeretnék kérdezni.
A pisiléssel már jó ideje nincsen gondunk, úgy egy éve wc-be pisil.
A nagydologgal voltak eddig problémáink, mert egyszerűen sehogy sem tudtam rávenni arra, hogy a wc-be vagy bilibe intézze a dolgát, mindig pelenkát kért hozzá. De most ez a dolog is megoldódni látszik, mert már kétszer sikerült neki a wc-be alakítani, úgyhogy most már semmiképpen sem adok neki pelenkát. Remélem továbbra is fog működni a dolog.
Igazából most már csak az éjszakai bepisiléssel van gondunk. Tudom, ez is megoldódik idővel, de az lenne a kérdésem, hogy esetleg valahogy, valami módszerrel lehet-e ösztönözni arra, hogy éjjel se pisiljen be?
Vagy erre tényleg meg kell érnie a gyereknek? Mert úgy emlékszem valahol azt olvastam, hogy egy bizonyos hormon felel azért, hogy a gyermek vissza tudja tartani a vizeletét...és ez mindenkinél máskor jön el.
Attól félek, hogyha éjszakára kap pelenkát, akkor nappalra is kérni fog a kakiláshoz.
Egyszer már kipróbáltuk pár hónapja, hogy két hétig nem adtam rá éjjelre pelenkát, volt hogy nem pisilt be, de a legtöbbször igen.
Most pár napja megint nem adtam rá pelenkát, de eddig mindig bepisilt.

Van egyébként egy 4 hónapos kisöccse nem tudom ez befolyásolhatja-e nála a dolgot. Bár nem úgy veszem észre, hogy őt zavarná. NAgyon jó a kapcsolatuk már.

Segítségét előre is köszönöm!
Üdvözlettel

Mészáros Annamária
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-07-24 14:27:34

szobatisztaság

Kedves Annamária! Valóban az éjszakai szobatisztaság nehezebb ügy a gyermekeknél mint a nappali, ezért talán több figyelmet követel a szülőtől is. Vannak olyan praktikák amire oda lehet figyelni, pl, lefekvés előtt két órával már engedni sokat inni, főleg nem teát vagy olyan dolgot ami vízhajtó hatású. Elküldeni pisilni lefekvéskor, esetleg szokták javasolni, hogy hajnalban fel lehet ébreszteni hogy menjen el pisilni. A pelenka azért nem túl jó ötlet, mert abban "biztonságban" érzi magát a gyermek, tudja hogy nem történik semmi ha nem ébred fel. Fontos, hogy kell arra szocializálni hogy erre neki is figyelnie kell, hogy legyenek szárazak az éjszakák, de tudja hogy nem történik semmi ha mégis bepisil, tehát nem kap leszidást stb. Ki kell alakítani egy jutalmazási rendszert, ezt naptár módszernek hívjuk amiben minden reggel lehet rajzolni közösen a felhőcskét vagy a napocskát az alapján hogy száraz volt e az este vagy sem. Előszőr ki kell tűzni ha egy hét alatt a naptárban (egy oldalon) van 1db napocska azért jár valami jutalom amiben közösen kell megállapodni, hogy legyen miért küzdeni. Ha ez megy 1-2 hétig akkor utána két napocska kell egy másik jutalomért és így tovább, a fontos hogy tudja mi a cél, és miért jár jutalom és hogy tudja szidás nem jár semmiért, csak biztatás hogy sikerülni fog! Ezt nagyon következetesen kell vezetni, és persze sokat mosni a szülőnek. Lehet segíteni ébresztéssel, meg kevesebb folyadékkal este. Sok sikert, és kitatást Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

17. kérdés

ankiki
15:02:09
2012-07-10
Kedves Gabriella!
Van egy 2 és fél éves kislányunk, aki rengeteg fejtörést okoz nekünk. Nem szeret enni, és nem szeret aludni. Szeretnénk kis testvért, de ezek a problémák kissé megnehezítik a dolgunkat.
Az evéssel az a fő probléma, hogy nagyon kevés ételtípust hajlandó megenni, leginkább a tészta félék, és a kenyér, amit elfogad, a tésztákat üresen, a kenyeret csak vajasan, zöldség félét szinte egyáltalán nem tudunk adni neki, és még ha a szájába is vesz valamit, rögtön kiköpi. Sajnos csecsemő kora óta nagy gond ez, akkor ráadásul "refluxos" volt.
Az alvással az a gond, hogy nagyon nehezen alszik el, és éjszaka is többször felébred, sokszor "hisztizve" dobálja magát, nehezen lehet megnyugtatni, néha nem is éberd fel, csak tombol, olyankor nehéz felébreszteni, és csak azután tudjuk megnyugtatni.
Most egy évet járt bölcsödébe, amit nagyon szeret, reméltük a közösség jó hatással lessz rá, de nem így lett, ott is elutasítja az ételek nagy részét, és alvás időben legtöbbször egy órát forgolódva tölt, mire nehezen elalszik.
Tudna nekünk valami tanácsot adni?
Előre is köszönjük!
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-07-24 14:37:57

ankiki

Kedves Szülő! Az evés és az alvás két nagyon fontos élettani folyamat, hiszen a gyermeknek szüksége van az egészséges fejlődéshez mindkettőre. Pont ezért mindkét esetben fontos, hogy megelőzően az organikus/szomatikus háttér tisztázva legyen, hogy nincs semmilyen belgyógyászati vagy neurológiai nehézség mely a tüneteket okozza, allergia, pl reflux amit már említett stb. Ez azért fontos mert ezt követően lehet feltérképezni részletesen az étkezési evési alvási szokásokat, hogy megtaláljuk hol vannak azok a pontok ahol lehetne változást elindítani. Ezért az lehet ebben az esetben a legjobb tanácsom, hogy kérjék szakember segítségét, aki részletesen fel tudja térképezni hogy honnan is eredhetnek a gondok. A korai fejlesztőkben szoktak evésterápiával foglalkozni, vagy fejlődésneurológián is nagyon jó szakemberek vannak akik tudnak segíteni a megoldásban. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

18. kérdés

pniki
00:27:20
2012-07-02
Kedves Gabriella! Két és fél éves kisfiam miatt aggódom. Szeretném az elejéről kezdeni, mert összetett a probléma. A kiírt napra született, sajnos hosszú vajjúdás után. Összekarmolta az arcát még a születése közben, amire azt mondták, hogy ezt azért csinálta, mert már ő is nehezen viselte a dolgot. nagyon szépen fejlődött, megelőzve szinte mindenben a korát jelenleg is, ezt nem csak mint elfogult anyuka mondom, szakemberek is ezt mondják. Sokat játszunk, nagyon szeret mesét hallgatni, és nagyon fogékony.Egy mesét olyan 3- szor 4- szer elolvasok neki, és már mondja velem, vagy épp kívülről fújja. Nagyon könnyen tanul. Mikor megszületett a gyerekorvos és az ortopéd orvos is azt mondta, hogy rendkívül fejlett izomzata van. 4 hetes korától olyan 2 éves koráig rendszeresen thai masszázst végeztem rajta. A 2 éves vizsgálaton szóltak először, hogy nem túl szerencsés, hogy lábujjhegyen jár. Akkora én erre már rákérdeztem egy másik anyukánál, akinek idősebb a lánya és ő is így ment, aki azt mondta, hogy a nehéz szülés miatt csinálják, és ne szóljunk rá, mert hogy ezáltal az idegrendszerét stimulálja, ami jó. A gyerekorvosunk is ezt mondta, illetve azt, hogy lehet a sarkánál lévő inakkal is probléma, bár nem hiszi, mert akkor fájlalná. Várjunk 3 éves koráig. Elvittem már gyógytornászhoz is, és ő is ezt mondta. De sajnos van más is ami számomra nagyobb problémának tűnik, de valószínűleg össze függ ezzel: súlyos asztmás volt. 6-szor volt 2 év alatt kórházban. és ezek nem mindig csak sima megfigyelések voltak, sajnos előfordult, hogy oxigénen volt, és a legdurvább az volt amikor egy brochonoscopia( nem biztos, hogy jól írom) után, amit úgy végeztek, hogy már az összes vénáját összeszúrták, mert nem találták el, úgy fejtették ki a karomból és vitték be a műtőbe altatni, ahova engem sajnos nem engedtek be, kiszáradással mentünk vissza, és mivel akkor már nem mertek sem a lábán sem a karján vénát szúrni, ekkor 4-en fogták le(1 a kezeit, egy a lábait, 1 ráfeküdt, egy a fejét) és így szúrtak a majd 2 éves kisfiam fejébe infúziót. Ekkor döntöttem úgy, hogy megpróbálunk valami mást, és szerencsére egy alternatív orvoslással foglalkozó úr összeállította a vitaminjait illetve kiderítette, hogy tej allergiás.Azóta a kisfiam tünetmentes. Elhagytuk mind a két szteroidot és az eseti gyógyszereit is. DE maradt az agresszió. Pozitív környezetben neveljük. Mind a ketten sok személyiség fejlesztő könyvet olvasunk a párommal, ha nem muszáj nem szidjuk, próbáljuk ésszel nevelni, engedve a személyiségét kibontakozni, mindig kikérve a véleményét. Tudjuk, hogy a történtek miatt tudja nehezebben kezelni a váratlan helyzeteket, és azt is,hogy a dac korszak miatt is agresszívabb jelenleg. Pár hete kezdte, hogy ha hangosabb, neki nem tetsző zene, zaj, stb van befogja a füleit. Kicsi kora óta úgy alszik el, hogy fogjuk a füleit, fülét, tudom, hogy ez nyugtatja meg, csak aggaszt. Sajnos előfordul, hogy ok nélkül agresszív más gyerekekkel, felnőttekkel. Sok mindennel próbálkoztunk már, de most megint kezd eldurvulni a dolog. Szeptemberben jön a kis öcsi, ő októberben lesz 3 éves, és november végén december elején szeretném óvodába vinni. Hogyan tudnék neki segíteni, hogy az agresszióját megtanulja kezelni, a feszültségét levezetni? Ezt leszámítva egy minta gyermek és nem szeretném, ha emiatt az oviban sok sérelem érné, mert sajnos sokakat nem érdekel, hogy ez a történtek miatt van. Azt sem szeretném, ha az öccsével lenne túl agresszív. Remélem Ön tud segíteni! Köszönettel Dné P. Nikoletta
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-07-24 14:57:24

agresszió

Kedves Nikolett! A levelét olvasva felmerült bennem hogy ez valóban agresszió e amit írt vagy valamilyen szorongásos helyzet inadekvált megoldása. Nagyon gyakori hogy a gyermekek a félelmeikkel szorongásaikkal nem tudnak mit kezdeni indulattal agresszióval felelnek mert nincs eszköz a kezükben hogy kifejezzék azt vagy megoldják máshogy a helyzetet. Tehát sokkal inkább érzem ezt a viselkedést szorongásnak mint magatartászavarnak, de persze ehhez ismerni kéne konkrét helyzeteket, mikor mire reagál indulattal, azt mi előzi meg Önök erre hogyan reagálnak ez mind mind fontos, hogy lássuk mi áll mögötte. Ez azért fontos mert nem mindegy hogyan reagálunk! Természetes az agressziót soha nem fogadjuk el mint megoldási módot és ezt közvetíteni is kell a gyermekek felé hogy így nem lehet viselkedni és ezért most anya szomorú és dühös stb, és segíteni kell abban hogy mit kellett volna tennie, és ha azt megteszi akkor azért megdicsérni megjutalmazni kell a gyermekeket. De ha ez még egy nagy adag szorongásból is ered akkor nagyon fontos, hogy azt a félelmet csökkentsük és megnyugtassuk a gyermeket. A fontos hogy próbálják megfigyelni hogy a célja a viselkedéssel, hogy rá figyeljenek, hogy ölbe vegyék, hogy ne legyen "kiközösítve" hogy ne féljen, csöndesedjen el mindenki stb??? Miért teszi, mert ha erre rájöttek akkor tudják abban segíteni hogy hogy tudja ezt a célját más eszközzel elérni ami nem az agresszió, de erre meg kell tanítani! Idézem egy mondatát "sajnos sokakat nem érdekel, hogy ez a történtek miatt van" ez így van jól hogy nem érdekel senkit, hiszen ha érdekelné akkor az agressziója elfogadott dolog lenne, de nem szabad hogy az legyen és nem szabad hogy erre rátanuljon hogy a "betegségelőny" egy jó dolog, mert akkor elnézik nekem mindezt. Nem szabad, sajnos szörnyű ami történt és sajnálatos, de nem jogosít fel agresszióra, tehát erre Önöknek is ez alapján kell reagálniuk. Keressék meg mi a célja az indulatnak és arra kell más kifejezési módot találni amivel ugyan azt elérheti. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

19. kérdés

Holdacska
21:28:29
2012-06-22
Kedves Gabriella!

Egy olyan problémával fordulok önhöz, ami immár több, mint 2 hónapja tart.
Kislányom 27 hónapos. 2 éves koráig szoptattam. (Cumit nem akart elfogadni pici korában sem.) Mióta nem szoptatom, azóta rágja a körmeit.
Amikor szoptattam, a melltartóm pántját simogatta közben. Szeret hozzám bújni, azonnal megkeresi a melltartóm pántját, és azonnal szopizós mozdulatot végez a szájával- ez a reflex kialakult.
A kispárnájára varrtam szalagot, valamint sokszor odaadom neki egy melltartómat is alváshoz, hogy a pótcselekvése inkább ily módon teljesüljön ki. Tetszik is neki. Ha észreveszem, hogy a szokásosnál is jobban rágja a körmeit, akkor magamhoz ölelem, és hívom "pántozni". Mostanában néha kéri is, ezt a "hadd pántozzak" összebújást.
Tanácsát szeretném kérni, hogy mit tegyek, hogy leszoktassam a körömrágásról?
Üdvözlettel:
Ildikó
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-06-27 17:35:28

körömrágás

Kedves Ildikó! Minden gyermeknek, és anyukának is nehéz időszak a leválasztás, hiszen a szoptatás egy nagyon intenzív érzelmi kötődés is az anya és gyermeke között, nem pusztán táplálás. A leválasztás szorongással jár, hiszen (és egy éves kor fölött főleg, hiszen a tápértéke már elhanyagolható) a szoptatás megnyugtatás, biztonság, az anya karjaiban, maga a szopó mozgás is megnyugtató a gyermek számára. Ezt a biztonságot a gyermeknek meg kell teremtenie ilyenkor gyakran egy átmeneti tárggyal pl pelenka, kispárna, kismaci, plüssállat stb, akár a melltartópánt is lehet. De kapja meg inkább a melltartópántot, és az ölelés, meg puszilgatás legyen ettől független. Képzelje el ha megtanulja (és már valószínüleg meg is történt) hogy anya szorong attól hogy rágom a körmöm. Ha rágom a körmöm akkor mehetek pántozni. Tehát rágoma körmöm és pántozhatok. Abban a pillanatban hogy ez összekapcsolódik ő már nem csak azért fogja rágni a körmét hogy csökkentse a szorongását hanem hogy mehessen pántozni! Tehát ezt ne engedje , és találjanak ki valami átmeneti tárgyat ami Önt helyettesíti. Öntöl kapja egy szép játék maci kutya póni amit szeret, és tudja hogy azért kapja hogy ha Ön nincs ott akkor vigyáz rá, őt lehet ölelgetni puszilgatni, éjszaka hozzábújni stb. Ha azt érzi hogy Ön nem szorong ettől a helyzettől és talál egy biztonságot nyújtó átmeneti tárgyat maikor nincs ott vele, a körömrágás szépen el fog tünni remélhetőleg. Ha nem akkor jönneka jól bevált viselkedésterápiás módszerek a patikába lehet kapni oylan folyadékot aminek elég kellemetlen az íze hogy ne akarja rágni. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

20. kérdés

Ryta
10:07:38
2012-05-29
Kedves Gabriella!
Van egy 32 hónapos kislányom, és most gyakoroljuk a szobatisztaságot, azért fordulok önhöz, hogy kapjak egy megerősitést , jó uton haladunk- e, mert mindenki mást mond és tanácsol.
A bilit 19 hónapos korától több -kevesebb sikerrel, de szépen használjuk, kakilni nagyon ritkán kakilunk már pelusba és most már wc szükitővel is barátkozunk.
Itt a nyár és mostanában egyre többször van a kislányom pelenka nélkül, ez azt jelenti ha hosszú távra utazunk illetve délután és éjszaka használjuk.
Annyi a probléma hogy nem szól, hogy pisiln kell, ezért bepisil a bugyiba , illetve ha csupaszon van, akkor is sikerü la földre vagy a szőnyegre pisilni, sőt elszégyeli magát, de azért csorog a pisi.
A játszótéren idáig nem mert le gugulni mert frusztrálta, hogy a szabadban van, de valamelyik nap ült a hintában és szolt hogy pisilni, kell és sikerült, Igaz olyan pelus volt rajta ami elszineződik, ha belepisil, és nagyon örülr hogy sikerült, természetesen meg dicsértem hoyg milyen , ügyes illetve matricát is kap ha sikerüla bilibe vagy a wc pisilni és kakálni itthon.
Remélem , jól csinálom,a dolgokat, mert a játszótéren sok anyuka furcsálja hogy a két és féléves kislányom még nem szobatizsta, mert hallok olyat is hogy már 6 hónapos, meg 12 hónapos korától a bilibe pisil, meg kakál és mutogat vagy szól ha kell. Én ugy gondolom, hogy egy gyereknek meg kell arra érnie , hogy szobatisztává váljon, remélem jól gondolom?! , mert kényszerrel és akaratossággal csak az elenkezőjét érjük el, s én magam túl korainak tartom pl. azt amikor 6 hónapos gyereket már biliztetnek.
A kisláynom , egy párnapja egyébként a nemi szervéhez nyúl, amikor érzi szerintem hogy jönni fog a pisi, olyankor kérdezni szoktam, hogy nem kell pisilni, azt mondja hogy nem, és rá pár percre , már csorog is a pisike. Eljön az idő, amikor szólni is fog?!
Hadjam, hogy szép lassan ő maga szóljón, hogy pisilni kell , és akkor nem lesz gond? Novemberbe lesz 3 éves és óviba szobatisztának kell lennie. Vannak , óvónők, akik szerint a szülő kényelmes,lusta, könnyebb a pelus használata, és a gyerekek is a mai pelenkákban jól érzük magukat,és ezért nehezebba szobatisztaság.
Remélem, jó úton járok/ járunk a kislányommal és nem rontok azzal el semmit, hogy türelmesen várok, amig ő maga megérik arra , hogy szóljon?!
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-05-30 18:26:01

pisi

Kedves Anyuka! Gratulálok, nagyon is jó úton halad. Azt gondolom a gyereknevelés során az egyik legnehezebb és frusztrálóbb dolog a játszótéri beszélgetések. Hallottam ennél sokkal elképesztőbb történeteket is ahol a gyerek már 5 hónaposan járt :). Ezeket meg se halja vagy erősen szelektáljon, és próbálja kiszűrni a valódi segítségeket. Ami elkezdett a jutalommódszer nagyon jó, ezt fontos hogy következetesen csinálják is, akár a matricát be lehessen néha váltani fagyira vagy bármi másra hogy ne unjon rá. Ha látja hogy topog, odanyúl akkor lehet kicsit bíztatni hogy menjenek megpróbálni mert lehet hogy kell, hogy tanuljon rá, hogy amit érez az az hogy pisilni kell. Hiszen meg kell tanulnia teste jelzéseit felismerni. Valóban akarattal erőltetni nem kell, és nem is szabad mert az ellenkezést indíthat el, de jutalmazni és támogatni fontos. Ami még fontos hogy megszidni sem szabad ha véletlenül becsurog, meg kell nyugtatni, és bíztatni hogy legközelebb biztosan lesz matrica. Ui.: egyébként 3 éves korig kell csak a szobatisztaságnak kialakulnia, tehát óvodáig biztosan menni fog. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

21. kérdés

Simon Judit
22:40:46
2012-05-23
Tisztelt szakértő.
Kislányom 16 hónapos. Tündéri, mosolygós, de ugyanakkor túlmozgékony, eleven gyermek.Napközben örülök, ha 1 órát alszik. A tiltott dolgokat a tiltás ellenére végrehajtja. Egész nap pörög, rohan, mindenhová felmászik, mindent lerámol, és két csínytevés közben, ha próbálom tiltani, vagy megakadályozni a "rosszalkodásban" üvöltözve csapkoda saját magát. Próbáltam szép szóval, próbáltam kiabálva ( de rájöttem, hogy a kiabálás benne is indulatot vált ki) Büntetésként a kiságyába tettem, de nem igazán érzi büntetésnek, mert ott is talál olyan dolgot, amit nem szabad. Még mindig szoptatom, és szopi közben is folyamatosan izeg-mozog.Mint akit felhúztak.Úgy érzem sok figyelmet kap, magamra nem is jut idő,( még enni is menet közben eszem többnyire,) egész nap mondókázunk, építünk, babaklubba is el szoktunk menni heti 1-szer.Mivel ennünk kell, ezért gyorsan kb 1 óra alatt össze szoktam ütni az ebédünket, ennyi az az idő, amit mással töltök. Nem tudom mit rontok el, de na gyon kimerítő számomra ez az egész napos pörgés. A férjem dolgozik, segítségem nincs, minden időmet a kicsire áldozom, hét közben csak ő van, és ez természetes is , de hét végén a sérült nővére is hazajön a bentlakásos iskolából, és még több szakad rám. Segítségét szeretném kérni, abban, hogy mivel tudnék "hatni" a picikémre, és mivel tudnám lekötni,hogyan tudnám vele megértetni, hogy azokat a dolgokat amikben megsérülhet ne csinálja, vagy csak a tempójábó visszavenni picit. Vagy csak egyszerűen ilyen a temperamentuma?
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel: Boldy-S. Judit.
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-05-30 18:14:08

túlmozgékony

Kedves Judit! Először szeretném leszögezni hogy nem rontott el semmit! Ha hibáztatja magát akkor elkezd szorongani, amit a gyermek is megérez, és Ön is egyre feszültebb lesz. Minden gyermek más és más, más a temperamentuma,mozgásigénye, habitusa. Van ami velünk születik, és van amit az agy érési folyamata is befolyásol. Ilyán például a hiperaktivitás. Nagyon sokszor hallom anyukáktól ezt a szót és talán mára elkezdték sokan felületesen is használni, egy olyan nehézséget jelöl, amikor a gyermek a túlmozgással stimulálja az agy egy rendszerét, ami alulműködik. Egy egyben egy "öngyógyítás" is, ami nagyon jó. Tehát ezt kell kiszolgálni, és minél több olyan lehetőséget kell biztosítani a gyermeknek ahol tud mozogni, játszóház, játszótér, park, torna, úszás, mozgás, mozgás, és mozgás. De ami fontos, hogy határozott és egyértelmű kereteket kell tartani, mit szabad mit nem hova lehet menni hova nem. Ahogy Ön is írta nem lehet büntetésnek nevezni azt amit a gyermek nem annak él meg, a büntetés legyen jutalommegvonás! Kedvenc játék elvétele egy órára, ha nem marad nyugton szopizás közben hagyja abba, tegye le. Valóbana kiabálás nem szokott használni de a szép só sem általában, hiszen egy kisgyermekról van szó aki a viselkedésből ért még főleg. Tehát próbáljon nyugodt maradni de határozott hogy érezze meg hogy anyát nemtudja kihozni a sodrából és jutalmazza! Amit lát szeret örülne neki, ami kézzel fogható, hogy lássa mit veszít ha nem fogad szót. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

22. kérdés

viki27
13:02:14
2012-05-14
Kedves Gabriella!
Kisfiam most 2.5 eves,kulfoldon elunk,o mar itt szuletett.Az itteni rendszer szerint 8 honapos koratol bolcsodebe jar,ahova konnyen beszokott,nagyon nyitott vidam kisfiu.Mar tavaly nyaron is a szuleimnel nyaralt,akkor 5hetet volt otthon,de abbol az elso ket hetben en,az utolso egy hetben pedig az apukaja is otthon volt vele.A nyaralast nagyon elvezte,szerintunk nem is tunt fel neki,hogy nem latott minket par hetig.
Iden nyaron kulfoldre megyunk nyaralni,de a nagyszulok szerettek volna ha Matyi iden is otthon nyaralna,ezert az apukam kijon erte es egy honapra hazviszi.A kerdesem az lenne,hogy hogyan tudnank megkonnyiteni az elvalast illetve,hogyan lehetne "felkesziteni" ot arra,hogy kulon leszunk? Nagyon aggodunk,hogy ez a tavollet valamifele "torest" okoz a kis lelkebe, hiszen a tavalyi nyarhoz kepest mostmar o is sokkal ertelmesebb,okosabb,kmiutatja,hogy mennyire szeret minket.
Valaszat elore is koszonjuk!
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-05-16 14:33:59

nyaralás

Kedves Anyuka! Ahogy írta a tavalyi év pozitív élmény volt a gyermek számára, így csak jó dolgok kötődnek az ő emlékében a nyaraláshoz, az elválás semmilyen módon eddig sem jelentett számára gondot hiszen a közösségbe is szépen és könnyen beilleszkedett. Ha Önök nem izgulnak és természetesnek élik meg hogy nyáron egy hosszabb időt a nagyszülőknél fog tölteni (akikben megbíznak, hiszen tudják jó helyen van) akkor ezzel a nyugalommal kell neki mesélni a nyárról. Milyen jó lesz, miket fog csinálni mikor fogja Önöket látni, kivel lesz stb. Fokozatosan el kell kezdeni mesélni neki a tavalyi nyáról akár fényképeket is lehet mutatni és a jövőről is. Fontos hogy pozitív jutalmakat élményeket kell előre vetíteni és persze hogy nem hazudna tehát ha kérdez akkor az ő kis szintjén válaszolva az igazt mondani mert igazán szorongást az tud elindítani ha a gyerek nem tudja mi várható vagy amit vár nem az következik be. Ettől függetlenül biztos hogy lesz nehezebb időszak nem akarok menni, vagy sírás, de a lényeg hogy ez ne változtassa meg a tervüket. Maradjanak nyugodtak és erősítsék abban hogy ez jó neki, hiszen tényleg jó lesz, és jó helyen lesz. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

23. kérdés

Panzsu
22:15:01
2012-05-09
Üdvözlöm, a kisfiam apukája meghalt amikor a kicsi 4 hónapos volt.Most másfél éves.Azóta minden hónapban 1 hetet a párom nővérénél tölt.A kérdésem az lenne,hogy jó-e ez így?Milyen hatása lehet ennek?Mostanában agresszív a fiam velem is és a testvéreivel is.(2 nővére van;9-10 évesek)Igényelhet-e ez valamilyen terápiát esetleg?
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-05-10 17:31:55

panzsu

Kedves Apuka! A gyerekeknek nagy szüksége van arra hogy legyenek körülötte olyan személyek akikhez tud kötődne, akik szeretik, ha az apuka nővérénél jól érzi magát, akkor ez egy fontos kapcsolat lehet a gyermeknek. Az agresszió más kérdés, hiszen azt valami kiváltja és ezt kéne megfigyelni hogy mikor milyen helyzetben agresszív, mi váltja ki ezt nála, és erre ki hogy reagál, mert nem mindegy hogy félelem, szorongás indítja e el, vagy hogy pl nem kap meg valamit vagy nemaz van amit ő akar. Ez több vizsgálatot igényelne. Amennyiben úgy érzi nem tudja kezelni ezeket az agressziv indulatokat akkor keressen fel egy szakembert akivel át tudja beszélni azt hogy miket lehet tenni ilyen helyzetben. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

24. kérdés

agota83
22:48:03
2012-05-04
azt szeretnem kerdezni hogy a gyereket ha tobszor megszidjuk es kiabalunk neki az arte neki
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-05-06 11:53:51

leszídás

Kedves Ágota! Addig amíg a szídás az adott rossz viselkedést egyből követi és a gyerek össz tudja kapcsolni hogy ezt azért kapta mert ezt meg ezt tette akkor az helyén van. A lényeg hogy mindig a viselkedését kell értékelnünk akár szidnunk és nem Őt magát! De a szídás kiabálás csak ideig óráig működik, hirtelenm megilyed a gyerek nem érti anyának mi baja van, a nyugodt de határozott rászólás sokszor hatékonyabb és persze alegjobb ha a jó vislekedést jutalmazzuk inkább és nem a rosszat büntetjük. A kettő együtt működik igazán hatékonyan. Szép napot Szegleti Gabriella www,mackorendelo.hu

 

25. kérdés

Hajduné Katalin
13:47:01
2012-04-24
Kedves Gabriella!
Van egy 2,5 éves kislányom, akit egyre jobban feszélyez a férfiak jelenléte (kivéve a legközelebbi családtagok). Rögtön elsírja magát, ha valaki érdeklődést mutat felé. Például ma a boltban egy apuka mondta a kislányának, hogy nézd ott egy baba (ekkor a lányomat mutatta neki) és a lányom már ettől kiakadt. Van egy öcsém, akitől szintén kiborul. Ha megtudja, hogy pár percen belül be fog lépni az ajtón, már akkor sír és kiborul, hogy nem szeretne vele találkozni. Az ünnepi asztalnál nem ebédelhettünk együtt, mert nem maradt meg vele egy asztalnál (más férfi rokonnal sem).
Az biztos, hogy semmilyen trauma nem érte, én sem dolgozom még és kistestvére sincs még egyenlőre. Öcsém sem változott, 1,5-2 éves koráig elvoltak együtt.Itthon teljes az összhang apával is. Boldogok vagyunk.
Szeretném a tanácsát kérni, mert nagyon sajnálom, hogy annyira sír ilyen helyzetekben...
Nagyon köszönöm a válaszát.
Tisztelettel: Katalin
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-05-06 11:50:08

félelem

Kedves Katalin! A félelem nagyrész egy tanult reakció, így én nem tudnám ezt kijelenteni hogy nem érte semmilyen rossz élmény, ami persze lehet hogy nem rossz csak ő a saját kis szintjén úgy élte meg. Sokszor elég egy nagyon apró kis semmiségnek tűnő dolog pl boltban megilyedt egy hangosabb férfitól vagy valakitől aki számára félelmetesebben nézett ki, amit persze lehet Ön akkor nem vett észre mert nem volt mit. De ettől ez a félelem idővel generalizálódhatott és mára kiterjedhetett szinte minden férfira. Sajnos így működünk minden félelmünk ilyen. A cél hogy fokozatosan csökkentsük a félelmet. Ezt úgy is hívjuk hogy fokozatos közelítés. Talán az Ön öccse tudna ebben partner lenni. Tartsuk tiszteletben a kislánya félelmét és próbáljuk hozzászoktatni a férfiak jelenlétére. Először csak messze üljön le az öccse nemszóljon hozzá ne nézzen rá, Ön legyen ott a lányának mint egy biztos pont amig meg nem nyugszik de külön nyugtatni nem kell csak legyen ott játszon vele. Mikor megnyugodott kapjon utána jutalmat. Legközelebb ismét. Mindig kicsit hosszabb időre és egyre közelebb üljön le az öccse, majd próbáljon kimenni a szobából de még ekkor sem szaba hogy az öccse odamenjen, hozzá szóljon stb. Ha megnyugodott akkor mindig jutalom kövesse. Ez egy nagyon hosszú és nehéz folyamat türelem türelem és kitartás! Csak kicsi lépésekkel óvatosan mindig annyit lehet előrelépni amikor még meg tud nyugodni a gyermeke, egyet nem szabad segíteni elkerülni ezta helyzetet és kivinni vagy kiengedni a szobából, mert akkor azt erősítjük meg hogy ha elmenekül akkor csökken a szorongása és nem azt hogy ha marad is csökken egy idő után a félelme. Pedig ez a cél! Ha úgy érzi nem megy egyedül akkor egy vislekedésterápiához értő pszichológus nagy segítség lehet. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

26. kérdés

Tímea
10:47:52
2012-04-24
Kedves Gabriella!
Szeretnék tanácsot kérni hiszti ügyben,mert nagyon magam alatt vagyok,hogy mit tehetnék,nem tudom kezelni a nagy Fiam újonnan szerzett viselkedését:(
Van egy 25 hónapos Fiam és van egy 8 hónapos. Nem volt igazán testvérféltékenység, az elején vettem észre csak a nagyobbnál, hogy esténként "ki akart sajátítani" magának, de alapvetően nem láttunk soha erős féltékenységet Nála. Elég pörgős a nagy Fiam, nem tud nagyon megülni, mindig jön-megy. . . . szereti a társaságot, eleven gyerek. Viszont most nem bírok vele, 2 hete iszonyatos hisztiket vág le, ha ő neki épp nem tetszik valami vagy HA NEM ÚGY TÖRTÉNIK VALAMI,AHOGY Ő SZERETNÉ!!!!! Vergődik, sír közbe, dobálja magát. . . van, hogy annyira belehergeli magát, hogy nem bírja abbahagyni, ilyenkor idő kell, amíg megnyugszik. Próbáltuk már, hogy a szobájába beküldtük, hogy ott nyugodjon meg, de még rosszabb. Már másodszor fordult elő, hogy az utcán is ezt csinálta, mert pl: Ő épp buszozni akart, de hát nem mentünk akkor épp busszal és hatalmas vergődés, ordítás lett belőle. Most reggel pedig elmentünk sétálni, buszoztunk is(imádja őket), leszálltunk, semmi gond nem volt,sétáltunk tovább. . . . egyszer csak ő beakart menni az egyik üzletbe vásárolni(mindig ő szeretné fogni a kosarat), vettünk pár dolgot, de ő nem volt hajlandó eljönni onnan és ebből lett megint a hatalmas vergődős hiszti(pedig az ott dolgozó csajszi is nagyon kedves volt, kapott ajándékot is). . . . . , de nem érdekelte semmi, ő nem akart jönni és majdnem egész úton hazáig hisztizett.
Nem tudom, hogy mit rontottam el és azt sem tudom, hogy mit tudok ilyenkor tenni??? Nagyon magam alatt vagyok emiatt, nem beszélve arról, hogy úgy néznek rám az emberek(meg a gyerekre), hogy le se írom. . . persze annyira nem érdekel, de azért kellemetlen így végig sétálni az utat, főleg a kicsi is ott van velem. Szóval nem tudom, hogy mit tehetnék. . . . . van erre valami módszer, ami segíthet?
Nagyon szeretem Őket és nagyon bánt, hogy ez a helyzet most.
Mit tehetnék? HOGYAN TUDOM LEREAGÁLNI JÓL ILYENKOR A HELYZETET,HA NEM AZ VAN,AMIT Ő SZERETNE ÉS EZ NEKI NAGYON NEM TETSZIK???
Köszönöm,hogy meghallgatott!
Tímea
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-05-06 11:36:59

hiszti

Kedves Timea! Ez az a nehézség, amivel legalább 1x minden szülő szemben találja magát, és nem elég, hogy az ember ilyenkor szinte tehetetlennek éli meg a magát a helyzetben, még mások "kritikájával" is meg kell küzdenie. Csak az jelent ilyenkor segítséget, ha a szülő előtt az lebeg, hogy CSAK a gyerekem érdekel az ő jövője, nevelése, és tudom, hogy azért teszek vagy épp nem teszek valamit mert neki jót akarok. Ehhez kellenek a szigorú szabályok, és azok következetes betartása. Azt írta hogy próbálta már azt hogy beküldi a szobályába de az nem használt, miért? mennyi ideig volt ott? mit csinált? Ön erre hogy reagált? Mi a vége a hisztiknek eléri e a gyerek azt amit akar, vagy egyszer igen egyszer nem? Ez mind mind fontos kérdés, hiszen csak úgy tudjuk meghatározni a "beavatkozást" ha tudjuk mit is nyer vagy mi is a célja a gyermeknek ezzel a viselkedéssel? Próbálja visszaidézni mikor is kezdődött mikor volt az első arra hogy reagálta, hiszen valószínűleg ott tanult rá, hogy ezzel célt ér. Próbálja meg ha nagyon hisztizik, hogy erősen átöleli (lefogja) csitítja, mondja neki hogy szereti de ezt a viselkedést nem tűri, hiszen a szobába küldés (izolálás) lehet ponta szorongását növeli, így ezzel ezt lehet csökkenteni. Akkor amikor lenyugodott csak akkor lehet neki elmondani hogy aviselkedésének mia következménye. Most akkor holnap nem fogunk buszozni például. De egyből mellé kell tenni hogy viszont ha jól viselkedik akkor utána igen. Tehát tudja a gyerek mit szabad és mit nem miért jár jutalom és miért jutalommegvonás. Ahogy írta a buszozás egy nagy jutalom neki így azzal lehetne kezdeni, tanulja meg hogy ha jól viselkedett akkor minden nap jár 10 perc buszozás, ha hiszti van nincs buszozás. Nem könnyű, szerintem egy szülőnek ez nagyobb kihívás mind bármi más, de megéri! Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

27. kérdés

jsz1982
11:57:43
2012-04-23
Kedves Gabriella!
Háromgyermekes anyuka vagyok,van egy harmadikos és egy elsős kisfiam,és egy 15 hónapos kislányom.A gond a 10 éves fiammal van,tanulási problémáink vannak.Már elsőtől nehezen megy az iskola és attól félek hogy ennek lelki alapja van.Nehezen végez el utasításokat,ezt itthon is tapasztalom a tanítónéni is felhozta a figyelmemet,többszörös ismétlésre hajlandó elvégezni ,sőt már sokszor kiabálásba torkolik a dolog legyen szó tanulásról,vagy bármilyen feladat elvégzéséről,a tanítónéni is elmondta hogy sokszor önakaratán kivül kiabál vele mert nem hajlandó dolgozni,haladni a többiekkel.Volt arról is szó hogy megismétli a másodikat,de mi inkább heti három korrepetálással tovább küldtük a harmadikban.Most 3-4-es tanuló,néha kap kettest is,de nem is ez zavar hanem hogy miért blokkol le ha elvárnak tőle valamit.Viszont vannak olyan napok amikor minden rendben van,figyel mindent megért ,úgy érzem hogy sokszor azon múlik hogy nem akar megfelelni sem magának sem az elvárásoknak.Amikor nagy kínok közt leülünk tanulni ,és elkezdek magyarázni ,nem figyel játszik az asztal alatt,elkalandozik.Úgy gondolom hogy nem terhelem le akkor gyakorolunk csak mielőtt felmérőt írnak,meg a heti 3 óra korrepetálás,nyelvtan,matamatika.Mostanában elég rosszul alszik,többször felkell oda jön az ágyunkhoz,akkor visszaküldöm aludni visszamegy és alszik tovább,van hogy felkell éjszaka és reszket le van izzadva és mondja hogy rosszat álmodott,általában minden harmadik nap történik ehhez hasonló.Mi történhet vele?Valami gond van amit nem mer elmondani?
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-04-25 12:36:21

tanulás

Kedves Anyuka! Azt gondolom semmi "gond" nincs, van egy egészséges gyermeke aki a tüneteivel jelez, hogy valami nem megy, valami nehéz segítsetek! Az hogy a tyúk vagy a tojás volt e előbb az alapos kivizsgálást követően lehet csak megmondani. Hiszen lehet a háttérben valami tanulási zavar, figyelemzavar, amire a kudarcok hatására már ráépült egy nagyfokú szorongás ami megjelenhet rémálmokban, kudarckerülő viselkedésbe. Vagy valóban lehet e háttérben valami szorongás, vagy hangulati probléma, ami rányomja a bélyegét a kognitív tehát iskolai teljesítményre. De ezt ki kell vizsgálni, meg kell nézni a teljesítményét szükséges egy alapos pedagógiai vélemény, hogy a tanára mit tapasztal, részletes anamnézis stb. Tehát azt tanácsolom minél előbb keressék fel a helyi Nevelési Tanácsadót vagy valamelyik Gyermekkórház ambulanciáját és kérjenek időpontot mert minél korábban reagálnak annál könnyebben rendeződhet a nehézség. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

28. kérdés

Berni
12:33:53
2012-04-20
Kedves Gabriella!
Köszönöm a gyors válaszát!Kérem,segítsen még egy kicsit-első gyermekem,és még most mindent lépésről lépésre tanulok,és szeretném jól csinálni.Tehát amikor éjjel sír,akkor ne vegyem ki,hanem az ágyban próbáljam megnyugtatni?Mennyi ideig hagyjam sírni ott,mielőtt kiveszem ringatni?Egyébként ő úgy alszik el,hogy ringatom.Néha sikerül úgy ágyba raknom,hogy még kicsit ébren van,és azután alszik el egyedül.Nem kell sétálgatni vele,ülve szoktam őt babusgatni kicsit.Amikor reggel korábban felkel,mint szokott,húzzam ki az időt amíg általában el szokott aludni?Mennyi időt kéne neki ébren lennie két alvás között?
Köszönöm szépen előre is!
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-04-25 12:26:22

Berni

Kedves Anyuka! Szerencsére nincs két egyforma gyermek, így pontosan azt sem lehet mondani hogy létezik egy olyan módszer ami mindenkire érvényes. A gyermek igényeihez és persze a szülőéihez kell alakítani a dolgokat. Az egyik gyermeknek ennyi alvás kell a másiknak meg annyi, hiszen mások más temperamentummal, más környezetbe születnek. Figyelje meg a saját gyermeke igényit és biztos vagyok abban hogy ha arra reagál és annyi időt hagy ki stb nem pedig a "tankönyvi" példákra támaszkodik meg fogja találnia a választ. Az alvásnál is minden szülőnek vannak bevált taktikái, ahogy látom Önnek is ami nagyon jó, ehhez csak egy adalék volt hogy hosszútávon a gyerek ne menjen bele egy játszmába, érdemes azt követni hogy fokozatosan mindig egyre kevesebbet kapjon a gyermek az anyából ha éjszaka felébred. Pl: lefektetés a szokásos rituáléval, majd ha felsír ismét ringatás, ha mégegyszer felsír akkor már nem biztos hogy ki kell venni csak odamenni simogatni nyugtatni, harmadszor már nem kell végigvárni hogy visszaaludjon, tehát mindig kicsit lépni hátra, hogy azt tanulja meg a gyerek hogy anya itt van biztonságban van reagál rá, de ne induljon el egy rossz viselkedés, hogy ha sírok akkor mindig jön a ingatás, szeretgetés. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

29. kérdés

Berni
09:27:53
2012-04-20
Tisztelt Doktornő!
Alvásproblémában szeretném a tanácsát kérni!Most 6 és fél hónapos a kislányom.2 hónapos kora óta végigaludta az éjszakákat.Nappal,egyszer-kétszer aludt.11:20-tól 2-3 órát,délután 40 percet.De volt olyan eset,h a délelőtti alvás másfél órás volt,a délutáni maradt ennyi és aludt éjszaka.De a legáltalánosabban megvolt a 3 óra alvás napközben,éjszaka aludt 10-12 órákat egyben.
Most második hete történt valami...nem változott a családban semmi,őt sem raktuk külön szobába,a mi szobánkban alszik,a saját ágyában.A nappali alvása maradt ennyi...azt tartja,csak néha hamarabb elálmosodik,mert hát korábban kel,mint eddig.Éjszaka többször felébred.Össze-vissza időpontokban,sír.Iszik 100-120 ml tápszert és alszik tovább.Úgy gondolom,hogy nem éhes,mert 210-300 ml tápszert vacsorázik.napközben háromszor kap szilárd ételt.A felső ínye nagyon duzzadt,az alsóknál volt ilyen zavart éjszakánk,de az csak két alkalom volt,amikor áttörtek a fogacskák,minden visszaállt a régi kerékvágásba.Most viszont minden éjjel.panaszosan sír,többször kiabál,folynak a könnyei.Ilyen alkalmakkor maximum egy órát van ébren.Tudom,hogy mások még 1 éves kor után is többször kelnek a gyermekükhöz,de kislányom olyan szépen aludt eddig.Vissza szeretném "csinálni",és elejét venni a problémának.Neki sem jó,és nekünk sem.Kérem segítsen,mit tegyek,hogy megint jó alvó legyen!
Köszönöm válaszát,előre is!
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-04-20 12:02:36

felsírás

Kedves Anyuka! Sajnos a fogak növése ennyire nem kiszámítható hogy ha alul ennyi idő volt akkor felül is ennyi lesz. A fognövéstől gyakran van hogy többször hosszú időn át felébrednek és felsírnak a gyermekek. Ha nem történt semmi más ami állhat háttérben akkor valószínűleg igaza van, és ez az. Ami fontos hogy próbáljanak meg nem rossz szokásokat kialakítani emiatt éjszakánként mert egy idő utána rátanul ara hogy felsírok akkor kapok enni inni stb, ringatnak kivesznek, akkor nehezen oldódik ez a rossz szokás. Mindig csak erre reagáljanak simogassák nyugtassák adjanak neki hűtött rágókát. Figyeljék meg szépen rendeződni fog a dolog magától és ezt hagyják is, ne akarják "visszacsinálni" azt amin túlhaladtak hiszen a gyermek nő és új nehézségek jelentkeznek. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

30. kérdés

piripocs
22:33:27
2012-04-16
Üdvözletemet küldöm!
Pár hete van egy problémám amit nem tudok megoldani.Lányom 3 és fél éves.Mostanában nagyon rákapott arra,hogy ha megkérem valamire hogy csinálja meg,azt válaszolja,hogy nem akarom.Most volt beteg,és fontos lett volna,hogy kifújja az orrát.Nekem,anyukának csak nagyon ritkán engedte,Apának ,Mamáknak is csak ahogy kedve tartotta.Ma is nagyon felbosszantott azzal,hogy fogmosás után nem volt hajlandó kiöblíteni a száját.Nem akarom!-mondta.Az orrfújás,és főleg a szájkiöblítés nem akarása a divat.Nem tudom,hogy fogmosáskor mit csináljak vele.Nincs semmi gond vele,csak a végén,de akkor nagyon csökönyös bír lenni.Nem használ semmi,a végén pedig jól felhergeli magát.Ha beleegyezem,hogy ne öblítsen akkor majd lehet,hogy másban is ő akar majd parancsolni,látja ,hogy tud manipulálni.Vagy legyek kemény és tartsam magam a kéréshez,és várjam ki azt a fél órás őrjöngést,mire hajlandó szót fogadni.Vagy mondjam azt ,hogy kap valami jót,vagy inkább valamit nem ?Nem tudom.Nem nagy problémának tűnhet,de nagyon megkeseríti a napjaimat.Előjöhet ez esetleg más témában is,és szeretném tudni,hogy ilyen konoksággal mit lehet kezdeni.Válaszát előre is köszönöm!Timi
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-04-20 11:53:23

konokság

Kedves Timi! Valóban igaza van, hogy ha egyszer nem következetes akkor azt tanulja meg a gyermek hogy kijátszhatók a szabályok ha hisztizem akkor elérem a célom. Tehát ezt nem szabad engedni mert később igen nehéz lesz. De önmagában a szabályok betartása elég nehéz a gyermeknek hiszen elveszi tőle az önállóság szabadságát, ami viszont a leválásnak egy fontos része. Tehát kellenek a szabályok és a szülői következetes szigor de vannak olyan helyzetek amikor a gyermeknek is lehet joga dönteni és ezzel vállalni annak a következményét. Tehát igaza van JUTALOM kell! Legyen a szabály az hogy fogat kell mosni utána a szájat ki kell öblíteni a fogkefét kimosni ha ez megy jár érte jutalom pont korong matrica stb. Ha valami kimarad akkor ez nincs ami épp elég fájdalmas egy gyermeknek, tehát ha akarja akkor meg fogja csinálni. Az orrfújás más eset hiszen annak lehet komoly következménye ha elmarad tehát ez kötelező, de itt is lehet jutalmat előrehelyezni ha önállóan megy de ha nem akkor anya közbeavatkozik akkor is ki kell fújni de nincs jutalom sem. Szép napot Szegleti Gabriella ww.mackorendelo.hu

 

31. kérdés

Evita30
19:27:12
2012-04-06
Kedves Gabriella!

Egyedül nevelem a 4 éves fiamat és a szüleimnél élünk. Még nem volt 10 hónapos, amikor az apa úgy döntött, hogy túl nagy felelősség ez neki és elváltunk. Utána ő egyre ritkábban jelent meg a gyermekünkért és már több, mint két éve nem is érdeklődik utána. Ősszel kezdtük meg az óvodát, addig itthon voltam vele. Elég nagy törés volt az életében és eléggé nehezen viselte a változást és a beszokást. Most már szerencsére jobb a helyzet, már vannak barátai, nem mondja, hogy nem akar menni.

Nem tudom, hogy ezeknek van e valami köze a dologhoz, csak vázoltam a helyzetünket, hátha. A probléma, már ha probléma egyáltalán az, hogy a kisfiam teljesen mániákus. Mindennek a megszokott rendben kell történnie, mert ha nem, akkor akár sírva is fakad. Ez már kiskorától fogva így volt. Igyekeztem mindig is napirendet tartani, hogy legyen állandóság az életében. Lehet, hogy túl jól sikerült? Leírnék néhány példát: ha nem akkor öltözöm át pizsamára, amikor szoktam már szóvá teszi. A munkám miatt általában a nagymama megy érte az oviba, mivel ő hamarabb végez. Volt olyan, hogy előbb végeztem a munkámmal és el tudtam menni érte, azt hittem örülni fog, de erre elkezdett pityeregni, hogy miért nem a mama ment érte. Ma itthon volt a mamával, hiszen az oviban tavaszi szünet van és ő maradt itthon vele, de haza tudtam jönni, mire felébredt a délutáni alvásból és szabályosan sírva fakadt, hogy miért előbb jöttem, menjek vissza dolgozni, és jöjjek akkor, amikor szoktam. Megvan szinte minden tevékenységnek az ideje és rendje, amitől nem lehet eltérni, mert rögtön szól érte. Tartok tőle, hogy ez nem teljesen természetes. Vagy mégis az lenne? És ha nem, akkor mit lehetne tenni, hogy kicsit rugalmasabban vegye az élet változásait? Elnőheti ezt? Mert ha nem, akkor elég nehéz élete lesz, ha nem tud rugalmasan alkalmazkodni az élet változásaihoz. Hiszen minden változik folyamatosan. Van egy párkapcsolatom, nagyon jól megértik egymást, szeretik is egymást, de ahhoz, hogy tovább folytatódhasson a kapcsolatunk költöznünk kellene, de nem merek belevágni, hiszen nagyon nehezen szokta meg az ovit, ilyen tulajdonság mellett nem valószínű, hogy jót tennék vele, ha teljesen kiszakítanám a megszokott környezetéből, új otthonba vinném, új oviba, új közösségbe és egy újfajta életbe.

Köszönöm előre is a válaszát és a tanácsát!

Éva
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-04-10 14:55:11

változások

Kedves Éva! Minden gyermek életében fontos az állandósság, hogy kiszámíthatóak legyenek a dolgok, hiszen ez az amibe tudnak kapaszkodni. Ez jelenti számukra a biztonságot, ami csökkenti a szorongást. Hiszen minden újdonság egy ilyen kisgyermeknél félelmetes, a kiszámítható az ami biztonságos. Persze igazan van abban, hogy egy kis rugalmasságra szükség van, hiszen az élet ennyire nem stabil, és változatlan. De erre a gyermekeket meg kell tanítani fel kell készíteni. Próbálják meg hogy azokat a helyzeteket amik eltérnek a megszokottól előre megbeszélik, elmondja neki. Figyelje meg hogy reagál akkor ha előre fel van készítve arra hogy most eltérünk a szokásostól, mert pl anya korábban haza tud jönni (akár telefonon is lehet). Ha azt látja gyermek hogy ennek Ön vagy a nagyi örül, boldogan mesélik neki milyen jó lesz ez mennyire képes csökkenteni ezt a feszültséget amit a változás okoz. Ha előre akár lehet tervezni pl hétvégén kicsit más programot kitalálni ami megbontja a jól bevált rituálékat de erre fel van készítve akkor hogy reagál. Nagyon fontos hogy azzal hogy tudja hogy lesz változás lehet e biztonságérzetét fenntartani, vagy akkor is jelentős szorongás indul e. Próbálják ki 1-2 hétig és várom a válaszát. Szép napot Szegleti Gabriella ww.mackorendelo.hu

 

32. kérdés

Sandra85
17:37:10
2012-03-30
Kedves Gabriella! Hát nem is tudom hol kezdjem. Van egy nagyon okos és ügyes kislányunk. Sokat foglalkoztunk vele a párommal mese rajz ének versike és már egy évesen közel 10 szót mondott, sok éneket és verset tud kívülről, már biciklizik szóval hihetetlen okos. De sajna nagyon zsivány... mindig visszabeszél, mostanában erősen hisztizik. A másik hogy húsz hónapos kora óta nem kell pelus csak alváshoz este viszont most ez is változott. Volt egy idő hogy járt bölcsibe (sajnos ki kellett venni mert drága és nem vettek vissza dolgozni) és akkor voltak olyanok hogy ott elkezdte a bepisilést vagy csak becsurgott. De itthon erről leszokott. Azóta eltelt másfél hónap és most itthon is folyton ez van hogy becsurog és egy hete pedig minden nap bepisil naponta egyszer. Van hogy becsurgás sincs. Tudom nagyon elrontottam az elején mert ő még csak most kezd el aludni szóval 2 év és 3 hónapig azt sem tudtam mi az hogy alvás. Sokszor voltam ki idegileg mert fáradt voltam és sokat voltam egyedül segítség nélkül mert a párom 3 műszakban dolgozik. Volt hogy kiabáltam vele pedig nem kellett volna de nem tudtam kontrollálni magam. Nagyon szeretem őt de amikor elkezdte az iszonyatos hisztijeit ami volt hogy azért volt mert nem volt neki szabad valamit vagy mert aludnia kellett akkor már rácsaptam a seggére is. :-( Javaslatra megpróbáltuk a hideg vizes arc mosást vagy a víz rá fröcskölését de rá ez sem hat. A következő ötletem az volt hogy bünti legyen mert valamivel mindenképp büntetnem kell mert nincs következménye annak ha rosszat csinál és ez szerintem nem helyes. Sokat idegeskedem mert a párom édesapja velünk lakik aki alkoholista és nem tud magáról gondoskodni és nagyon koszos és sok plusz munkát csinál nekem. Ebbe nem is merek belefolyni mert már ez miatt is sokat sírtam és sem tudom mit tehetnék. A lényeg az hogy bűntudatom van mert sokat de nagyon sokat kiabálok a kislánnyal de tényleg nagyon de nagyon hisztis és visszabeszél. Kérem segítsen mi lehet a jó megoldás??? Tudom elsősorban velem vannak gondok de mit tehetnék???? Ja és hiába emelem fel a hangom sokszor csak kinevet meg odabújik bocsánatot kér meg mondja hogy " anya ne legyél szomorú" Igyekszem sokat lenni a kislányommal játszunk, olvasunk, éneklünk, bicajozunk, elhordom gyerekek közé a játszóra pedig itthon is mindene megvan (csúszda, hinta, homokozó...stb.) Jóvá tudom tenni ezt a sok rosszat? Lehet ez az oka a bepisilésnek??? Kérem segítsen mert nem akarok rossz anya lenni!!!! Köszönettel: Egy anyuka
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-04-01 13:21:28

sandra85

Kedves Anyuka! Csak egy jó anyával szemben enged meg magának egy gyermek hisztiket, kiabálásokat, mert bíznak benne hogy ha rosszul viselkednek akkor is szeretni fogja öket az anyukájuk. Biztos vagyok benne hogy mindig a legjobbat akarja a gyermekének. A levelét olvasva valóban ahogy Ön is írta azt érzem hogy a gyermeke is látja érzékeli hogy fáradt, szomorú, talán könnyebben indulatos lesz. De ezen elsősorban Önnek kell túllépnie, segítséget kérnie. Nem írta pontosan hány éves a kislány de nagyjábóla kezdődő hisztis időszakban lehet, ami senkinek nem könnyű. Ilyenen csak "szigorú" szabályokkal következetességgel lehet túljutni. Fontos visszajelezni mindiga nem megfelelő viselkedést egy gyermeknek de a büntetés helyett én inkább a jutalmazást ajánlom. Ha jó ügyes megfelelően viselkedik akkor jutalmazzák és meg fogja látni hogy épp elég "büntetés" lesz számára ha nem kap jutalmat nem kell ezen felül még plusz szankció. A pisilést kicsit különvenném, mert ezt először azét ki kéne vizsgáltatni, hiszen sok minden állhat a háttérben, akár kisebb fertőzés is (tehát vizeletvizsgálat hólyagkapacitás esetleg UH) ha minden rendben akkor jön a pszichés része. Van a bepisilésnek egy érdekes szimbolikája hiszen a pisi szétfolyik határtalanul, és ez a lényeg ami fontos hogy ha nincsenek határok szigorú keretek szabályok akkor a gyermek ettől szoronghat és jöhet a pisi. Tehát legyenek szabályok, és ezt tudja a kislány is mit lehet mit nem miért jár jutalom miért nem, ha hiszti van anya nem figyel jár, nincs jutalom. Kitartást menni fog! Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

33. kérdés

N.Eszter
12:56:45
2012-03-22
Kedves Gabriella!
Kislányom 26 hónapos, eddig nagyon szeretett fürdeni, szinte úgy kellett kikönyörögni a vízből, de egy hete látott egy kis maszatot a vízben és nagyon megijedt tőle. Azóta nem hajlandó beülni a fürdőkádba, hiába magyarázom neki hogy nincs benn semmi, látom rajta, hogy egyszerűen retteg tőle, nem csak hisztizik. Már próbáltam, hogy vele fürdök, de csak ül a vízbe és figyeli, látszik hogy fél, ugyanez van a zuhannyal is.
Kérem segítsen, hogy tudnám ezen átsegíteni, nem szeretném, hogy a félelem rögződjön benne.
Válaszát előre is köszönöm!
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-03-24 08:34:24

fürdés

Kedves Eszter! Mindannyiunknál van ilyen hogy egy félelem, valami rossz élmény elindít egy elkerülő viselkedést hiszen nem akarjuk még egyszer átélni azt a szorongást. Mi felnőttek képesek vagyunk arra hogy kognitív módszerekkel túllépjünk ezen hiszen megértjük ha elmagyarázzák hogy próbáljuk meg nem kell félni és ez valóban csökkentheti a szorongást. De egy ilyen kicsi gyerek ezt még nem érti, ő csak a félelmet érzi amit nem akar többet. Náluk kicsivel sikeresebb eszköz ha az érzéseire hatunk pl jutalommal. Ami fontos az a fokozatosság. Először kicsi víz pl zuhany utána jutalom ha sikerült. Amikor ez már jól megy akkor egyre hosszabb legyen a zuhanyozás ideje, amikor ettől már nem fél lehet kádba ültetni kicsi vízbe és így tovább. A lényeg hogy mindig jutalmazni kell ha megtette, de fürdeni kell, az elkerülést nem szabad támogatni, de hagyni kell hogy szépen fokozatosan szokjon hozzá ismét, és tapasztalja meg nincs mitől tartania. Ami jó még ha magához a vízhez valami jó élmény társul még játék amivel csak akkor lehet játszani, vagy amit írt a közös fürdés. Ezek is nagyon jók. Tehát jutalomrendszer bevezetése, dicsérés ha megy de ha sír vagy fél azt nem kell szidni mondani észrevenni csak dicsérni hogy milyen ügyes, milyen jó pancsolni. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

34. kérdés

jsz1982
13:19:03
2012-03-14
14 hónapos a kislányom és nagyon anyás,nem akar senkivel sem játszani sőt még egyedül sem csak velem,egész nap sétálunk úgy hogy az egyik újjamat fogja.Nemsokára lesz a 15 éves osztály találkozóm és nem tudom hogy oldjam meg hogy eltudjak menni és hogy ő ne sérüljön lelkileg.Ez egy ilyen időszak nála vagy én rontottam el?
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-03-19 20:35:16

anyás?

Kedves Anyuka! Gondolja át mi is a helyzet van egy 14 hónapos kislánya aki Önt sétáltatja egész nap!!! Mért akarná elengednia kezét hiszen szeeti Ön jelent neki mindent a biztonságot szeretetet stb. Tehát a kérdés hogy Ön el tudja e engedni a gyermeke kezét és megbízni valakiben (apa, nagymama, barátnő stb) akire rá meri bízni szívből a gyermekét, hisezn tudja biztonságban van. Majd az próbálkozik vele vagy játszani vagy sétálni de lehet hogy sírni fog egész este, és mikor Önt újra látja,akkor megtanulja hogy anya nem elhagyta csak elment és most visszajött, és akkor meg fogja tudni nyugtatni. Ön a szülő, tehát ön hozza a döntéseket aztán majd lesz 14-5 éves a lánya és ez már nem is lesz olyan egyszerű :) Jó osztálytalálkozót. Üdv Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

35. kérdés

Pat
21:45:14
2012-03-04
Kedves Gabriella!
Köszönöm szépen a gyors választ. Igyekszünk odafigyelni, reméljük rövidesen rendeződik a helyzet.
Szép napot!Pat
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

1970-01-01 01:00:00

 

36. kérdés

SandyCat
13:48:45
2012-03-03
Tisztelt doktornő!
Kétéves kisfiam számomra elkeserítően ijesztő viselkedést produkál. A fejét verdesi a falba, ha dühös, a játékait a földhöz, és máshos is csapkodja, rendszeresen harap. A felém is rendszeresen üt, játékaival nem tud folyamatosan játszani, mert inkább azokat rugdossa, a polcról lesöpri. Ilyen viselkedéskor hiába próbáljuk meg szeretgetni, nyugtatgatni, nem engedi magát, eltol magától. A saját ruhájába, játékában vagy kezébe harap. Érzelmeinél erős hullámzások vannak: egyik pillanatban magához szorítgatva szeretgeti kedvenc maciját, másik percben teljes erővel földhöz vágja és belerúg. Céltalanul bolyong a szobában, nem tud egyáltalán sehol sem megülni. Egy percnél tovább semmi játék nem érdekli. Csapong a játékok között, felül és elkezd forogni.Etetni nagy nehézség árán lehet, hiszen akkor sem bír megülni, csapkod, rúgdossa a hasamat és egyéb részeimet közben. (egyébként jóétvágyú gyerek, nem válogatós.) Az öltözködésnél és tisztába tevésnél semmi együttműködést nem tanusít. Befeszít és kifordul. Aludni nagy nehezen alszik el, csapkodja magát az ágyában, nyöszörög és hirtelen felül az ágyban. Olyan mintha túlpörögne!
Egyedül nevelem háromhetes kora óta, szerencsére befogadott családom bennünket ezidő óta, elváltunk már régóta. Minden körülötte forog. Sokat foglalkozunk vele, épp ezért is szomorú a dolog. Sajnos tartós szívbeteg, egyheréjű és ekcémás gyerekről van. Állandó belépőnk van a különböző orvosi rendelőkbe. Az elmúlt héten is kórházban voltunk, orrmandula műtét és az azt követő influenzás fertőzés miatt. Tudom, hogy a kórház egy óriási trauma volt számára, mivel egy egy beavatkozásnál négy-öt ember le kell, hogy szorítsa, de ezeket a tüneteket, már hónapok óta mutatja. Mozgásfejlődésében is konduktori segítség kellett a Dévény-módszer mellett, hogy járni tudjon. Nem beszél még, de jelei sem tapasztalhatóak, papa és mama a szavak, miket túl öblös kiejtéssel mond. Édesapja hetente egy órára látogatja, mikor egy aprócska szobában bezárva van vele, mert nem hajlandó még látni sem szüleimet a láthatások alkalmával. A nevelésében és gyógyításában sem anyagi sem erkölcsi értelemben sem vesz részt. Állandóan kritizálja a nevelési módszereinket és azza fenyeget, hogy ha majd hároméves lesz és viheti, majd megreformálja a gyerekét, de a kérdés, hogy milyen alapon, hisz még nem is érdeklődik a gyerek hétköznapjai iránt sem. A gyerek a láthatások végeztével, utasítja apját, hogy tűnjön el a lakásból (mutatja neki az ajtót és taszigálja kifelé), Kérem a doktornőt válaszoljon, hogy a tünetek viselkedészavarnak tekinthetők-e, mert én félek, hogy emögött esetleg komoly neurológiai vagy pszichés háttér van. Kérem segítsen tanácsot adni abban, hogy hogyan kezeljük kitöréseit, fellépjünk-e ellenük. Belefoghatunk-e most az itatás, etetés, szobatisztaság önállóvá válásának folyamatába? Köszönöm szíves válaszát előre is.
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-03-04 14:49:56

SandyCat

Kedves Anyuka! Emlékszem a korábbi levelére és örülök hogy valamilyne típusú fejlesztés azóta elkezdődött. Fontos, hogy a leírt problémák nagyon szakszerű kivizsgálást követelnek és ez nem megy egy levél alapján. Tudom hogy már elege vana kórházakból, hiszen sok nehéz helyzetel kell megküzdeniük, de most is csak ezt tudom leírni mint korábban! KIVIZSGÁLÁS! Legyen egy egységes hely ahol neurológus, pszichológus, gyógytornász, rehabilitációs szakember megvizsgálja a gyermeket és az alapján tud fejlesztési tervet adni! Ez lehet kórházban vagy ami jobb Korai fejlesztő központban, ahol utána egyénre szabott fejlesztést kapnak a gyerekek 3 éves korig! Tehát mág most minél előbb kérjen a helyi korai fejlesztőközpontban viszgálati időpontot, ahol részletes anamnézisfelvétel is történik, valamit vizsgálatok, és azalapján Ők elmindják hogyan tovább! Hiszen nem lenne fair nekem írnom itt semmi mást úgy hogy nem látom egészben a dolgokat. Üdv Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

37. kérdés

Pat
22:33:51
2012-03-01
Kedves Gabriella!
A problémám a következő: van egy 2 éves kislányom, aki nagyon gyorsan tanul, több verset, éneket is tökéletesen tud hónapok óta, könnyen barátkozik. Már kisebb korában is mondta a háziorvos, hogy nagyon érdeklődő, okos gyerek. Néhány hónapja elkezdte az apját ütni, harapni. Mondta, hogy apa menj innen, nem szeretlek. Próbáltuk mondani, hogy de apa szeret, vagy mi szeretünk azért téged, de nem változott. Mondogattam neki, hogy nem jó apának, ha ilyet mondasz, amire mostanra mintha odafigyelne. Elkezdte január közepén a bölcsit, azóta sokkal rosszabb a helyzet. Már engem is üt, sőt már a rugdosás is előjött.(Nem értek egyet magammal, de néha odáig fajul, hogy rácsapok a kezére, de ez ritkán furdul elő, többnyire a kispadra kiültetés a bünti, vagy nincs esti mese)
Mindent a földre dob, rugdos, alig lehet rávenni, hogy átmenjünk a mamához, vagy a játszótérre. Itthon szinte csak akkor játszik, ha mellé ülök és én is csinálom, de szinte már akkor sem. Eddig szeretett főzni, főleg ha én is ezt tettem, babázott, kockázott, stb. Magát is megharapja, a fejét csapdossa kézzel, vagy valamivel, de durván. Ami még változott, hogy semmit nem hajlandó enni és inni a bölcsiben, viszont állítólag jól alszik. Ami nekem furcsa, mert amikor uzsi után eljövünk azt mondja álmos, egész délután kezelhetetlen, nem jó neki semmi, hisztizik mindenért.
Az alvással régóta gond van, 2x legalább felkel és közli, hogy ő már nem alszik nem álmos, menjünk ki a szobából, jó esetben némi tej hatásosnak bizonyult a visszaalvásban. Én visszamegyek pár nap múlva dolgozni és este alvásra érek haza sajnos. Nem sikerül másik állást találnom. Gondolom ettől még rosszabb lesz a helyzet. Az apjával nagyon rossz a viszonyuk, még azt is nehezen veszi, ha ő megy érte a bölcsibe, nem eszik vele, stb.  Mit tudunk tenni, hogy jobb legyen? Nagyon köszönöm a segtséget!Pat
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-03-04 14:30:08

Pat

Kedves Anyuka! Nagyon gyakran tapasztaljuk, hogy a gyermekek magatartásproblémával agresszióval sokszor autoagresszióval reagálnak szorongásos helyzetekre, vagy ha félnek. Azt gondolom jó lenneutánajárni hogy mi is van valójábana bölcsiben, mit csinál, hogy telik egy napja, mitől ennyire feszült, hogy szinte Önöket "bünteti" ezért a helyzetért. Kérjenek részletes jellemzést a gondozóktól, vagy valaki üljön be egy nap megnézni hogy telika napja, kivel játszik. Úgy tűnik hogy valamiért nagyon szomorú a gyermekük, azt hogy ez honnan indult fontos utánnajárni, hiszen csak akkor lehet beavatkozni! Addig is szeressék ha indulatos, akkor figyeljenek oda ez nem klasszikus agresszió, hanem szorongás, arra pedig megnyugtatás kell, ölelje át szorosan, puszilja, mondja neki mennyire szeretik amig meg nem nyugszik, és utána csak utána kell a viselkedését értékelni hogy attól még így nemviselkedhet, mert aztért bünti járhat! DE csak ha tényleg szükséges hiszen a szoorngását növelika azzal ha büntetik! Tehát építsenek ki egy jutalomrendszert!!!! Mindenért amikor jó szépen játszik eszik, nyugodtan TVzik stb. Amennyiben egy hónap múlva sem változik a helyzet keressenek fel egy szakembert aki segít abban hogy rendeződjenek a dolgok. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

38. kérdés

kicsinóri
12:24:49
2012-03-01
Kedves Gabriella!Van egy 22 hónapos kislányom Lilla és egy 2 hónapos Nóra.Lilla az apukájával volt amikor én a kórházban tartózkodtam előtte nagyon anyás volt.A problémánk az,hogy mindig viteti magát az apukájával,és hisztizik ha nem veszi fel és sétálgat vele oda vissza.Ha itthon van a párom az ebéd utáni alvás is problémás egyszerűen nem akar lefeküdni csak vigye az apja.Miért csinálhatja ezt.Ha nincs itthon apa velem szépen elalszik nincs semmi gond,de ha apa megjön akkor teljesen megváltozik.A tanácsát szeretném kérni.Köszönettel!Bea
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-03-04 14:19:34

kicsinóri

Kedves Bea! Ez csak egy rossz szokás, ami valószínüleg azért alakult ki mert az Ön távollétében ezt találta a legjobb módszernek az apuka. És akkor biztosan így is volt, de ez a rossz viselkedés rögzült a gyermeknek jó így mindnet elkövet annak érdekében hogy az apukája cipelje ringassa, de ő "csak" élvezi, hiszen gyermek! Leszoktatni viszont csak Önök tudják, tehát segítse az apukát hogy kibírja hogy nem veszi fel!!! Hiszti lesz meg sírás, hát igen mert nem az van amit ő szeretne, de ha kibírják 1-2x akkor rendeződni fog, adjanak jutalmat ha szépen elalszik, akkor is ha nincs otthon apa! Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

39. kérdés

nmarcsy
10:45:38
2012-03-01
Üdvözlöm!
Elég furcsa kérdésem lenne. Kisfiam, aki most lesz 10 hónapos, úgy viselkedik, mintha nem szeretne minket. Ha valami baja van nem bújik hozzánk, nem ad puszit nekünk, pedig az állatkáinak ad, nem igényli hogy szeretgessük, nem hagyja magát elringatni főleg fekve, pedig másnak hagyja. Ha álmos és más is van ott ahol ő máshoz bújik, pedig én is ott vagyok. Soha nem bántottuk, mindene megvan, okos értelmes kiegyensúlyozott gyermeknek látszik, a doktornő szerint is az. Nagyon hamar mászott fordult 6 hetesen, már megy 9-hónapos kora óta, nem fél senkitől szereti a gyerekeket, szóval nincs vele más baj, csak, mintha minket a szüleit nem szeretné. 4,5 hónapos koráig szopizott is, ha esetleg ez számít. Bika jegyű bár nem tudom ez számít-e. Miért van ez igy?
Köszönöm válaszát!
Üdv: Mariann
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-03-04 14:14:58

kötődés

Kedves Mariann! A levele alapján nem fogok tudni kielégítő választ aadni Önnek, hiszen, fontos, hogy mikor, mióta viselkedik így, mi történt akkor acsaládban, csak Önnel vagy az apukával szemben is jellemző? Hiszen nagyon sok minden állhat a háttérben lehet valami olyan trauma a gyermek számára, ami lehet hogy Önöknek fel sem tünt, vagy egyszerüen csak jelezni akar hogy valamin kell változtatni. Azt tanácsolom hogy ne akarja görcsösen hogy odabujjon, inkább figyelje meg a viselkedését, fejezze ki felé hogy szereti, szeretné megölelni, megpuszilni ÖN és ne azt várja hogy ezt Ő tegye. Figyelje meg erre hogy reagál, mikor keresi az Önök közelségét. Azt gondolom minden rendben lesz. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

40. kérdés

mp-dora
11:29:47
2012-02-17
Kedves Doktornő!

Kisfiam, Dominik áprilisban lesz 3 éves. Sajnos a szobatisztasággal gondok vannak, noha nyáron át szépen szobatiszta lett, ősszel visszaesett és végül a gyerekorvos tanácsára visszaadtuk rá a pelust! Sokan azt mondják, lelki okokra vezethető vissza az egész, ez a barátok véleménye, nem orvosi.
De leírom miért gondolják így. A nyár nagyon zűrös volt itthon, sok veszekés és vita volt a férjemmel. Az alapgond egy másik nő volt. Nagyon megváltoztatta a férjem viselkedését, és úgy alapjában a hozzámvaló viszonyulását, negatív irányban természetesen. Mégis Domival sokkal közelebb kerültek egymáshoz. A szobatisztaságot júniusban kezdtük. Domi szépen megszokta, hogy ha kell pisilni vagy kakilni, akkor rá kell ülni Kokóra, a bilit nevezte el így. Mindig megdícsértük. Szeptemberre sikerült rendezni a kapcsolatunkat férjemmel, és a másik nővel szakított. Itthon így helyreállt a béke, nagyából, több közös program volt. Mégis egyre többet pisilt be Domi. Eleinte csak egy pár csepp pisi csurgott be az alsónaciba, aztán az egész. Ami zavaró volt, legalábbis nekem, hogy Domit nem zavarta, hogy ő pisis lett. Végül a gyerekorvoshoz mentünk, azt mondta adjuk rá inkább a pelust, és legfeljebb előlről kezdjük a szoktatást. Arra gondoltam, jó, hátha most is zavarni fogja Domit pelus, mint tavasszal is volt már. de nem így lett. Most már a kaki is bemegy neki. Kokót nemrég eltettem, mert kicsi lett, de ezt elmondtam Dominak, hogy kicsi már neki Koko bili, inkább üljön a wc-re, mint apa és anya. Férjemmel úgy láttuk jónak, ha nem kap új bilit, inkább szokja a wc-re ülést. Azt látom, hogy érzi Domi, ha kell kakilnia, mert szól, hogy kell, de mire odajut hogy lehúzza a pelust, már benne a kaki. Általában berohan a mosdóba, és aztán ahelyett hogy levetkőzne, játszani kezd. Ráül a kiskukára, és azt játsza hgoy a wc autó. Jó időbe beletelik, mire ráveszem, hogy vetkőzzön a kakiláshoz. Pisilés miatt nem szól egyáltalán.
Ön szerint mit tehetnénk, hogy haladjunk a szobatisztasággal? Hogyan segíthetnénk neki? Valóban lelki okok állhatnak a visszaesés mögött, és így utólag így csapódtak le nála a nyári események? Mert Domi látta milyen rosszul éltem meg az egészet, látott sírni mindig. Szóval tényleg a szeme előtt zajlott az egész. Már próbáltam azt is, hogy a hőáhított játékot ígértem be neki, ha időben ráül a wc-re és nem megy a pelusba semmi! Az alsónacit szerette és szeretné is hordani most is, de mivel bepisil, nem merem ráadni a pelus helyett, mivel nem szól. Vegyünk neki mégis másik bilit? Érdemes lenne esetleg egy darabig hagyni, és nem noszogatni őt, hátha magától szól akkor majd? Én az ovi miatt is noszogatom, mert addigra ugye szobatisztának kéne lennie.
Köszönöm előlre is segítségét és tanácsát!

Köszönettel: Dóra
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-02-26 16:29:43

szobatisztaság

Kedves Dóra! Valószínűleg benne is hagyott nyomokata nyáron Önökkel történtek, hiszen ő is a család része. De ettől függetlenül ezer meg ezer oka lehet annak hogy ismét nem megy a szobatisztaság egy gyermeknél. Nagyon jól látja hogy a cél az hogy motiválják, tehát igen ki kell találni valamilyen jutalomrendszer pl rajzolni a napocskákata hűtőre ragasztott lapra ha szól és sikerül a vécébe, és lehet vele büszkélkedni és ha 3-at összegyűjt ( 3 éves) akkor azért jár jutalom (csoki, mese, dvd, játék bármi ezt önök találják ki). Viszont ha nem megy akkor felhőcskét rajzolnak azért nem jár semmiylen bünti de annál több idő mire a 3 napocska összejön vele pedig az ajándék. Mindig nagyon dícsérni örülni ha szól és az elején azt is lehet napocskával jutalmazni hiszen egyből nem megy minden. Az hogy bili vagy wc szinte mindegy, viszont ami fontos hogy ha Ön látja hogy kell neki akkor rá kell ültetni a wcre, és akár lehet ott mesélni énekelni, tapsolni bármit a cél hogy próbálkozzon, hiszen neki már ott kell, nem a pelusba. Írta hogy berohan a mosdóba de játszani kezd ezt Ön ne várja meg vetköztesse és ültesse rá a wc-re hogy legyen sikere amit persze jutalmazzanak, hogy ez motiválja! Ami fontos ne legyen noszogatás, se bünti a sikertelenséget hagyni kell, és bíztatni hogy majd legközelebb és akkor jön a jutalom. Sok sikert Szegleti GABRIELLA WWW.MACKORENDELO.HU

 

41. kérdés

Annamary24
17:54:41
2012-02-10
Üdvözlöm!
Nem tudom, jó helyre írom-e a kérdésem, vagy hogy védőnőtől kellene ezt megkérdezni, de megpróbálom.
Kisfiam 3,5 éves, és 3 hete rászokott a verekedésre. Lényegében én és anyukám vagyunk itthon, és annyit értünk el nála, hogy már engem nem bánt, mert kismama vagyok, és ezt szépen megértette. Viszont azt nem akarja megérteni, akárhogy magyarázzuk neki, hogy amit csinál az fáj nekünk, és nem szabad. Nem tudom, mi a teendő, nagyon kétségbe vagyok esve. Kérem adjon tanácsot.
Köszönettel: Zsuzsa
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-02-12 21:07:15

verekedés

Kedves Zsuzsa! Talán a legfontosabb teendő előszőr hogy megfigyelje mik azok a helyzetek amikor ez a viselkedés megjelenik. Mi az ami ezt megelőzi, ha nem figyelnek rá, nem kap meg valamit vagy ellentmondanak neki, vagy ha fél, magára akarják hagyni? Mert nem mindegy hogy ezzel a viselkedéssel rájött hogy valamit el tud érni és egy nagyon rossz szokássá vált, hiszen tudja hogy utánna megkap valamit (figyelmet, tárgyat, eléri a célját), vagy a szorongását próbálja csökkenteni és bár nem jó eszközzel de kommunikálni akar valamit az agresszióval (talán hogy félek ne hagyj itt, figyelj rám). ez azért fontos mert nem mindegy hogy reagáljunk rá. Ha ez egy rossz viselkedés, akkor egy ilyen kis gyereknek nem elég elmagyarázni megbeszélni mert még ez kevés. Kell hogy kísérje valami viselkedés is, pl bünti elveszik kis időre a kedvenc játékát, nem mennek játszótérre nem nézhet mesét, nem kap édességet stb. Viszont ha abbahagyja és jól viselkedik akkor kell jutalmazni. Tehát a lényeg hogy fejtse meg mért alakult ki és arra kell viselkedéses válasszal reagálni! Egy ennyi idős gyerek még ebből ért főleg. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

42. kérdés

nemethlaszlo1
11:15:30
2012-02-09
Tisztelt Szegleti Gabriella!

Kislányunk 4 éves óvodás. Bölcsödei, óvodai beilleszkedésével, magatartásával nem volt és jelenleg sincs probléma. Társait elfogadja és Őt is szeretik, kedvelik. Azonban a velünk szemben megnyilvánuló viselkedése kezelésében úgy érezzük - a feleségemmel - segítségre lenne szükségünk. Az öltözködés, fürdés, lefekvés, felkelés terén jelentkeznek a problémák amelyek akaratosságával és hisztieivel párosúlnak.
A segítségét abban kérném, hogy kihez fordúljunk? Nevelési tanácsadó? Gyermekpszichológus?

Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel: Németh László
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-02-12 21:18:19

viselkedésprobléma

Kedves Németh László! A levele alapján azt gondolom gyermekpszichológus tud legtöbbet segíteni Önöknek a nem megfelelő viselkedés kezelésében. Mindegy hogy Nevelési tanácsadóban vagy más szakrendelőben (gyermekkórház ambulanciája) vagy magánrendelőben teszik ezt. Mivel ő már óvodás így fordulhatnak Nevelési Tanácsadó felé is akik minden Óvodába elvileg kirendelnek pszichológust aki talán néha az oviba is szokott lenni. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

43. kérdés

Anita
14:34:45
2012-01-30
Kedves Gabriella!
7 éves kisfiam kb egy hónapja alvajáró!Előtte nem csinált ilyet soha.Éjszakánként vándorol és érdekes dolgokat csinál.Mi kísérgetjük a lakásban nehogy történjen vele valami de nem keltjük fel,megvárjuk még lefekszik és betakarjuk.Régebben egy vagány kisfiú volt ,mostanában viszont mindenen elsírja magát,itthon és az oviban is.Valótlan történeteket talál ki.A kistestvére 3 éves.Sok közös program mellett igyekszünk külön -külön is programot csinálni nekik.Úgy érzem mindkettejükkel egyformán foglalkozunk ,bár sokat dolgozunk.Sokszor úgy érzem hogy addig provokál amig fel nem emelem a hangom és olyankor lelkileg nekem is nehéz,hogy kiabáltam,de "pattanásig tudja feszíteni a húrt".Mit kellene másképp csinálnunk?Régebben volt testvéri féltékenység de az most nincs.Az oviban kifejezetten jó testvéreknek tartják őket.De az óvónő is jelezte hogy sokkal érzékenyebb lett és sírósabb.Ez valamilyen korszak 7 évesen?Ennek köszönhető az alvajárás is?Mert a viselkedése előtte kezdett el megváltozni.Ön mit tanácsol? Mit tegyünk hogy újra a "régi" kisfiúnk legyen????Válaszát előre is köszönöm!Üdvözlettel.Anita
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-02-12 21:25:36

alvajárás

Kedves Anita! Annak hogy egy kisgyermek viselkedésében tünetek jelentkeznek főleg ennyi téren, ami már az ovónőnek is feltűnik annak oka van. De ez nagyon sok minden lehet. Mindenképp azt gondolom szükséges lenne ezt kivizsgálni hogy mi áll a szorongás hátterében, hiszen addig nem lehet megfelelő terápiás tervet meghatározni. Minél előbb keressenek fel egy gyermekpszichológust hogy mire jön az iskola újra kiegyensúlyozott fiú legyen. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

44. kérdés

Minimano0317
12:27:23
2012-01-23
Kedves Gabriella!

Kislányom márciusban lesz 3 éves, nagyon ügyes okos gyerkőc. Van egy 1,5 éves kisöccse is, akit nagyon szeret és vigyáz rá – ami kölcsönös  A kérdésem a „rutinokra” irányulna. Nagyon fontos számára a napirend, mit miután csinálunk, de az is hogy kivel. Pl. ébredés utáni kakaót csak a kanapén ülve lehet meginni a kék üvegből vagy este a fürdéshez anya tesz be a kádba és apa vesz ki, a mamuszt neki kell egyedül levennie a lábáról – nem segíthet senki – a csizmát előbb ki kell tépőzárazni és csak azután lehúzni a lábáról és még sorolhatnám…. Persze ennek vannak jó oldalai is, hiszen a pisilés után mindig kezet mosunk, fürdéskor fogat mosunk szokásokhoz való ragaszkodás kifejezetten jó, de néha úgy érzem kényszeresen ragaszkodik a dolgaihoz. Én általában nem erőszakoskodom és inkább segítek neki „áthaladni” a szertartásokon, de apa néha igen türelmetlen és félek ez árthat neki. Általában meg lehet neki magyarázni hogy éppen miért térünk el a megszokottól és meg is érti, kompromisszum kész, de előfordul, hogy hisztirohamban végződik a dolog. Nem szeretném ha „be kellene törni őt” egy-egy ilyen alkalommal, de előfordul hogy valóban nagyon fárasztó és fölöslegesek a „szertartások”.
Szerencsére nem aggasztó a helyzet csak érdeklődnék, hogy figyeljek-e erre oda, gondot okozhat-e később és érdemes lenne már most foglalkozni vele, vagy hagyjuk, hogy alakuljon magától és majd leszokik róla? Hogyan segíthetnénk neki?

Segítségét előre is köszönöm!
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-01-27 14:16:03

rutinok

Kedves Anyuka! Minden gyermek számára a napirend, a megszokott rutinok nagyon fontosak, hiszen ezek adnak kapaszkodókat a mindennapokban, ezekre tudnak támaszkodni a gyerekek. Ez jelentia biztonság egyik fontos alapját. Általában ezek a gyerekeknek fontosabbak mint a felnőttnek. Ami fontos hogy nem véletlenül alakul ki hiszen a szülő maga tanítja ezeket a gyermekének, hogy biztonságba tudja. Egy felnőttnek nem feltétlenül jelent szoorngást ha kimarad egy-két lépés de egy gyereknek ez még nehézség lehet. Persze a nagyon görcsös ragaszkodás a szabályokhoz sem feltétlenül jó, hiszen mindig akad olyan helyzet hogy el kell térni a megszokottol, tehát náha fontos hogy ilyen legyen de ezt próbálják előtte megbeszélni vele. Mert ha tud róla fel tud rá készülni nem éri váratlanul, íg ytud alkalmazkodni. Amennyiben ez nem segít és ez nehézséget okoz nála a közösségben, akkor ezzel érdemes foglalkozni, de ez szépen rendeződni szokott. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

45. kérdés

tundy
07:42:25
2012-01-17
Kedves Gabriella!

A segítségét illetve a tanácsát szeretném kérni, mert tanácstalan vagyok, nem tudom hogyan kezeljem a helyzetet. Van egy 15 hónapos kisfiam. Amikor megkezdődött Nála a fogzás, elkezdett harapni, de úgy, hogy véraláfutás lett ott, ahol megharapott. Aztán, valahogy abbahagyta, az egyik anyuka azt tanácsolta, hogy próbáljam ki, hogy ha megharap hagyjam ott. Így is tettem, és elmagyaráztam mindig Neki, hogy azért hagylak itt, mert megharaptál és ez fáj anyának.( Természetesen az itt hagylak, az lakáson belül, az épp adott helységre értem!) De most újra kezdte a harapást, és azért gondolom, hogy a fogzással van kapcsolatban, mert most megint egyszerre jönnek a fogai, az őrlők illetve a szemfogak. Ehhez társul egy új szokás, hogy ha valami nem úgy történik, ahogy Ő szeretné elkezdi mindkét kezével ütögetni a fejét. Nem tudom, hogy hogyan kezeljem a helyzetet. Nem haraptam sosem vissza, nem ütögettem sosem a fejét. Félek attól is, hogy lassan bölcsibe megy, hogy ezt teszi a társaival is, és ezt természetesen szeretném megelőzni ha lehet. Kérem adjon tanácsot mit tegyek, Én rontottam el valamit? Segítségét előre is köszönöm, további szép napot kívánok Önnek! Tündi
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-01-27 14:06:55

tundy

Kedves Tünde! Biztos vagyok benne, hogy mindent a lehető legjobb tudása szerint tett, amiről azt gondolta a legjobba gyermekének. A fogzással kapcsolatban egy gyermekorvos biztos több mindent tudna mondani, de azt gondolom, valóban lehet összefüggés. Mindenféle rágható tárgyat adjon neki, hátha valóban ennyi elegendő lesz. De mind rossz szokás fontos hogy ne rögződjön az, hogy Önnek vagy másnak fájdalmat okoz, így azt fontos leépíteni. Akár amit írt hogy izolálja ez jó ötlet, csak fontos, hogy ez ne tartson sokáig, de lehet egy kedvenc játék elvétele is, a lényeg hogy mindig következetesen, és egyből a harapás után reagáljon, hogy össze tudja kapcsolni, hogy ezt ezért kapta. A "hiszti" azt gondolom minden szülő életében egy nagyon sarkallatos probléma. A gyerek próbálja érvényesíteni az akaratát, úgy ahogy arra rátanult. Elég annyi hogy egyszer amikor nem az történt amit ő akart a fejéhez csapott (a kisfia) amire Ön ilyedséggel reagált és engedett neki. Ebből a gyerek megtanulja ha így viselkedik anya mindig megilyed és az lesz amit ő akar. Persze az autoagressziót nem szabad engedni, ilyenkor azt szoktuk tanácsolni szorosan fogja meg a kezeit és ölelje át addig amíg egy kicsit lecsillapodik, aztán mondja el neki hogy ezt a viselkedést nem tűri, ha folytatja nincs esti mese, játszótér stb..., ha abbahagyja meg kell dícsérni. A lényeg a kitartás, és hogy következetesen soha ne engedjen a hisztinek, akkor szépen csillapodni fog, bár kb kamaszkoruk végéig azért próbálkozni fognak. Szép napot szegleti gabriella www.mackorendelo.hu

 

46. kérdés

Balogh Kriszta
10:16:16
2012-01-13
Kedves Gabriella!
3. osztályos a kislányom. Nagyon kedves, aranyos, jószívű gyerek. Már oviba sem szeretett járni. Minden reggel húzta az időt, hisztizett. Sajnos az iskolába menéskor sem ment zökkenőmentesen. Pedig az oviban és az iskolában is sok barátja van, szeretik a társai, szerették az óvónénik, szeretik a tanítónénik is. Jelenleg az a gondom, ami sok fejtörést okoz, hogy otthon csak veszekedés után hajlandó megírni a házifeladatot. (Szerintem sok feladatot kapnak.) Nincs napköziben (mert ott sem szeret lenni, a 9 évvel idősebb nővérével van otthon) hazamegy, eszik, pihen, játszik. Megbeszéltük a másolásokat és az olvasást egyedül is tudja csinálni, ha hazaértek a munkából (ált. 5 óra körül), pedig együtt folytatjuk. Kipróbáltam, hogy nem szólok neki, hogy tanulni kellene, estig nem is jutott eszébe. Pedig verseket is nagyon könnyen, hamar tanul.Így minden nap elhúzódik a tanulás és este már nagyon fáradt. (Persze megértem) Ha neki ülünk hamar kész vagyunk, csak elkezdeni nagyon nehéz. Kérem adjon tanácsot, hogy a kedvét se vegyem el a tanulástól és az iskolától, de nem legyen ekkora nyűg a házi feladat írás. Köszönettel: Kriszta
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-01-16 12:03:56

tanulás

Kedves Kriszta! Sok olyan dolog, kötelesség van az életben amit nem szeretünk de csináljuk, mert muszály. Ilyen a tanulás is. Mi márt tudjuk, mert kialakult egy belső motivációnk, ami segít ezekben a helyzetekben. De ez nem alakul ki autómatikusan, a gyerekeknél előszőr külső motivációra van szükség ahhoz hogy az majd később átalakuljon belső késztetéssé. Tehát a kulcs a motiváció, jobban mondva a jutalmazás! Alakítsana ki egy meghatározott szabályrendszert, napirendet közössen, amiben foglalják össze a délutáni feladatokat. Amennyiben ezzel elkészült akkor kezdjenek el bevezetni jutalmazási rendszert (pirospont, zseton, szivecse stb) amit öntöl kaphat ha elvégezte a feladatokat. Ha nem akkor jutalommegvonás van pl nincs tv, számítógép, estimese stb. Ha a héten összegyűlyt x mennyiségű zsetont akkor azt hétvégén válthassa be valami számára fontos dologra mint édesség kis ajándék, film, játszóház stb. De motiválni CSAK jutalommal ogja tudni, amit fontos hogy következetesen mindig használjon, és a "büntetést" is, mert csak akkor működik. Jó munkát Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

47. kérdés

kisevi
09:03:58
2012-01-12
Kedves Gabriella!
Köszönöm a gyors válaszát. Az igazság az, hogy félreérthetően írtam, a kisfiam az apukájának nem engedi, hogy Őt megsimogassa. Ha ott vagyok, nem megy el vele a WC-re, nem öltöztetheti, mindent nekem kell csinálni. Nem hagyja, hogy megölelje, hogy vigasztalja, sőt sokszor ki akarja küldeni a szobából, nem örül, ha hazajön, vagy éppen el is küldené azonnal otthonról. Mintha nem ragaszkodna hozzá. Vagy leginkább az is igaz lehet, hogy a mi kettőnk, anya-gyerek kapcsolatot szeretné csak, és apát ebből ki akarja zárni. Nagyon fáj nekünk, hogy nem kötődik hozzá, és a családból annyira senkihez sem rajtam kívül, egyedül a 10 éves unokatesójához ragaszkodik. Ez csak életkori sajátosság, és várható, hogy elhagyja? Próbáljak meg lazítani ezen a szoros viszonyon köztünk, vagy ez úgyis megtörténik majd? Mivel biztassam a férjemet? Nagyon köszönöm az ismételt válaszát! Üdv: Évi
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-01-16 11:55:28

Apa

Kedves Évi! Köszönöm a helyesbítést. Valóban nagyon fontos amit írt, hogy a gyermekek önszántukból nem kezdenek leválni az anyáról, ezt Önnek kell kezdeményezni, bíztatni kicsi lépésekkel. Akár egy ilyen helyzetben is mint WC. Bíztassa hogy menjen el apával, mondja hogy majd apa segít felvenni a kabátot stb, és ne engedjen annak ha hisztizik, visont dícsérje meg ha hagyja, az apa is jutalmazza egyre több helyzetben a megfelelő viselkedéseket, mert így hozzá kötődik valami jó dolog. Vagy ahogy írtam a korábbi levélben valami játék, vagy mese csak az apa kiváltsága legyen amit élvez a kisgyermek. Amikor nagyon negatívan viselkedik az apával (elküldi, megüti stb) akkor ezt nem szabad elfogadni, figyelmen kívül kell hagyni, Ön látványosna örüljön az apának ha hazajön, ölelje meg stb, beszélgessenek, meséljen neki arról mi történt Önökkel aznap miben volt ügyes a kisfia, dícsérje stb. A cél hogy minél nagyobb teret adjon az apukának, úgy hogy nem megy bele a gyermek játékába. Szép napot Szegleti Gabriella ww.mackorendelo.hu

 

48. kérdés

kisevi
11:21:15
2012-01-10
Kedves Gabriella!
Tanácsot szeretnék kérni. Kisfiam most lesz 2,5 éves. Körülbelül másfél éves korától kezdődően hihetetlenül anyás lett. Ez abban nyilvánult meg, hogy ragaszkodott hozzám etetésben, öltözködésben, gondozásban, ölelésben. Egy idő után ha én ott voltam, nem felelt meg neki senki más. Azt is el kezdte mondogatni, hogy nem szeretem apát, ne segítsen. Mivel még otthon voltam vele, így úgy gondoltuk, természetes a ragaszkodás, hiszen napközben velem van. Ennek ellenére sok programot próbáltunk apukájával kettesben szervezni a részükre, és általában nem is volt gond vele, csak ha én megjelentem, már csak engem akart mindenhez. Bölcsibe kerülés után ez a ragaszkodás nem változott, nem romlott-javult, egyébként ügyesen beilleszkedett. Sőt talán valamennyit javult ez a dolog, már nem utasította úgy el az apukáját. Most megint újból ellenkezik vele, sőt újból mondja, hogy nem szereti, és ha ott vagyok, semmit nem enged neki, pl simogatni sem. Ez mindkettőnknek nagyon fáj, mert igyekszünk jó szülők lenni. Férjem sokat játszik, foglalkozik vele a kezdetektől, ezért sem értjük a reakcióit. Amúgy a kisfiunk kiegyensúlyozott, szépen fejlődik, nem beteges, minden akadályt (szobatisztaság, közösség) nagyon jól vett. Tudna tanácsot adni nekünk, illetve valamit írni az okokról, hogy miért utasíthatja el az édesapját a kisfiam? Nagyon köszönöm a válaszát előre is! Üdv: Évi
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-01-11 17:51:51

apa

Kedves Évi! A leveléből nem tudom hogy jól értettem e hogy a gyermek akkor utasítja el az apát amikor Ön ott van és Önt nem engedi simogatni? Az ilyen típusú "féltékenység" a másik szülőre elég gyakran tapasztalható, hiszen a gyermek teljesen kia akarja magának sajátítani a szeretett szülőt, hogy csak az övé legyen. Fontos, hogy ne engedjenek az ilyen viselkedésének, üljenek egymás mellett, érjenek egymáshoz, meg persze hozzá is. És verbálisan is kommunikálják felé hogy nagyon szeretik de egymást is. Minél több közös programot szervezzenek a fiúk együtt, legyen olyan dolog ami mindig az apához kötődjön, az esti mesélés, vagy fürdetés stb. Ha azt mondja nem szeretem apát akkor ő mindig válaszoljon neki vissza hogy apa viszont nagyon szeret téged, meg Ön is erősítsen arra rá hogy Ön szereti az apukát. A cél hogy azt tanulja meg hogy ezzel a viselkedéssel nem ér célt nem tudja eltávolítani az Ön közeléből az apát sőt kimarad jó közös játékokból. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

49. kérdés

MMarcsi
01:38:25
2012-01-06
Kedves Gabriella!
Kislányomat most kezdtem el beszoktatni a bölcsibe. A gondozónő is megjegyezte, hogy a szeme sarkából mindig engem figyel,ha felálltam,már sírt. Ma, a 4.napon tudtam először egy kicsit egyedül hagyni, elég hamar megnyugodott, de miután történt egy kis baleset,nagyon megijedt és nem tudták megnyugtatni. Negyed órát sírt az ölembe,mire nekem is sikerült. Utána aztán szép lassan újra ment játszani. Az ebédet megette a gondozónőkkel, igaz én bent voltam,de csak a sarokból figyeltem. Még előkét is engedett kötni,ami itthon nem jellemző. Itthon is még emlegette a bölcsit. Igazából szerintem alapvetően tetszik neki, a társakkal is kezd összebarátkozni. Csak hatan vannak a csoportban, így talán több idő is jut egy kicsire.
Tudom, hogy nem baj,ha eleinte sír utánam, engem az zavar, hogy egész héten minden éjjel 2-3-szor is felsír,ami nem jellemző rá. Sokszor percekig keservesen,kétségbeesetten sír,van hogy engem szólongat,de aztán látom,hogy nincs is ébren. Gond lehet,hogy ennyire intenzíven dolgozza fel ezt az új hatást?
Egyébként kiskora óta sokszor bejárok dolgozni, az utóbbi időben átlagosan 2 délutánt töltött hetente a mamával,kétszer ott is aludt, nem volt vele gond. Sosem volt félős gyerek,bárhová elvihettük,mindig barátkozik,van hogy az utcán leszólít embereket.
Mivel segíthetnék neki, hogy ne féljen ettől annyira,hogy ott hagyom?
Köszönöm a segítségét! Marcsi
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-01-06 18:53:55

Bölcsi

Kedves Marcsi! A leveléből azt látom, hogy nagyon szépen halad a beszoktatás a bölcsibe, 4 nap még nagyon kevés idő azt gondolom ezek a reakciók még teljesen rendben vannak ilyenkor. Az éjszak az alvás sokszor arról szól hogy a gyermek az új intenzív élményeket változásokat feldolgozza, mminden gyermek reagál ezekre a helyzetekre, hiszen megélik hogy ez az első komoly leválási helyzet az anyáról. Ön ezt úgy tudja segíti ha bíztatja, támogatja, dícséri, örül az örömének. A szorongási akkor fognak csökkeni ha biztonságban érzi magát, ha azt érzi Ön is nyugodt abban hogy jó helyne van, hogy mindig mennek érte, ha megtanulja hogy nem fogják otthagyni, ha a napi rutin része lesz a bölcsi. Nyugodjon meg és bíztassa ygermekét hogy az új élményeket élvezni tudja, a gyermekek társaságában jól érezze magát. Ahhoz hogy le tudjon válni Önnek kell elengednie, és közvetíteni felé hogy biztonságban van. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

50. kérdés

Berni80
10:58:58
2012-01-02
Kedves Gabriella!
Kislányom 14 hónapos és nagyon apás kezd lenni.Nappal szépen elvan velem is,néha odajön és megsimiz csak úgy, tündéri kislány.Amikor este apa hazaér,rohan elé mikor még csak a kulcscsörgést hallja.Ezzel még semmi baj nincs,hisz természetes hogy apát is szereti és estére már hiányzik. A problémám az,hogy éjszaka ha felébred csak az apjánál nyugszik meg,nálam sír ill.üvölt,hiába próbálom megnyugtatni.Kisebb korában csak nálam nyugodott meg.Most apa fürdeti és fekteti le-én nem bántam átengedni,mivel napközben mindig velem van és apa is szerette volna kivenni a részét a babázásból. Már az is megtörtént,hogy szüleimnél maradtunk vidéken egy hétig,hogy kicsit ki tudjak kapcsolódni mivel itthon senki segítségünk nincs.4 éjszakát üvöltött végig,anyukámmal felváltva cipeltük kézben míg nehezen,de elaludt.Nappal semmi gond nem volt vele.Végül haza kellett jönni idő előtt.Itthon semmi gond nem volt.Kérdezném,hogy mi lehet ennek az oka?Ha apa fekteti le,akkor törvényszerű hogy nála nyugszik csak meg?Mit csinálok rosszul?Min változtassak?Furán hangzik,de kicsit féltékeny lettem apára.Örülök,hogy őt is szereti,ez így természetes,de aggaszt,hogy én nem tudom sokszor megvigasztalni.Néha nappal is inkább hozzá húz ha itthon van.Mindent csináljak ezután én ahogy régen,apa meg csak a köztes időben legyen vele?Azért is lenne jó ha nálam is ellenne,mert ha apa külföldön van pár napig,csak én vagyok neki.
Válaszát előre is köszönöm,Berni
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-01-06 18:46:10

Apa

Kedves Berni! Mindig fantasztikus ilyen leveleket olvasnom, ahol ott van mind a két szülő és közösen ki is veszik a részüket a gyermeknevelésből. Bevallom kicsit megmosolyogtam a levelét hiszen furcsálnám ha ez kimaradna a gyermeknevelés szép "nehézségei" közül. Valószínű minden anya átéli ezt az érzést, amikor egész nap minden percét a gyermekére áldozza, ovja szereti, gondozza, majd megjön az APA (akinek sokszor agyereknevelés szebb oldalai jutnak) és onnantól anya megszűnik létezni. Különösen igaz ez a kiséányokra. Próbálják meg hogy kicsit cserélgetik a szerepeket apa ha megjött játszon fürdessen, néha fektessen, vagy inkább meséljen, de inkább Ön, mert valóba a gyermek elalszik valakinél, majd felébred és egészen mással találja magát szemben az félelmetes. Azt érzem bizonytalan abban hogy Ön is képes megnyugtatni a gyermekét, pedig minden anya képes erre! Segítsen Önnek az apuka, közösen ringassák majd adja át és mindig kicsit távolodjon egyre nagyobb teret adva Önnek. Ha fél hogy nem tudja visszaaltatni azt megérzi a kicsi és nem tud megnyugodni. Csak türelemmel. Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

51. kérdés

Beatrix
16:00:49
2011-12-03
Tisztelt Gabriella!
4 éves kisfiam pár hete rágja a körmét, szinte állandóan a szájában van az ujja és mindegyikről lerágja a körmöt. Sőt, láttam már, hogy a nagy lábujjáról is rágta. Mit tudok tenni? Hogyan lehet leszoktatni? Lelki eredetű probléma lehet a körömrágás mögött? Válaszát köszönöm! Tisztelettel: Beatrix
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2012-01-06 18:33:46

Körömrágás

Kedves Anyuka! Kedevs Beatrix! Azt gondolom először próbálják ki a régi praktikákat, a patikában lehet olyan oldatot kapni amivel be kell kenni a gyermekek körmét, elég keserű de semmi ártalmas anyag nincs benne. Amennyiben nem rágja akkor természetesen jutalmazni kell érte. De ha nem változik a helyzet akkor természetesen el kell kezdeni keresni az okát, hiszen indulatok, szorongás és sok olyan tényező állhat a háttérben mely egy kis keserű oldattal nem orvosolható. Ilyenkor fontos feltérképezni hogy milyen helyzetekben jön elő, ki hogy reagál erre stb, ehhez viszont személyessen jobb ha felkeres egy pszichológust. Üdvözlettel Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

52. kérdés

Beatrix
16:00:42
2011-12-03
Tisztelt Gabriella!
4 éves kisfiam pár hete rágja a körmét, szinte állandóan a szájában van az ujja és mindegyikről lerágja a körmöt. Sőt, láttam már, hogy a nagy lábujjáról is rágta. Mit tudok tenni? Hogyan lehet leszoktatni? Lelki eredetű probléma lehet a körömrágás mögött? Válaszát köszönöm! Tisztelettel: Beatrix
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

1970-01-01 01:00:00

 

53. kérdés

kissgico
09:28:52
2011-11-10
Üdvözlöm!
Kislányom 2,5 éves. Nemrég kezdtük a bölcsit a 2 hetes beszoktatás elég jól ment, csak reggel sírdogált amikor otthagytam, rendesen evett, délután 1,5 órát aludt.A beszoktatás után még 1 hétig jártunk, aztán eléggé beteg lett, 2 hétig itthon voltam vele, egy pár napig a szobájában aludtam vele, mert hányt, de ahogy jobban kezdett lenni, visszaköltöztem a saját ágyamba.(Soha nem aludt velünk,csak reggel viszem az ágyunkba egy kicsit, amikor már nem alszik, már születése óta végigalussza az éjszakát, soha nem volt gond az alvással.)Utána 3 napig bölcsibe járt, aztán megint 2 hét betegeskedés itthon. Most 1 hete már viszem bölcsibe. De kifordult önmagából! Már reggel úgy kezdi, hogy ne menjünk a bölcsibe, ne hagyjam ott (hiába mondom el, hogy játszol-alszol-eszel és anya megy érted, meg hogy anya-apa dolgozik). Nem alszik délután. Ha hazajövünk mindenért hisztizik, pedig foglalkozom vele. Este 8-kor lefektetem, de órákat fenntvagyunk éjjel, mert felébred, sír, hogy ne hagyjam ott, menjünk a mi ágyunkba, meg egy csomó mindent kitalál, hogy a szobájába hívjon (kakilni kell, fáj a lábam...stb.). Hiába nyugtatom, hogy nem megyünk sehova, anya a saját ágyában alszik, meg a Jázmin is az ő szép kiságyába. De ahogy visszaaltatom és kijövök a szobájából, egyből sír utánam. Most a legutóbbi éjszaka azt csináltam, hogy nem szóltam hozzá, csak ha kijött a szobájából, megfogtam a kezét és visszafektettem az ágyába, és kijöttem. Na ez 56-szor sikerült, az 57.-re elaludt (számoltam), de csak egy pár órát aludt és utána már vissza sem aludt. Nem tudom mi tévó legyek, milyen módszerek használnak ilyen esetekben. Fizikailag és pszichésen is teljesen ki vagyok merülve. Nagyon nehéz!
Kérem segítsen, köszönettel: Ági
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-11-10 19:51:13

ki bírja tovább?

Kedves Ági! Gratulálok egyszer már sikerült végig csinálnia. Csak így tovább, ha nem enged a keretekből, akkor ebből azt tanulja meg a gyermeke, hogy minden kiszámítható, ami az utóbbi időben felbomlott, hiszen a betegségek felborították az addigi egyensúlyt. Valamint a bölcsi is olyan helyzet ahol a gyermeknek szembesülnie kell a szeparációval, az anyáról való leválással. Ez nehéz időszak és a keretek, következetes szabályok, JUTALMAK! (ez a legfontosabb) segít abban a gyermeknek hogy biztonságban érezze magát. Találjanak ki jutalmazási rendszert,ami segít azokban a nehéz helyzetekben ahol jön a hiszti. Pl alvás, bölcsi, reggelek stb. Kitartás ha úgy érzi nem bírja vegye át az apuka lényeg a nyugalom, és következetesség. Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

54. kérdés

MMarcsi
23:37:03
2011-11-05
Kedves Gabriella! Kislányom 20 hónapos, érdeklődő, értelmes, eleven gyerek. Nyílt,barátságos, soha nem volt probléma rábíznom valakire. Mindig elbúcsúzok tőle, integet nekem és gond nélkül eltölt nélkülem akár egy napot is. Kb egy éve teljes állásban dolgozom mellette itthonról számítógépen,de az utóbbi időben egyre nehezebb. Folyamatosan igényli a figyelmem és amint a gép elé ülök, már sír, duzzog vagy próbál az ölembe mászni,hogy ő nyomhassa agépet. Már szinte csak akkor tudok rendesen dolgozni,ha alszik vagy ha anyukám kicsit vigyáz rá.
Ezt nehezíti - vagy talán emiatt van - hogy az utóbbi időben egyre nehezebb elaltatnom és sokszor kezelnem is őt.
Hiába álmos és alig tudja már nyitni a szemét, azért sem fekszik le, kitalál mindent,hogy a baba kell, párna kell, aztán mégse, vagy még tej vagy meleg a tej és még sorolhatnám. Ha fél óra alatt elalszik, már boldog vagyok,de max egy órát próbálkozom. Mesélek, énekelek,simogatom és van hogy csak egyszerűen figyelem, mellette vagyok,de nem megyek bele, ha játszani akar és egyszer csak elfekszik és elalszik. A gond hogy közben nagyon feszült vagyok,hogy várnak a munkák. Korábban elég könnyen elaludt, kb 8 hónapos koráig gyakorlatilag nem is kellett altatnom,csak letettem és aludt.
Ezen kívül persze más ilyen dacos dolgai is vannak: a boltból hazafelé nem hajlandó sétálni, ha sok a táskám akkor inkább áll egy helyben akár negyed órát vagy végigsírja az utat, mert nem tudom felvenni. A bolt 2-300 m tőlünk,tehát nem megterhelő a táv. Vagy pl nem eszik, elszalad, ha fel akarom öltöztetni.
Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy ez egyszerűen egy dackorszak vagy egyfajta "büntetés" nekem,amiért nem foglalkozok vele annyit,amennyit ő szeretne. Egyébként munka közben mindig beiktatok egy kis szünetet,mikor vele játszok, próbálom bevonni a házimunkákba,amibe lehet. Addig is együtt csinálunk valamit és késő délután meg este együtt sétálunk, játszóterezünk vagy otthon játszunk,tehát azért foglalkozok vele, inkább akkor éjjel dolgozok még. Sokszor annyira feszültté tesz ez a helyzet, nem szeretném ha ennek ő inná meg a levét. Hogy kezelhetem ezt úgy hogy mindketten jól járjunk?
Igyekszem következetes lenni és nem engedni neki fontos dolgokban,de nehéz, mikor úgy érzem, valami mindig elmarad és nem érem utol magam soha.
Anyun kívül rendszeresen sajnos nincs segítségem,de ő is dolgozik, nem kérhetem minden nap, csak ha igazán nincs más. És nem is lakunk egy faluban.A párom hétközben sokat dolgozik, szinte csak aludni esik haza és őszintén szólva hétvégén sincs sok türelme a picivel foglalkozni. egy kis dögönyözés, aztán ő megy és teszi a maga dolgát, nem igazán vesz részt a gyereknevelésben.
Próbáltam már sokszor erről beszélni vele, de sajnos a problémát nélküle kell megoldanom.
Válaszát előre is köszönöm!Marcsi
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-11-10 17:44:55

otthoni munka

Kedves Marcsi! Ez a helyzet nem könnyű, szétválasztani és valamiféle hatért húzni a gyermeke és amunka közé, hiszen egy helyen van mind a kettő, és természetes hogy azt érzi amikor amásikkal foglalkozik elúszik. Vagy a munka nincs meg vagy agyermek felé van lelkiismeret furdalása. A gyermeke pedig csak azt látja hogy itthon van anya és nemérti miért nem vele foglalkozik, mit csinál. Ő próbál úgy viselkedni, hogy "elcsábítsa" Önt. Erre kifejlesztett technikákat (hiszti, sírás, nem alvás, elszaladás stb) amivel időt nyer, és vele foglalkozik. Fontos valóban a következetesség a szabályok, és persze hogy nem szabad engedni a "hisztiknek". Pl ha nem akar egyedül menni, akkor induljon el lassan, kérje meg nyugodtan hogy segítsen Önnek adjon neki feladatot, énekeljenek stb. De ha felveszi akkor legközelebbb mi akadályozza meg hogy ne legyen hiszti? A munkával kapcsolatban pedig fontos lenne ha valamilyen keretet adna köré tehát minden nap ettől-eddig csak munka és akkor játszzon egyedül a gyermek, és tanulja meg azt hogy akkor Önnek dolga van. De ha jó akkor utánna lesz jutalom játszótér stb. Ha úgy érzi ez nagyon nehéz akkor el kell kezdeni gondolkozni intézményen (bölcsi). Tehát szigorú keretek,a miből próbáljon nem engedni. Amikor pedig vele van akkor tényleg csak rá figyeljen, mert a gyermek is megérzi hamáshol jár afeje. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

55. kérdés

baby0309
16:34:18
2011-10-29
Tisztelt Gabriella!

Van egy 20 hónapos Fiam,aki nagyon aktív gyerek,nem bír megmaradni egy helyben és van egy 3 hónapos kis tesója. Szerencsére nagyon szereti a tesót,nem féltékeny. (bár a velem való viselkedése lehet,hogy mást tükröz)
Van egy olyan problémám,hogy nem igen van segítségem mostanában itthon,párom sajnos hetek óta külföldön dolgozik egyenlőre,keveset van itthon. Más nem igazán tud nekem besegíteni! Pedig rájöttem,hogy nem bírom egyedül ép ésszel. Úgy értem rengeteg dolog elkezdett zavarni és stresszelek miatta nagyon.
Pl,a nagyobb Fiam egyáltalán nem hallgat rám,elég kicsi,de már most tudja,hogy hogyan kell bosszantani és kihozni a sodromból. Próbálok türelmes lenni vele,de már egyre nehezebb,szinte csak olyanokat csinál,amit neki még nem szabadna. Játékaival nem lehet lekötni,se tv-vel. Sajnos mivel egyedül vagyok,így nem tudok vele úgy foglalkozni,annyi időt,ahogy Ő szeretné(és ahogy én is szeretném),mert a Pici leköt nagyon. Szóval nagyon stresszes vagyok ez miatt,hogy a nagy fiammal nem tudok úgy foglalkozni,szinte az egész nap bosszantásból áll és veszekedésből és olyan bűntudatom van,hogy el se tudom mondani! Nagyon szeretem Őket,de egyedül nem tudom hogy hogyan tudnám megoldani,hogy a nagyobbik ne érezze azt,hogy el van hanyagolva,félek emiatt viselkedik így,mert nem tudok vele úgy foglalkozni. Ha jön valaki hozzánk,látszik rajta,hogy olyan boldog lesz,hogy végre társaság jött. A másik félelmem,ami valószínű badarság,de én félek tőle,hogy a nagyobbik Fiam megutál,amiért sokat veszekszek vele.
És akkor még nem beszéltem a házimunkáról és hogy sokszor időm sincs enni és ez miatt is feszült vagyok!
Szóval egy ördögi körbe vagyok és érzem,hogy nagyon nem jó irányba haladok!
Szeretnék egy kicsit kiegyensúlyozottabb anyuka lenni még így is,hogy egyedül vagyok velük! Van-e erre lehetőség?????
Mit tegyek,hogy ne legyek elkeseredett? Hiszen ez a gyerekeknek se jó!
Hiányzik egy kis szabadság is,lehet ez a baj,hogy heti 1 szabad órám sincs és nincs lehetőségem lazítani!
Ön mit tenne? Az idő segít csak?
Nagyon köszönöm,h meghallgatott!!!
Tímea
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-11-02 15:00:29

megállás nélkül

Kedves Timea! A legnehezebb állásban van, hiszen valóban itt nincs lehetőség letenni a munkát, két kis gyermek 24 órás felügyeletet igényel. Ez valóban nagyon nehéz, mindenkinek kimerítő, főleg ha nincs segítség. Ezt nem lehet csak egyedül csinálni, így a legfontosabb valamilyen támogató háló kiépítése ahonnan lehet egy kis segítséget társaságot kapni. 1-1 óra szabadidőt. Fontos hogy keressen olyan csoportokat ahol hasonló cipőben járó szülők vannak, hiszen sok jó tanácsot segítséget adhatnak. Pl baba-mama klubok (ilyen van több helyen pl Bethesda kórház minden szerda 10-12). Ezeken a helyeken szakemberektől is kérhet segítséget, akár nevelési kérdésekben is. El kell gondolkozniuk a férjével, hogy hogyan lehet Önnek szabadidőt csinálni, akár babysitter fogadásával is, aki legalább a nagyobbra vigyáz amíg Ön sétál a kicsivel. Vagy családi napközi, ahol delelőt a nagyobb már ellehet, ahol van kortársközössége. Higgye el ahhoz hogy valaki igazán jó anya legyen kell hogy kiegyensúlyozott és nyugodt is legyen, hiszen csak akkor tudja a gyermekét is megnyugtatni, ha maga nem feszült. DE ehhez kell egy kis "önzőség" és ettől nem lesz kevesebb vagy rosszabb anya ha magára is gondol, csak a javára lesz a gyermekeivel való kapcsolatban! Szép napot Szegleti Gabriella w.mackoendelo.hu

 

56. kérdés

szalveta
15:54:06
2011-10-25
Jó napot! Korábban már kértem szakmai tanácsot,most újra Önhöz fordulnék.Tomi jövőhéten lesz 22 hónapos.Októbertől jár effektíve bölcsibe,nagyon szeret oda járni.A bölcsis nénik nagyon szeretik és már ezalatt az 1 hónap alatt is nagyon sokat tanult.Én most estem át egy műtéten emiatt 1hétig kórházban voltam.Tomival még nem voltunk eddig sohasem távol egymástól legfeljebb fél napokat és most úgy érzem,hogy ez az 1 hét most jött ki rajta.Amíg bent voltam ő az apjával a nagymamáéknál volt és ott nem mondták,hogy hiányolt volna engem.Bár én a kórház előtt igyekeztem többször is elmondani neki,hogy el fogok menni 1 hétre.Most viszont nagyon érzékeny,rászólok vmiért és elkezd sírni.Az alvásoknál már leszokott arról,hogy ringatni keljen és magától elaludt.Most viszont újra csak úgy tud elaludni,hogy ringatjuk,ráadásul alszik fél órát és utána olyan riadt sírással ébred fel,hogy alig tud megnyugodni.Megnyugszik a karomba visszaalszik,de rá fél percre megint felriad és elkezd sírni.Úgyhogy most már azt csináljuk,hogy estétől ott alszik kettőnk között.Ami tudom,hogy nem jó megoldás,mert utána már nem fog meg maradni a saját ágyában.Doktornő mit tanácsol,hogy mitől,miét van ez és hogy tudjuk ezt az időszakot megkönnyíteni neki és túl lenni rajta,úgy hogy ne menjen a szülei kapcs.a rovására?Válaszát nagyon köszönöm!Tisztelettel:Szabados Andrea
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-10-29 23:25:03

Tomi

Kedves Andrea! Örömmel olvasom, hogy a bölcsöde ami miatt aggódtak, végül valóban pozitív élmény Tominak és szeret oda járni. Most sem tudok mást írni, csak hogy egy gyermeknek az ad biztonságot és nyugalmat, ha ezta szülők felé tudják közvetíteni, ha ők sem aggódnak és főleg nem bánnak máshogy velük mind addig mert akkor azt gondolják baj van. Természetesen nem lehetett könnyű időszak neki, hogy az anyukája nincs vele 1 hétig, de biztonságban volt apával, csak prsze nagyon érthetetlen és átláthatatlan idő ez egy gyermeknek. Félti önt fél attól nehogy megint "eltünjön". Fontos hogy meg kell nyugtatni eről lehet neki beszélni hogy anya jól van, itt vanm nem megy sehova stb. Hagyják abba a rintgatást, má nagyfiú a bölcsiben sincsenek ott vel. És főleg ne vegyék maguk közé az ágyba, mert nagyon nehéz lesz erről leszoktatni. Ha elkezd sírni amikor rászól, akkor fontos hogy elmagyrázza neki hogy őt nagyon szereti, csak a viselkedésére dühös, ezt nem szabad csinálni, mert ezért anya haragszik. Majd lehet átölelni de persze egy büntetésből soha nem szabad engedni. Fontos, hogy megtapasztalja azt hogy anya nem megy el, nem tünik el, szereti, és akkor is szereti ha esetleg nem jól viselkedik. De ha a korábbi szabályokat felrugják akkor azzal csak a szoorngását erősíthetik. Üdvözlettel Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

57. kérdés

Robi79
13:19:55
2011-10-21
Kedves Gabriella!

Elég hosszú lesz a problémám leírása de remélem érthető is.
Válaszát előre is köszönöm!

Ismét bepisil éjszaka a kisfiúnk

A szeptemberi óvodába járás óta szinte mindene este bepisil a kisfiúnk. Május óta teljesen ágytiszta volt már. Beszoktatásnál nem volt nagyobb gond, az elején voltak kisebb sírások, de az ottalvással soha nem volt probléma. Előfordult, hogy az óvodában is bepisilt alvás közben, de a szeretet erejével ez a gond megszűnt. Esténként anyával együtt olvasnak, amíg én a kisebbik gyerkőccel fürdök. Több ölelést is kap, mert többet is igényel. Ölelve kell reggelente is öltözni. Az egy éves testvér megérkezése nem okozott látszólag nagyobb sokkot. Szeretnek együtt játszani, főleg csibészkedni.  Rá is ugyan úgy rászólunk, nem teszünk különbséget közöttük nevelés szintjén. Erre nagyon vigyázunk.
Lassacskán kiderült, hogy az egyik óvonéni kiabál. De nem vele, hanem egy másik kisgyerekkel, de ez őt nagyon zavarja. Az óvonéniről tudni kell, hogy elég harsány, hangosan beszél alapból és kicsit talán erőszakosnak mondanám a stílusát. Ő mindenkivel ilyen, még a felnőttekkel is, csak azok le tudják kezelni. Az igaz hogy a stílusa nekünk se túl bizalomébresztő, ha gyerekszemmel belegondolok.
Azóta ránk is ránk szól, ha hangosan szólunk, mert rosszaságot csinál. Többször el is mondta, hogy nem szeret óvodába menni az a bizonyos óvonéni miatt. Van még másik kettő nevelő, azokat elmondása alapján szereti.
Mikor anya megy érte az oviba és meglátja, rögtön jön a hiszti és a földhöz vágás. Erről azt olvastuk, hogy ez nem gond, mert ilyenkor vezeti le a feszültséget és engedi el magát a biztonságot jelentő szülő mellett. Ezt anya megoldja sok puszival és öleléssel.
Alvásnál sem volt soha gond, ha valami baja volt vagy rosszul aludt, hogy köztünk aludjon. Ez a bepisilések óta nem változott, csak annyiban, hogy a mi ágyunk is áldozata lett a pisiknek.  Az elalvások is bújással és simogatással mennek. Azt tudni kell, hogy mi egy szobában alszunk a gyerkőceinkkel. A franciaágy egyik oldalán a nagyobbik a másikon a kisebbik alszik a saját ágyában.
Mit tehetnénk az ügyben, hogy ne legyen mindenki ágya csupa pisi minden este?
Nagyon szeret olvasni és azonosulni az olvasottakkal. Létezhet olyan könyv, ami kicsit feloldja a gátlásait és többet lehetne vele beszélni erről a témáról?
A feleségem saját, bevált példájából kiindulva (neki is volt egy kiabálós nevelője, aki vele kiabált az oviban) próbálja rávezetni kisfiúnkat arra, hogy találjon valami szerethetőt az óvonéniben. Például szépen fest, rajzol, stb.. Ez jó irány lehet? És hogy nem azért kiabál, mert haragszik, hanem azért mert olyan ilyen.

Az óvonénivel természetesen egyelőre nem szeretnénk beszélni, mert nem akarjuk hogy, visszájára forduljon a dolog a gyermekünk kára.
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-10-28 14:38:14

pisi

Kedves Szülő! Előszőr is azzal kezdeném, hogy a bepisilésnek sok oka lehet, és ezeket mind ki kell zárni, és vizsgálni ilyen esetben. Gondolok itt nephrológiára, hogy nincs e a vizeletben valami fertőzés, érdemes labort nézni, vagy hólyagkapacitást. Amennyiben minden rendben van akkor lehet elkezdeni foglalkoznia pszichés okokkal. Az óvoda valóban minden gyermeknek egy stressz forrás, amilyen még sok lesz aza életben így az ezekhez való alkalmazkodás megtanulása fontosabb, mint a helyzet megváltoztatása (ami valószínüleg lehetetlen is). Tehát az anyukának negyon jó az ötlete keressenek valami szerethetőt az óvónéniben. Valamint figyelni kell hogy a gyermek ne igyon a lefekvés előtt kb 2 órával főleg nem teát vagy vízhajtó folyadékot. Ezen kívül ha kell lehet ébreszteni a gyereket éjszaka hogy menjen pisilni. Ami fontosabb hoyg kezdjenek el naptáros jutalmazási rendszert, amiben lehet rajzolni minden nap hogy ha bepisilt felhőcskét ha nem napocskát rajzoljanak, ha pl egy hééten sikerül összegyülytenie mondjuk előszőr 2 napocskát akkor kap valami kis jutalmat (édesség, kedvenc ételt főz anya, ő választhat játékot, mesét stb) ha ez megy akkkor utánna már 3 éjszaka és így tovább. A cél hogy ő is figyelje magát hogy van e inger vagy sem. Ami nagyon fontos hogy büntetés nincs! ha nem sikerül teljesíteni akkor sem meg ha van bepisilés akkor sem, a cél a jutalom és a száraz éjszaka. És ahányszor bemászika az ágyukba rakják vissza a sajátjába, teljesen indokolatlan hogy ott legyen főleg hogy közösa szobájuk. Szép napot szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

58. kérdés

Anita
19:52:28
2011-10-17
Kedves Gabriella!
Hamarosan munkába kell állnom, mert le fog járni a gyed ideje. Viszont kislányomat nem szeretném bölcsődébe adni, mert úgy gondolom jobb neki egy szerető nagymamánál aki csak vele foglalkozik, mint egy gondozónőnél, akinek még rajta kívül is gyerekek hadával kell foglalkoznia. Szerencsére nagyon szeretik egymást a mamával. A gondom csak az, hogy elég messze laknak tőlünk. Ha például én is és a párom is hajnalra fogunk járni, ott kell hogy hagyjam a mamánál aludni és délutánonként is csak rövid időt tölthetek vele a nagy távolság miatt. (1-2 óra)
Kérdésem ebből a dilemmából adódik: mi lehet jobb neki? A bölcsőde és a kényszerű osztozkodás a gyerekekkel, de Anya és Apa többet lehet vele, vagy a mama, ahol az életkorának megfelelő figyelmet kapja, de alig látja a szüleit.
Válaszát előre is köszönöm: Anita
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-10-21 13:41:44

leválás

Kedves Anita! Minden szülőnek ez nagy dilemmát jelent, hogy "leválljon" a gyermekéről, megbízzon másban, aki vigyáz rá, hiszen mindenki a legjobbat szeretné a gyermekének. De az nagyon fontos hogy egy gyermeknek elsősorban a szüleire van szüksége, az anya és apa közelségére. Nagyon fontos szerepe van a nagymamának a gyermekek nevelésében, de nem helyettesítheti sem a szülőt , sem a kortársakat. A gyermekeknek szükségük van arra is hogy kortársak közt legyenek, és ha van lehetőség erre akkor én ezt tanácsolnám inkább. Ha a nagymama közelben lakna akkor lehet hogy jó megoldás lenne, hogy még egy időt vele töltsön de annak kárára nem hogy önöktől távol legyen. Szép napot Szegleti Gabriella

 

59. kérdés

lizsu7
14:50:45
2011-09-17
Kedves Gabriella!
Kisfiammal kapcsolatban szeretném a segítségét kérni.
2 éves és 3 hónapos, értelmes, okos kisgyerek, de kb. két hete mintha belebújt volna a kisördög.
Mindenért hisztizik, nyafog, mindent Ő akar csinálni, persze ez nem mindig sikerül neki, és persze nem is mindig van erre lehetőség, ekkor is éktelen hisztibe kezd. Ő akarja az ajtót kinyitni-becsukni, levetkőzni-felöltözni, ami nem mindig megy, ekkor segítenék neki, de akkor is hisztizik. A boltban ő akar a kasszánál kipakolni, de mögöttünk áll a sor, ha engedem neki csúnyán néznek rám, mert sokáig tart, ha nem akkor ő őrjöng. Állandóan babrálja a műszaki dolgokat, hiába mondom szépen, hogy ne, akkor még jobban csinálja. Én rontottam el valamit, vagy ez normális ilyen idős korban?
Néha már a sírás kerülget. Hogyan lehet ezt átvészelni, egyáltalán hogyan tudom segíteni, hogy ne maradjon ilyen hisztis, mert ez mindenkinek nehéz, néha már nálam is elszakad a cérna, akkor veszekszem, ő sír...
Egyébként nagyon szoros a kapcsolatunk, én vagyok vele mindig, nem is nagyon hagyom senkire, nincs is rá módom.
Válaszát és segítségét előre is köszönöm!
Zsuzsa
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-09-20 13:29:23

hiszti

Kedves Zsuzsa! Valóban minden gyermeknél eljön az az időszak, amikor elkezdi felfedezni azt mennyi mindent meg tud egyedül csinálni, és ez örömmel tölti el, hiszen érzékeli hogy ő egy önálló lény. De ebben benne van a kudarc is hiszen ilyenkor tapasztalja meg azt is mennyi mindenre még nem képes, ebben tud Ön, a szülő segíteni neki, hogy mi az ami már elvárható, és erre biztatni lehet meg hagyni hagy próbálkozzon, vagy esetleg ő kérjen segítséget, és mi az ami még nem neki való. Ilyenkor max annyira lehet biztatni hogy segítsen anyának. A hiszti egy eszköz a gyermek kezében amikor nincs más, hiszen el akar érni valamit és gyorsan rájön hogy ez az a dolog amit a felnőttek nehezen bírnak és általában engednek. Tehát megtanulja mivel ér el eredményt. A legfontosabb a következetesség, semmit nem csinálhatott rosszul hiszen mint minden szülő a legjobbat akar a gyermekének, de fontos hogy következetesen tartsa be a saját maga által állított szabályokat. Ha azt mondja hogy nem akkor tényleg ne engedjen, viszont ha megengedi hogy egyedül öltözzön, akkor ne akarjon segíteni, mert akkor kudarcot él meg a gyerek. Ha akar odamegy segítséget kérni, vagy nem. Azt meg lehet kérdezni hogy megmutassa e hogy kell hogy legközelebb egyedül is menjen stb. Ha azt látja hogy hosszú a sor akkor el kell mondani neki hogy most nem és őrjöng vagy sem akkor sem szabad engedni, de el kell mondani hogy majd ha kevesebben lesznek akkor pakolhat. Tehát csak nyugodtan és következetesen. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

60. kérdés

Pinter Ildiko
15:06:59
2011-09-01
Kedves Gabriella!
Kisfiam novemberben lesz 3 éves. Már 3 hónapja megbízhatóan szobatiszta, de csak pisilés terén. Nagyon ritkán pisil be, de azt is csak alvás alatt, napközben magától intézi, mászik a WC-re és pisil, kezet mos. Sajnos kakilás terén csak annyit mond, fáj a pocakom és abból tudom, kakilnia kell. Még egyszer sem sikerült ráültetni a WC-re előtte, pedig próbálkoztunk mindennel. Ha nem figyelem eléggé, a bugyiba kakil, legtöbbször a pelusba. Felvették óvodába, de ha nem sikerül WC-be kakilni, félek, nem mehet. Azt már hallottam, sok kisgyerek nem akar megválni a kakijától. Mikor és hogy fog kialakulni ez nála? Nem szeretném sürgetni, leszidni sem szoktam, most viszont az ovi miatt jó lenne rávenni a WC-be kakilásra.
Válaszát köszönöm!
Ildikó
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-09-11 12:01:28

szobatisztaság

Kedves Ildikó! A szobatisztaság kialakítása minden gyermeknél kényes kérdés, hiszen nehéz elhagyni egy "kényelmes" pelust, azt hogy nem kell a játékot abbahagyni, nem kell odafigyelni stb, azért hogy ki kelljen menni megszakítva valami érdekes tevékenységet. Mert hát kinek is kényelmes ez? Elsősorban a szülőnek, nem a gyermeknek, hiszen mi is történik? A pelenkázás során a szülő foglalkozik vele, valamint nincs energiabefektetés. Tehát valami olyat kell nyújtani a gyermeknek ami mindezt helyettesíti, vagy felülírja. Jutalmat odafigyelést, dícséretet stb. Valóban ahogy írja ha véletlenül bepisil, bekakil, azt figyelmen kívül kell hagyni, nem szabad büntetni, csak nyugodtan megjegyezni hogy máskor ha kell ne várjon, mert ügyesen ki tud menni. A bilit is fontos vonzóvá tenni, már előre a jutalmat fel lehet ajánlani, és már a próbálkozásért kapja meg, tehát ha ráül próbálkozik, ottmarad (még ha nem is sikerül) kapja meg. Majd egyre inkább csak akkor amikor tudatosan az érzésnél ül rá, a végén pedig csak ha sikerül a bilibe. Valószínüleg érzi ő is ezt a "nyomást" hogy az óvi m iatt fontos lenne, még akkor is ha nem sürgetik. Az is lehet hogy magától az óvodátol fél, és ellenáll egy ismeretlen helyzettel szemben. Tehát fontos az óvodárol sokat beszégetni elmenni megnézni, hogy játszanak ott a gyerekek, milyen jó lesz ott lenni, hogy a félelmek oldódjanak, és ő szeressen óviba menni így saját magát fogja ösztönözni a várható "jutalmak" miatt. Üdvözlettel Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

61. kérdés

Rikyanya
15:08:47
2011-08-14
Tisztelt Gabriella!

Nagyobb fiam sürün ébred éjjel iszonyú sirással 2ésfél éves!Miért lehet ez?Most érkezett kistesó 2hónapos! Mit tegyek?Visszakisérjem az ágyába vagy hadjam hogy velem aludjon?másfél éves kora óta egyedül alszik külön szobába nem lett erőltetve magától akarta:) És még egy nagyon aggasztó kérdésem lenne!Nagyobbik fiam apja megcsalt elhagyott 7hónapos terhes voltam,nem tartja a kapcsolatot a fiával.Mostani páromat tekinti apukájának és most hogy megszületett a kistesó nagyon szereti őt is szinte imádja!Mikor mondjam el hogy ő nem az "igazi" apukája és hogyan?Nem szeretném ha törést okozna a kis életében!Mindenki szereti egymást boldogok vagyunk nem szeretném megboritani de már nagyobb gyerekek mondták neki régebben akkor még nem érdekelte nem értette!Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel:Timea
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-08-15 15:13:40

Timea

Kedves Timea! Az éjszakai felriadások, alvászavarok igen gyakoriak gyermekkorban, de mégis fontos megkülönböztetni hogy milyen típusú is az alvászavar. Az egyik legfontosabb, hogy a gyermek mennyire megnyugtatható miután felriad, emlékszik e rá, tehát hogy egy rémálom vagy pavor állhat a felriadás hátterében. Mindkettőt kíséri szorongás, és a legfontosabb hogy próbálja nyugtatni, simogatni dúdolni mindent ami oldja a feszültségét, akár kislámpát kapcsolni, de ha megengedi hogy Önnel aludjon akkor az elkerülő viselkedését erősíti, holott a cél hogy a már kialakult különalvást megtartsák. és abban a helyzetben tudjon megnyugodni a gyermek. A kistesó születése sok félelmet szorongást elindíthat a gyermekben így szükséges, hogy kicsit többet figyeljenek rá, külön időt is töltsenek vele. Azt hogy ki az apukája, azt szükséges hogy tudja egy gyermek még akkor is ha az érzelmi kötődés alapján mást tart, mást nevez annak. Ennek nincs megadott módszere vagy ideje hogy mikor kell elkezdeni, azt gondolom amikor ez előjön valamilyen módon akkor lehet róla beszélni persze mindig az ő szintjén kora alapján. Pl hogy más a nevük és miért. Érteni még nem fogja igazán ezért nem is kell túlbonyolítani vagy részletezni. De azt gondolom most a szorongásoldás a legfontosabb, ha ez rendeződik, ő is nagyobb lesz a tesó is akkor el lehet kezdeni ezzel foglalkozni. Szép napot Szegleti Gabriella

 

62. kérdés

newcee
08:51:42
2011-08-04
Kedves Gabriella!

Segítséget szeretnék kérni,mert tanácstalan vagyok. A kislányom nemrég múlt egy éves és mostanában az alvással vannak gondjaink.A kezdetek óta külön szobában alszik. Pár hete éjszaka felébred elkezd sírni és nagyon nehezen alszik vissza.Arra gondoltunk, hogy fél a sötétben ezért kapott éjszakára lámpát. Ez egy két napig segített, de most már ott tartunk, hogy mellettem alszik lámpa mellett. Egyszerűen nincs több ötletem.Remélem hogy ez csak egy korszak, mert nem szeretnénk ha az ágyunkba beszokna.

Előre is köszönöm
Szné Tímea
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

1970-01-01 01:00:00

 

63. kérdés

newcee
08:51:39
2011-08-04
Kedves Gabriella!

Segítséget szeretnék kérni,mert tanácstalan vagyok. A kislányom nemrég múlt egy éves és mostanában az alvással vannak gondjaink.A kezdetek óta külön szobában alszik. Pár hete éjszaka felébred elkezd sírni és nagyon nehezen alszik vissza.Arra gondoltunk, hogy fél a sötétben ezért kapott éjszakára lámpát. Ez egy két napig segített, de most már ott tartunk, hogy mellettem alszik lámpa mellett. Egyszerűen nincs több ötletem.Remélem hogy ez csak egy korszak, mert nem szeretnénk ha az ágyunkba beszokna.

Előre is köszönöm
Szné Tímea
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-08-13 11:19:14

Alvás

Kedves Timea! A gyermekkort végigkísérik különböző szorongások, félelmek, hol a sötéttől, kutyától, rémektől, szülő elvesztésétől stb. Valóban ezzzel mind-mind meg kell küzdenie egy gyermeknek, amiben egy részt szükséges segíteni nekik, de másrészt hagyni is kell hogy megbírkózzanak a félelmeikkel, és kifejlődjön az önnyugtató stratégiájuk. Amiben segíteni kell, az hogy nyugodtan közvetítse a szülő felé, hogy biztonságban van, itt vannak Önök akik vigyáznak rá, ég a lámpa, lehet szépeket álmodni, este mesélni, dúdolni, plüssállatkát az ágyba tenni aki vele alszik és lehet szorongatni. Segít azzal is a szülő hogy nem lép vissza már egy megtanult helyzetbe. Talán ez a legnehezebb, hogy nyugodtan otthagyni a gyermeket ha visszaaludt, hiszen sokszor egyszerübb melléfeküdni, de hosszutávon visszaszoktani az egyelülalvásba sokkal nehezebb lesz. Tehát fő a fokozatosság: 1: megnyugtatni, megsimogatni, megvárni míg visszaalszik, 2: odamenni csak csendben mellettelenni várni hogy visszaalszik, 3: csak bemenni hogy lásson, puszi és kimenni, 4: csak benyitni jó éjszakát kívánni stb, tehát hogy a gyermek ne arra tanuljon rá, hogy ha sírok akkor anya idejön és még itt is marad, hanem arra ha ismét sírok egyre kevesebbet lesz itt, de idejön hiszen nem az a cél hogy a gyermek szorongjon egyedül egy szobában, de nem is az hogy ráerősítsünk az esti sírásra. Tehát kitartás, az elején átmenetileg fokozhatja a sírást ez a technika hiszen nem azt éri el a gyermek amit eddig, de szépen megnyugtathatók, így visszaszoktathatók a gyermekek az önálló alvásra. Szép napot Szegleti Gabriella

 

64. kérdés

vacyla
14:46:37
2011-08-01
kedves Gabriella!

Kezdeném azzal,hogy két fiúgyermekem van Bálint 5éves Botond 22-hónapos.Amióta megszületett Botond óvva intenek,hogy összehasonlítsam a két fiút.Mostanra viszont kezdek nyugtalankodni a Botond fiammal kapcsolatban.Konkrétan arról lenne szó,hogy nagyon lassan látom fejlődni a tudatát.Ez abban nyilvánul meg,hogy sem a nevére nem akar hallgatni,semmilyen utasítást,kérést nem hajt végre.Ha ő akar valamit elérni Pl kimenni az udvarra azt eléri hozza a cipőjét és megy az ajtóhoz.sajnos viszont ha leülök hozzá játszani nem is érdekli csak csinálja a maga dolgát.Beszélni sem beszél csak kalótyál össze vissza,de nem tudja ki az anya apa tesó szóval hiába mondom neki mutasd meg semmi eredmény.Aggódom hogy lesz igy bilireszoktatás és még annyi tanulni valónk lenne de teljesen nem tudok vele kommunikálni.Az már nagy eredmény hogy rám néz eddig a szemkonktatust is kerülte.lefekszik és egy kocsit tolagat félórákig.A tesójával játszanak ugyan,jól tud bújócskázni,de egyébbként elég bezártkózott.Ha ez fontos ő 36 hétre született,de nagyon jó paraméterekkel 3250 gr 52cm,98% hogy balkezes lesz(mint én)Talán ebben van szerepe hogy ő más ütemben fejlődik mint a testvére.A kérdésem:meddig lehetek nyugodt,mikor kezdjek valamerre indulni,ha meddig nem nyit felénk?Szinte már nem merek vele babás társaságba menni,mert a vele egykorú babáktól mondhatom fényévekre van,pedig ugyanannyit foglalkozom vele mint anno Bálinttal.A füle jó,testfelépítése nagyon jó most 14kg .Tyúklépésben halad felénk de mi lesz igy mire oviba kellene mennie.Válaszát nagyon köszönöm Varga Éva
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-08-01 19:52:16

fejlődés

Kedves Éva! Valóban nem szabad gyerekeket hasonlítani mert minden fejlődés más ütemi persze egy bizonyos határon belül. Amíg ezt határt nem lépi át valaki addig nem tartjuk nagy problémának ha lassabb a fejlődése valamilyen területeken. Aki köraszülött ott ráadásul vissza is kell számolni a korából a koraszülöttség idejét hiszen Ők annyi hátrányból indulnak amit nehezebb körülmények közt kell behozniuk. DE amikor egy anyuka aggódik akkor azt komolyan kell venni így azt gondolom nem veszít semmit ha megnézeti a gyermeket először egy neurológussal, hogy ő mit mond, akár egy gyermek gyógytornásszal, vagy vannak a Korai fejlesztő központok, minden megyében van ahol lehet kérni vizsgálatot (ez pénzbe kerül) és utánna ha találnak valami problémát akkor segítenek afejlesztésben (ez már ingyenes). Sokszor aháziorvos nyugtatja az anyát hogy nincs gond de ilyenkor is érdemes tovább menni azért hogy valóban megnyugodjon, valamint hogy ha szükséges időben elinduljon a segítség! Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

65. kérdés

imur
16:14:47
2011-07-25
Kedves Gabriella!

Köszönöm szépen a válaszait!
Imur
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-08-01 19:30:52

Imur

Remélem segített a döntésben. Üdvözlettel SzG

 

66. kérdés

Mónika
07:29:52
2011-07-25
Kedves Gabriella!

Kisfiam szeptemberben lesz kétéves, én szeptembertől megyek vissza dolgozni, ezért családi napközibe szeretnénk beíratni (ez az egy lehetőség van)
Már több hónapja visszük a gyereket a családi napközibe, hetente 1-1 órára próbáltuk otthagyni, több-kevesebb sikerrel jártunk.
Mivel a férjem négy órában dolgozik, csak délután, arra gondoltunk, hogy csak délutánra vinnénk el a gyermeket, nem egész napra.
Ezzel kapcsolatosan szeretném a véleményét kérni, Ön szerint ez a megoldás jó lesz-e a gyereknek, vagy mégis jobb lenne, ha reggeltől délután 4ig lenne ott?
A gyermekorvosunk véleménye szerint nem fog megmaradni, ha csak ebédre és alvásra viszem.

Válaszát előre is köszönöm!
Mónika
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-07-25 08:26:55

napközi

Kedves Mónika! Semmi baj azzal ha fokozatosan próbálják szoktatni egy új környezetbe a gyermeket, de idővel azt gondolom szükséges lesz hogy egész nap maradjon a kortársközösségbe, ami segíti a fejlődését, a leválását, és felkészíti az Óvodára. Nem gondolom hogy ezt feltétlenül szeptembertől kell, hiszen eddig járt 1-1 órát lehet egy hónapig jár fél napot és majd a gondozók véleménye alapján meg persze a gyermeken is látni fogják hogy viseli szépen lehet növelni az időt. Lehet hogy egy hét után annyire tetszeni fog neki hogy nem szükséges tovább várni. Az egész nap azért is nagyon jó mert egy napi rutin kialakul ott tízóraizik játszik ebédel alszik stb nem csak belecsöppen valamibe. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

67. kérdés

csilla_muszka
13:00:56
2011-07-20
Egy ketsegbeesett anyuka vagyok, akinek 2eves es 3 honapos kisfia ejszakankent (1 hete) szinte ugyanabban az oraban hankolodas majd hisztiben sirva mondja h MEGYEK A VILAGBA (napkozben is elmondogatja foleg olyankor mikor valami nem tetszik neki, nekem meg a szivem megszakad mikor ezt hallom :( ). Azt meg elmondanam rola h kiegyensulyozott gyerek, 3 honapja dolgozom o a nagyival, batyussal, marad mig haza erunk a munkabol. Azt meg elmondanam h 2ev es 2 ho korabban szobatiszta lett, ugyesen pisikaltunk kakiltunk a bilikebe ezt egy kerek honapig. Majd egy hetik rendeszeresen becsorogtattunk majd ujra kerjuk a biliket de CSAK a pisikanak, a kakat a gatyusba engedjuk, anyuci oromere.
E 2 problemara szeretnek valaszt kapni. Elore is koszonom.
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

1970-01-01 01:00:00

 

68. kérdés

Viluk
13:58:48
2011-06-03
Kedves Szakerto!
Nem tudom hogy jo helyre irok e, de kovetkezo a problemank.
Roviden, mindig is rosszul aludt a kislanyom (21 honapos), mostanaban csak 2szer kell fel ejjel de nagyon kiabal ilyenkor.. EGyszer csak nagyon hangosan felsir, odamegyek a kisagyahoz es latom hogy a labaival uti-veri a racsot, uvolt, ordit, simogatni probalok de csak rosszabb ettol, ha olembe veszem akkor meg rosszabb, ilyenkor mindig felkeltem es csak utana nyugszik meg. Nem tudom mitol lehet ez az ejjeli hiszti. Mar voltunk mindenfele vizsgalatokon (alvas vizsgalaton is), de szerencsere minden rendben talaltak. Sejtem hogy tobb oka lehet ennek, de megis mitol lehetnek ezek a riasztasok es hogyan tudok rajta segiteni. Koszonom a valaszat.
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-06-07 08:40:28

éjszakai felriadás

Kedves Viluk! Az egyik legfájdalmasabb alvászavar mind a szülő mind a gyermek részére az éjszakai felriadás (pavor), viszont nagyon fontos hogy ezt el tudjuk különíteni a rossz vagy rémálmok miatti felriadástól. Amikor a gyerek azért ébred fel mert rosszat álmodik akkor könnyen megnyugtatható és tud arról mesélni mit álmodott. Tehát vannak fontos szempontok amiket meg kell vizsgálni 1. Az ébredés időpontja (a pavor éjfél előtt az alvás első felében, míg a rossz álom éjfél után általában hajnalban jelentkezik, 2. Beszámol e a gyerek álomképekről a felriadás után, pavorban ilyen nincs /képsor, 3. A pavor túlzás nélkül mondható hogy drámai tünetekkel jár, hangos sikoly heves vegetatív reakciók szívverés, verejtékezés stb. dédelgetésre nem nyugszik, nem is alszik de nincs is ébren, tarthat 10 percig és másnap a gyerek nem emlékszik. Ezek alapján a legfontosabb kérdés hogy milyen típusú az alvászavar nézték e az alvásvizsgálaton a gyermek légzését? Az alvászavarok mögött álló pszichológiai okok általában az erős szorongásban az agresszió gátlásában kereshetők. Ait a szülő tehet hogy óvja a gyermekét a túl késői fekvéstől hogy este már ne végezzen olyan tevékenységet ami nagyon kifárasztja, a szorongásokat játékba lehet fordítani. Amennyiben a leírtak alapján inkább pavorról lehet szó akkor keressen fel egy szakembert aki részletesebb tanácsokat tud adni Önnek. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

69. kérdés

Andrea
13:58:43
2011-05-26
Kedves Gabriella! Kisfiam 3 és fél éves két éves kora óta óvodába jár (kiscsoportba). Kb. 3 hónapja ismét bepisil éjszaka, és nem ébred fel rá. Emellett minden reggel hisztizik, hogy nem akar óvodába járni. Próbáltam utána járni az óvodában, hogy mi lehet ennek az oka, de az óvónéni szerint jól érzi magát, bár nem nagyon játszik a gyerekekkel, inkább a felnőttekkel. Sajnos nem mesél itthon az óvodai élményeiről, ezért bizonytalan vagyok. Amikor itthon van állandóan velem szeretne lenni, egyedül nem szivesen játszik. Ha a délutáni alvásból felébred és nem vagyok mellette hisztizik, hogy otthagytam őt, és nagyon nehezen tudom megnyugtatni. Legutóbb a hiszti hevében bekakilt, ami még soha nem fordult elő. Mit tehetek annak érdekében, hogy megváltozzon a helyzet?
Andrea
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-05-26 15:24:09

Andrea

Kedves Andrea! Amikor egy addig kiegyensúlyozott gyermek ismét olyan tüneteket mutat amin már a fejlődésben túlhaladt akkor ezeket komolyan kell venni, és utánna kell járni hogy mi történt ami miatt most így reagál, ezek történnek. Viszont ehhez nagyon fontos a részletes anamnézis, óvónői vélemény, hogy megfontoltan lehessen tanácsot, segítséget adni. Ezért fontosnak tartom, hogy keressen fel egy szakembert aki a részletek ismerete után tud segíteni. Lehet hogy könnyen és egyszerű technikákkal sikerül túljutni ezen az időszakon (gyakran ezt tapasztaljuk), de mivel a gyermek jelezni akar valamit ezért ezt vegyük komolyan! Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

70. kérdés

adrienn80
14:26:59
2011-05-24
Kedves Gabriella!2 gyermekes anyuka vagyok.nagyobbik lányom 3 éves 4 hónapos ,kisebbik 4 hónapos.Most a 3 éves lányommal kapcsolatban kérnék tanácsot.Nehéz levélben összefoglalni mindent,de megpróbálom.3 éves Bogi lányom utobbi időben szinte kezelhetetlenné vált.hiszti rohamai szinte az önkívületbe torkolnak,sokszor ijesztő.Harap,köpköd,csapkod,ordít.Még leírni is szörnyű.Többnyire a semmiből keletkezik,és legtöbbször nekem szól.Pl.érte megyek az óvodába és öltözködés közben úgy dönt hogy nem akarja felvenni a cipőt,nem jön haza,nincs meg a rajza stb.indokot keres hogy cirkuszoljon.Néha megoldhatatlanná válik a helyzet .Hiába próbálok beszélni vele,volt h ott hagytam (látszólag)még fél óra után sem jött.Ez is egy gond ,volt h a szomszéd utcából hoztuk vissza mert elszalad.Ezért nem merek 2 gyerekkel egyedül még a játszótérre sem lemenni.Szóval szófogadatlan is.Annyi mindent próbáltunk a férjemmel,sem a józan ész sem a rácsapás nem használ.Most hozzá kell tennem a lehetséges okokat is.4 hónappal a kicsi születése előtt bölcsis volt .azért írattuk be h szokja a közösséget,mivel a kis tesó születése pont akkora esett mikor kezdte volna az ovit.Mind a 2 beilleszkedést jól vette.Egyébként egy közösségi gyerek,szereti a társaságot,bárkivel elvan,könnyen barátkozik.De emellett mégis gondolom csak megviselte az óvoda kezdés,és az új családtag.Nekem sem volt annyi időm rá mint korábban.Tanácsolták h az oviból hazatérve foglalkozzam többet vele,h ne érezze annyira a hiányomat .Sajnos ez is nehezen működött mivel a kicsi hasfájós volt ,sokat ringattuk és szoptattam.Azóta apásabb is lett.A kis Dorka testvérét szereti,feléje nem nyilvánul meg a dühe.Szóval inkább felém agresszív,néha az apjára.Zsákutcába futottunk .Jön a nyár többet lesz itthon és nem tudom h kezeljem a hisztijét.Azt is kérdezném mennyire jó ötlet a nagyihoz elvinni őt egy kis időre.szóval tanácsot kérnék a nevelésével kapcsolatba.előre is köszönöm.
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-05-24 18:11:17

hiszti

Kedves Adrienn! Érzem levelén az elkeseredést, és azt gondolom talán emiatt nehéz értelmeznem az utolsó mondatát, kérdését. Jó ötlet e elvinni a nagyihoz? Erre visszakérdéznek mi okból? Ha azért hogy a nagyival legyen, ahol csak rá figyelnek, mást kaphat tanulhat, igazi nyaralás akkor IGEN nagyon is jó ötlet. Vagy mit vár ettől a kis időtől, mert ettől nem oldódik meg a helyzet, és az nem segít ha azt érzi a gyerik hogy "le van passzolva". A nagyis kirándulás legyen jutalom, öröm hogy várják. 3 éves a kislánya a szép szó, a ráhatás önmagában kevés, ahhoz még kicsi. A büntetlés csak ideig-óráig oldja meg a helyzetet aztán kezdődik előről. Azt ajánlom felejtsék el az eddigieket, a sérelmeket nehéz helyzeteket is, és dolgozzanak ki a párjával egy jutalmazási rendszert, és minden olyan megmozdulást jutalmazzanak dícsérjenek ami jó! Ha ez megfelelően működik akkor lehet büntetni úgy hogy megvonnak jutalmat tőle! Amikor nagy hiszti van próbálják szoros átöleléssel ezt csitítani, és közben folyamatosan mondani nelki hogy szereti de így nem szabad viselkedni büszke rá, de ezt hagyja abba mert ő jó kislány stb. Kitartást mert sokra lesz szükség mert a gyermek megtanulta hogy a hisztieire reagáltak valahogy és ha ez megváltozik akkor az átmenetileg fokozhatja ezt de aztán szépen lecsillapodik Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

71. kérdés

lizatimo
20:22:09
2011-05-22
Tisztelt Doktornő!

Segítségét kérném a következő probléma megoldásán. Lányom most lesz két éves, a kistestvére útban van. Külön szobába szeretnénk tenni az elejétől kezdve Őket, a körülmények szerencsére adottak, de a bútorok miatt úgy alakult, hogy a nagyobb lánynak kellene (praktikusabb is lenne minden szempontból) átköltözni a másik szobába. Az lenne a kérdésem, hogy nem-e okoz ez a nagynak bármiféle lelki problémát, mert nem szeretnénk, ha úgy gondolná, hogy a tesó érkezése miatt kell "költöznie". Ki lehet "szakítani" a megszokott környezetéből? Az új ágy és új bútorok el tudják vele feledtetni ezt? Lehet, hogy butaságnak tartja a kérdésem, de félek hogy nem tesz jót a lányomnak, ha valóban így van inkább megoldjuk máshogy.

Válaszát előre is köszönöm,

Üdvözlettel:
Lizatimo
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-05-23 09:46:54

külön szoba

Kedves Lizatimo! Fontos, hogy kellő képpen előkészítsék ezt a helyzetet és akkor azt gondolom nem jelent problémát a gyermeknek a költözés, sőt valószínüleg várni is fogja. De ehhez fontos hogy fel legyen készítve a tesó születésére, valamint arra hogy Ő lesz a nagyobb, es egy ilyen nagy lánynak már nagyoknak való bútorok járnak. Bele kell vonni őt is a berendezésbe, hogy legyen dolog amit ő választhat ki, segítsen be-és átpakolni a játékait. Érezze azt hogy ez egy jó dolog hogy új nagyobb jobb szobát kap. Fontos, hogy a régi dolgai közül is legyen átköltöztetve valami, hogy legyenek az új dolgok mellett állandó tárgyak is. Amennyiben úgy érzik, hogy fél ettől helyzettől, nem szeretné nagyon akkor lehet fontos hogy maradjon a helyén de azt gondolom ettől nem kell félni. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

72. kérdés

MMarcsi
22:47:52
2011-05-15
Kedves Gabriella!
Ismét párom előző házasságából született gyermekeivel kapcsolatban lenne kérdésem. Egy olyan problémám van,ami már többször előfordult és még biztosan fog is. A gyerekek 9 és 16 évesek, a közös kislányunk pedig 15 hónapos. A párommal több mint négy éve élünk együtt és a nehézségek ellenére úgy érzem, összességében a nagyokkal is jól kijövök, kedvelnek. Viszont amikor van egy ballagás vagy elsőáldozás, ők mindig meghívják az apjukat, a nagyszülőket és a nagybátyjukat családostul,engem viszont soha ill a kicsit sem.
Ez nekem nagyon rosszul esik, hogy megbeszélik ott előttem, hogy lesz, ki kivel megy egy autóval,mikor hogyan, én meg ott ülök, mint egy idegen. Főleg,hogy az anyuka barátja viszont ott van. Félre ne értse,nem szeretnék ott alkalmatlankodni mondjuk egy családi ünnepen, de jól esne, ha az iskolai/templomi ünnepségre elhívnának. És persze az is megfordul a fejemben,mi lesz,ha a kicsi nagyobb lesz. Őt elhívják? Végülis a testvérük és egyébként nagyon szeretik, kényeztetik. Másrészt akkor én viszont még rosszabbul fogom érezni magam, hogy mindenki meghívott csak én nem.
Még eddig nem tettem ezt szóvá, a páromnak sem. Magam sem tudom eldönteni,hogy így van-e ez jól vagy azért elvárhatok-e egy ilyen gesztust tőlük. Mit gondol erről, hogy kellene ehhez hozzáállnom?
Előre is köszönöm a válaszát!
Marcsi
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-05-23 09:37:35

mozaikcsalád

Kedves Marcsi! A leveléből úgy tűnik ez már több alkalommal előfordult, de arról nem írt semmit, hogy erre hogyan reagált a férje? Az apukának ez feltünt e már, vagy az anya párját ki hívja meg mert nem biztos hogy a gyerekek, lehet hogy az anyuka. Azt gondolom erről az apukával kéne beszélnie, arról hogy ez mennyire rosszul esik önnek, és szeretné megérteni, vagy esetleg hogy tudjon változtatni ha szükséges a hozzáállásán. Ebből érezné az apuka hogy fontosak Önnek a gyerekei, és érdekli hogy mi történik velük, büszke rájuk. Azt gondolom hogy a gyermekek felé is fontos lehet nyitni, amikor van valami rendezvény utólag gratulálni nekik érdeklődni milyen volt stb, hogy ők is érezzék érdekli Önt. Vagy kérje mutássak mega fényképeket stb. Érzem hogy mennyire bántja Önt ez a helyzet, de valóban fontos, hogy vannak szülei a gyerekeknek, és nagyon meg kell azért dolgozni hogy bizalmukba fogadjanak, elfogadjanak, mint az apjuk párját. Szép napot Szegleti Gabriella

 

73. kérdés

kissgico
09:59:15
2011-05-06
Üdvözlöm!
Most volt 2 éves a kislányom, és már tehetetlennek érzem magam. Nem fogad egyáltalán szót, sem szép szóra, sem semmilyenre. Mindig csak a rosszaságot keresi, csinálja. Próbálom lekötni, új játékokat kitalálni,de minden csak 2 percig érdekli. Nem tudom mivel büntessem, amiből tanul. De ez a NEM FOGADOK SZÓT ez már felörli az idegeimet. Mostanában reggel 5-kor kel, és már pörög 1000-rel. Napközben kb.1,5 órát alszik, este meg alig bírom 8-ig húzni az elalvást. Nyűgösen kel. Evvel sem tudok mit kezdeni, próbáltam kitolni az esti elalvást, de max.fél órával sikerült és ugyanúgy 5-kor kelt.
Kérem adjon tanácsot, mert már sírásba fordulnak a napjaim.
Köszönettel:Ági
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-05-14 19:33:39

Pörög a gyerek...

Kedves Ági! Egy két éves gyermek még nagyon kicsi és valóban a viselkedését szabályzó eszközökre kell helyezni a hangot főleg a jutalmakra és nem a büntetésre. Az inadaptív viselkedést inkább a jutalom megvonásával jelezzük számára. De mivel nagyon fiatal ezért fontos kiválasztani 2-3 szabályt amit még ő is ért és megjegyez, amiért kaphat jutalmat. Ez fontos hogy olyan dolog legyen ami számára jutalomértékű amit nagyon szeret enni, csinálni stb. És ha már ez fontossá válik számára akkor lehet ennek megvonásával "büntetni" azokat a helyzetkete amikor nem megfelelően viselkedik. Lehet hogy fontos lenne nagyon sok mozgást beiktatni (úszás, torna stb) ahol legálisan pöröghet, hogy azt is megtanulja hogy ennek is van helye, hogy nem azt nem akarja hogy pörögjön hanem ennek egy keretet szeretne biztosítani. Ajánlom hogy keressenek fel egy baba-mama klubbot ahol még sok tanáccsal szolgálhatnak míg a gyermekeknek egy lehetőség hogy rohangásszanak! Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

74. kérdés

hmoncsi
18:53:03
2011-04-29
Kedves Gabriella!

Kisfiam 3,5 éves elmúlt, szeptemberben kezdte az óvodát, kiscsoportos. Egy ideje (pontosan nem is tudnám megmondani, talán pár hónapja) vannak olyan "kitörései", hogy ha pl. jön hozzánk valaki (kispajtás) játszani, akkor ő elkezd utálatoskodni, hogy ne jöjjön, és ő nem akar vele játszani, menjenek haza stb. és ő ilyenkor inkább elmegy a ház más részébe, vagy ki az udvarra, és egyedül játszik. Van, hogy idővel megbékül, és a végén jól eljátszik a másik kisgyerekkel, de nem tudom igazán, hogy mit csináljak ilyenkor, hiszen én érzem kellemetlenül magam, hogy átjönnek a vendégek a gyerekek miatt, aztán a fiam ilyen elutasítóan viselkedik. Mi lehet ennek az oka? Miért csinálja ezt?
Válaszát előre is köszönöm: Mónika
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-05-06 12:21:27

elutasítás

Kedves Mónika! Azt tanácsolom, hogy keltsék fel a figyelmét, hogy Ő akarjon odamenni és játszani ha jön valaki ne legyen kötelező. Persze előtte mindig mondják el neki hogy most jönni fog valaki ki az miért jön, hogy játszanak, beszélgessenek, nem ők hanem Önnel! Mondja el neki hogy mit talált ki, mivel fognak játszani pl gyurmáznak, és kérdezze meg hogy neki lenne e kedve, ha azt mondja nem akkor nyugodtan vegye tudomásul, hogy jó, nem muszáj de ha szeretne bármikor odajöhet, nagyon jó móka lesz. És bár erről nem írt semmit, de érdekes lehet hogy milyen akkor amikor Önök mennek valakihez? Vagy a játszótéren odamegy e más gyerekekhez? Az együttjátszást eg kell tanítani nekik ezért fontos kezdetben a felnőtt felügyelet, segítség, ötletelés, hogy késöbb tudjanak együtt is ellenni. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

75. kérdés

mzsuzsa7
21:43:08
2011-04-08
Kedves Doktornő!

A kisfiam 2 éves múlt, és ami engem borzasztóan zavar, hogy gyakran unatkozik. Ezt úgy értem, hogy ha én vagy bárki más felnőtt nem talál ki neki valami elfoglaltságot, akkor alig -alig jut eszébe megfogni magától egy játékot, pl. autózni, építeni, bármi mást. Szerintem és mások szerint is értelmileg roppant fejlett, sok mondókát, éneket tud, borzasztóan jó a memóriája és a logikai képessége, érzelmileg is fejlett, imádja a könyveket. Sok játéka van, és sokféle, de szinte alig köti le valamelyik. Volt pár hónappal ezelőtt olyan periódusa, amikor ügyesen kitalált magának játékokat, és elfoglalta magát vele kb. negyed órányit. Nagyon szeret a szabad levegőn lenni, és ott viszont sokkal aktívabb is a játéka. Sokat sétálunk,szeret bújócskázni,fogócskázni, hintázni, homokozni, motorozni, de azért ilyenkor is igényli, hogy valamelyikünk mindig vele legyen.
Hozzáteszem, hogy anyósomékkal közös udvaron lakunk, mindig van valaki, aki vele foglalkozik. Én ezért gondolom, hogy ha nincs néhány percig a figyelem középpontjában, mindjárt unatkozni kezd, és nem tud mihez kezdeni. Ill. arra is gondoltam, hogy túl sok játék veszi körül, és ez már zavaró is lehet. Sokkal jobban elvan körülöttünk, szeret mindenben résztvenni, mindig segíteni szeretne mindenben ( pl. ilyenkor a kerti munkában, öntözni, gereblyézni, füvet nyírni, vagy akár nekem a főzésben, porszívózásban, papájának barkácsolásban, szerelésben). Csak én attól tartok, hogy mivel ő még gyerek, és nem mini felnőtt, neki sokkal inkább korának megfelelő játékokat kellene játszani, hiszen ezáltal tanul és fejlődik. Vagy a fent említett elfoglaltságok is játékként értelmezhetők, és én rosszul gondolom, hogy emellett úm. 'gyerekesebb' tevékenységekkel is több időt kellene töltenie? Alaptalan az aggódásom, vagy tényleg furcsa, hogy magától ritkán kezd játékba, csak ha valaki leül mellé. Rengeteg idő van rászánva, ha nem én, akkor az apukája, vagy a nagyszülei foglalkoznak vele. Tudom, hogy ebben az életkorban még nem sok időt tudnak egyedül , egy dologra koncentrálva eltölteni, csak már kifogytam a kreatív ötletekből, és néha mostmár jó lenne egy kis lélegzetnyi szünet. Bár már elkezdtük a bölcsibe szoktatást, mert vissza megyek dolgozni, talán ez majd ösztönzőleg hat az önállóbb játékra is?
Kérem nyugtasson meg, vagy ha Ön szerint szükséges, akkor adjon tanácsot a kérdésemre! Köszönettel: Zsuzsa
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-04-16 16:04:28

Unatkozás

Kedves Zsuzsa! A levelében annyi szép és jó dolgot említ amit együtt szoktak csinálni a gyermekkel, számomra úgy tünt folyton van valami. Ha nem Önnel akkor mással, ez jó hiszen a gyermeknek fontos a társasága kötődés, erre a bölcsi is jó terep lesz, ahol kapcsolatokat alakíthat ki. Természetes hogy egy gyermek szeret olyan tevékenységeket végezni amit lát a szüleitől, ezeket utánozza, és ez is örömet okoz számukra, hiszen ez is a kapcsolódás egy módj a szülőkhöz, másokhoz. Nem igazán értem, hogy mit ért unatkozás alatt, mi történik akkor, vagy mit jelent hogy a gyermek unatkozik? Lehet hogy csak több időt kell hagyni arra hogy önállóan elinduljon és elkezdjen valamivel játszani, hiszen ha azt tapasztalta eddig meg hogy eg yidő után valaki ugyis odaüll mellé, akkor lehet csak vár. Lehet hogy csak kis segítségre van szüksége, kis instrukcióra hogy mit lehetne csinálni, vagy kérni hogy építsen ezt meg azt, rendezzen versenyt a kisautók közt, és majd mutassa meg anyának. Azért még 2 évesen hosszú ideig nem tud egy gyerek csak önállóan eljátszani, csak úgy ha közben segítjük egy kicsit feladatokat adunk neki. Ami még fontos nincs szükség arra ennyi éves gyermeknél hogy folyton új kreatív ötletekkel álljanak elő. Ugyan azt a játékot sokat lehet ismételni újra elővenni, amikor ön már unnáakkor még a gyerek nem fogja, és akkor utánna fog vele önállóan is játszani. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

76. kérdés

MMarcsi
23:32:41
2011-04-02
Kedves Gabriella!
Kislányom 13 hónapos és most,hogy bejöttek a szép idok, sokat járunk levegore, játszótérre vagy csak a társasház udvarára,ahol más gyerekekkel találkozik. Nagyon élvezi, úgy örül a többi gyereknek, kacag és a maga módján próbál velük játszani. Természetesen sokszor elofordul,hogy elveszik tole a játékát, azt gondolom ez természetes a kicsiknél. Elég jól turi ezt is, ha nem fáradt,akkor csak csalódottan néz,aztán keres valami mást. A problémám az, hogy általában nála nagyobb gyerekekkel találkozik,olyan kis esetlen még,lassabb náluk és az anyukák sokszor nem szólnak a gyereküknek,hogy kisfiam/lányom,ne vedd el a kislány játékát, itt a tied vagy adj neki helyette mást. Én pedig úgy sajnálom a kicsikémet, mikor örül a labdájának,de sose férhet hozzá. Ráadásul egyik kisgyerek általában miután elvette a lányomtól a játékát, még meg is üti. Ennek persze sírás a vége. Hogy kezeljem ezt a helyzetet a legkevesebb konfliktussal, hogy a gyerekemet is megvédjem, de mégis kicsit hagyjam megvívni a kis harcait és persze,hogy közben anyukákkal se kelljen összevesznem emiatt? Hol az a határ,amikor igenis rászólhatok a más gyerekére vagy visszavehetem a mi játékunkat? Vagyis nem az a lényeg,hogy a mienkkel nem játszhat más,de az enyémnek is jusson valami. Segítségét elore is köszönöm!Marcsi
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-04-03 10:16:50

játszótér

Kedves Marcsi! Elég nehéz és sok esetben kényes témát feszeget. Valóban lehet kicsit hagyni a gyermekeket hogy megvívjáka harcaikat, de azt meg is kell tanítani nekik, hogy ezt hogyan tehetik. Pl ilyenkor segíteni odamenni hozzá, elmondani, hogy kérje vissza, vagy mondják meg közösen a másik gyermeknek, hogy együtt játszanak a labdával, vagy cserébe kérhet tole más játékot. Meg kell erre is tanítani a gyerekeket hogy hogyan juttathatják érvényre úgy az akaratukat, hogy ne járjanak rosszul, és ne legyen szükség agresszióra. Ezeket késobb majd saját maga is tud alkalmazni, ha szükséges. Azt tanácsolnám, ha egy gyermeknek ott az anyukája akkor ne a gyermekre szóljon rá hanem finoman az anyukának kell elmondani vagy megkérni, hogy szóljon a gyerekére, mert azt minden anya rosszul viseli ha más próbálja szabályoznia gyermekét. Szép napot szegleti gabriella www.mackorendelo.hu

 

77. kérdés

Schullerné Kati
14:29:46
2011-03-29
Kedves Gabriella!

A tanácsát szeretném kérni cumi-ügyben. Nagyobbik leányom 4 éves múlt februárban, de még mindig cumizik. A napokban beíratom az óvodába, és nem szeretném, ha a társai gúnyolnák emiatt. Igazából csak akkor van szüksége cumira, ha nagyon fáradt, ha aludni megyünk, de ha éjjel felébred, akkor is keresi. Odáig sikerült eljutnunk, hogy ha elmegyünk valahova, vagy akár csak az udvarra megyünk ki, akkor már nem hozza magával, mert akkor kinevetnek az emberek, mondja ő. Nem volt még 3 éves, amikor szerettük volna odaadni a Mikulásnak, hogy elvigye a kicsi babáknak, oda is adta, de pár óra múlva keservesen sírt, és kereste. Mit tanácsol, hagyjam, majd egyszer csak leteszi, az óvodás társai hatására elhagyhatja, vagy vegyük el tőle és adjuk oda a Nyuszinak?
Válaszát köszönöm! Schullerné Kati
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-04-03 10:08:47

cumi

Kedves Kati! Valóban a társak nyomása elég eros lehet, viszont egy csomó plusz szorongást is elindíthat pl csúfolást stb, aminek nem hiszem hogy jó kitenni egy gyermeket. Ha már egyszer sikerült a mikulásnak odaadni akkor hogyan került ismét vissza? Azt hiszem, ezt a kis idot amikor sír utánna azt át kell vészelni, mert, akkor magától el kezd keresni helyettesíto tárgyat kabalát, kisjátékot vagy valamit amit hurcolhat, nem "ciki" az óviba bevinni de mégis ad valami megnyugtatást a gyerek számára! Ami fontos titokba ne tüntessék el. A nyuszi elviheti az jó ötlet. Ha elveszünk valamit a gyerektol akkor mindig kapjon helyette valamit pl plüs állatot. Közössen keressenek olyan tárgyat amit mindig magával vihet félelem nélkül, amivel aludhat stb. Ha elveszi a cumit akkor az végleges legyen, se éjszakára ne kapoja meg mert nehezebb lesz az elválás. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

78. kérdés

apróság
21:01:55
2011-03-20
Kedves Gabriella!
Kislányom most lesz 1 éves, és őszre tervezünk egy költözést. Faluról, anyósomtól beköltözünk a városba, akkor kb. 1,5 éves lesz a gyermekem.
Próbálom majd minden cuccát, képeit a falon, üvegfestékeket az ablakról, játékait majd hasonló helyre tenni, mint ahol most van.
Az lenne a kérdésem, hogy nagyon megviseli-e majd a kislányomat 1,5 évesen a költözködés?
Szoktunk máshol is aludni (másik mamánál, tesómnál), és jól elvan ott is, szóval én abban bízok, hogy ha majd ott leszünk mi is vele, akkor majd megszokja, és megszereti majd az új szobáját.
Azért kérdezem ezt egyébként, mert anyósom is és sógornőm is (aki anyósom mellett lakik, vagyis a szomszédban), mindig azt mondja, hogy mennyire nagy trauma lesz ez majd a kislánynak, és hogy mennyire nem jó dolog ez. Tudom, hogy azért is mondják, mert nem akarják, hogy elköltözzünk, mert nekik így a legjobb, mindig látják a kislányt, de nekem már muszáj elköltöznöm, mert egy éve lakunk itt és nagyon nem jól érzem magam. Gondolom az meg a kislánynak sem jó, ha az anyja depressziós lesz.
Szóval nyugtasson meg kérem, hogy nem lesz gond, vagy legalábbis, hogyan tudom megkönnyíteni a kislányomnak majd az átállást.
Köszönettel: apróság
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-03-26 17:40:15

apróság

Kedves anyuka! Mindenképp megnyugtatnám, hiszen természetesen fontosak egy gyermeknek is a tárgyai, a környezete, az ágya, macija, de ennél sokkal sokkal fontosabb az a személy akihez kötődik, elsősorban az édesanya! Ha Ön vele lesz, megnyugtatja, azt érzi Ön jól van, kiegyensúlyozott az fontosabb, mint egy hely. Ha úgy érzi jobb lesz Önöknek máshol akkor menjenek, az anyós meg a sógornő attól még láthatják a gyermeket de miattuk ne maradjanak olyan helyen ahol nem érzi jól magát. Úgy tudja megkönnyíteni a gyermeknek még ha felkészítgeti az ő szintjén esti mese pl arról hogy egy kigyermek elköltözött a szüleivel, gyönyörű szobálya volt stb., ezt sokszor lehet ismételgetni vannak is ilyen mesék pl Édes álmok, vagy a Gyógyító mesék című könyvekben biztos talál ehhez kapcsolódó mesét de ki is találhat fejből. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

79. kérdés

Ágnes
18:02:16
2011-03-17
Kedves Gabriella!
Férjemmel és 2 hónapos kisfiunkkal két egymásba nyíló szobában lakunk a szüleim házában. Jelenleg mindhárman a belső szobában alszunk, a baba a saját bölcsőjében. Mivel, ahogy fejlődik egyre nagyobb területre lesz szüksége, és a bútorok elrendezése is így lenne praktikus, azt tervezzük, hogy kb. fél éves korában a külső szobába költöztetjük, egy kis kuckót berendezve ott a számára (a szoba másik felét továbbra is afféle nappaliként használnánk). Ezzel kapcsolatban érdekelne, hogy nem lenne-e rossz hatással gyermekünkre az új szobába költöztetés, főleg, ha annak csak egy része lenne teljesen az övé. A másik kérdésem pedig, hogy meddig lehet szexuális életet élni a csecsemővel egy szobában?

Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Ágnes
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-03-19 08:46:11

Ágnes

Kedves Ágnes! Ilyen kiskorban is fontos természetesen a biztos környezet de a szülő, elsősorban az anya közelsége, melege a legfontosabb, így nem gondolom, hogy különösebb problémát jelentene a költözés, főleg ha sok biztos pont marad körülötte, mint a kiságya, kedvenc játékok, takaró stb. A külön szobának igazán jelentősége nagyobb korban van, kb óvitól vagy késöbbtől, amikor a félrevonulás, egyedül játszás már nagyob szerepet kell hogy kapjon. ami igazán fontos az a külön ágy! Kb ez az az időszak amikor már a szexuális együttléttel óvatosabban kell bánni, hiszen agyermek felébredhet a "zajra" és félreértheti, ebből pedig szorongások félelmek alakulhatnak, (pl, apa mért bántja a anyát, nem érti mit csinálnak stb). Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

80. kérdés

Alecra
13:51:43
2011-03-01
Kedves Gabriella!
Problémánk a következő: kislányunk kb. 5 hónapos kora óta ahogy lerakjuk (akár háton, akár hasonfekve) összekulcsolja a lábait megfeszíti egész testét (állkapcsát, nyakát, kezét, hasfalát). Ebből az állapotból csak úgy tudjuk kibillenteni, ha szétszedjük a lábait, persze ezt nagyon nehezen viseli, van amikor sírni kezd. Gyakorlatilag egyfolytában le kell kötnünk a figyelmét, hogy el se kezdje ezt a „kulcsolást”, mert akkor beindul a folyamat. Ha magára hagyjuk hosszú percekig ezt csinálja a végére már teljesen beleizzad vagy elalszik.
6 hónapos korában megnézettük egy gyermekneurológussal, aki megvizsgálta, még alvó EEG-t is néztek nála (az epilepsziát akarták kizárni vele), de semmilyen rendellenességet nem találtak.
Kijelentették, hogy a kislány makkegészséges, fejlődése, pszichéje minden tekintetben megfelel egy féléves gyermek szintjének. Tulajdonképpen örültünk is, hogy nincs komoly baj, de el is keseredtünk, hogy nem tudjuk mitévők legyünk?!
A napokban múlt 9 hónapos, azóta már kúszik, mászik, felül, sőt megkapaszkodva feláll, de erről a rossz szokásáról még mindig nem mondott le. Amint fekvő pozícióba kerül azonnal rákezd.
Egyébként egy harmonikus családban nevelkedő nagyon jó természetű, mosolygós, kiegyensúlyozott gyermek, akit hetente 3-szor különböző gyermekprogramokra is viszek (baba-mama torna, jóga, babaúszás, ringató) ahol nagyon jól érzi magát.
Nem szeretnénk, ha ez a ritmikus, motoros kényszermozgás(?!), pótcselekvés a rögeszméjévé válna. És jó lenne megtudni mi áll(hat) ennek a hátterében.
Kérdésem az lenne hogyan tudnánk leszoktatni erről a rossz szokásról, hogy semmilyen sérülést ne okozzunk a lelkében?
Köszönettel: Alecra
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-03-13 18:49:58

"rossz szokás"

Kedves Alecra! A leírt "rossz szokása" a gyermeknek nagyon sok mindentől kialakulhat, így feltétlenül fontos ennek a feltérképezése, pontosan mikor kezdődött, mindenkinél csinálja e, mi az amire abbamarad, mi történik éjszaka ha alvás miatt kell lefeküdni, más helyzetekben felveszi e ezt a szokást és hogy altatták régebben. Valóban az első gondolatom a neurológia volt és örülök hogy ezta vonalt már kizárták (és persze hogy minden rendben van), így valóban a viselkedés kötődés oldaláról közelíteném meg a kérdést. De nem hiszem hogy sokat segítek azzal, ha találgatok (látatlanba) hogy miket lehetne kipróbálni. Azt gondolom azzal segítek, ha ösztönzöm Önt arra hogy keressenek fel szakembert aki esetleg meg tudja figyelni személyesen hogy mi is történik, és tud segíteni. Mivel írja hogy sok közös programra járnak így bátran merem ajánlani hogy közösen először csoportra menjenek el, és majd a szakember eldönti hogyan tovább. Pl a Bethesda Gyermekkórházban van Baba-mama klub ahol 3 év alatti gyermekek és mamájuk kérhet tanácsot segítséget. Valóban le lehet szoktatni a gyermeket erről a rossz szokásról amennyiben a környezet reagálása is megváltozik a viselkedésre, viszont ezt csak felügyelet mellett ajánlom! Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

81. kérdés

isandi
21:25:36
2011-02-24
köszönöm a válaszát. akkor üti a fejét, ha rászólok valamiért,hogy nem szabad pl.: nyomtatóra felmászik,ruhásszekrényt kinyitja stb.
Azt sem írtam meg, hogy ha rászólok oda jön hozzám és engem is megüt vagy a párom vagy a nagyit is, vagy akkor is ha este kiveszem a fürdőkádból stb.

üdvözlettel Alexandra
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-02-27 10:39:50

Alexandra

Kedves Alexandra! A leírtak egy kicsit jobban tisztázzák a képet. Természetes, hogy a gyerekek próbálják feszegetni a határokat, és átvenni az "uralmat" ezzel nincs is semmi probléma. De a szülő feladata meghatározni, hogy meddig mehet el egy gyerek megadni valamennyi önálló döntési lehetőséget, de az irányítást nem kiengednia kezéből. Pl a fürdés vége előtt megkérdezni hogy szeretne e még picit játszani a vízbe, vagy inkább hosszabb mesét akar. Legyen neki is döntési joga, de ha a szülő azt mondja még 5 perc és azután megüti önt akkor azt nem szabad eltürni!!! NEM semmilyen körülmények között!!! Az ilyen reakcióknak kell hogy legyen következménye, mert különben csak azt tanulja meg a gyerek hogy bármit megtehet! Önök tanítják a viselkés alapvető szabályaira, ez egy fontos időszak. Viszont a büntetésnek csak akkor van értelme ha tudja a gyerek hogy mikor viselkedik megfelelően, így fontos dícsérni és jutalmazni ha jó ügyes szépen játszik stb. Állapodjanak meg apukával meg nagyival közösen a megfelelő szankción és fontos hogy azt következetesen be is tartsák . Szép napot Szegleti Gabriella

 

82. kérdés

isandi
15:20:56
2011-02-21
üdvözletem!

Remélem tud segíteni.14 hónapos iker gyermekeim vannak (1fiú,1lány) a kisfiam kb.1 hónapja elkezdte ütni a kis fejét a kezével, ha rászólok hogy nem szabad. eddig csak ő is a kis ujját rázta amikor azt mondtam neki hogy te-te nem szabad, de most üti a kis fejét, pedig sosem bántottuk nem láthatta senkiől ezt. miért csinálhatja?
köszönöm a segítséget

üdvözlettel
Alexandra
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-02-24 14:49:01

Alexandra

Kedves Alexandra! A levele alapján nem derül ki, hogy milyen helyzetekben üti a fejét a gyermek, de az biztos, hogy Ön ezekre odafigyel, reagál rá. Lehet hogy pont ezért csinálja, hogy figyeljen rá. Próbáljon egy kicsit máshogy reagálni mint eddig, azt megdicsérni ha abbahagyja, ilyenkor megsimogatni a buksiját, hogy megtanulja nem azzal éri el hogy rá figyeljen ha bántja magát. Ez lehet hogy kezdetben kissé fokozhatja a megjelenést, hiszen szeretné megkapni ugyan azt a figyelmet. Viszont figyelje meg hogy milyen szituációkban jelenik meg a fejének az ütögetése, mert ha mindig egy konkrét helyzethez köthető, a kiváltó tényező módosítás szükséges, hiszen ezzel valamit jelez a gyermek. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

83. kérdés

Ágnes 34
15:08:59
2011-02-16
Kedves Gabriella!Kisfiam 18 hónapos 4 napja nem cumizik eldobálta lefekvés elöt .Én megprobáltam akkor cumi nélkül elaltatni és sikerült de viszont nyugtalanabbul alszik,Egy szer kétszer emlegette de csak lefekvés elöt de mindig elaludt nélküle.Meg mintha nyügösebb is lenne.A kérdésem az lenne,hogy vissza adjam e neki vagy megfogja szokni,hogy nincs?Válaszát elöre is köszönöm!Ágnes
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-02-16 18:13:54

cumi

Kedves Ágnes! Ha valamiben elbizonytalanodik a gyermeknevelés során (ami minden nővel megesik úgy 1000x) akkor figyelje a gyereke jelzéseit, hiszen közlik azt hogy mit akarnak mia jó nekik, vagy éppen hogy felkészültek a továbblépésre. Ha eldobta akkor nem kell neki, az a gyerek aki nincs meg cumi nélkül az keresi sír érte nem hajlandó elaludni. Hajrá örüljön, hogy ilyen könnyen megszabadult tőle. Viszont ha azt veszi észre hogy az ujját szopja helyette vagy a takaró szélét akkor a gyermeke szempontjából már inkább a cumi. Viszont ha ilyen nincs jöhet az éjszakai segítő maci vagy pelus, vagy kispárna a következő tárgy ami majd segíti az alvását! Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

84. kérdés

Tímea
08:06:49
2011-02-16
Tisztelt Gabriella!
Tanácsát kérném pár dologban,amiben jelenleg bizonytalan vagyok. Ha ott leszek,akkor biztos megy magától minden,de kicsit aggódom egy-két dolog miatt.
Van egy 1 éves Fiam,aki mellé fél év múlva érkezik egy kis tesó.
Tehát másfél éves lesz,mikor egy új családtag érkezik,akivel ugyan úgy kell majd foglalkoznom,mint Ő vele. Kérdésem,hogy mi az,amire a legjobban oda kell majd figyeljek egy másfél éves gyereket nézve,hogy ne sérüljön,ha esetleg kicsit "elhanyagolva" érezné magát. Ez az,amit el szeretnék kerülni,hogy így érezze,de egy újszülött mellett nem tudom mennyire megoldható,hogy 100%-ban ott legyek mellettük egyaránt. Lehet,hogy csak most érzem így,de mindent megszeretnék tenni annak érdekében,hogy a Fiam ne érezze,hogy esetleg elhanyagolom.
Másik probléma,hogy Ő még szopizik. Na most a Picurka mellett ezt hogyan lehet megoldani úgy,hogy ne legyen majd féltékeny. Egyáltalán mi a jobb,ha addigra leszoktatom Őt a szopiról és megpróbálom megértetni egy másfél évessel,hogy ez már a Pici Babáé vagy esetleg engedjem meg neki,hogy továbbra is szopizzon,amikor igényli? Sajnos éjszaka sokszor kel emiatt és ettől félek kicsit,hogy majd a Picivel az első időkben ugye 2 óránként fent leszek plusz majd még a nagy Fiam is kel.....hááát,ettől tartok kicsit.
Szóval ezek az aggályaim és szeretnék tanácsot kérni,hogy hogyan cselekszem a legjobban!
Köszönöm szépen a válaszát!
Tímea
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-02-16 18:08:53

Jön a tesó

Kedves Tímea! Valóban azt hiszem hogy amikor ott lesz minden menni fog magától! De persze nem véletlen hogy felteszi ezeket a kérdéseket magának, hiszen fontos dolgok. Az első hogy fel kell készíteni a nagyobb gyereket a kicsi érkezésére, mesélni róla, hogy utánna már ketten lesznek, milyen jó lesz majd együtt játszani de először még nagyon pici lesz stb. Én híve vagyok azoknak a könyveknek amik segítenek a szülőknek abban hogy milyen formában is meséljenek. A nagy kedvenc a Sehány éves kislány című könyv de van több hasonló nagyon ajánlom (Édes álmokban is van hasonló). A második fontos dolog, hogy mindig kell biztosítani egy kis külön időt is a gyerekeknek, tehát legyenek közös dolgok, de érezze azt, hogy van olyan idő amikor anya vagy apa csak rá figyel (kezdetben a pici többet fog aludni így ez megoldható). Ne akarjon 100%-ban ott lenni vele, azt nem lehet és csak szorongani fog attól hogy nem sikerül. Hiszen lesz eg ymásik gyermeke ott a férje és a háztartás és a legfontosabbsaját maga is!!! Csak nyugodtan, annyi időt legyen vele amennyit tud de azt tartalmasan! Egyébként eg ykiegyenssúlyozott anyuka napi 1 órában sokkal többet ér mint eg yfeszült napi 10-ben :) A szoptatás kérdése azt hiszen nem csak döntés kérdése, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy tudja a kettőt szoptatni, meg hát minek is, az egyik már akkora hogy nincs szüksége rá (fizikálisan) a kicsinek meg létszükség lesz. Ha attól fél hogy féltékeny lesz akkor lesz is. Azt kell a nagyobbal megértetni, hogy Ő már nagy de jó és ehet amit csak akar, a pici viszont mást nem! Az éjszaka biztos nem lesz könnyű ebben még tanácsot sem tudok adni max kitartást kívánni és erősíteni abban hogy egyszer felnőnek és átalusszák az éjszakát és akkor végre Ön is! Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

85. kérdés

tizeti
20:50:48
2011-01-19
Kedves Gabriella!
A kisfiam októberben múlt 2 éves. Az utóbbi néhány hónapban nagy csatákat vívunk az elalvással. 5 hetes kora óta este 8-kor ágyban volt, és már éjszaka sem kelt fel. Ősz óta az elalvással vannak gondjaink. Nem alszik el, pedig fáradt. Megvan a minden esti megszokott rutinsorozatunk, amin mindennap azonos időben megyünk végig. Születése óta külön szobában alszik, és 1 éves kora óta nem szopizik. Így még azt sem mondhatom, hogy hirtelen elszakadt tőlem vagy tőlünk. Fektetés után állandóan felkel az ágyból különböző ürügyekkel. (éhes, szomjas, pisi, maci, puszi...) A lista végtelen. Mi mindig visszakísérjük, de annyi energia van benne, hogy 8-tól fél 11-11-ig is képes mászkálni. Volt olyan, hogy visszaraktam a rácsos ágyba arra gondolva, hogy ha nem tud elmászkálni az ágyból, akkor csak elalszik. A jutalmam egy félpucér gyerek és egy pisis lepedő lett. A lefektetés előtti 1-1,5 órát kiemelten vele töltjük odafigyelve rá, mert arra is gondoltunk, hogy mi hiányzunk neki, és több törődést igényel. Ez sem vált be. Vittem már vissza az ágyába szó nélkül, kedves szavakkal és morcosan is. Egyiknek sem volt eredménye.
Kifogytam az ötletekből és lassan az energiából is.
Lenne esetleg valami ötlete, hogy mit próbálhatnék még meg? Bármilyen apró információnak örülnénk. :)
Ami még esetleg fontos lehet, hogy ősszel 3 napra kórházba került. Viszont bent voltam vele, 1 percre sem maradt magára, és kifejezetten élvezte, hogy körülugrálták a doktornénik mindenféle plüssel. Ott fél 9-9-kor már aludt. Amikor hazaérkeztünk 1-2 éjszaka eltelte után kezdte el ezt a "játékot".
Bár időben a kórházi dologra gyanakodnék, hogy ott történhetett valami ami megzavarta, de mivel vele voltam, és láttam, hogy nem viselte meg, sőt, még haza jönni is alig akart, ezért nem vagyok benne biztos, hogy ahhoz köthető.

Köszönettel: Timi
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-01-20 18:55:38

alvás

Kedves Timi! Olvasva a levelét a legfontosabb ami eszembe jutott, hogy mi köze lehet a kórházhoz, egy jutott eszembe. Miben is volt különbség otthonhoz képest? ...Hogy vele volt! Ezzel nem azt akarom mondani hogy aludjon vele, sőt örülök, hogy végre ezt látom, hogy igen is lehet külön altatni a gyereket az első pillanattól kezdve! Amit tesznek a visszacipelés, az nagyon jó, ilyenkor ezt kell, valamint következeteség, hogy ha morcos akkor mutassa ki hogy most kicsit mérges, tudja hogy aludni kell már ilyenkor nem jöhet ki enni, inni stb, és mivel ezt valószínűleg azért csinálja hogy újra és újra Ön bemenjen hozzá ezt kell mindig visszafogni, első kijövetelnél puszi, simogatás szép álmokat, majd csak puszi és ne beszéljen hozzá, a 3-ra csak vigye be és tegye az ágyba és ne szólaljon meg, a 4-re apuka vigye be . Tehát érezze hogy minélk többször megy ki annál kevésbé éri el a célját. Este fontos a mese, akár szuggesztív mese is szóba jöhet már ennyi évesen. Ajánlom a Gyógyító mesék c könyvet, vagy az Édes álmok c könyv ezekbe minden féle problémára van egy mese amit estéről estére lehet mesélni a gyerekeknek, nagyon jók. Tudom, nagyon nehéz, mert a gyerekek hihetetlen kitartók, ne adják fel, mert ha győz nem fogják tudni leépíteni ezt a viselkedést. Kitartás, és fontos az apa segítsége ha ön feladná akkor ő jön. :) Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

86. kérdés

meszkitt
09:02:35
2011-01-18
Tisztelt Szegleti Gabriella!

Pár hónappal ezelőtt örökbe fogadtunk egy két éves kislányt ,aki teljesen egészséges,a korosztályához képest egyedül a beszédben van egy kis lemaradása.Éjszaka álmában előre-hátra rugózik,így sokszor a fejét is beüti az ágyba.Mitől lehet ez? Nyugtalanság,lelki probléma?Mit tudunk mi tenni?Nagyon szeretjük Bettit,szeretettel bánunk vele.
Kérem válaszoljon amint lehetősége adódik!Tanácsát,válaszát nagyra értékeljük!Köszönöm!
Tisztelettel:Mészáros Kitti
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-01-19 15:27:58

Örökbe fogadás

Kedves Kitti! Hatalmas és csodálatos, de persze kicsit sem könnyű feladatra vállalkoztak. Örökbe fogadni egy gyermeket, aki az életét máshol kezdte nagyon embert próbáló feladat, hiszen azt az időszakot nehéz pótolni egyik pillanatról a másikra amit nem együtt töltöttek. Erről az időszakról maximum csak sejtései lehetnek de hogy pontosan mit élt át a gyerek, a kötödés hiánya, biztonság hiánya stb, mind mind nyomot hagy a kis lelkében emlékeiben. Ezt hosszú és fáradságos munka felépíteni és kialakítani, nagyon sok türelmet és óriási szeretetet igényel. Ez az előre hátra rugózás egyfajta önringatás, önmegnyugtatás ingerlés a gyermekeknél, és gyakran tapasztalható azoknál a babáknál akik csecsemőotthonba vagy gyermekotthonban élnek. Ahogy nő a biztonságérzése, kialakul önhöz a stabil kötődés, merni fog kapcsolódni, érzi hogy szeretik és fontos, úgy szépen ez remélhetőleg csökkenni fog. Csak türelemmel, nem kell félni ettől, nyugodtan öleljék át ilyenkor simogassa meg ringassa. De az emlékek nem múlnak el egyik pillanatról a másikra. El kell hinnie Bettinek hogy itt tényleg szeretik és nem hagyják el! Kitartás. Üdv Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

87. kérdés

aproci
14:21:28
2011-01-13
Két kislányunk van, a 22 hónapos Boglárka és a 2 hónapos Dorottya.
Boglárka nagyon érzékeny, sok foglalkozást igénylő, nagy mozgásigényű kislány. Nagyon akaratos, addig hisztizik és sír amíg el nem éri a célját. Sokszor meggyőzhető az ellenkezőjéről, időnként nem sok sikerrel. Másfél éves kora óta szépen beszél, verseket mond, énekel,és nagyon szeret a vele egy korú gyerekekkel játszani. Amíg várandós voltam Dorottyával sokat beszélgettünk vele, hogy ne érje váratlanul a kistestvére születése. Boglárka születése óta még egy éjszakát sem töltött Szülők nélkül, és a Nagyszülőknél sem, ezért nagyon féltem a Mama nélküli napoktól. Mindig arra törekedtem, hogy minden ami Vele történni fog, előre megbeszéljük, semmi ne érje váratlanul. Sosem volt gond, hogy más vigyáz rá.
Éjszaka indult be a szülés, így akkor kellett a kórházba mennünk amikor Bogi aludt. Reggel a Nagymama és a Papája mesélték el neki, hogy Mama kórházban van, mert Dorottya megszületett. A négy nap amíg kórházban voltam, zökkenőmentesen, Nagyszülőknél telt. Minden nap megkérdezte többször, hol a Mama, tudomásul vette és a Papájával elaludt esténként.
Együtt hoztuk haza /Papa, Mama, Boglárka/ Dorottyát a kórházból. Minden rendben volt az első szoptatásig. Hatalmas hiszti, dühkitörés, "mama kell","Dorottya Papáé". Ettől kezdve veri Dorottyát amikor csak alkalma van rá és én látom. Előre szól, "mama" és amint odafigyelek megüti Dorottyát.
Sokszor elmondtuk, hogy miért nem verekszünk, senki sem bántotta Boglárkát soha egy ujjal sem és nem is vagyok hajlandó még a kezére sem ütni ezért. (sokan ezt tanácsolták)
Tehetetlen vagyok, szoptatáskor a legnehezebb, mert nem tudok elbújni, hogy Dorottyát megszoptassam és ne verjen rá Boglárka. Gondoltam arra, hogy beíratom fél napra bölcsődébe, de félek, hogy ezzel nagyobb agressziót váltunk ki belőle, mert én egész nap itthon vagyok Dorottyával.
Boglárkát igyekszünk Dorottya gondozásába teljesen bevonni (fürdetés, pelenkázás, öltöztetés stb..)
Kérem segítsen, hogy mi az a megfelelő módszer amivel hatni tudunk a Kislányunkra.
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-01-14 09:46:31

testvérféltékenység

Kedves Anyuka! Nagyon jó, hogy megpróbálnak mindent előre megbeszélni a kislánnyal, felkészíteni, hog yne érje meglepetés, ez csökkenti a szorongását, ezért fontos. De vannak olyan dolgok amikor nem elég a megbeszélés, egyszerüen azért, mert még csak 22 hónapos, és nem a szavak szintje az amivel viselkedésváltozást lehet elérni, hanem a viselkedés szintje. Tehát fontos erre a reakciójára viselkedéssel válaszolni, konkrét tettel amiből valóban ért. Azért fontos kiemelnem, hogy miért van, azért mert az Ön figyelmét szeretné felkelteni, kommunikálni hogy féltékeny, Önnel akar lenne, azt akarja, hogy rá figyeljen! Tehát ebből kell kiindulni, hogy a tettével ne kapja ezt meg, egyébként viszont igen! Ha megütia tesót, akkor el kell vinni abból a helyzetből másik szobába messzebb a tesótó és Öntől 1-2 percre, majd oda kell menni hozzá, elmondani hogy mennyire szereti, de így nem szabad viselkedni, mert akkor anya dühös, szomorú. Tanulja meg ha így viselkedik, akkor egyedül marad és pont azt nem kapja meg (anya figyelmét) amiért csinálja! Viszont ha szépen segít, játszik a tesóval, akkor nagyon meg kell dícsérni, és ilyenkor lehet neki mondani, hogy ha a tesó elaludt játszhatnak közösen, mit szeretne csinálni anyával. Tehát jutalomként kell kötni a közös programot ahhoz, hogy Ő jól viselkedik a tesóval! Egy fontos ezt a viselkedést nem szabad elfogani megerősíteni! Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

88. kérdés

Sibaka
08:10:08
2011-01-13
Üdvözlöm.

A mostani Párommal 3.5éve vagyunk együtt,van egy 7éves lánya az előző kapcsolatából,kéthetente hozza el hozzánk.
Vele kapcsolatban szeretnék kérdezni.
Amíg kisebb volt mindent megevett nálunk,de kb.nyár óta nem eszi meg amit főzök,mindenféle kifogásokat talál,hogy miért nem.
Csak szendvicset,vajas kenyeret akar itt enni,jah meg persze édességet enne rengeteget (de azt nem adunk neki).Ha eszik egy keveset abból amit főzök akkor is két-három falat után elkezd ökölödni és kiköpi a kaját.Ami a fogára való mint pl:pizza,sült krumpli,pizzás csiga,különböző péksütemények abból felnőtt adagot megeszik.De levest és másodikat nem,ami rendes kajának minősül.
Azt szeretném kérdezni,hogy ilyen helyzetben mit tudunk csinálni? Mi lehet az oka,hogy nem eszik rendesen?

Válaszát Előre is Köszönöm.
Üdv:Sibaka
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-01-14 09:28:10

Finnyás?

Kedves Sibaka! Annak, hogy egy 7 éves gyerek nem eszik, annak több oka lehet. Először fontos lenne utánnajárni mijen evő egyébként otthon az édesanyjánál, nála is tapasztalható ez a változás, vagy sem, vagy ott nincs meg a változatos étkezés lehetősége. Ezt fontos az apukával megbeszélni, hiszen ez az ő dolga hogy utánnajárjon ennek. Ezután fontos az apukának megbeszélnie a lányával, hogy ha Önöknél van, akkor nincs válogatás, nem lehett mindig pizzat, vajas kenyeret enni. Nem lesz semmi baja a gyereknek, ha egyszer éhes marad,mert nem eszik meg valami, legalább jobb étvágya lesz a vacsoránál. Persze egy gyereknek is joga van ahhoz, hogy 1-2 dolgot ne szeressen, de ezt meg lehet tőle kérdezni, és megbeszélni vele, hogymi az amit nagyon nem szeret, hogy érezze figyelnek rá is. Ami fontos, hogy ha nem eszi meg pl az ebédet vagy kiköpi akkor fejezze be, ne kapjon nasit közben uzsonára éhes lesz. Ami fontos, hogy ebben a párjával össze kell fogni, mert ha valakinek megesik a szíve és csokt ad, vag yvalami mást akkor azt tanulja meg a gyerek hogy az evéssel lehet manipulálni. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

89. kérdés

Mamuci
22:16:04
2011-01-06
Kedves Gabi!
Elég bonyolult a kérdésem, megpróbálok rövid lenni. Harmadik gyerekemmel vagyok gyeden, aki egyéves múlt. Második gyerekemet 30 hónapig szoptattam, de most, a harmadiknál már 40 éves múltam, és kislányom az éjszakai cicizések híve. Nagyon fáradt és kimerült vagyok már, emiatt kezdem sokszor elveszíteni a türelmemet, ideges és feszült vagyok. Egyre inkább úgy érzem, nem tudom jól teljesíteni a feladatomat. Kislányommal gyógytornára kellett járnunk, mert 10 hónaposan még nem volt hajlandó csak forogni, de minden leletünk negatív lett, és mostanra már jár, de csakis úgy, hogyha fogjuk a kezét, semmivel sem lehet rávenni arra, hogy ezt egyedül is csinálja. A gyógytornász szerint ez és az éjszakai cicizések is arra utalnak, hogy túlzott szeretethiánya van a gyereknek. Nem tudom létezik-e ilyen, fenti problémát leszámítva mi egy rendes, kiegyensúlyozott család vagyunk, imádjuk a gyerekeinket, és a szeretgetést, törődést, szerintem megkapják tőlünk. Érdekelne a véleménye, valóban létezik-e olyan gyerek, aki eleve ilyen típusú, és szívesen venném a tanácsát, mit kellene másképp csinálnom?! Természetesen azt, hogy ne legyek mostanában feszült és ideges, nagyon nehéz kiviteleznem, hiszen egy éve állandóan fenn vagyok vele, másfél óránál többet egyhuzamban még nem aludtunk. De valóban lehet az a baja a kislányomnak, hogy érzi az én feszültségemet?
Válaszát előre is megköszönve, jó munkát és boldog új évet kívánva: Mamuci.
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2011-01-11 09:42:36

Szeretethiány?

Kedves Mamuci! Kezdem azzal, hogy nem létezik ilyen vagy olyan típusú gyermek, persze eleve mindenki egy adott temperamentummal születik, de az, hogy éjszaka cicit akar, vagy nem akar egyedül járni az nem típus kérdése! Nem is szeretethiány, inkább szorongásé, vagy feszültségé, és mi tudná ezt legjobban csökkenteni mint az anya közelsége! Valóban abban az esetben ha egy anya feszült fáradt akkor azt a gyeremk megérzi, étveszi, így a bizonytalanságérzetét növeli. Ilyenkor leggyakrabban a szülöknek van szüksége egy kis támogatásra abban hogy nyugi, Ön a szülő, Ön irányít, ha úgy érzi fáradt, a gyermek már elmúlt egy éves, tehát már eszik mást az anyatejen kívül (hozzátenném az anyatej tápértéke ilyenkor már elhanyagolható, tehát a funkciója már csak a kötődés!), akkor hagyja abba a szoptatást, és bízzon abban hogy egy kipihent, nyugodt anyuka többet ér majd, mint azok az éjszakai szoptatások, amit amúgy is megérez a gyerek, hogy feszültséggel telítettek. A kötődésigényét a gyermeknek pedig mással kell megadni sok játékkal szeretgetéssel, simogatással, és persze elengedéssel!!!, Értem ezalatt hogy el kell engedni a gyermek kezét, mert ki is fogja kinek a kezét? A gyerek majd rájön hogy fel tud állni hiszen annak az öröme nagyobb lesz hogy egyedül is megy az anya dolga meg az hogy várja és bíztassa, és örüljön annak ha megpróbálja a gyermeke. Egyszer kétszer ha fenékre huppan majd megtanul felállni, ezt egy anyának ki kell bírnia. És persze kell a sok sok motiváció amiért érdemes felállni járni hogy elérje megkapja, ebben a gyógytornász biztosan tud ötletet adni! Tehát nyugalom, nem a gyermek dolga hogy irányítson, hanem az Öné, bízzon az érzéseiben (nem előszőr csinálja) és találja meg hogy valóban mivel is tesz igazán jót a gyermekének. Szép napot! Szegleti Gabriell www.mackorendelo.hu

 

90. kérdés

SandyCat
12:46:22
2010-12-27
Kedves Gabika!

Kisfiam 11 hónapos, és elnézést, hogy kimaradt!

Köszönöm még egyszer.
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-12-30 17:14:07

SandyCat

Kedves Anyuka! Visszautalva korábbi levelére, azt írta, hogy a gyermek viselkedésében több olyan olyan dolog van ami miatt Ön aggódik. Az egyi ilye volt, hogy görcsösen tartja akezét, és popsiját kitolva akar kiugrani az öléből. A görcsöz kéztartás sok mindent takarhat, hiszenm lehet feszültségtől, izgalomtól görcsösség, de lehet neurológiai tünet is, tehát ezzel kapcsolatban beswzéljen a háziorvossal, hogy nézze meg vagy mi a véleménye, mert ezt én innen nem tudom megitélni. A kiugrós játékkal is ez a helyzet, hiszen ennyi idősen is még a mozgástanulás időszakában szoktak ilyennel játszani a gyerekek, és lehet hogy erről van szó, de mivel több más viselkedéses problémát is leírt (éjszakai felsírás, játékok rugdosása, étkezési gondok, így lehet ez is egy szorongásos tünet. Egy ennyi idős gyermek rettentően érzékenyen reagál az anya érzéseire, hangulatára, egy válási időszak senkinek nem könnyű, ha feszültebb, vagy a problémák miatt kevésbé tud senzitíven reagálni a gyermeke jelzéseire, akkor egy bizonytalanság alakulhat ki a gyermekben ami hasonló tünetekben jelentkezhet. Az tanácsolom, hogy minden nehézség ellenére figyelje a gyermek jelzéseit, tartson egy szigorú napi rutint, megfelelő kereteket a gyermeknek, mert abban talál biztonságot. Mindig mondja el a gyermeknek hogy mi történik körülötte, mikor lesz az apukánál, hogy Ön vissza fog jönni, hogy most enni fog stb,a fő, hogy a gyermek biztonságban érezze magát a megváltozott körülmények ellenére. Amennyiben úgy érzi nem változik a helyzet pár héten belül érdemes lehet egy baba-mama "klubba" elmenni ez egy segítő helyzet a mamáknak 3 év alatti gyermekekkel kapcsolatos nehézségek esetén. Üdv Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

91. kérdés

SandyCat
12:33:41
2010-12-26
Kedves Doktor Nő!

Kisfiamért számtalan probléma miatt aggódom.
Még mindig a kezecskéit sokszor görcsösen tartja, illetve sokszor a popsija kiemelésével amolyan "kézbőlkiugrós" játékot művel kevéssé örülök neki és szertelen étkezés közben a figyelme. Esti lefektetés viszont kezd afféle izzasztó helyzetté alakulni. Éjszaka sokszor felsikít. Lábával sokszor rugdalja a játékokat nappal. Anyukám szerint hiperaktív a gyerek!
Mivel válófélben vagyunk férjemmel, láthatások alkalmával, miután bemegyek a szobába Andorkáért szinte kitörő örömmel fogad engem és utána eszeveszetten viselkedik örömében. Hogyan lehetne ezeket kezelni?
Kérem segítsen!
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-12-27 12:16:26

problémák

Kedves Anyuka! Sajnos levelében nem írta meg hogy hány éves a gyermek, így nem tudok igazán hasznos tanáccsal szolgálni, mivel a legtöbb viselkedés az egyik életkorban még normálisnak minősíthető, addig egy másik életkorban már problémát jelenthet. Így van ez a legtöbb viselkedéssel, hogy az élet valamely szakaszán még elfogadható. Amiket leírt viselkedések megfelelő életkorokban nem feltétlenül jelentenek problémát, tehát kérem írja meg a gyermek korát és az alapján talán tudok segíteni. A hiperaktivitásnak is megfelelő tünetei vannak (figyelemzavar, impulzivitás, túlmozgás) de persze ezek is csak megfelelő gyakoriság és intenzitás után jelentenek problémát. Azt gondolom amit írt hogy válófélben vannak, az az ami a gyermek viselkedésére kihathat, hiszen egy ilyen helyzethez függetlenül attól hogy mennyi idős a gyermek nehéz alkalmazkodni megfelelően. Ez átmenetileg okozhat, ingerlékenységet, magatartászavart, szorongást, alvászavarokat. Szép napot Szegleti gabriella www.mackorendelo.hu

 

92. kérdés

sz.monyca
13:44:18
2010-12-17
Kedves Doktornő!
A következő kérdéssel/problémával fordulok önhöz: A lányom 18hónapos és mostanában elég furcsa szokásai lettek, amivel nem igazán tudok mit kezdeni. Először is az, hogy sokszor nekem esik és húzza a hajam és verekszik, pedig soha nem bántottam, hogy ezt tanulta volna. A másik pedig az, hogy ha vannak nálunk vendég gyerekek senki semmilyen játékához nem nyúlhat mert azonnal sírva elveszi tőlük. Hogyan taníthatnám meg, hogy nem minden az övé és osztozni kell? Testvér még nincs.
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Mónika
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-12-21 16:13:40

szocializálás

Kedves Mónika! Ahhoz, hogy egy gyermek az agressziót használja eszközkénta célja eléréséhez, nincs szükség arra, hogy ezt feltétlenül tanulnia kellett, vagy látnia valahol. Ez mindenkiben ott van, a cél hogy a nevelés és a tanulás során elsajátítsa a gyermek, hogy máshogy is kifejezheti a dühét, elérheti a célját, mit szabad és mit nem egy helyzetben. Ez az egyik legfontosabb feladata egy szülőnek hogy megtanítsa a szocializáció alapvető szabályait formái. Amelyik reakcióról úgy érzi nem elfogadható akkor azt le kell állítani, és elmondani neki hogy ezt anya nemtűri ezt a viselkedést, ezért büntetés jár, és persze be kell mutatni hogy hogyan kellett volna viselkedni ebben a helyzetben. El kell mondani a gyermeknek, hogy megértjük hogy dühös, vagy szomorú, hogy félti a játékát, de nagyon büszkék leszünk rá ha odaadja stb. Tehát a cél szabályokat hozni, jutalmazni a megfelelő viselkedést, szükség esetén bemutatni azt, valamint a nem megfelelő viselkedést büntetni. Szép napot szegleti gabriella

 

93. kérdés

Afrodité
16:36:08
2010-11-23
Tisztelet Gabriella!Kisfiam most 3 és fél éves,nagyon okos értelmes gyerek(szereti a számokat,melyeket fel is ismer,30-ig elszámol hibátlanul),de borzasztó mostanába a viselkedése.Az óvodába midennnap azzal fogad az óvónő,hogy ellöki a gyerekeket,tépi a kislányok haját,verekedik.Nem tudom mire vélni ezt az agresszív viselkedést mert nálunk ilyet nem lát tv-t nem néz.Egyszerűen tanácstalan vagyok,már attól félek,hogy kirakják az óvodából na meg nem szeretném,ha valamelyik gyerekbe nagyobb kárt tenne.Számítok segítségére!Válaszát előre is köszönöm!
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-11-27 16:13:44

verekedés

Kedves Szülő Sajnos a levelében nagyon keveset írt a problémáról, amik fontosak a gyermeke viselkedése szempontjából. Pl: mióta viselkedik így, csak bizonyos gyerekeket bánt e, mit lát az óvónő mikor verekszik mi történik előtte? Csak az óvodában vagy más helyen is tapasztalta ezt pl játszótéren, ez az első közösség ahova bekerült vagy járt korábban bölcsibe? Ő hogy vélekedik erről? Milyen büntetést kap az óviba ezért? Tudom hogy kérdésre most kérdéssel válaszoltam, de egy gyermek adott viselkedése mögött rengeteg ok meghúzódhat amit szükséges feltárni ahhoz hogy be lehessen avatkozni! Tehát kérem írja meg ezekre a kérdésekre a választ és megpróbálok aza lapján válaszolni! Addig is fontos hogy a gyermekkel minden délután beszéljen arról hogy mi volt az óviba, amennyiben az óvónő panaszkodik ezt mondja el a gyermekének, kérdezze meg mi történt és fejezze ki számára hogy ez a viselkedés nem elfogadható, így nem lehet viselkedni, és hogy ezért otthon egy adott játékkal pl nem játszhat egy napig majd kettőig stb. Fontos hogy érezze a gyermek hogy ez nem megoldás semmire ha így viselkedik mert csak rosszul jár. Ha viszont az óvónő nem panaszkodik nem volt verekedés akkor dícsérje meg nagyon hazafelé, helyezzen kilátásba valami kis jutalmat kis édességet vagy valamit amit szeret a gyermek ezzel is megerősítve azt hogy mennyire örül neki hogy jól viselkedett és ha ez így marad akkor lehetősége lesz kis jutalamkat szerezni. Várom válaszát Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

94. kérdés

afonya07
21:36:11
2010-11-11
Kedves Gabriella!

Három gyermekem van, egy 6 éves, 4 éves, és egy 10 hónapos.
A nagyobbik gyermekemmel (lány) kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Januárban született meg a második testvére és azt gondoltam, hogy már nem lesz gond mivel ő már egyszer át esett ilyen helyzeten, viszont a kicsi születése után kb. 1-2 hónappal elkezdte kiszedni a szempilláját. Eleinte csak az egyik szemén szedett ki 5-6 szempillát de már ez is nagyon feltünő volt. Beszéltünk vele, hogy így elcsúfítja magát és hogy nem szabad, de rövid időn belül szinte az összes szempilláját kiszedte mind két szemén. Azóta sem tudtuk leszokatni erről, valamint kb. 4 éves koráig nem volt vele semmilyen magatartási probléma.
Szeretett oviba járni, szótfogadott, nyugodt jó gyerek volt. Most viszont magatartási problémái vannak, már az óvonő is szólt, hogy nem fogad szót, már csak azért sem azt csinálja amit kérnek tőle. Ezt itthon is tapasztaltuk és már nem tudunk mivel hatni rá, pedig sokat beszélgetünk vele, oda figyelünk jobban hogy ne érezze magát mellőzötnek.
Már nem tudjuk, hogy mit tehetnénk. Kérem segítsen tanácsával.
U.i.:Már arra is gondoltuk, hogy pszichológushoz visszük.
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-11-11 22:05:44

Magatartászavar?

Kedves Anyuka! Szeretném megerősíteni a gondolatában és azt kérem keressenek fel egy gyermekpszichológust! A leírtak alapján felmerült bennem egy sor kérdés ami megválaszolása nélkül nehéz ennél jobb véleményt írni. Viszont ahogy a hivatkozásban is írtam Magatartászavar??? Könnyen és gyorsan rálehet húzni ezt egy gyermekre ha egy kicsit is nem megfelelően viselkedik, de lehet hogy valamit csak jelezni akar a tünetével a környezet felé. Sokszor pont azt jelzik viselkedéses problémákkal hogy nem érzik jól magukat valami miatt! És az már egészen máshogy fest! 6 évesen már a tünetek érettebb formát öltenek és korrekt diagnosztikus munkát kíván a megfejtésük. Keressenek fel minél előbb egy pszichológust hogy ne maradjon fenn még hosszabb ideig ez az állapot, hiszen a gyremek jelzi hogy szüksége van valami változásra! Amennyiben tanácstalan merre induljon el írjon és megpróbálok segíteni. Szép napot! Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

95. kérdés

offspring
06:51:09
2010-11-06
Kedves Gabriella!

Három hónapos a kisfiam. Várandósságom utolsó hónapja sem volt eseménytelen számunkra a férjemmel. Eddig 8-9 órákat aludt a fiam éjszaka, de most növekszik a foga, és kétszer is fent van (jobb esetben) egy éjszaka! Pár napja kicsit fáradtnak érezem magam, amely fizikai tünetekkel jár (látászavar, jobb kar zsibbadása). Ez túlzott kimerülés okozta tünetegyüttes vagy szükséges lenne elmennem orvoshoz? Elkezdtem szedni magnéziumot és B-vitamint. Válaszát előre is köszönöm!
Anna
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-11-06 08:58:27

Kimerültség?

Kedves Anna! A tünetek melyet leírt ugyanúgy lehet kimerüléstől, fáradágtól, mint kimolyabb problémától. Azt tanácsolom mindenképp keresse fel a háziorvosát aki tud adni beutalót a szükséges vizsgálatokra! Fő a biztonság, ha tudja mi az ok ön is megnyugszik és hatásosabban tud védekezni! Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

96. kérdés

MMarcsi
12:28:11
2010-11-04
kedves Gabriella!
Egy 8 hónapos kislányt nevelünk ketten a párommal, neki van két másik gyermeke a volt házasságából is. Sajnos,bár tudom,nagyon szereti a gyerekeket,nem sok türelme van hozzájuk. A volt nejénél a nevelés úgy látom kimerül abban, hogy végszükség esetén leordítja a gyereket,amúgy mindegy,csak őt ne idegeljék. Iszonyú neveletlenek,nem hallgatnak senkire és az apjuk ritkán szól rájuk,mondván úgyis ritkán vannak itt. Én egyrészt attól félek, rossz példát mutatnak a kicsinek, másrészt a kicsi tulajdonképpen negatív értelemben van megkülönböztetve, mert vele nap mint nap együtt van az apja,ezért gyakrabban érzi a következményét,hogy az apja nem olyan türelmes. Tegnap például, fürdés után - már nagyon fáradt volt szegény- izgett-mozgott, nehéz volt bekrémezni és felöltöztetni. Az esti fürdés mindig apa dolga így tegnap is. Viszont a pici mocorgás közben belecsapta a kis lábát a krémes dobozba. Az apja úgy elkezdett üvöltözni, hogy alig tudtam megnyugtatni szegénykémet. Pedig csak egy 8 hónapos baba,nem érti mi a baj, csak megijedt, a szívem majd megszakadt. A nagyobbakon meg akkor is csak nevet, mikor pl a fiú - szerinte viccből - elkezdi tépni a nagypapája mellszőrét. És senki nem szól rá,mert szegény ritkán van itt. Mit tudok csinálni,hogy végre meghallgassanak erről, mert a párom,mindig azt hiszi, csak hisztizek. Nem akarom bántani az ő gyerekeit se, nem ők tehetnek a rossz nevelésükről,de ez így nem mehet és a sajátomat is csak meg kell védenem. Attól félek,rám fogják, hogy a pici miatt "gonosz mostoha" lettem a nagyokkal. Bár nem mindennapos,hogy kiabál a párom a picivel,de már többször előfordult és olyankor elég rondán. Ez mennyire marad meg a piciben? Előfordulhat,hogy egy idő után megijed félős lesz az apja mellett? Köszönöm a segítéségét!
Marcsi
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-11-11 21:55:06

Marcsi

Kedves Marcsi! Már korábbi levelében is írta, hogy nagyon nehéz az apuka korábbi kapcsolatából született gyermekekkel, és ahogy látom nem sokkal lett könnyebb a helyzet. Valóban nem az Ön dolga fegyelmezni Őket, mert az csak rosszul tud elsűlni, és még mindig csak azt tudom tanácsolni hogy a párjával kell beszélnie erről. Kell keresni egy nagyon nyugodt estét amikor csak egymásra figyelhetnek és NYUGODTAN (hogy ne tünjön "hisztisnek") elmondani számára hogy Ön mit érez, mennyire igazságtalannak tartja ezt. Valóban nem könnyű a hétvégi apukák helyzete de fontos hogy belássák nem attól lesznek hosszútávon jó apák ha elfelejtik a szabályokat. Főleg késöbb lesz probléma ha a közös gyermekük nagyobb lesz és érti mi zajlik körülötte akkor mit fog neki mondani a többieknek szabad mert Őket apa ritkán látja, neked viszont nem lehet így viselkedni? Annak súlyos magatartászavar lesz a vége! Ezek a gyerekek még kicsik (mindegyik) valóban nem ők tehetnek a kialakult helyzetről, csak próbálnak alkalmazkodni hozzá. Ezt a felnőtteknek kell megoldaniuk, ha úgy érzi nem tud komprommisszumra jutni a férjével kérjenek szakember segítséget, mert a gyerekek felnőnek akkor már nem fogják tudni csak Önök megoldani a kialakult helyzetet. A pici most még feltétel nélkül fogja szeretni az apukáját, de el kell érnie hogy ez így is maradjon. Szép napot! Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

97. kérdés

Pirinc
21:40:15
2010-10-27
Kedves Gabriella!
Köszönöm szépen a válaszát, a számomra sok új dolgot , tanácsot írt.
Köszönettel. Ikres Anyuka
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-11-02 19:50:09

Ikrek

Kedves Anyuka! Sok kitartást és mégtöbb örömet az ikrek nevelésében, amennyiben kérdése van keressen máskor is. Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

98. kérdés

Pirinc
12:33:40
2010-10-25
4 éves ikerfiaim vannak. Az egyik gyermek csendes, szófógadó. a másik fiam nagyon dinamikus, verekedős kisfiú. ő az a tipus, hogy ki ha én nem. nagyon sokat bántja a testvérét, néha úgy érezzük,hogy összenyomja. nem tudja elfogadni,hogyha valamire azt mondom neki ,hogy nem szabad. ilyenkor dühkitörései vannak, dobálja a játékokat. mindig azt szeretné ha úgy történének a dolgok ahogy ő kiatlálja. nagyon sok figyelmet kap, mindig keresi az anya társaságát. 5 percet nem hajlandó nélkülem eltölteni. Mit tegyek, hogy reagáljak a verekedéseire, a dühkitőréseire????
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-10-26 13:26:23

ikrek

Kedves Anyuka! A gyermek dühkitöréseit, indulati kontroll problémáit semmiképp sem szabad figyelmen kívül hagyni, fontos a büntetése az ilyen jellegű viselkedésnek. Viszont a büntetés is csak időlegesen állítja le a nem megfelelő viselkedést, szükséges hogy ez kiegészüljön pozitív mintával és jutalmakkal. Akkor ha jól viselkednek(mindketten) akkor kapjanak apró jutalmat (pirospontot). Tehát mivel itt két gyermekről van szó, fontosnak tartanám, hogy ne a büntetésen legyen elsősorban a hangsúly hanem ajutalmazáson. Amikor a másik gyermek jól viselkedik kapjon jutalmat, dícséretet, így a másik fiú is látja hogy ha ő is jó akkor kap megerősítést, figyelmet, így valószínű ezt próbálja majd utánozni. Viszont ha vele foglalkoznak mert ő a problémásabb akkor a másik gyermek azt fogja eltanulni hogy ő is rosszul vislelkedjen, mert megtanulja hogy a tesója ezért odafordulást figyelmet kap. Fontos az "elnyomott, jó" gyermek felemelése, jutalmazása, hogy ez legyen a minta a családban. Persze vizsázni kell hogy nem Ővele kell példálozni (bezzeg a tesód milyen jól viselkedik) mert ez testvérviszályt szül, hanem CSAK a viselkedését kell megerősíteni és tisztázni a másikkal is, hogy ő is kaphat jutalmat ha így és így vislekedik. Kitartást! Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

99. kérdés

gneszr77@gmail.com
10:12:53
2010-10-22
Kedves Gabriella!
Kisfiam 5 éves középső csoportos óvodás. Az óvodában közkedvelt társasági kisfiú, vannak barátai, szereti az ovit. Az oviban szófogadó, nincs vele gond. Otthon mostanában nagyon felesel. Nem csúnya szavakkal, de mindig az övé az utolsó szó. Megint visszatért nála a NEM korszak mint mikor 3 éves volt. Mintha élvezné, hogy többször elmondjak neki mindent: húzd a cipőd, öltözz...Ha kötelessége van, akkor ordít és számon kér, mit képzelek én. De ha ő kér valamit és rögtön nincs meg, akkor képes rám ütni, hogy nem hallottad mit mondtam! Ha szépen elbeszélgetek vele erről, megérti hogy nem szabadna így viselkednie, de nem sokáig tart nála. Kérdésem az lenne, milyen módszerrel tudnék rá hatni, hogy ne feleseljen és ne viselkedjen így a szüleivel.
Tisztelettel: R.
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-10-26 13:15:55

feleselés

Kedves Anyuka! A kisfia viselkedése ebben a korban nem ritka, hiszen próbálgatja a határait, hogy mit szabad és mit nem ezen keresztül szocializálódik a gyermek alakítja ki azokat a viselkedésmintákat, melyeket később használ. Neki az a feladata hogy feszegesse és próbálgassa a határokat és hol máshol tehetné ezt meg mint a szüleivel szemben, akiknél ezt meg meri próbálni. Ez így van jól. A szülőnek pedig az a dolga hogy erősen meghúzza azokat a határokat amiket a gyermek megpróbál feszegetni. Minél erősebben kísérli meg áthágni annál erőteljesebben kell megmutatni számára hogy hol a határ és jutalmazni azt ha annak megfelelően viselkedik, és büntetni ha nem. Nagyon fontos, hogy ezt verbálisan is át kell beszélni a gyermekkel, de amint Őn is látja az ideig óráig tart mart visszatér a nem megfelelő viselkedés. Tehűát nem csak elmondani kell hogy mit nem szabad, hanem ezt tettel is közvetíteni, szankcionálni (jutalommegvonással), valamint megmutatni, elmondani hogy hogyan kellett volna viselkedni, és ha legközelett úgy tesz akkor azt jutalmazni, bevezetni zsetonokat, amit előre el lehet neki mondani. A legfontosabb az, hogy Ön és a párja érezzék hogy Önök a szülők, tehát nem "lehet" a gyermeké az utolsó szó, és azt hogy akkor tesznek JÓT a gyermeküknek ha megerősítőkkel élnek (jutalommal, és büntetéssel) mert egy 5 éves gyermek még nem érett arra hogy pusztán beszélgetés útján viselkedséváltozást lehessen elérni. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

100. kérdés

krissy0907
13:42:07
2010-10-18
Üdvözlöm!
Gyermekem 3 hónapos, és az utóbbi két hétbe felvette azt a "szokást", hogy az esti elalvás előtt mindig sír. Teszi ezt akkor is, ha napközben kialudta magát, és akkor is, ha nem. Este órákig cipelni kell, mire elalszik, pedig látszik rajta, hogy nagyon álmos már. Próbálkoztunk már zenehallgatással, amire el is aludt, de ha letettük, kis idő múlva felébredt. Legalább 2 alkalommal kell letennem, hogy ne kelljen fel. Ez kb. este 11 és 12 körül van. A fürdetés, pedig már fél hét és 7 óra között lezajlik, utána szopizik. Ezek ellenére az éjszakát nyugodtan végigalussza. Hasfájásra is gyanakodtunk, de az etetés és a lefektetés közti órákban nyugodt mosolygós, és beszédes, így úgy gondolom, nem az lehet a probléma. A tanácsát szeretném kérni, tudnék-e változtatni ezen a helyzeten. Ha tudnék, hogyan, vagy túlságosan hozzászoktattuk már az ölben való ringatáshoz? Válaszát előre is köszönöm.
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-10-20 11:22:54

ringatás

Kedves Anyuka! A ringatás, az ölelés, a közeli testi kontaktus nagyon fontos része a mindennepoknak egy csecsemő életében, biztonságot nyújt a gyermek számára megelapozza a kötődést. Viszont valóban válhat rossz szokássá hogy a gyermek csak ölben tud elaludni, és megtanulja ha sír ismét ölbe veszi az édesanyja. Mivel a gyermek (és a szülő is igényli a dédelgetést) fontos hogy része maradjon a napi rutinnak de ha minden rendben van (tehát a gyermek nem beteg nem fáj semmilye) akkor legyen este egy max limit hogy mennyit ringatják, majd tegyék a kiságyba és maradjon vele simogassa, dúdoljon, vagy hallgassanak zenét, és próbálja nem felvenni ha sír, mert akkor csak azt tanulja meg hogy sírok-felvesznek! Próbálja kivárni amig megnyugszik, vagy elalszik. Kezdetben nem lesz könyű, hiszen a gyermek tapasztalni fogja a változást és fokozni fogja a sírást hiszen szeretné ismét elérni hogy folyton felvegyék. De legyen kitartó, maradjon vele nyugtatgassa, és fokozatosan csökkenni fog a sírás. Szép napot! Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

101. kérdés

Evoly
10:41:22
2010-10-15
Kedves Doktornő!

Három gyermekem van, a kisfiam aki 4 éves olyan szokást vett fel hogy a lábával dobog ha rájön a hiszti nem tudom mit csináljak vele, én még csak elvagyok mert ha rájön a dili nem veszek róla tudomást és abbahagyja, de az ovónő a napokban nehezményezte hogy a gyerek időnként kiveri a raplit , és hogy miért csinálja ezt, mellesleg hozzáteszem valamikor napokig semmi baj nincs vele az oviban sem, csak ha rájön, gondolom valamit nem akar és hisztizik. Nem tudom hogy kellene erről leszoktatni.Mert az ovónő is csak panaszkodik én meg úgyérzem hogy rossz szülő vagyok, de itthon máshogy viselkedik a gyerek.

Előre is köszönöm a segítségét!
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-10-20 11:12:20

hiszti

Kedves Anyuka! Először is szeretnék gratulálni, és támogatni abban, amit eddig is nagyon jól csinált, hogy a gyermek hisztijét (láb dobogását) nem veszi figyelembe. Ez nagyon fontos, hiszen ha nem erősítődik meg egy viselkedés akkor valóban megszűnik, hiszen a gyermek nem ér el cért vele. Ez amit fontos lenne az óvonőkkel is megbeszélnie, hogy ne erősítsék meg a gyermeknek ezt a viselkedését, ne menjenek oda hozzá, ne csitítsák st. Viszont ez jó módszer arra, hogy a gyermeknél ideiglenessen leállítsunk egy rossz szokást, viszont ha nem mutatunk helyette megfelelő viselkedést akkor a gyereknél eszköz hiányában ismét meg fog jelenni. Tehát fontos az is, ha agyermek túl van a hisztin ábbahagyja, akkor beszéljük meg vele mit akart, mi nem tetszett, és mutassuk meg neki mit kellett volna tennie, ha legközelebb így viselkedik akkor jutalmazzuk meg érte, dícsérjük meg hogy milyen ügyes volt, hogy lássa észrevettük, hogy tud máshogy is reagálni! Próbáéjon az óvónőkkel erről beszélni.l Szép napot! Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

102. kérdés

Teyla
17:19:55
2010-09-30
Kedves Gabriella!
Először is köszönöm a múltkori válszát! Most a véleményére lennék kíváncsi.
A családunk idősebb nőtagjai megvannak arról győződve, hogy a babát nem lehet sűrűn felvenni, hagyni kell sírni, nem szabad a nagyágyba tenni, mert hozzászokik. Én viszont már nagyon régóta úgy terveztem, hogy ha gyerekem lesz, akkor mindig is ölelgetni, puszilgatni, szeretgetni fogom (persze bizonyos kereteken belül, hiszen ha mindig kézben van nem tanul meg mászni, stb.), ezzel a párom is egyet ért. Mi így is neveljük a kislányunkat. Amikor csak lehet, akkor babusgatjuk, de ha igényli is ,akkor meg főleg. Most este a nagyágyban hagytam aludni, mert sírt, csak hajnalban tettem a helyére.
Más ismerősöktől is hallottam már ugyanezt, hogy nem szabad kényeztetni. De szerintem a szeretet kimutatása nem kényeztetés. Ugyankkor meg azt is látom az idősebb női korosztályon, hogy a már nagy, kamasz, felnőtt gyerekeiket szeretnék szeretgetni, amit persze már ők nem igényelnek, annyira. Addig szeretném babusgatni a kislányomat, ameddig ő is igényli, ameddig még elbírom, ameddig még nem szalad el, nem megy, hogy felfedezze a világot.
Önnek, mint szakembernek mi erről a véleménye?
Köszönettel:
Teyla
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-10-01 21:07:52

babusgatás

Kedves Teyla! Egy gyermeknek legfontosabb a biztosáng, amit 3 éves kor alatt kell kiépíteni, a biztonságot pedig a szülők főleg az anya adja, azzal, hogy elérhető, amikor a gyermeknek szüksége van rá, az érintés, a simogatás alapvető szükséglet, ami a kötődést építi. Az a fontos, hogy a gyermek jelzéseit megfelelően dekódolja az anya és szükség szerint válaszoljon rá. Tehát ha azért sír a gyermek mert éhes akkor enni adjon neki, ha azért mert fáradt ringassa él és fektesse le stb. Ha mindenre öleléssel reagál az anya akkor úgy érzi a baba, hogy nincs kielégítve a szükséglete. A kényeztetés és a szeretet kimutatása valóban nagyon más,hiszen a szeretet nem kötődik tetthez, nem öncélú, és nem vár érte viszonzást az ember!!! Akkor is szeretni kell a szülőnek a gyermekét amikor az rosszalkodik, sír, nyűgös stb. Akkor is ezt kell közvetíteni felé, DE fontos, hogy a kereteket akkor is tartani kell, tehát fontos, hogy a gyerek ne tanuljon rá arra, hogy "ha sírok akkor anyáék ágyában alhatok". Amikor azt tapasztalja hogy a gyermek manipulálna a sírással, akkor kicsit vissza lehet fogni a "szeretgetésbő". NEM otthagyni, eltünni, hiszen az a félelmét erősíti, ott lenni, csak kicsit távolabb mindig egy lépéssel. Szeresse nagyon a gyermekét, ölelgesse, csak tudja is letenni, amikor viszont menni akar, és akkor nem lesz gond! Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

103. kérdés

gicuska
21:05:45
2010-09-22
Kedves Gabriella!Kisfiam 5 éves és ha azt mondjuk neki pakolja össze például (vagy bármiért szolunk neki) a játékait elkezd ordibálni verekedni örjöngeni.Bármit csinálunk vele ha szépen mondjuk vagy ha kiabálunk csak jobban csinálja.Mit csináljunk vele?Már lelkileg nem bírjuk.
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-09-28 11:09:07

ha nem fogad szót

Kedves Szülő! A levélben nagyon röviden írja le a felmerülő problémát, így főleg általánosságban tudok válaszolni. Valószínűleg a leírt tünet egy tanult viselkedésforma a gyermek részéről, tudja, mi az amivel az Őrültbe tudja kergetni a szüleit, és persze eléri hogy nem kell pl összepakolnia. De, ezzel az történik, hogy az irányítást átvette a gyermek, holott Önök a szülők (a főnökök:)) Fontos, hogy mindig, következetesen nyugodt hangnemben kell közvetíteni a gyermek felé a kérésüket, és szükség szerint irányítani, vagy megmutatni számára hogy mit szeretnének. Ami fontos, hogy jutalmazásnak, és megfelelő büntetésnek követnie kell a gyermek viselkedését, mert abból fogja megtanulni mit szabad és mit nem. Erre nem tért kia levelében hogy ha elkezd a kisfia ordibálni annak mi a következménye? Ha elmondja a gyermeknek ennyi idősen az még nem elég!!! A viselkedésből tanulnak! Főleg a jutalomból, ha valamit megcsinál rendesen ordibálás nélkül akkor kell hogy ezt jelezze számára hogy ennek Ön örül és értékeli amit tett, különben elveszik a motivációt. Nagyon nehéz, és kimerítő feladat a szülőnek viselkedési szabályok betartatása, és főleg a helyes használata, ezért szükséges lehet kezdetben szakember támogatása, amíg vissza nem szerzik az irányítást a gyermeküktől. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

104. kérdés

melini7
19:05:48
2010-09-18
Kedves Gabriella!
5 éves a nagyobbik fiam, és kicsi kora óta nyugtalanul alszik. Ha nem is ébred fel sírva, akkor is állandóan forgolódik, és ami a legfurcsább, hogy ahogy elalszik, egyből csurom víz lesz a haja. A párna is teljesen elázik tőle. Azt szeretném tudni, hogy ezt mi okozhatja. Lehetséges, hogy valami idegrendszeri probléma van emögött? Válaszát előre is köszönöm.
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-09-28 10:57:18

Alvási gondok

Kedves Szülő! Az óvodás kor táján gyakori jelenségek a szorongásos alvászavarok. Ilyenkor a gyerekek gyakran felébrednek, sírnak, rémálmaik vannak. Ezek még jeleznek feltétlen zavart, hiszen ebben a korban ez a fejlődéssel együtt járó jelenség, hiszen az alvás egy szorongató, szeparációs helyzet, melyben meg kell küzdeniük a szülőtől való elválással, valamint az egész nap felhalmozódott stresszel, feszültséggel. Mível azt írta ez az állapot már kicsi kora óta fennáll a gyermeknél, érdemes lehet megvizsgáltatni, hogy valóban a szorongás áll e a tünetek mögött, vagy esetleg más probléma. Neurológiai vizsgálatot javaslok, ahol az orvos eldönti, hogy szüksége se alvásvizsgálat, ezt követően pszichológiai támogatás szükséges lehet. Üdvözlettel Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

105. kérdés

Kiji
16:49:59
2010-09-17
Tisztelt Doktor Nő!
A kisfiam 4,5 éves. A szobatisztaság problémamentesen alakult 2,5 évesen. Nyár óta viszont egyre többször bepisil. Kezdetben ezek a balesetek ritkábban történtek, de mára már szinte napi rendszeressé vált. Nem pisil be teljesen csak annyira, hogy becsurranjon. Látjuk rajta amikor kell neki pisilnie, mert fogdossa a kukiját, de ha szólunk is neki akkor letagadja és azt mondja hogy nem is kell neki. Addig addig húzza az időt, amíg becsurran és csak akkor szalad pisilni. Kezdetben tudomást sem vettünk róla, gondolván néha előfordulhat, de ez hatástalan maradt. Ezek után elkezdtük megdorgálni ha becsurrant, de ez sem lett hatásos. A legrosszabb az hogy amikor mutatjuk neki, hogy nézze meg, hogy becsurrant akkor egyáltalán nem érdekli, azt mondja rá, hogy nem baj majd megszárad .Mára már teljesen tanácstalan vagyok és kétségbe vagyok esve, mert tehetetlennek érzem magam. Semmi olyan trauma nem érte ami ilyen hatást válthatott volna ki. Mit tehetnék, hova fordulhatnék hogy a problémánk megoldódjon?
Válaszát előre is köszönöm.
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-09-18 20:38:38

szobatisztaság

Kedves Anyuka! A gyermek fejlődése nem folytonos, sokszor megszakítják kisebb visszalépések, előreugrások, amik természetesek, és nem jelentenek feltétlenül komoly problémát. A leírtak alapján a kisfiánál is hasonló történhetett, hogy a játéktevékenység fontossága a jelenben felülkerekedik más igényen jelenleg a pisilésen. Az amikor nem vettek erről tudomást mindenképp egy jó stratégia volt, hiszen azzal ha büntetik, szembesítik a bűntudatát erősítik, hiszen ő is tudja, hogy mi történt, és hogy ez nem jó. Ilyenkor könnyebb hárítani, és azt mondani majd megszárad. Fontos, hogy az ilyen esetekben a becsurranást nemszabad büntetni semmilyen formában, lehet figyelmen kívül hagyni, viszont azt a viselkedést, ami pozitív (elmegy pisilni, ha valamelyik nap nem csurran be) azt viszont szükséges jutalmazni, dícsérni, hogy ismételten megjelenjen a kívánt viselkedés. Lehet egy naptárat használni, és el kell magyarázni a gyereknek (az ő szintjén), hogy ő már tudja mikor kell pisilnie, ha egy nap nem csurran be egy csepp sem, akkor a nap végén napocskát rajzolnak a naptárba, viszont ha a bugyi pisis lesz akkor felhőt. Ha összegyülyt 3-5 stb napocskát (ezt ön tudja mennyi a száraz napok száma) akkor kaphat kis ajándékot. Mindenképp a jutalmazáson kell lenni a hangsúlynak és nem a büntetésen, hogy ne érezzen szégyent, hiszen tényleg sokkal izgalmasabb játszani, mint pisilni menni :) Szép napot Szegleti gabriella www.mackorendelo.hu

 

106. kérdés

kittikami
13:55:50
2010-09-08
Kislányom jelenleg 9 hónapos, naponta ötször szopik, nagyon anyás.
13 hónapos korában dolgozni fogok 8 órában, egy néni fog rá vigyázni otthonunkban.
Kérdésem, hogy amikor dolgozok szoptassam-e, vagy addigra válasszam el?
Neki melyik lenne a jobb? Hogyan tudja majd jobban elviselni a hiányomat, azt a nagy változást?
Köszönöm válaszát!
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-09-11 14:53:01

leválasztás

Kedves Anyuka! 9 hónapos kortól már fokozatosan elindulhat a gyermek leválasztása a szopizásról, hiszen fokozatosan az anyatejet felváltja más táplálási forma, hiszen ennyi idősen már nem elégséges az anyatej, mint önálló táplálék. Sokkal inkább kötődési, megnyugtatási szerepa van a szoptatásnak, hiszen az anya és a gyermek közt fontos kapcsolati forma. Ebben a korban a gyermek már fokozatosan válik le az anyáról, elindul felderíteni a világot, önállósodik, és ezt a törekvését a szoptatásban is követni kell. Tehát fokozatosan lehet csökkenteni, először 4-re, majd napi 3 alkalomra, mikorra visszamegy dolgozni, már lehet csak reggel és este, akár altatáshoz. Mindenkép a fokozatosságot tanácsolnám, mert ez kevésbé drasztikus a gyermek számára. 12-13 hónapos korra leválasztható a gyermek, így valószínüleg az új helyzethez is könnyebben tud alkalmazkodni majd. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

107. kérdés

esimon
12:06:04
2010-08-16
Jo napot kivanok,

Kislanyom oktoberben lesz tiz honapos, es ez ido tajt kenytelen leszek egy hetet tavol lenni és egyelore ugy nez ki, hogy nem lesz lehetosegem magammal vinni. Kerdesem az lenne, hogy milyen kovetkezmenyei lehetnek ennek a tavollétnek és mit tehetnek, hogy megkonnyitsem a helyzetet? POntositok, hogy az edesapaval lesz a gyerek mindvegig, es hogy altalaban mindkettonkkel sok idot tolt, de egyelore inkabb velem van napkozben. Es még szopizik naponta min. 4x. Szeptembertol fog valtozni egy kicsit a program , ugyanis en delelott negy orat tavol leszek a munkam miatt. Elore is koszonom valaszat.
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-08-18 15:56:10

távollét

Kedves Anyuka! Az élet természetes rendje, hogy a szülő fokozatosan visszamegy dolgozni, és az addigi nagyon szoros szimbiotikus kapcsolat lazul, egy kiegyensúlyozott gyermeknek hosszútávon ez nem jelent problémát. Ami fontos hogy mindig el kell mondani a gyereknek és fel kell készíteni rá, hogy anya mmikor meddig hova megy és mikor fog megjönni, hogy biztos legyen abban. hogy vissza fog jönni az anyukája nem "tűnt el". Az is fontos, hogy vele mi lesz addig el kell mondani neki hogy apával lesz, sok érdekeset játszanak. Amennyiben a gyermek azt érzi, hogy az anya nyugodt, nem szorong az elválástól, hiszen tudja jó kezekben hagyja a gyermeket a gyerek ezt megérzi, és nem lesz gond. Előszőr Önmagát kell megnyugtatnia, és elhinnie, hogy egy biztonságban nevelkedett gyermek valóban biztonságban érzi magát. Szép napot Szegleti Gabriella www.mackorendelo.hu

 

108. kérdés

Teyla
17:03:11
2010-08-15
Kedves Gabriella!
Bár az én kislányom még csak 4 és fél hónapos, de talán tud nekünk segíteni!
Már több mint két hete kezdődött, hogy az esti lefekvés után alszik egy keveset, és kb 1 és másfél órás alvás után sikítva, visítva ébred. Napközben jókedéjű, és ha alvás idő van, akkor könnyen elalszik, 1 vagy 2 órát, de van hogy 3 órát is alszik, (de néha csak felet), és nyugodtan ébred. Csak anyatejet kap, igényszerint, még éjszaka is szopizik. Újra elkezdtük az Infacolt is. Amint lehetett elvittük a doktor nénihez, mert arra gondoltunk, hogy beteg. Az orvos azt mondta, hogy nem tünik betegnek, az inye rendben van, és ha a foga miatt lenne, akkor napközben is nyűgös lenne. Ez az állapot azóta is fenn áll. Már van lámpa is a szobában, nem alszik sötétben. Amúgy a kiságya a mi ányunk mellett van. Tegnap este hiába tettem le, kisidő múlva, újra felsírt, mint aki rosszat álmodott. Betettem közénk, de ott már egyáltalán nem aludt, hanem gagyarászott. Éjfél után már szinte 10 percenként történt, hogy felsírt, kivettem a kiságyából, a karomban szinte rögtön elaludt. Kicsit vártam, visszatettem, újra felsírt, kezdtük előlről. Vmikor két óra körül eludt el, és csak hajnalban ébredt kérve a cicit.
A súlya rendben van, szépen gyarapszik.
Ez csak egy korszak lehet, ami remélhetőleg hamar elmúlik? Vagy tehetünk is kisbabánkért vmit, hogy ne ébredjen úgy, mint akit nyúznak?
Előre is köszönjük válaszát!
Üdvözlettel: Teyla
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-08-18 15:45:27

Csecsemőalvás

Kedves Teyla! A csecsemők alvási ritmusa, és az alvás fázisai jelentősen eltérnek a felnőttétől. Kezdetben az alvás egy gát, hogy a még éretlen szervezetet a külvilág sok ingere megzavarja. Majd fokozatosan elkezd érdeklődni a csecsemő a külvilág ingerei irán (zajok, fények, szagok stb), és ezzel párhuzamosan jelennek meg az első alvászavarok is. Nagyon sok csecsemő inverz alvó, ami azt jelenti, hogy nappal nyugodtan alszik, sokat is, viszont éjszaka sír, ébren van, ami kellemetlen a szülőknek. Ennek oka rendszerint nem betegség, hanem, hogy belső törekvése az egyensúlyra. nappal az alvással védekezik a túl sok inger ellen, éjjel viszont amikor csend és nyugalom van autómatikusan ingerkeresővé válik (érintés, ringatá, fány, anya arca stb.). Ez az életkor előrehaladásával fokozatosan rendezőni szokott. Akár érdemes valami plusz ingert biztosítani számára pl. ágya felett zenélő, forgó játékot bekapcsolni, villanyt égve hagyni stb. Szép napot. Gabriella

 

109. kérdés

melik2
12:30:31
2010-08-13
Szia!Azt szeretném kérdezni,hogy a barátnőm lánya 3 és fél éves,de a mai napig pelenkás.Hiába mutatja neki hogy hol a bili vagy a wc inkább be pisil és bekakil a bugyiba.Ilyenkor mit lehet tenni?Az én gyerekeim ilyen korra már szoba tiszták voltak.Mert így ugye oviba sem tudja adni.
Elöre is köszönöm!
Melik2
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-08-14 18:59:30

szobatisztaság

Kedves Melik2! Amennyiben a kislány teljesen egészséges testileg és mentálisán is tehát nem akadályozhatja aszobatisztaság kialakítását semmi, akkor feltétlenül szükségesnek tartom hogy keressen fel egy szakembert aki megtanítja az anyukának azokat a viselkedéses technikákat, amivel segíteni tudja a gyermeknél a szobatisztaság kialakulását. De ehhez először az anyukát kell hogy kellően zavarja a dolog, hogy akarjon ezen változtatni. Fontos, hogy bátorítsd a barátnődet abban, hogy végigcsinálja, mert ugye a gyereknek ez így kényelmes. Szép Napot! Gabriella

 

110. kérdés

delcegne
16:40:17
2010-07-20
Kedves Gabriella!Van egy 5 éves és egy másfél éves kisfiam.Amióta második gyermekünk járkál és játszik a közös játékokkal az 5 éves kisfiam nagyon megváltozott.Ordít a kicsivel,verekednek....pedig eddig imádták egymást.Velünk szemben is megváltozott.Eddig a kis barátaival is megosztott mindent most mindíg mindent magának akar és úgy gondolja minden az övé.Nagyon türelmetlen lett.Reggel kéri a kakóját és alig hogy elkezdem készíteni kirohan és kiabál hogy miért nincs még kész,mert biztos nem is akarok neki csinálni stb....Igyekszünk a párommal olyan programokat csinálni ahol csak ő van velünk és vannak persze közös családi programok.De mindíg úgy próbáljuk csinálni a dolgokat hogy érezze, ő ugyanolyan fontos mint a tesó és mindkettőjüket nagyon szeretjük.Nem értem miért változott ekkorát.Vannak kedvenc játékai ami csak az övé és az most is csak az övé azon nem kell osztozni.Eddig mindent úgy megtudtunk vele beszélni ,értelmes gyerek,de most úgy csinál mint aki visszafelé fejlődik.Elkezdte keverni a napokat,hogy mikor van ebéd és vacsora.....Bocsánat hogy ilyen hosszú emailt írtam.Ez egy újjabb dac korszak vagy féltékeny vagy valami baj lenne vele?Válaszát előre is köszönöm.
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-07-21 13:54:13

testvérféltékenység?

Kedves Anyuka! Egy ilyen viselkedésváltozás hátterében mindig fontos kideríteni mi is lehetett az ami a háttérben áll. Milyen reakció az Önök vagy az Ő részéről, volt e amit félreérthetett, amikor a testvérére úgy reagáltak, hogy az elindíthat egy féltékenységet. Hogyan reagáltak arra amikor elkezdett járni a kisebbik gyermek, miért is érezheti azt a kisfiú, hogy őt már "nem szeretik annyira, vagy nem annyira fontos? Változott e az Önök viselkedése vele szemben? Azért van ennyi kérdésem, mert nehéz válaszolni addig amíg ezekre nem találnak választ. De ami fontos, hogy amikor dühös, dacos menjenek oda hozzá, öleljék, és puszilják meg, mondják el neki mennyire szeretik, és hogy ez nem szép viselkedés, ezt nam akarják mégegyszer látni, mert akkor meg kell büntetniük. Viszon fontos asok dícséret, ha szót fogad. Nem csak a külön programm a fontos, hanem az is hogy közösen a két gyermekkel játszanak, mert ezzel segítik azt hogy hogyan tudnak egymással jól kijönni, mi az hogy testvériesen megosztozni, kölcsönadni, vigyázni a másikéra stb. Fontos hogy mindig meg kell beszélni vele a viselkedését, és annak a következményeit. Amennyiben nem tapasztalható változás érdemes felkeresni egy szakembert, hogy ne fokozódjon ez a viselkedés. Üdvözlettel. gabriella

 

111. kérdés

Noemi82
14:28:06
2010-07-11
Kedves Gabriella!

Egy olyan problémával fordulok Önhöz, hogy 7 hónapos kisfiam viselkedése az utóbbi 1 hétben nagyon megváltozott. Eddig nyugodt, kiegyensúlyozott, jó kisgyerek volt, az éjszakát 1 hónapos kora óta átalussza, sohasem volt hasfájós. De az utóbbi időben nagyon sokat sír, de amint felveszem elhallgat (leülni sem lehet vele mert akkor is sír). Ha nem veszem fel rögtön akkor torkaszakadtából elkezd sírni és az egész teste megfeszül. Először arra gondoltam, hogy lehet hogy a foga bújik, de akkor nem hagyná abba a sírást ha felveszem. Próbáltam azt is hogy hagyom sírni, hogy megtanulja megnyugtatni magát, de a sírás így csak erőteljesebb lett. A másik, hogy másfél hete visszamentem dolgozni. 6 órában dolgozom, olyankor párom vagy édesanyám vigyáz a picire, a munkahelyem közel van, úgyhogy nem sok az az idő amit külön töltünk. Még erre is gondoltam, hogy nem lehet-e ez probléma. Esetleg nehezen szokja meg hogy más is vigyáz rá? Bár édesanyámmal már máskor is volt, párom pedig eddig is besegített a baba körüli teendőkben, úgyhogy Ő sem "idegen" a számára. Teljesen tanácstalan vagyok, hogy mit tudnék vele csinálni, vagy hogy mi a sírásásnak az oka.

Válaszát előre is köszönöm!
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-07-12 15:25:07

sírás

Kedves Anyuka! A gyermek és természetesen az édesanyák életében is fontos időszak amikor az anya visszamegy dolgozni, hiszen az addigi szoros szimbiózis oldódik. Azokat a helyzeteket, mikor az anya eltávolodik a gyermektől sokszor félreértik, azt gondolják az any elmegy, eltűnik, nem szeret stb. Ezekben a helyzetekben a sírás erős szorongást jelez, fél a gyermek aza nya elvesztésétől. Fontos hogy beszéljen vele, mondja mindig el neki, hogy nagyon szereti, nem megy el, visszajön, addig ki fog rá vigyázni stb. Fontos lehet, hogy akkor is jelentkezik e ez a sírás ha Ön nincs jelen, pl a nagymamánál? Amennyiben nem így ez Önnek szól! Ilyenkor oda kell menni hozzá átölelni elmondani neki hogy szereti nem kell sírnia, és hogy le fogja tenni aludni, játszani stb. Ha ismét sír akkor már ezt nem kell megtenni, csak puszit adni neki, ismét elmondani hogy aludjon stb, itt van a közelben, a harmadig alkkalomnál hagyni kell. Ilyenkor valóban fokozódik a sírás de egy idő után abba fogja hagyni a gyermek! Ez mindenképp egy feszültebb időszak de általában átmeneti amíg a gyermek megszokjha, hogy most ez a napirend, nem anya van vele egész nap. Szép napot!

 

112. kérdés

strausz
14:05:00
2010-07-02
Üdvözlöm!Kislányom oktoberben lesz 3 éves,2 éves korától bölcsödébe jár!Az lenne a problémám hogy a bölcsödében nem komunikál a gondozónénikkel,de a felnőttekkel sem egyáltalán csak a szeretteivel!Ettől függetlenül nagyon szeret bölcsibe járni!Amugy folyékonyan beszél és egy cserfes kislány!Előre is köszönöm válaszát!!
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-07-04 19:06:47

strausz

Kedves Szülő! A leveléből az muttakozik számomra hogy a kislány szorong a társas, de ismeretlen helyzetekben, mely gyermekeknél gyakram mutatkozik meg abban, hogy nehezen kommunikál, vagy csalk a szülőn (anyán) keresztül közvetíti a mondandóját. Nem írta, hogy a kortársak, vagy más gyermekek közt is hasonlóan viselkedik e. A fontos, hogy bátorítani kell, bíztatni, soha nem helyette beszélni, vagy megkérdezni amit ő szeretne. Otthon is fontos, hogy minél nagyobb hangsúly legyen a verbális kommunikáción, nem szabad megérteni a gyerekek mutogatásait stb. Mivel a gyermekek beszédfejlődése 3-4 éves korra kell hogy kialakuljon ezért azt gondolom lehet adni még egy kis időt, de ha ez az óvodában is ilyen jelentősen megmarad akkor érdemes zsakemberhez fordulni a szorongásos háttér feltérképezése miatt. Szép napot Gabriella

 

113. kérdés

miri8
06:04:37
2010-06-23
Tisztelt Szakember!
Az lenne a kérdésem, hogy egy 15 éves kezelhetetlen lánynak joga van 16 éves kortól a nagymához költözni lakni? Több alkalommal elcsavargott itthonról engedélynélkül több napra, 5-tantárgyból bukik, csak msn-ből áll az élet, nem bírok vele, fiúnál alszik engedély nélkül néha, a rendőrségggel is megfogattam már eltűnéskor, és ott vallotta azt, hogy ő a nagyinál akar lakni, persze a mama iszákos, meg mindent megenged, nem veszi észre azt sem, amiért szólni kéne az onokára. pont ezért jó és ez tetszik az onokának. Mit tehetek én ezügyben?? a gyámügyisek szerint is jó az ilyen nagyi.
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-06-23 08:18:50

kamasz

Kedves Miri8! A törvény szerint a kamasz gyerek 16 évesen dönthet az elhelyezéséről, (már 14-től figyelembe veszi a bíróság) amit persze a gyámhivatalnak és a gyermekjólétnek meg kell vizsgálnia, és persze vannak kizáró tényezők, ahol nem engedik az elhelyezést. Mivel már kereste a rendőrség és az iskolában is vannak gondok nincs messze az az idő amikor a gyermekjólét beavatkozik/hat. Azt tanácsolnám, hogy minnél előbb menjenek el kérni segítséget akár a családsegítőtől vagy valamilyen kórházi osztályon ambulancián, hogy segítsenek kideríteni mi áll a lány viselkedésének hátterében!!! Ez egyébként is meg fog történni, de ha ezt Ön előzi meg akkor azt közvetíti hogy próbál tenni az ügy érdekében. Kitartást, és üdvözlettel Gabriella

 

114. kérdés

anya26
17:51:22
2010-06-18
Jó napot!
Nekem olyan jellegű problémám van hogy 15 hónapos kisfiam nagyon hisztis de ez leginkább az öltözésre és tisztába tevésre terjed ki!Már lassan gyomor ideggel kezdek neki a dolognak mert tudom hogy megint egy kész küzdelem lesz a helyzet!Próbáltam már énekelni neki meg adtam neki dolgokat hogy lefoglalja magát de ez csak ideig óráig tart aztán megint jön a vergődés és hiszti!
Tudna nekem tanácsot adni mi tévő legyek mert egyébként nem egy hisztis baba és nagyon tüneményes!
Előre is köszönöm!
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-06-19 10:43:36

Hiszti tisztábatevésnél

Kedves Anyuka! Gyermeke abban a korban van, amikor az öltözés és atisztábatevés valóban nagyobb vergődéssel jár mint korábban. Leveléből azt érzem, hogy ezeknél az alakalmaknál Ön nagyon feszült, és ez a feszültség, szorongás áttevődhet a gyermekre is. Fontos hogy tudjon nyugodt maradni, és nyugodtan, határozottan közvetíteni a gyermeke felé, hogy ő is nyugodjon meg. Azt tanácsolom, hogy amikor nkiáll vergődni, hisztizni, ölelje át szorosan mondja neki hogy nagyon szereti de ezt a viselkedést nem szeretné ha folytatná, hogy nyugodjon meg, ha abbahagyja akkor engedje el, és folytatódjon az öltöztetés. Ha megint kezdi megint ölelje át szorosan, NYUGODTAN és mondja el neki megint. Szép napot Gabriella

 

115. kérdés

MMarcsi
08:45:47
2010-06-15
Kedves Gabriella!
Ismét egy kérdéssel fordulnék Önhöz. A kislányom jövő héten lesz 4 hónapos. Császárral születtett, mivel kb két héttel túlhordtam és bár a szülés még akkor sem akart megindulni,de a magzatvíz már elszíneződött,nem várhattunk tovább. Születése óta elég gyakran előfordul,hogy rosszat álmodik és felsír. Ilyenkor általában nem ébred fel,sirdogál,aztán alszik tovább. Igazából ez sokáig nem is zavart,minden álmodunk rosszat,de amikor más kismamáknak mesélem,mindenki úgy meglepődik. Lehet,hogy ez mégsem olyan normális? egyébként a születésén kívül nem gondolom,hogy sok nagyobb trauma érte volna. A párommal jó a kapcsolatom, nem élünk feszültségben,mindketten nagyon szeretjük a picit.
Esetleg az befolyásolhatja,hogy a terhességem alatt sokkal aggódóbb voltam és főleg a vége felé sokat álmodtam rosszat,mindig azzal,hogy valamelyik szerettem bajba került. Ön szerint kell emiatt aggódnom vagy ez teljesen normális?
válaszát előre is köszönöm!
Marcsi
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-06-15 16:57:43

Alvászavar

Kedves Marcsi! Valóban mindannyian álmodunk, sokszor rosszat vagy szorongatót amire legtöbbször nem is emlékszünk, mivel a gyermeke nem riad fel hangosan sírva, kiabálva, valószínűleg nem olyan nagy a probléma. Ami fontos, hogy az elalvási zavarokkal küzdő, vagy rossz álmok miatt éjszaka felébredő gyermekeket mindig meg kell nyugtatni, fontos a feszültség enyhítése, tehát az "éjszakai gondoskodás" elengedhetetlen szülői feladat. Megsimogatni, ringatni, beszélni hozzá. Viszont ha magától nem ébred fel akkor lehetőleg ne ébressze fel. Érdemes megkérdezni a férjét hogy Ön szokott e hasonlóan aludni vagy álmodni néha. Szép napot Gabriella

 

116. kérdés

Dani
19:00:34
2010-05-31
Kedves Szakértő!
Köszönöm a válaszát. Viszont akkor a "nem" szó helyet mit használhatok? Amiben nem fogad szót: Tévét ki-be kapcsolja, Kidobálja a fiókjából a ruhákat, Húzgálja a székeket. Mostanában a legrosszabb eset: mondtuk neki hogy menjünk át a másik szobába és ő nem akart így inkább leült a földre mert még csak segítséggel megy.Valamit szerintem nagyon elszúrtam. Mit csináljak,milyen szavakat használhatok??? Köszönöm segítségét. Szép estét!
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-06-01 14:59:20

Dani

Kedves Anyuka! A gyermeke még csak egy éves, ennyi idő alatt nem is lehet elszúrni semmit. A gyermeknek az a dolga, hogy feszegesse a határait, hiszen azáltal tanulja meg mi az amire képes és mi az amire nem mit szabad és mit nem. A szülőnek pedig az a dolga hogy meghúzza ezekete a határokat kereteket. Ennek egy módja van ennyi idősen a viselkedés formálása. Számára székek, fiókok hózkodása játék, hiszen azt érzi Ő képes valamire, az ő viselkedése előidéz valamit. Tehát számára ezt az élményt biztosítani kell, pl olyan játékkal amit lehet tólni, húzni, közben hangot ad stb, és fokozatosan ezután ha olyan dolgot húzkod aminek anya nem örül, azt bűntetni kell. El is kell magyarázni neki, hogya bűntetést miért kapta. És persze ha abbahagyja kérésre akkor jutalmazni kell, kicsi finomság, játék, vagy lemennek a játszótérre stb. Tehát be kell szerezni olyan játékokat amik hasonló élvezeti értékkel bírnak, lehet nyomkodni, húzkodni, ki be kapcsolni. Fontos, hogy amiket összeírt azokat nem e azért csinálja mert fel akarja kelteni a figyelmét, ezt fontos lenne megfigyelnie, hogy mikor viselkedik így a gyermek, és erre Ön hogyan reagál? A legfontosabb nem kell minden esteben feltétlenül "kérvényt benyújtani" egy gyermeknek, ha Ön azt mondja hogy átmennek a másik szobába, akkor fogja meg és vigye át, de mondja el neki hogy miért mennek át, mi fog ott történni, hogy megy anya is, játszani fognak, vagy mennek aludni stb. Várom további kérdéset Szép napot Gabriella

 

117. kérdés

Dani
12:55:17
2010-05-28
Tisztelt Szakértő! 1 éves kisfiam van. Hogy tudom vele megértetni mit szabad és mit nem?? Hiába szólok rá ,néz rám és van mikor nevet is. Ritkán kicsit megpróbálok rá legyinteni a kezére,de semmi. Nem tudom ezt egyáltalán jól teszem e? Mit tegyek hogy magyarázzam neki mit szabad és mit nem???. Remélem tud nekem segíteni. Köszönöm válaszát. Bea
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-05-31 15:35:18

Hogyan mondjunk NEM-et

Kedves Bea! Sajnos nem írt konkrét példát, hogy milyen esetekben fordul hasonló elő, így általánosságban tudok válaszolni Önnek. 1. Ne mondjunk gyakran NEM-et, mert az csökkenti a szavak erejét, jelentőségét, mindig gondoljuk át, hogy amire nemet mondunk azt tényleg tiltásként akarjuk e közvetíteni! (pl: miért ne maszatolhatná össze magát evés közben, miért ne próbálhatna egyedül ki valamit stb). Tehát fontos, hogy a NEM azoknál a dolgoknál maradjon meg tiltásként, amikor valóban fontos: NE nyúlj a konnektorba, NE nyúlj a sütőlaphoz, NE szaladj át az uttesten! stb. Minden család maga dönti el hogy mi az ami tilos, de fontos ne legyen túl sok tiltás, mert elveszti a szó a jelentését! 2. Ne magyarázzuk. Ha elég számú tiltással találkozik a gyerek nem meg megmagyarázni azokat, ha okosan használjuk a NEM-et nincs erre szükség. Hiszen egy egy éves gyereknek vicces lenne magyarázni a konnektorban lévő áramlól stb. A gyermekek vágynak arra hogy megfeleljenek nekünk, tehát fontos számukra hogy mit szabad és mit nem, ezt el fogják fogadni. 3. A NEM-et próbáljuk főleg a veszélyforrásokra használni, így megtanulja a kicsi hogy ha nemet mondunk annak súllya van! 4. Következetesen és megfelelő metakommunikációval használjuk a NEM szót! A gyerek érezze a hangunkon, az arcmimikán, a gesztusainkon, hogy a NEM az valóban NEM, és nem csak játék, és további bíztatás. Fontos hogy határozott de nem félelemkeltő, konkrét kommunikációval mozdulatokkal alátámasztottan közvetítsüka véleményünk, és persze hogy következetesen használjuk. Határozott mozdulat, eltávolítás a veszélyforrástól, stb, akár büntetés, ha ismételten megjelenik a nem kívánt viselkedés! A gyermekek úgy 3 éves korukig megtanulják mit szabad és mit nem, mikor jár bűntetés, ha a NEM határozott és következetes megtanulják a tiltást, később persze ahogy okosodik egyre jobban lehet magyarázni a miérteket, és bővíteni a nemek körét! Szép napot! Gabriella

 

118. kérdés

zs80py
19:11:37
2010-05-25
Tisztelt Cím!

Párom fél éve költözött el feleségétől és két kisfiától (2 és 5 évesek). A gyermekekkel közösen megbeszélték az apa elköltözését. Párom sokat dolgozik, de ha teheti esténként megy ki mesét olvasni, a vasárnapokat a gyermekeivel tölti. Kb. 3 hónapja én is részt veszek a fiúk életében, kapcsolatunk jó, hetente 1-2-szer nálunk is alszanak. A problémánk, hogy a nagyobbik gyermek viselkedésében az óvoda agresszívabb viselkedést észlel, "babáskodik" /utánozza az öccsét/, rólam pedig nem mer beszélni. A gyermek érzi (és volt rá példa, hogy hallotta is, bár ezt próbáljuk elkerülni), hogy az édesanyja nem kedvel engem.
A kérdésem az lenne, hogy a jó, vagy legalább elfogadható kapcsolat kialakítása pozitívan hatna e a gyermekre?
A gyermek szempontjából a két szülő programjait külön kell választani vagy tanácsos továbbra is pl. közösen elvinni a fiúkat a játszótérre vagy a nagyihoz?
A közös programok anyával, apával és az új barátnővel összezavarják a gyermeket (a különválás feldogozását) vagy nyugtatóan hatnak rá?

Köszönöm a segítségét.
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-05-26 13:02:33

Válás után

Kedves kérdező! Az hogy Ön részt vesz a gyermekek életében fokozatosan, barátkoznak az mindenképp jó, fontos hogy megismerjék Önt, hiszen az édesapjuk új párja. Emellet természetesen nagyon fontos, hogy az apának legyenek külön programjai a gyermekeivel. Azt szükséges tisztázni velük is, hogy van anya meg apa, akik a szülők, Ön apa új párja nem új anya stb, azért vannak együtt mert szeretik egymást. Meg kell beszélni velük, hogy hogyan szólitsák, a szabályokat stb. Az édesanyának jogában áll nem kedvelnie Önt, de ezt a gyerekek felé hangsúlyozni problémát szülhet, hiszen egy gyerek szolidális a szülővel szemben (neki hisz, hozzá ragaszkodik, benne bízik stb). Erről az apukával kéne vele beszélnie. Fontos, hogy a gyerekek lássák azt hogy a szüleik nem tőlük váltak el, és értük, miattuk tudnak értelmesen, nyugodtan együtt beszélni akár időt is eltölteni, közösen is, de ha ez túl sok idő, akor a gyerke érezheti, és reménykedhet abban hogy anya meg apa hátha újra együtt lesz. Tehát szükségesek a külön programok is. A hárman együtt elvinni a gyermekeket ezt egy kicsit korainak tartom, főleg ha felmerül a negatív indulat az anyukában Ön iránt, azt gondolom ezt nem kéne tovább táplálni, Ön az apáhoztartozik vele kell közös programokat kitalálni! Szép napot! Gabriella

 

119. kérdés

szilvi8
08:37:12
2010-05-11
Kedves Gabriella!
Kisfiam 2,5 éves és a férjem családja szerint nagyon anyás (bár szerintem kihez ragaszkodjon, ha nem hozzám). A nagyszülök már többször vigyáztak rá és soha nem volt probléma, hogy esetleg sírt volna utánam. Igaz, hogy idegenekkel szemben zárkózott ( a férjem és én is ilyenek voltunk), de mivel nagyon sokat járunk gyerekek közé én úgy látom, hogy napról-napra bátrabb (de azt nem bánom, hogy nem barátkozik mindenkivel).Sajnos az senkinek nem tűnik fel, hogy az édesapjához nem ragaszkodik. A férjem családja szerint erről részben én tehetek (egyébként férjem nem sokat foglakozik vele,amit én már többször szóvá tettem), mert még mindig együtt alszom a kisgyerekkel (én 6 évig aluttam a szüleimmel és egész normális felnőtt lett belőlem). Szerintük az együtt alvással ártok a gyereknek.Egyébként idegenek sokszor mondják,hogy mennyire nyugodt, kiegyensúlyozott kisgyerek (boltban, postán rengeteg ilyen dícsérő szót kapok). Valóban el lehet rontani egy gyereket azzal , hogy együtt alszom vele és nem hagyom és soha nem is hagyjtam sírni ( mindig figyeltem a jelzéseit)? A férjem családja már teljesen kiborít és kétségbe vagyok esve, hogy az elmúlt 2,5 évben mindent rosszul csináltam. Elnézést a hosszúra sikerült levélért, de még így sem sikerült mindent leírnom. Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Szilva
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-05-11 18:49:59

Együttalvás

Kedves Szilvia! Semmit nem csinált rosszul a gyermekkel, hiszen van egy egészséges, nyugodt, kiegyensúlyozott gyermeke, aki megkapja Öntől azt a figyelmet és odafordulást amire szüksége van. 3 éves korig valóban az anya az elsőszámú kötődés a gyermek életében, persze fontos, hogy mások közt legyen (nagyszülők, kortársak a játszótéren, apa, barárok stb) ahogy ezt Ön is irta, ahhoz, hogy feltalálja megát a közösségben, akkor is ha Ön nincs ott. Szükséges ahhoz, hogy zökkenőmentesen menjen a leválás, az Óvodába a beilleszkedés. Az apák szerepe ezután nő meg igazán, persze nagyon fontos a korai kapcsolat. De ahhoz, hogy ez könnyen menjen otthon is el kell kezdeni az "elszakadást", és ennek egy módja, hogy lassan egyedül kell hagyni aludni, persze lépésről lépésre. Maga az együttalvás nem a gyermekeknek "rossz" feltétlenül egy bizonyos kor után, hanem a szülőknek! A szülőknek akiknek fontos a kiegyensúlyozott kapcsolathoz az az intim együttlét, az a kis idő, amit együtt tölthetnek, valamint a szülőnek is könnyebb elengednie a gyermekét, ha a megfelelő időszakokban továblép, és segíti a fejlődését, alkalmazkodását azzal, hogy engedi önállóan megküzdeni. Az elmúlt 2,5 évben biztos vagyok benne, hogy mindent jól csinált, megalapozta a gyermeke biztonságérzetét ami a legfontosabb ennyi idősen, de a 3 évtől átlép a gyermek egy újabb szakaszba, ahol a szülőnek az a feladata, hogy segítse a leválást! És persze hogy találjon vissza a párjához! Sokszor ez a szülőnek nehezebb, mint a gyermeknek, de egy természetes lépés, amit lassan szükséges lesz meglépni. Szép napot Gabriella

 

120. kérdés

MMarcsi
10:15:31
2010-05-08
Kedves Gabriella!
Egy 2,5 hónapos kislány szülei vagyunk párommal,akinek előző házasságából van egy 15 éves lánya és egy 8éves fia. Szerencsére kezdettől jó a kapcsolatom a gyerekekkel, a kistestvérnek is örülnek,nagyon szeretik,nem érzek rajtuk féltékenységet. Sajnos a kisfiú miatt mostanában mégis sokat rágódok. Én úgy érzem,otthon nem igazán nevelik,inkább csak lekiabálják,ha rosszat csinál. Kedves értelmes kisfiú,de nagyon eleven és mindent elkövet,hogy rá figyeljünk. Akár azt is,hogy bármit mondunk neki,elereszti a füle mellett. Ezzel együtt viszont pl önként szokott segíteni házimunkában,pedig sose erőltettük ezt. A kistesójához nagyon ragaszkodik,állandóan ott sündörög körülötte. Ennek egyrészt örülök,másrészt viszont hiába kérem,hogy ne ébressze fel ha alszik és ne próbálja egyedül emelgetni,mindig van magyarázat,hogy miért is kellett neki feltétlenül megemelni a picit. Csak megpróbálta,hogy tényleg nehéz-e, sirdogált és fel akarta venni vagy ő csak nézte és pont akkor ébredt fel. Ez persze előfordul,de vele valahogy túl gyakran. Nem szeretném folyton piszkálni,hiszen igazán szerencsés vagyok,hogy szeret engem és a picit is,de féltem a kislányomat. Egy 8éves gyereknek ő még nehéz,a kicsi kezeivel nem tudja jól fogni,akárhogy is szeretné.
A párom elvileg egyetért velem,viszont úgy látom,ő ahhoz van szokva,hogy a nevelés a nő dolga, sokszor nekem kell rászólnom a gyerekre,mert már én nem bírom, ahogy rendetlenkedik,pedig én nem vagyok a szülője. És sajnos ebben a kérdésben is elég egyedül maradtam a gyakorlatban és már előre gyomorgörcsöm van,mikor láthatásra jönnek és félek sokszor már talán kiállhatatlan vagyok vele. Próbálom ugyanúgy kezelni,mint korábban,de úgy érzem, a kislányom születésével bennem is megváltozott valami. Szeretem a két nagyot is,de a kicsi a sajátom és néha a tesóival szemben is elfog az "anyatigris" érzés és zavar, ha csak a közelébe mennek,nehogy akaratlanul is valami rosszat csináljanak vele.
Ez normális érzés? Mit tehetnék,hogy ne rontsam el a kapcsolatunkat,hogy lehet ezt jól kezelni?
Segítségét előre is köszönöm!
Marcsi
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-05-08 14:55:29

Nevelt gyermekek

Kedves Marcsi! Teljesen normális érzés, hogy félti a gyermekét, és hogy az életében ő most az első! Fontos, hogy az apa gyermekeinek sem könnyű ez a helyzet, hiszen egy sor szorongást indukálhatott bennük az új testvér születése (Biztos kellek még, ne fogják jobba szeretni, mehetek még oda stb) természetes, hogy meg akarnak felelni! Különösen igaz ez a 8 éves fiúra, aki eddig a legkisebb volr, most hirtelen "szendvics" helyzetbe került, hiszen van egy kicsi akit már jobban féltenek, többen szeretgetnek, és van egy idősebb nővér aki meg "a nagy". A középső gyermekeknek sosem könnyű, és fontos, hogy valamiben úgy érezzék ő is "fontos". Pl: hogy Ő a fiú, és ebben az apának nagy szerepe kell hogy legyen, hogy fiús dolgokat csináljanak! Fontos lehet leülni a két gyermekkel és tisztázni a szabályokat, mikor mehetnek be a tesóhoz, ha alszik nem lehet hozzá nyúlni stb. viszot ezeket az órákat ki lehet használni arra, hogy velük legyen, beszélgessenek, játszanak! Már elég idős gyermekek ahhoz hogy ezt megértsék, ha nem tartják be a szabályokat azt valamilyen módon értékelni, büntetni kell! De!!! Ők elsősorban az apa gyermekei, a fegyelmezés az Ő dolga! Ezt fontos átbeszélni az apukával, nem húzhatja ki magát a fegyelmezésből. A leveléből ítélve a fiú ki van éhezve arra, hogy figyeljenek rá, ha nem tanították meg arra hogy ezt hogyan érheti el, akkor meg kell tanítani. Készítsenek közösen (apa is, meg testvérek is) szabálylistát, napirendet, szerepeljenek rajt a feladatok (kötelező, és önkéntes) valamint az örömteli cselekvések. Össze kell gyülyteni a betartandó szabályokat valamint azt hogy milyen jutalom, vagy megvonás jár értük attól függően hogy betartották, vagy sem! Jó munkát és kitartást! Gabriella

 

121. kérdés

szzsb
08:14:18
2010-05-08
Tisztelt Szegleti Gabriella!
Remélem jó helyre fordulok a problémámmal. A lányom 9 hónapos és az a problémám, hogy minden reggel 5-kor felkel. Nyűgös, de nem alszik vissza, nem éhes, mert általában felkelés után 1,5 órával eszik csak először. Este változó, hogy mikor alszik el, 7 és fél 9 között, attól függően, hogy mikor kezd fáradni. Mit tehetek az érdekében? Nekem nem gond, hogy ilyen korán kel én is korán kelő vagyok, de úgy látom neki nem tesz jót. Válaszát előre is köszönöm! Üdvözlettel: Betti
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-05-08 14:38:31

Korán kelés

Kedves Betti! Azt gondolom, ebben a problémában egy védőnő lehet hogy praktikusabb tanácsot tud nyújtani, mint én :) 9 hónaposan a gyermekeknek egészen más az alvási ritmusuk minta felnőtteknek. Többször alszanak, rövidebben, így az 5 órai kelés egyáltalán nem tűnik túl korainak. Viszont nagyon fontos a napi ritmus, amitől túl sokat nem jó eltérni. Próbálják este tartani az időpontot, amikor lefektetik a gyermeket, amihez a másfél órás különbség egy kicsit soknak tűnik. Valószínűleg az ő ritmusa arra állt be, hogy 5-kor kel, de ehhez nem mindegy hogy mikor alszik el, felébred e még éjszaka stb. Keresse fel a védőnőjét és beszéljen vele a problémáról, reméllem hasznos tanácsokkal tud szolgálni. Szép napot Gabriella

 

122. kérdés

pumuklics
21:17:01
2010-05-02
Kedves Gabriella!
Egy 5 éves kisfiú problémájának megoldásához szeretnék segítséget kérni.
Édesanyja 4 éve egyedül neveli őt, az elmúlt fél évben kialakulóban van egy új párkapcsolata, ami a gyermeket szemmel láthatóan megviseli. A legfeltűnőbb jele ennek, hogy amikor az anyja beszélget új párjával, amikor ő kikerül a figyelem középpontjából, akkor extrém intenzitással igyekszik édesanyja figyelmét felkelteni. A homokozóban a saját fejére szórja a homokot kitartóan, üvölt, mindent bevet, amivel anyja nyugalmát megzavarhatja.
Az édesanya nem tudja kezelni a helyzetet, tanácstalan. Mi ilyen esetben a helyes hozzáállás?
Előre is köszönöm válaszát.

Ágnes
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-05-03 13:38:55

Új párkapcsolat

Kedves Ágnes! Sajnos levelében nem írta, hogy a vérszerinti apukával mi van, ismeri e fiú, mert az bonyolíthatja a helyzetet. Ha eddig csak ketten éltek az anyával, nehéz elfogadni azt, hogy az anya már nem csak 100%-as rá figyel. A gyerekeknek még szegényesek a megkűzdési stratégiáik, így sokszor olyan viselkedési formákkal próbálkoznak, amivel tudja hogy célt ér. Viszont ha célt ér, és eléri azt, hogy az anya rá figyel, eltávolíthatja a másik embertől, akkor ez a viselkedési minta megerősödik, és egyre gyakrabban és intenzívebben jelentkezhet. Ezt megelőzően a legfontossabb ennek a leállítása, és annak az elmagyarázása a gyermeknek, hogy ezt a viselkedést anya nem tűri, ha szeretne valamit jöjjön oda hozzá. Ezt követően fontos, hogy a gyerek ne érezze, hogy kihagyják valamiből. Fontos összeismertetni a másikkal, elmondani neki hogy miért is van itt, hogy ezentúl több időt töltenek együtt, de attól még őt ugyan úgy szereti az anyukája. Kitalálni lehet valami olyan dolgot amit az új pár ismertethet meg a gyermekkel (pl: megtanítja biciklizni, vagy valami fiús dolgot) ami csak kettejüké. Persze ehhez szükséges hogy a másik fél is partner legyen. Amennyiben az apa része a gyremek életének, félhet az elvesztésétől, fontos elmondani számára hogy mindig ő marad az apukája, valamint a gyermekek fejében létrejövő anya és apa majd újra együtt képet döntheti le egy ilyen új kapcsolat. Ami fontos, hogy gyermek figyelemfelhívó próbálkozásait nem szabad hagyni és el kell magyarázni neki hogy mi is történik, mi a véleménye a másikról, mert ő már egy 5 éves fiú, aki többet ért mint gondolnánk. Szép napot Gabrilela

 

123. kérdés

Csancsi
07:32:33
2010-04-22
Üdvözlöm!
Szeretném megkérdezni,hogy mennyire befolyásolja egy kisbaba érzelmi,ill lelki állapotát,ha nem a megszokott kis környezetében történik az esti elalvás.
4 hónaposan tervezünk pár napos utat,valamint 8 hónaposan 3 hetes nyaralást.
Lehet,hogy ő fel sem venné,csak én gondolom,hogy ez neki probléma lenne?
Előre is köszönöm válaszát.
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-04-22 14:02:47

Alvás idegen helyen

Kedves Csancsi! A kicsik számára fontos az állandóság, ragaszkodik a helyekhez, szüleihez, napirendjéhez. Azért mert ezek a fő kapaszkodók számára a világban. Ha más helyre kerül megilyed, ez már egészen kis korban is megfigyelhető, hogy megérzik a szokatlan helyet. Legfontosabb, hogy a napirendet a korábbi szokásokat igyekezzünk betartani, ne térjünk el ettől jelentősen azért mert nyaralás van. Valamint, hogy az alvásnál igyekezzünk az otthonihoz hasonló körülményeket teremteni. Pl.: ha otthon külön szobában alszik akkor nyaralás alatt is igyekezzünk elszeparálni a zajoktól, legyen vele szokásos takarója, vagy egy felakaszthatóü, zenélő játék, valami ami a megszokottra emlékezteti. Általában egy-két éjszaka lehet nyűgösebb idegen helyen aztán megszokja. Ne aggódjon a babának a legfontosabb az Ön jelenléte a lefektetéskor, és azok a rituálék ahogy ez otthon zajlik. Jó pihenést! Gabriella

 

124. kérdés

Ud-t
15:35:29
2010-03-30
Kedves Gabriella!

Kisfiam 18 hónapos, mostanában a játékokat dobálja. Hiába mondom neki, hogy ne, fogom meg a kezét ha dobni akarja, akkor sem hallgat rám. Nem minden esetben van így, sokszor nagyon szépen eljátszunk, de ha rájön akkor csak dobálózik és dobálózik...
Ez normális ebben a korban, vagy van valami módszer hogy szoktassam le róla?

köszönet a válaszért
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-04-01 14:46:03

játékok dobálása

Kedves Szülő! Nem kell pánikba esni, ha ennyi idősen még a gyermek dobálja a játékokat, ez 15 hónapos kor körültől az elutasításukat, vagy nemtetszésüket, vagy ha meguntak egy játékot szokták ílyen formán kifejezni a gyerekek. Hasonló ehhez a játékok tárgyak összeütögetése, csapkodása. Fontos, hogy funkciónak megfelelően kezdje megtanulni mi az ami dobálózásra való és mi az ami nem. Labdát lehet neki adni ha dobálózni akar, és minden mást elvenni tőle, hogy megtanulja az nem arra való, valamint az jó megoldás, ahogy írta, hogy megfogni, lefogni a kezét, ha nem hagyja abba, büntetés képpen elvenni tőle a játékokat. Ez azért fontos, hogy ne ezt a formáját tanulja meg a nemtetszés kifejezésének. Valamint néha jó "móka" szétdobálni is a játékokat de utánna meg kell próbálni visszahozni, odaadni. Általában ez az időszek elmúlik, egyre inkább a funkciónak megfelelően kezdik használnia gyerekek a különböző játékokat, de a viselkedés értékelése fontos hogy már ekkor elkezdődjön, tehát ha dobálja annak következménye van. Szép napot Gabriella

 

125. kérdés

Titti
12:50:01
2010-03-22
Kedves Gabriella!
Érdeklődni szeretnék, hogy ha a 7 éves kislányom most nagyon ragaszkodó és kevés emberre van szüksége, akkor ez felnőttkorában is így lesz, vagy ez még változhat? Tudunk tenni azért, hogy barátkozóbb, társaságibb legyen, vagy ezt nem érdemes erőltetni?!
Előre is köszönöm válaszát,
Titti
szakértő fényképe

Szegleti Gabriella

Gyermekpszichológus, családterapeuta

2010-03-22 14:56:36

Ragaszkodó gyermek

Kedves Titti! A gyermekek életében a legfontosabb, biztonságot nyújtó személy a szülő, így ragaszkodásuk főleg még ennyi idős korban természetes. Az évek múlásában persze ez változik, ahogy életükben egyre nagyobb szerepet kapnak a barátok, kortársak. Természetesen a szülő is segítheti ezt a folyamatot azzal, hogy biztosítja számára a lehetőséget, hogy kapcsolatokat alakíthasson ki. Pl.: játszótér, játszóház, rokonok, nagyszülők, és persze az iskola mely fontos színtere lesz annak, hogy a gyermek képes legyen nyitni a külvilág, mások irányába. Valamint fontos lehet, hogy bíztatást, és megerősítést kapjon a szülő irányából, hogy "eltávolodásáva" nem veszíti el legfontosabb támaszát. Gabriella

 

©2016 Minden jog fenntartva - Szülők Lapja