Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Szakértőink

Szakértő kereső

Foglalkozás szerint Név szerint

Bojti Andrea - Gyermekpszichológus

szakértő fényképe

Bojti Andrea gyermekpszichológus vagyok. Pszichológus diplomámat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Alkalmazott fejlődéslélektan szakirányon szereztem, de külföldön, a Kölni Egyetemen is volt alkalmam tanulni a szakmát. A Klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus szakképzést a Debreceni Egyetem Orvosi Karán végzem. Emellett család- és párterápiás módszerspecifikus képzésben veszek részt a Magyar Családterápiás Egyesületnél. Önismereti jártasságot pszichodráma csoportban szereztem.

Főállásom a Heim Pál Gyermekkórházban van.

Weboldal: http://gyermekpszichologus.blog.hu/

Cikkeim

5 nevelési hiba, ami elmélyíti a testvérféltékenységet - Mit ajánl a gyermekpszichológus?

Hogyan kell ügyesen felkészíteni a nagytesót a kisbaba érkezésére? Ezentúl minden programra valóban együtt kell menni a két gyerekkel? Hogyan lehet igazságot tenni a testvérek közötti vitákban? Testvérféltékenységről, testvérek közötti konfliktusokról és a testvérekkel kapcsolatos nevelési hibákról pszichológus szakértőt kérdeztünk.

Szerző: Bojti Andrea | 2016-08-08

tovább a cikkre

A gyerekek és a tévénézés - Milyen műsorokat nézhet a kisgyerek? Mit ne engedjen a szülő? Jó-e, ha nincs a családban tévé? Pszichológus válaszol

Milyen műsorokat szabad engedni a gyereknek, hogy megnézzen a tévében? Miért nem jó, ha a híradó háttérzajként zúdul rá a gyerekre? Fel tudják dolgozni a kisgyerekek a tévében, interneten látottakat? Mi a feladata a szülőnek a tévénézés kapcsán? Bojti Andrea pszichológust kérdeztük az okostévézés, illetve a televíziózás gyerekkori szabályairól.

Szerző: Bojti Andrea | 2016-02-12

tovább a cikkre

Hogyan válassz bölcsődét? Hogyan hat a bölcsőde a kisgyermek fejlődésére? Pszichológus válaszol

Melyek a bölcsődeválasztás legfőbb szempontjai? Hogyan hat a bölcsődei nevelés a kisgyermek fejlődésére? Melyek a bölcsibe adás előnyei és hátrányai? Mivel tesz a legtöbbet az anya, ha a bölcsődébe adás mellett döntött? Gyermekpszichológus válaszol.

Szerző: Bojti Andrea | 2016-01-21

tovább a cikkre

5 gyakori kijelentés az apaságról, ami már régen nem igaz - Mi az apukák valódi szerepe a gyereknevelésben?

Az 5 leggyakoribb tévhit az apa szerepről, az apává válásról, az apaságról, melyet Bojti Andrea gyermekpszichológus szakértőnk segít tisztázni.

Szerző: Bojti Andrea | 2015-11-19

tovább a cikkre

Munkába állás gyes alatt - Mikor menjen vissza az anyuka dolgozni? Hogyan kell felkészíteni a gyermeket?

Bár nem kellene, hogy így legyen, de van az a helyzet, amikor hátrány, ha egy nőnek gyermeke van. Mégpedig legtöbbször az álláskeresés, a munka világában. Mit lehet tenni, ha az anyának - anyagi vagy egyéb megfontolásból - vissza kell állnia dolgozni? Megnéztük a lehetőségeket.

Szerző: Bojti Andrea | 2015-10-19

tovább a cikkre

El lehet kényeztetni a kisbabát? 3 dolog, amire figyelj oda a pszichológus szerint

Felvegyük a babát vagy hagyjuk sírni? El lehet-e kényeztetni egy csecsemőt? Aludhatunk-e együtt a kisbabával? Miért jó, ha az anyukák a megérzéseikre hallgatnak?

Szerző: Bojti Andrea | 2015-06-01

tovább a cikkre

Mit tehetünk, amikor az addig bújós, kedves kisgyermekünk lázadóvá válik?

Valóban 8-9 évesen kezdődne már a kamaszkor? Hogyan lehet kezelni a 9 évesek lázadását? Mi játszódik le a gyerekek lelkében 9-10 évesen? A kiskamaszkorról általában kevés szó esik, pedig egyre hangsúlyosabban megjelenő életszakasz. Ebben a cikkben a lélektani vonatkozásairól lesz szó.

Szerző: Bojti Andrea | 2015-04-13

tovább a cikkre

Gyermekrajzok - Mit tudhatunk meg a gyermekünk rajzaiból?

Mire következtethetünk a gyermekek rajzaiból? Mit jelent, ha a rajz főmotívuma kitölti az egész lapot, vagy ellenkezőleg, ha a gyermek mindent csak kicsiben ábrázol? Miről árulkodnak a színek? Mire utal, ha a gyermek rajzai túlságosan is megváltoznak?

Szerző: Bojti Andrea | 2015-03-25

tovább a cikkre

Miért hisztizik a gyerek? Hogyan kezeljük a hisztit? - Pszichológus válaszol

Gyereknek lenni nehéz. Körülöttük mindenki nagy, mindenki jobban tudja és meg akarja mondani mit szabad és mit nem. Ezért a gyerekek ellentmondanak. Minden életkorban ellentmondanak. Néha erősebben, néha alig észrevehetően. Amit a felnőttek rosszul viselnek. A legtöbbször emlegetett téma egy gyermekpszichológiai konzultáción a hiszti kezelése.

Szerző: Bojti Andrea | 2015-02-17

tovább a cikkre

Szavakkal is lehet verni! Milyen szavakkal bántalmazzuk érzelmileg gyermekeinket nap mint nap?

"A testi sértésekről készíthető látlelet, és megmondható, hogy hány napon belül gyógyulnak, de ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor a gyerek?” Pszichológus szakértőnk a gyermekbántalmazásról, szülői agresszióról, és az „ellopott gyermekkor”-ról világosít fel bennünket.

Szerző: Bojti Andrea | 2015-02-11

tovább a cikkre

Válás után újra családban. Mi a titka a sikeres mozaikcsaládoknak?

Az elvált és magányossá vált szülőknek igenis új partnerre van szükségük, amit a gyerekek nem biztos, hogy jó szemmel néznek. Hogyan lehet harmonikus új családot alapítani a válás után? Mit várhatnak el egymástól a felnőttek, és mit gondolnak az új helyzetről a gyerekek? Pszichológus válaszol.

Szerző: Bojti Andrea | 2015-01-05

tovább a cikkre

Karácsony - Miért fontosak a hagyományok? Mit árul el egy családról, hogy hogyan ünnepel?

A karácsony a szeretet ünnepe, mely életünk különböző időszakaiban mindig újabb hangsúlyt kap. Hogyan változnak a család karácsonyi szokásai időről-időre? Miért van szükség saját családi hagyományokra? Pszichológus válaszol.

Szerző: Bojti Andrea | 2014-12-22

tovább a cikkre

Zsebpénz: adjunk vagy ne adjunk a gyerekeknek?

Mire való a zsebpénz? Hány éves kortól adjunk zsebpénzt a gyerekeknek? Mekkora összeget adhatunk? Jár-e tanulásért vagy a házi munka elvégzéséért zsebpénz? Gyermekpszichológusunk tanácsai a zsebpénzről szülőknek és nagyszülőknek.

Szerző: Bojti Andrea | 2014-11-12

tovább a cikkre

Így vedd észre, ha óvodás, iskolás gyermeked szorong, gondjai vannak a barátkozással - Gyermekpszichológus tanácsai

Hogyan ismerhető fel, hogy gyermekünk szorong a közösségben? Mit tegyünk szorongó gyermekünkkel? Mire van szükségük a félénk, visszahúzódó vagy éppen agresszív gyerekeknek? Szociális szorongásról, illetve a visszahúzódó gyerekekről pszichológus szakértőnket kérdeztük.

Szerző: Bojti Andrea | 2014-11-07

tovább a cikkre

Óvodából iskolába: Menjen, vagy várjunk még egy évet?

Maradjon gyermekem még egy évet az oviban vagy menjen jövőre iskolába? Vajon elég érett lesz 1 év múlva az iskolához? Létezik jó döntés? Pszichológus szakértőnk segít mérlegelni. Szempontok az egyik legnehezebb szülői döntéshez:az óvodai maradás vs. iskolakezdés dilemmájához.

Szerző: Bojti Andrea | 2014-10-06

tovább a cikkre

Mit mondjunk el a gyermekünknek és mit ne? Szorongóvá válhat a titkolózástól

Meg szabad-e mondani a gyerekeknek a rossz híreket? Hova vezet, ha eltitkolunk fontos dolgokat a gyerekek elől? És lehet-e titka a gyereknek, vagy mindent meg kell otthon beszélnünk? Megváltoztatná az életünket, hogy kiderülnének a családi titkok? Gyermekpszichológus írása titkokról, szorongásról, bűntudatról.

Szerző: Bojti Andrea | 2014-09-12

tovább a cikkre

Iskolakezdés zökkenőmentesen - Így segíthetjük a gyerekek tanévkezdését!

Mivel könnyíthetjük meg gyermekeink számára az iskolai tanévkezdést? Mivel motiváljuk, hogy kedve legyen iskolába járni? Miről és hogyan beszélgessünk vele, ami oldja gyermekünk iskolával kapcsolatos feszültségét? Gyermekpszichológus szakértőnk tanácsai a szeptemberi iskolakezdésre.

Szerző: Bojti Andrea | 2014-09-03

tovább a cikkre

Becsöngettek! Hogyan neveljük az óvodából az iskolapadba csöppent kisiskolás gyereket?

Hogyan kell szülőként viselkedni a kisiskolás gyerekekkel? Dicsérjünk vagy a büntessünk? Miért nem jó a kisiskolás gyerekkel szembeni túlzott elvárás? Hogyan változtatja meg az iskola és az iskolatársak gyermekünket? Mire figyeljünk oda az iskoláskorú gyermekek nevelése során? Tipp, ami a szabálytudatot formálja.

Szerző: Bojti Andrea | 2014-09-01

tovább a cikkre

Új párkapcsolat válás után - Hogyan hat a gyerekekre?

Válás után mennyi idővel mutathatjuk be a gyermekünknek az új partnerünket? Mi történik, ha a gyerek mégsem fogadja el az új választottunkat? Beleszólhat-e egyáltalán a gyerek a partnerválasztásba? Mire ügyeljünk, ha új szerelmünket akarjuk a gyerekkel megszerettetni, vagy fordítva: mi magunk kapunk „új gyerekeket”?

Szerző: Bojti Andrea | 2014-07-11

tovább a cikkre

Ha fél, szorong a csecsemő, vagy gyermek - okok és kezelésük

A csecsemők az anyától való elszakadás miatt szoronganak (szeparációs szorongás), az óvodások képzeletében megjelennek a mesevilág félelmetes alakjai, vannak gyerekek, akik az állatoktól vagy erős hangoktól félnek. Mit okoz a túlzott szorongás, és mikor kell szakembert felkeresni?

Szerző: Bojti Andrea | 2014-07-02

tovább a cikkre

Hasznos tippek a nyári tábor előtt

Mikor érett a gyerek a nyári táborra? Hogyan készítsük fel a gyereket a táborozásra? Hogyan kezeljük, ha nehezen viseli gyermekünk a különlétet? Gyermekpszichológus szakértőnk tanácsai táborozásra készülő gyerekek szülei számára.

Szerző: Bojti Andrea | 2014-06-19

tovább a cikkre

Miért lesz agresszív egy gyermek? Mit tehet a szülő?

Miért bántja a testvérét? Miért reagál durván a többi gyermek viselkedésére? Miért agresszív a szülőkkel, vagy akár önmagával? És mit tehet a szülő, hogy a gyermeke visszataláljon a helyes útra?

Szerző: Bojti Andrea | 2014-05-29

tovább a cikkre

Hogyan hatnak a mesék a gyermekek fejlődésére és lelkivilágára?

Mikor kezdjünk el mesélni gyermekünknek? Hogyan fejleszti a gyermekeket a mese? Mesélhetünk-e a kicsiknek ijesztő és félelmetes meséket? Tudtad, hogy a gyermekek a mesékkel könnyebben feldolgozzák a lelki gondjaikat?

Szerző: Bojti Andrea | 2014-04-14

tovább a cikkre

Hogyan mondjuk meg a gyereknek, hogy el fogunk válni?

Válni akarunk, de a gyerek még nem tud róla. Hogyan mondjuk el úgy, hogy a legkevésbé sérüljön a lelke? Biztosan sérülni fog a válás miatt? Együtt vagy külön-külön beszéljünk vele? Mondjuk el a teljes igazságot? Mi lesz, ha kiborul? És ha én is elsírom magam?

Szerző: Bojti Andrea | 2014-04-10

tovább a cikkre

Plüssök, rongyik, vigasztárgyak - életkori sajátosság, vagy kóros kötődés?

Minden szülő tapasztalja, hogy gyermekének van egy kedvenc, takarója, cumija, plüssállata, vagy valamilyen tárgy, ami mindig vele van. Vajon miért ragaszkodnak annyira a kicsik a rongyijukhoz, alvókájukhoz, babájukhoz, mi ennek az oka?

Szerző: Bojti Andrea | 2014-02-05

tovább a cikkre

Honnan tudjuk, hogy iskolaérett-e már a gyermekünk? - videóval

Sokan azt gondolják, az iskolaérettség egyenlő az okossággal és ügyességgel. Ez azonban így nem igaz! Mint ahogyan az sem, hogy 6 éves kor után automatikusan iskolaéretté válik a gyermek. Az iskolaérettség fizikai és pszichés alkalmasságot jelent az iskolai elvárásoknak való megfeleléshez.

Szerző: Bojti Andrea | 2014-01-17

tovább a cikkre

Nem is létezik a Mikulás? - Mit mondjunk a gyermekünknek, ha megkérdezi?

Mit mondjunk a gyermekünknek, ha megkérdezi, létezik a Mikulás? Mert az óvodában azt hallotta, hogy nem. Bizonyára minden szülőnek felteszi ezt a kérdést a gyermeke előbb-utóbb.

Szerző: Bojti Andrea | 2013-12-06

tovább a cikkre

Az örök tabutéma, avagy mit mondjunk a halálról a gyereknek?

Minden család életében megtörténik, hogy egy szeretett személy eltávozik. Hogyan beszéljünk gyermekünkkel a halálról? Hogyan mondjuk el, hogy meghalt valaki? Esetleg titkoljuk el, vagy hazudjunk? Ezekről a kérdésekről is beszélnünk kell gyermekünkkel.

Szerző: Bojti Andrea | 2013-11-01

tovább a cikkre

Kérdések, válaszok

1. kérdés

Esztycs
01:09:30
2016-03-05
Tisztelt Andrea!Gyermekem ma-holbap 9.éves és bepisil,még akkor is,ha felébresztjük éjszaka.Ez miatt volt az Urológiai osztàlyon teljesnek mondott kivizsgàlàson voszont önhöz vagy kollégàjàhoz màr nem jutott el a Hein Pàlon belűl,hiszen senkinek nem jutott eszébe rajtam kívűl,hogy oda is el kellene küldeni.Én viszont àprilis közepénél hamarabb màr nem tudom elvinni magàhoz mert hamarossan kistesója születik és màr mozgàsomban eléggé korlàtozott lettem.Kérem jelezzen vissza szàmomra,hogy mikor tudnék önnel egy kivizsgàlàssal kapcsolatossan értekezni.Előre is köszönöm vàlaszàt!
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2016-03-05 07:54:00

Kedves Eszter! Lentebb már jeleztem, hogy hozzám nem tud időpontot kérni. Szülési szabadságon vagyok. Kérem keresse a Heim Pálban a Pszichiterápiás Ambulancián dolgozó kollégákat! Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

2. kérdés

Esztycs
15:24:15
2016-02-15
Jónapot Andrea!Januàrban lànyomat kivizsgàltàk önöknél az urológiai osztàlyon,de nem talàltak nàlla semmit amiért az elmúlt 6évben folyamatossan bepisil ezért szeretnék időpontot kérni öntöl,ha van rà lehetőség?Kérem privàtban az e-mail cìmemre ìrjon.köszönöm előre is.
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2016-03-04 16:19:55

Lentebb válaszoltam.

 

3. kérdés

Esztycs
15:23:52
2016-02-15
Jónapot Andrea!Januàrban lànyomat kivizsgàltàk önöknél az urológiai osztàlyon,de nem talàltak nàlla semmit amiért az elmúlt 6évben folyamatossan bepisil ezért szeretnék időpontot kérni öntöl,ha van rà lehetőség?Kérem privàtban az e-mail cìmemre ìrjon.köszönöm előre is.
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2016-03-04 16:18:48

Kedves Kérdező! Lentebb jeleztem, hogyan és kitől tudnak időpontot kérni. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

4. kérdés

batkácska
18:09:46
2016-02-11
Tisztelt Doktornő!
10 éves kisfiam mostanában minden este fél elaludni.Attól fél hogy betörnek hozzánk és őt elrabolják,vagy megölik.Vagy hogy reggelre meghal.Minden este meg kell vele beszélnem hogy nem fog fog semmi ilyen történni vele.Mitől lehet ez a halálfélelme?Arra már sikerült rájönnöm hogy szeptemberben mikor az öccse kezdte az iskolát átrendeztük a szobájukat, és az addig közös kanapét lecseréltük külön heverőkre.Az is bántotta hogy nem érzi az öcsi közelségét,azóta újra egymás mellett alszanak ,kicsit javult a helyzet ,de még mindig meg kell vele beszélni hogy nem kell semmitől félnie. És ez csak esténként szokott nála jelentkezni,mintha félne elaludni.Válaszát előre is köszönöm!Tisztelettel:Katalin!
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2016-03-04 16:17:37

Kedves Katalin! Alsó tagozatban a gyerekek fejlődése eljut arra a szintre, hogy megértik a világnak ezen materiális dolgait mint a halál, balesetek, betegség. Kezd kialakulni a reális látásmódjuk. Számtalan kérdés felmerül ilyenkor (pl. gyerek születése, a családtagok története, halál stb.) melyekre már konkrét, felnőttes válaszokat várnak. Természetes az, hogy ezek számos kérdést felvetnek bennük, sőt akár szorongással is járnak. Legyenek türelemmel, és válaszoljanak a kérdéseire. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

5. kérdés

zsazsa
14:23:37
2016-01-25
Tisztelt Dr Nő!

16-hónapos kislányommal kapcsolatban szeretnék kérdezni.
Ha rászólok hogy nem szabad vagy nem az van amit ő szeretne veri a fejét a földhöz illetve van hogy a kezével üti a fejét arcát sőt ha épp kezemben van akkor az én arcom és fejem kezdi el ütni.Ilyenkor elterelem a figyelmét rászólok hogy nem szabad illetve sok esetben mondom neki hogy simi simi és simogatom az arcát ilyenkor.De nem igazán tudom mit tehetnék még,vagy hogy miért van ez mindig nyugodt baba volt.2015 decemberben kórházba kerültünk mert beteg volt én úgy látom azóta változott.Köszönöm válaszát előre is.
Tisztelettel
Barna Zsanett (aggódó anyuka)
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2016-03-04 16:14:06

Kedves Zsanett! Ez az önbántalmazó viselkedés ebben az életkorban sok kisgyereknél előfordul. Általában az akarat kinyilvánításának és a figyelem felkeltésének része. Jól teszi, hogy a helyes viselkedést mutatja meg neki. ha pedig elkezdi magát bántani, próbáljon meg kevesebb figyelmet fordítani rá. (pl. ne rohanjon egyből oda hozzá) Idővel javulni fog a helyzet! üdvözlettel, Bojti Andrea

 

6. kérdés

Csiga
18:28:02
2016-01-23
Kedves doktornő!

Kisfiamat tavaly szeptemberben írattuk be a bölcsibe 22 hónaposan. A beszoktatás 3 hétig tartott, ezalatt az idő alatt majdnem végig ott voltam vele ebédidőben,de nem volt hajlandó enni már akkor sem semmit. Ez a mai napig kitart,most 26 hónapos. Aggaszt az,hogy akkor eszi magát degeszre mikor hazaértem a munkából,ez kb.délután 5-6 óra körül van, és addig se reggeli,se tízórai, se ebéd a bölcsiben. Néha,amikor vajas kenyeret kapnak uzsonnára,azt elfogadja,nyilván akkor már nagyon éhes. Sokszor sírva fakad már az étel látványától is. A dadusa azt mondja, dacból teszi. Meg sem kóstolja az ebédet. Szerintem nagyon fontos az,hogy egy nap legalább egyszer egyen főtt ételt. Nagyszülei is hiába kínálják, megvár, míg haza nem érek. Pedig ők is ugyanazt adnák neki.
Nem azt mondom hogy rossz evő,így is 15 kg, bár magas is 93 cm. Legszívesebben mindig rudit enne.  Vizet se szokott inni,max a kádban, csak a teát szereti,vagy a szörpöt. Gyümölcsöt is eszik, de abból is csak almát,körtét és banánt. Zöldséget nyersen semmit. Tésztaféléket se szereti,leginkább húsevő.
Szerintem finnyás lett,sokszor ránéz az ételre,és a látványától kirázza a hideg. Nem mer megkóstolni egy darabka barackot,vagy mandarint se.
Bölcsiben a legfinomabb dolgokat sem hajlandó megkóstolni,a társai sincsenek rá ösztönző hatással. A többiek habzsolják a tejbegrízt, aranygaluskát,milánót, ő még csak meg se kóstolja. Képes 15 perceket gondolkodni és tartani a kezében a kanalat,hogy egyen vagy ne,és a végén nem lesz belőle semmi. Nem értem miért nem eszik ha éhes. Nem értem miért nem fogadja el mástól ha már szinte szédül az éhségtől. Hogyan lehetne rávenni hogy végre egyen a bölcsben? Mikor fog ez változni? Hol rontottam el? Félek, hogy az esti habzsolás nem tesz jót az egészségének.
Egyébként nagyon szereti a bölcsit,aranyos egész nap,játszik a társaival,2 órákat alszik.Már szépen beszél. Idén valamiért sírva fakad,ha értemegyünk,hisztérikus állapotba kerül, és közben a dadusa nevét hajtogatja és sír utána. Ez számunkra kellemetlen is tud lenni,rossz érzés hogy haza sem akar jönni. Vagy már annyira éhes,hogy így kel ki magából…nem tudom.
Válaszát előre is köszönöm
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2016-03-04 16:06:47

Kedves Kérdező! Nagyon összetett ez a kérdés, amit felvet, így online nem tudok konkrét tanácsot adni. Látni kellene, hogyan alakult ki ez a folyamat, ki hogyan kezeli. Hogyan alakult a kicsi fejlődése, a dackorszak milyen volt? javaslom, hogy konzultáljanak személyesen gyermekpszichológussal. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

7. kérdés

izmirli
22:00:03
2016-01-14
Tisztelt Szakértő!
Kisfiam 16 hónapos, külföldön élünk, az édesapja hazájában, így az "anyanyelve" vagy legalábbis az a nyelv, amelyen jobban fog beszélni, nem a magyar lesz. Én természetesen csak magyarul beszélek vele. Vagyis két nyelvet tanul egyszerre a kezdetektől fogva.
2 évesen szeretnénk egy bölcsis csoportba járatni, ahol hetente 3x3 órát, nagy részben angol nyelven játékos oktatásban részesülne.
A kérdésem arra vonatkozna, hogy nem zavarná-e meg így a nyelvi fejlődését a harmadik nyelv, nem korai-e még neki? Meddig várjunk egy harmadik nyelv bevezetésével (itt is már, ahogy otthon, óvodában elkezdik a nyelvi nevelést)?
Köszönettel várom válaszát!
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2016-03-04 16:00:28

Kedves Kérdező! Amennyiben az angol nyelvoktatás játékos formában történik, tehát nem angol nyelvű bölcsibe íratják, (ahol csak angolul beszélnek a dajkák) akkor a 3. nyelv valószínűleg nem fog számára gondot okozni. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

8. kérdés

Adrienn
21:39:59
2016-01-01
Kedves Andrea!
6,5 éves kisfiammal kapcsolatban vannak problémáim. 2 éve külön élünk az apukájával, de jó a kapcsolatunk, rendszeresen találkoznak. Jelenleg gyermekem még óvodába jár. Egyetlen gyermek.A gondom, hogy nem bírja kezelni az indulatait.Pl.ha valami nem sikerül neki, csapkod,ordibál,engem hibáztat.Iszonyatosan felhúzza magát.Borzalmas hisztiket tud levágni ha v.mi nem úgy van ahogy Ő szeretné.Sokszor engem is csapkod,megrúg,káromkodik.Nagyon önfejű,nehezen tudok rá hatni.Máskor meg egy kisangyal.Reggel puszival ébreszt,bújik,stb.Nagyon érzékeny lelkű kisgyerek.A 2 véglet tud lenni.
Teljesen tanácstalan vagyok,hogy hogyan taníthatnám meg rá,hogy hogy kellene viselkednie.Úgy érzem egyáltalán nem tisztel engem,sőt senkit sem a családban.Mindenkinek visszabeszél ha úgy tartja kedve.Én már többször elsírtam magam előtte,mert annyira kiborított a ronda viselkedésével.Az óvodában nincsenek ilyen problémák vele.
Kérem segítsen,hogy mi lehet a megoldás!
Válaszát előre is köszönöm! Adrienn
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2016-03-04 15:57:50

kedves Adrienn! Nagyon összetett ez a kérdés, melyet megírt. Számos oka lehet a gyermek indulatkezelési problémáinak. Én javaslom, hogyha ennyire nehéz őt kezelni, keressenek fel egy szakembert, és legyen komplexen kivizsgálva a kisfia. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

9. kérdés

Keeper77
19:12:02
2015-12-15
Kedves Andrea!

Külön élünk a volt élettársammal fiunk 3 hónapos kora óta.
Fiam most 15 hónapos. Két hónapja bölcsödébe jár, mert az anyja visszament dolgozni.
A fiamat rendszeresen látogatom különélésünk óta minden hétvégén. Havonta egyszer pedig elhozom reggeltől estig otthonomba.
Az utóbbi hetekben azt vettem észre, hogy fiam gyakran sírva ébred látszólag minden ok nélkül és nagyon nehezen nyugszik meg olyankor.
Valamint arcon üti a felnőtteket ha valami neki nem tetsző dolog történik. Például elveszünk Tőle valamit amit nem szeretne ideadni vagy ha folyik az orra és próbálom megtörölni. Megtette ezt már a bölcsödében a gondozónőkkel és velem is.
Az anyja saját bevallása szerint a kezére szokott ütni. Ezt én nem tartom helyesnek és nem tudom mi egyéb történik amikor nem vagyok ott.
Eléggé aggaszt a fiam viselkedése és szeretném tudni az okát.
Önnek mi a véleménye? Mit lehet tenni ilyen esetben? Hogyan lehetne ezen változtatni?

Köszönöm válaszát.

szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2016-03-04 15:55:20

Kedves Apuka! Próbáljon meg erről a helyzetről az anyukával beszélni. Jó lenne, ha egyezségre tudnának jutni ebben a kérdésben is, hogyan kezeljék a kisfiú ilyen jellegű dühös megnyilvánulásait. Egyébként ebben az életkorban sok kisgyereknél megfigyelhető egy bizonyos mértékű agresszió. Ezek ösztönös viselkedéselemek. Fontos, hogy a szülő megtanítsa a gyereknek, mi az, amit soha nem szabad csinálni. (pl. verekedni, bántani, káromkodni stb.) Helyzettől függetlenül, és a gyermek minősítése nélkül ezek lehetnek ún. "aranyszabályok". Sok türelemmel, de már most el kell kezdeni kordában tartani az indulatait. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

10. kérdés

Csilla
17:45:48
2015-12-12
Kedves Andrea!

Kérem segítsen, nagyon el vagyok keseredve, a kisfiúnk 5 és fél hónapos, kb. 1 hónapja kezdődött, hogy a napközbeni szundikálásoknál csak az apukájával hajlandó elaludni, nálam csak sír és feszíti magát! Amikor az Apukája nincs itthon akkor nincs gond, én is el tudom altatni, de ha hárman vagyunk itthon mindig az apját választja! Egyébként nagyon harmonikus és boldog családi életünk van, jó itthon a hangulat, a párommal nagyon szeretjük egymást! Nem tudom mit csinálok rosszul? Egyébként nagyon szeret velem lenni a kisfiam, de az altatásnál nem boldogulok, sajnos még a Mama kezében is jobban megnyugszik! Köszönettel: Csilla
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2016-03-04 15:51:10

kedves Csilla! Egy kisbabánál ilyen epizódok, hangulatváltások bármikor előfordulhatnak. Ez nem pszichológiai helyzet. Remélem azóta már rendeződtek a dolgok. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

11. kérdés

Santhaera
12:33:26
2015-12-07
Kedves Andrea!
Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy vagy egy 7 éves kisfiam.
Úgy érzem, hogy érzékenyebb az átlagnál. Már 2. osztályba jár, de ettől függetlenül sokszor elsírja magát!
Félek, hogy nehogy emiatt problémája adódjon az iskolában is, hogy csúfolják, vagy kigúnyolják, amiért sírosabb az átlagnál!
Önbizalma is nagyon kevés van! Most kezdtük el olvasni a Titoktündés c. könyvet, mert azt hallottuk, hogy az pozitív értékelésre nevelhet. Reméljük.
Olyannyira síros, hogyha valamit kérdezek tőle én vagy az apja, vagy csak szólunk neki, van, hogy elsírja magát, pedig nem szóltunk rá,nem szídtuk meg.
A múltkor az osztályfőnöke is mondta, hogy kérdezett tőle valamit az órán egy olvasmánnyal kapcsolatban és Bence elsírta magát.
Nem tudom hogy hogyan kezeljem ezeket a sírásokat! Amúgy pedig egy vagány fiú, mert focizik és nagyon jól megy neki. Reméltük, hogy a foci is pozitív hatással lesz rá, kicsit megerősíti. Szereti is nagyon!
Kérdésem, hogy hogyan tudnám pozitívabbá, magában jobban hívő fiúvá nevelni? Mit tegyek, hogy kicsit jobban megerősödjön lelkileg is?

Válaszát előre is köszönöm: Erika
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-12-15 14:25:33

Kedves Erika!

Hasznos lenne kideríteni, vajon miért ilyen a kisfia kedve mostanában. Lehet, hogy az alaptermészete ilyen, vagy az is előfordulhat, hogy történt vele valami. Az önbizalmat küzdősportokkal és pozitív megerősítésekkel lehet növelni. De a foci is sokat segíthet. Ha a probléma nem oldódik, akkor terápiás segítséget javaslok. Akkor kiderülhetne, mi lehet a viselkedésének az oka. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

12. kérdés

Kata.0517
06:24:11
2015-12-02
Kedves Andrea! A kislányom 20 hónapos és az ágy sarkán "hintázik" miért csinálja ezt? Engedjem neki vagy ne? Először az apukáján hasalva kezdte aztán a lábunkon de nem engedtük neki most meg az ágysarkán és izadásig csinálja. Tudna nekem tanácsot adni hogy mit tegyek? Köszönöm válaszát
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-12-15 14:24:40

Kedves Kata! Amit a kislánya csinál, azt a szakirodalom infantilis maszturbációnak nevezi. Semmi rosszra nem kell ezzel kapcsolatban gondolni, ennek a felnőtt értelembe vett szexualitáshoz semmi köze. Sok kisgyerek csinálja, mert örömet okoz neki. Fontos, hogy ezt a viselkedést ne szidják, ne szégyenítsék meg vele a gyereket, valamint túl nagy hangsúlyt se kapjon. Próbálják meg ilyenkor elterelni a figyelmét. ha pedig nagyobb korában is előfordul, akkor beszéljék meg vele, hogy ezt mások előtt ne csinálja. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

13. kérdés

kazsikh75@freemail.hu
13:30:14
2015-12-01
Kedves Andrea.21 hónapos fiú,lány ikreïim vannak.A kislány nagyon harcias,sokszor nekimegy a fiúnak,és bizony olyan harapás nyomot hagy rajta h valamikor tiszta lila meg seb a kis teste.Nagyon kétségbe vagyok esve,nem tudom,h mit tegyek.Tudna tanácsot adni?Köszönö előre is a válaszát.
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-12-15 11:31:48

Kedves Kérdező! 2 éves kor körül sok kisgyerekre jellemző, hogy indulataikat látszólag érthetetlen okból verekedéssel, karmolással, bántással fejezik ki. Ez azért van, mert még túl kicsik, és nincs meg a megfelelő eszközük (beszéd, érzelmi fejlettség) ahhoz, hogy szociálisan helyesen viselkedjenek. A legfontosabb, hogy ezt a viselkedést nem szabad hagyni. Le kell állítani az ütlegelés, harapdálást, és amikor kedves, azt megerősíteni. Idővel ebből érteni fognak, és közben a szülők meg tudják tanítani nekik a helyes indulatkezelést. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

14. kérdés

katka0216
09:58:29
2015-11-09
Kedves Andrea!

A kisfiam viselkedésével kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni Öntől. Kisfiam nyár óta szobatiszta, éjszaka még használunk pelust a déli alvásnál ágytiszta. Jövő márciusban lesz még 3 éves szóval úgy érzem nem is vagyunk lemaradva semmiben. A kakilással nincsenek gondjaink, rendkívül ügyes, a WC-be intézi a dolgát. Azonban a pisilésnél még előfordulnak balesetek-emiatt annyira nem is aggódom- úgy gondolom ebben a korban még természetes, ha eljátsza az időt, tartogatja. Azt viszont nem értem és nem is igazán tudunk neki segíteni, hogy miért sír amikor meg kell fognia a fütyijét. Egyszerűen nem akarja, sír é arra kér, hogy én vagy apa fogjuk meg neki. Miért lehet ez? Soha nem zártuk ki a mosdóból, engedtük, hogy megnézze, mi hogyan intézzük a dolgainkat.A dolga végeztével nem szeret kezet mosni, ez lehet még a probléma. Pedig mondtam neki, hogy ha én fogom,kezet kell mosni mindkettőnknek. Mi mindig kezet mosunk. Egyébként próbálom terelgetni, viccesen tálalni a dolgot, de bevallom őszintén napi 5-8 alkalommal nem mindig sikerül előkapni valami új ötletet. Hogyan tudnék neki segíteni? Múlt héten kezdtük az óvodát és ott pedig a kisfiúk állva pisilnek és saját maguknak kell fogniuk a fütyit, emiatt szeretném megoldani a helyzetet. Illetve nem értem miért szorong ettől a kisfiam. Kérem segítsen javaslataival, tanácsával, hogy minél zökkenőmentesebben élje meg az ovisok világát, az önálló pisilést. Köszönöm. Üdvözlettel,Katalin
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-12-15 09:56:29

Kedves Katalin! Ha jól értem, akkor a kisfia épphogy elmúlt 2 éves, amikorra szobatiszta lett. Ez nagyon ügyes dolog! Ugyanakkor a leveléből az is kiderül, hogy még vannak balesetek. Ez természetes, sőt óvodáskorban gyakori is, még nagycsoportosoknál is előfordul. Nem szabad túl sokat foglalkozni vele, mert ez erősíthet egyfajta szorongást is a gyermekben. Érezhető, hogy napjában többször is téma a pisilés, sokat beszélnek róla, terelgetik, elviccelik a dolgot. De ez is a foglalkozás része, és maga a pisilés elveszti azt a spontaneitását, hogy ez csak a gyerek dolga. Más nem szól bele. Az óvodában egészen biztosan meg fogja majd oldani a dolgot. Lehet, hogy fel sem fog merülni a probléma. Adjanak annak is egy esélyt, hogy magától rendeződjön. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

15. kérdés

aniko
15:05:29
2015-10-20
Kedves Andrea! Az a gondom,hogy a 4éves nevelt kislányom nem beszél szakértöi biz. véleménye hogy értelmi szintje a kornak megfelelő ahallása rendben.A bp.beszéd vizsgálóba sem találtak nála semmit.hallottam ,hogy pszihológus is segíthet a beszéd beindításba.Kérem segítségét ,válaszát. Köszönet Aniko
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-10-28 19:14:11

Kedves Anikó! A beszéd beindításában leginkább logopédus vagy speciális gyógypedagógus segíthet. Ha a fejlesztés nem segít, lehet pszichológushoz fordulni, bár a pszichológiai eredetű beszédproblémák általában már beszélő, de valamiért aztán nem beszélő gyerekeknél fordulnak elő. (ilyen pl. a szelektív mutizmus) Hogyha beszédindítást keresnek, javaslom, hogy forduljanak a Kincs-Ő Alapítványhoz. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

16. kérdés

Kati82
16:28:42
2015-10-03
Kedves Andrea!Azzal a problémával fordulok önhöz,hogy van egy 23.hónapos kislányom és 1 hónapja költöztünk új lakásba ahol saját szobája lett.Születésétől fogva együtt volt velünk szülőkkel egy szobában.De mióta egyedül alszik azóta mi sem alszunk ....nagyon sokszor fel ébred éjszaka.Édesanyámhoz sokat szoktunk menni ahol el szoktunk tölteni pár napot..ott is egy szobában alszunk és nem fordult elő ilyesmi 1-szer kellt csak fel ,evett tápszert és vissza aludt reggelig.Ebből gondolom azt,hogy talán nem akar egyedül lenni.A kérdésem az lenne,hogy mit csináljak?Hogyan szoktassam ahoz hozzá,hogy egyedül aludjon a saját szobájában és ne kelljen fel éjszaka többször?(Persze ha szükséges akkor vissza rakjuk hozzánk)Válaszát előre is köszönöm és mielöbb várom!Üdvözlettel:Kati
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-10-28 18:56:24

Kedves Kati! Lehet még időt adni a kislánynak, hogy megszokja az új helyzetet, hiszen sok változás történt most az életében, ráadásul egyszerre. (költözés és külön ágy) Javaslom, hogy az alvás-altatás körülményeit is gondolják át. Legyen egy kialakult rutin, melynek része a meseolvasás, esti összebújás. Fontos az is, hogy ne legyen éjszaka teljes sötétség, és érezze a gyerek, hogyha gond van, Önök ott vannak mellette. Valószínűleg idővel magától is megszokja majd az új helyzetet. Az már mindenképpen szerencsés, hogy elalszik egyedül. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

17. kérdés

Kitti
18:38:05
2015-09-29
Kedves Andre azzal kezdeném hogy babát szeretnék 24 éves vagyok gyermekem még nincs csak azt nem tudom ezért félek be válalni mert nem tudom mikortol kel számolni hogy hány hetes és hány honapos nekem ezt nem magyarázták el lehet hogy nevecséges kérem segitsen
üdvözlettel:Kitti
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-10-28 18:51:50

Kedves Kitti! A terhességet az utolsó menstruáció 1. napjától számolják és 40 hétig tart. Javaslom, hogy kérdéseivel keresse fel nőgyógyászát, mert ebben a kérdésben ő az illetékes. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

18. kérdés

Georgina018@freemail.hu
19:17:28
2015-09-23
Kedves Andrea!
Van egy 4 és fél hónapos kisfiam és nem nagyon akar szopizni van amikor kevés a tejem de vissza hozom teával de akkor sem eszik a tápszert nem issza próbálkoztam sok félével de nem akarja inni 2 hónapos korától "sír a mellemen" többször le fejtem neki de van amikor nem kéri... Aztán el kezdtem pépes étellel etetni nem nagyon fogadja de jól lakik válogatós de nagyon Úgy érzem cici nélkül el lenne a gyerek de tudom hogy szüksége van az anyatejcsire mert attól nincs jobb...
Tegnap egyszer szopizott egész nap el volt nélküle de evett is napközben gyümölcsöt és zöldséget burgonyát eszik
Azonban arra gondoltam hogy le fejem neki és akkor cumisüvegre szokatom azt még hozzá tenném hogy éjszaka szopizik rendesen nem sír a játék cumit el vettem tőle mert gondoltam cumizavar van a dologban teát nem szereti a vizet issza.
Kérem legyen szíves tanácsot adni mit tegyek gyermekem egészségéért mert én sokáig szeretném szoptatni
Üdvözlettel :Georgina
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-10-28 18:43:00

Kedves Georgina! Sajnos szoptatási kérdésben nem vagyok szakértő. Javaslom, hogy kérdezze erről a házi gyermekorvost és a védőnőt. Szükség esetén érdemes laktációs tanácsadóhoz fordulni. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

19. kérdés

Kriszta79
22:08:14
2015-09-06
Kedves Andrea! Van egy 19 hónapos kisfiam, akivel jövőre szeretnénk Angliába menni kb. egy fél évre, én dolgoznék, őt pedig bölcsibe adnám. Utána hazajönnénk és én távmunkában dolgoznék tovább a kinti munkahelyen. A férjem nem valószínű, hogy jönne velünk, de minden rendben a házasságunkkal, csak neki nagyon jó a munkahelye itthon.
Azt szeretném tudni, hogy hatna a kisfiunkra ez a nagy változás, mennyire viselné őt meg az új környezet, idegen lenne minden. Sajnos a család nem támogatja, hogy menjünk, Anyukám szerint a legnagyobb szívtelenség lenne a kisfiunkkal szemben, ha kiszakítanám őt a kis megszokott életéből...
Köszönöm, Krisz
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-09-14 18:24:46

Kedves Kriszta! Ebben a kérdésben az a fontos, hogy Ön és a férje hogyan döntenek. Sok kisgyermek életében benne van ilyen fiatal korban a változás, a költözés. Ha a családdal lehetnek és szerető környezetben vannak, akkor jobban veszik az akadályokat. Valószínűleg eleinte lesznek nehézségek, úgymint a nyelvismeret és apa hiánya, de meg fogja szokni. Javaslom, hogy készüljenek fel alaposan az útra. Legyen a gyerekkel is minden megbeszélve, addigra már kicsit nagyobb lesz. Pl. pakolhat ő magának játékokat, minden nap skypoljanak apával és az ovis beszoktatás is legyen folyamatos. Remélem sikerül jól venni az akadályokat! Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

20. kérdés

Lydia76
04:05:49
2015-08-08
Kedves Andrea!

Elég összetett a helyzet nálunk, de megpróbálom röviden. 4 éves a kisfiunk és beszédfejlődésében úgy érzem nagyon nem stimmel valami. Semmit nem kérdez semmiről. Ha én kérdezek tőle valamit- 1-2 dologtól eltekintve- nem ad választ, inkább otthagy vagy próbálja másra terelni a figyelmet. Van hogy csak ordít ha valami nem tetszik neki, de nem mondja el hogy mi a baj. Nem lehet vele pl beszélgetni.
Amúgy ha tudásról van szó, minden szuper. Bármilyen feladatot ügyesen megcsinál, megért és megcsinál minden amire kérem.
2-3 éves kora közt nagy változások érték. Anya helyett apa volt vele otthon, bölcsibe beszoktattuk majd ki kellett költöznünk külfölre. Létezik hogy emiatt trauma érte és most jön elő így? Nem vettünk rajta észre semmit korábban, mindig jókedvű, játékos, bújós, de nagyon érzékeny.
Két nyelvet tanul egyszerre, gondolom ez sem egyszerüsíti a dolgát. Kicsit későn kezdett el csinálni mindent, lehet hogy most is csak türelem kérdése? Sokat beszélgetünk, mesélünk neki.
Ön szerint mi lehet a gond?

Válaszát előre is köszönöm.
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-09-14 17:59:09

Kedves Kérdező! A gyermek alaptermészete és ez a sok változás mind hozzájárulhat ahhoz, hogy kevésbé kommunikatív. Ugyanakkor ha szeretnének meggyőződni róla, hogy minden rendben van-e a fejlődésével, kérjenek egy gyógypedagógiai vizsgálatot, amiből kiderül, hogy életkorának megfelelően fejlett-e a gyermek beszédfejlődése. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

21. kérdés

fire89
22:23:02
2015-08-05
Az előző vagyok, annyit nem tettem hozzá, hogy én még nem találkoztam a gyerekekkel, Skypeon beszéltem Raullal egyszer, akkor azt mondta Heninek, hogy jó fej vagyok. Vandával már többször, ő szereti, ha beszélek vele, de most mát tőle is hallottam, hogy zavarja, ha Henivel beszélek telefonon.
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-09-14 17:55:29

A személyes találkozás sokat javíthat majd a gyermekkel való kapcsolatán!

 

22. kérdés

fire89
22:06:12
2015-08-05
Szia!

Azt hiszem egyszerre több kérdéssel is fordulok hozzád. Én egy 25 éves férfi vagyok, a nő akit imádok 35 éves, Heni. aki 3 hónapja él külön a férjétől, még váló félben vannak, és van két gyerkőc. Vanda 6 éves, Raul 12. A fia nagyon apás, de az apja nem törődik vele igazán, napi egy órát van velük, és akkor is néha a telefonjával babrál. A fia számára így is "Apa jó, apa mindent jól csinál, és anya a hibás". Most is velük elmentek egy hétre nyaralni a Balatonra, az apa pedig az indulásuk előtt szólt két nappal, hogy ő meg görögbe megy...elvileg nem is egyedül. Heni kérlelte, hogy menjen velük, hogy a gyerekekkel menjen, akkor azt mondta, hogy dolgoznia kell. Ehhez képest... A fia közölte az anyjával, hogy ő senkit nem fog eltűrni, se az apja, se Heni részéről, aki őt szeretni fogja, és undok lesz vele, és szétválasztja majd. Bármikor hallja, hogy beszélünk, mindig vitázik vele, és nem tűri, Heni lelkileg már nagyon a határán van. Többször mondta, hogy hagyjuk ezt a kapcsolatot, akkor Raul nem lesz majd ilyen, és nem lesznek viták, ő pedig majd lassan túlteszi magát rajtam. Raul többször szándékosan gyötri őt. "Neked gyerekeid vannak, és férjnél vagy, gondolkoznod kellene". Most már tudja, hogy az apjának is van valakije 4 hónapja, de Heninek sem ismeri be, hogy lett volna köztük bármi is, a hölgy 20-24 év körüli. Tisztában vagyok vele, hogy a gyerekeknél válás idején, ez természetes jelenség, és hosszú idő, amíg enyhül számukra ez a trauma. Én lelkileg erősebb vagyok, és támogatom, és tanácsokat próbálok adni, de néha van, hogy már én is fáradok, de kitartok mellette és támogatom, azonban én külföldön dolgozom, és így nehéz az, hogy tényleg támogatni tudjam, ahogy szeretnénk, és elérni, hogy ne legyen benne a "Hagyjuk, legyen vége!" minden ilyen nagyobb vitánál. A fia katona szeretne lenni, és imádja a fegyveres játékokat, én azt tanácsoltam, hogy vigye el egy paintball meccsre születésnapjára, amire az apja sosem vitte el, pedig rendszeresen járt. Azt hiszem a kérdésem adott. Mit tud tenni Raullal, ha nem is elfogadtatni, de ne vitatkozzon mindig vele, hogy én vagyok neki?
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-09-14 17:53:24

Kedves Kérdező! Raul esetében nehezíti a helyzetet az is, hogy a serdülőkorban. Nehézség továbbá, hogyha jól értem, akkor még a válás sem zajlott le, és a gyermekelhelyezés is kérdéses. Amíg ezek nincsenek tisztázva, ami a szülők dolga, addig a gyermekkel is nehéz a változásokat elfogadtatni. Kell egy kis idő, amíg rendeződnek a viszonyok és Raul el tudja fogadni a helyzetet. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

23. kérdés

Picur
11:18:13
2015-07-14
Kedves Doktornő,

kislányom 6 éves, kifejezetten okos gyermek, szeptemberben iskolába megy. Az oviban soha semmilyen probléma nem volt vele,mintaszerűen viselkedett, szabálykövető. Itthon azonban az utóbbi 2 hónapban érdekes dühkitörései vannak, ha zokon vesz valamit, kiabál, sőt meg is üt. Póbáltam ezt kezelni, sikerült is, nagyon sokat javult, viszont mellette megjelent az, hogy ha űúgy érzi nem jól viselkedett, üti a fejé, megtépi a haját, és azt mondogatja,hogy rossz és buta. Ez nagyon aggaszt engem. Soha nem keltettem bűntudatot benne a dühkitörések kapcsán sem. Az, hogy bánja,ha pld rámbiabál, az természetes gondolom,de az önmaga ellen iránuló büntetés, agresszió nem. Hogyan tudnám ezt kezelni? Egyébként végtelenül érzelmes, bújós, gazdag érzelemvilágú gyermek.
Köszönettel:
Picur
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-07-31 10:39:23

Kedves Picur! Az egy természetes dolog, hogy az ember a közösségben fegyelmezi magát és otthon oldottabban viselkedik, vagy akár kiadja a dühét. Ez egy 2 hónapja tartó folyamat, nem kell arra gondolni, hogy így is marad. Kérem gondolják végig, történt-e bármilyen esemény az életükben mostanában. (Akár költözés, trauma stb.) Elképzelhető azonban, hogy az iskolakezdéstől is izgul a kislány, több benne a feszültség és ez most így jön ki. Javaslom, hogy próbálják meg lekötni őt, legyen most sok kikapcsolódásra lehetősége. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

24. kérdés

nicki80
14:06:35
2015-07-13
Kedves Doktornő!Van egy 7, és egy 16hónapos kislányunk, rendezett boldog családunk van.A 15 hónapos kislányom viselkedése mégis nagyon aggasztó.Amióta megszületett, nem enged magához közel senkit rajtam kívül.Az apukájával, és atestvérével csak akkor van el, ha én is ott vagyok.A családban a nagyszülők,keresztszülők, még Soha nem foghatták meg, nem adhatnak neki puszit!!!Szeptembertől bőlcsődébe menne, és a helyzet eléggé kibotító!!!Az akarata most már dühös hisztivel érvényesíti!Nagyon aggaszt, mert egyben sajnálom is, h nem tudok neki segíteni, másrészt már az idegeim pattanásig vannak, az állandó elutasítás miatt, és semmi szabadidőm nincs!!!Mit rontottam el???Kérném szépen a segítségé4!Előre is köszönöm, tisztelettel :Nikolett
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-07-31 10:36:05

Kedves Nikolett! Vannak olyan babák, akiknek születésük óta megfigyelhető "furcsa" szokásaik vannak. A csecsemők alaptermészete már újszülöttkortól megfigyelhető. Valamiért a kislánya Önhöz jobban ragaszkodik. Ebben szerepet játszhat az is, hogy hamar született a kistestvére. Pont abban az érzékeny időszakban, amit szeparációs szorongásnak nevezünk. Ennek utánaolvashat bővebben az interneten. Idővel valószínűleg enyhülni fog majd ez az erős ragaszkodása. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

25. kérdés

Babrek
13:35:02
2015-07-08
Kedves Andrea!
Kislányom jelenleg 4 éves.Édesapjával születése óta nem vagyunk együtt.Az elején még látogatta aztán egyre ritkábbak lettek ezek a látogatások.1,5 éves volt amikor megismerkedtem jelenlegi párommal.Az édesapjára nem is emlékszik azt hiszi párom az apukája,bár nem apának szólítja.Most viszont felbukkant az apuka és látogatni szeretné a kislányomat.Hogy lehetne elmondani a kislánynak,hogy ő az apukája?Nem szeretném,hogy sérüljön.Abban sem vagyok biztos,hogy sokáig fog tartani az apa lelkesedése,mi van ha nem látja majd megint fél esetleg 1 évig és tudni fogja,hogy ő az apukája?
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-07-10 09:12:39

Kedves Kérdező! Nehéz helyzet ez, ami most fennáll, mert több szempontot is figyelembe kell venni. A gyermeknek fontos, hogy legyen egy férfimodell az életében, viszont az eddig nem ismert apuka felbukkanása megzavarhatja a kis világát. Ugyanakkor az édesapának joga van vele találkozni, hacsak a váláskor másként nem rendelkeztek. Mivel az n új párját nem szólítja apának, valószínűleg könnyebben fel lehet készíteni az édesapával való találkozásra. Előbb utóbb tisztázni kell vele a helyzetet. Viszont ha az édesapa szeretné őt rendszeresen látogatni, akkor legyen benne valóban rendszeresség. Ha csak egyszer bukkan fel, az talán rosszabb is lehet. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

26. kérdés

Tücsök
19:27:24
2015-05-26
Tisztelt Doktornő!
Van egy 9 éves fiam. A problémánk az, hogy időnként ejszaka meg mindig bepisil. Voltunk mindenfele kivizsgalason, ahol megallapították h kisebb a holyagja es majd kinovi (plusz most a legfrisebb hogy calcium van a vizeleteben) de mindezektol fuggetlenul szeretnem megtudni hogy nincs-e valami pszichés dolog is mögötte.
Amit tudni kell rola, hogy okos, érzékeny erzelmes gyerek. Nem baratkozik konnyen, inkabb őt szerzik meg barátnak minthogy ő kezdemenyezzen, de van kb 3-4 nagyon jó barátja, es a tobbi gyerekkel is jol kijön, megvédi magát ha . A fő problema szerintem, hogy az apukája 1 eves kora óta nem velunk el, masik családja van, es nem is keresi őt. Ez termeszetesen rosszul esik neki, hianyzik az apa. Nekunk nagyon jo a kapcsolatunk, mindent megbeszélünk, sokat játszunk, hülyéskedünk, de érzem rajta hogy hianyzik az Apja.. Nem tudom hogy ennek van e közé a bepisileshez, es hogy mit tudna javasolni ez ügyben. Az apjával való kapcsolatfelvetelt kérem ne mondja, probaltam sikertelnul.
Válaszát elore is koszonom
Tücsök
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-06-18 10:15:47

Kedves Tücsök! Egy komplexebb pszichológiai vizsgálattal utána lehet járni, hogy a bepisilés mögött állhat-e valamilyen szorongás, egyéb lelki probléma. Ehhez azonban alaposabban meg kell vizsgálni a gyermeket. Ha felmerül, kérjenek időpontot pszichológushoz. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

27. kérdés

hilari35
10:15:05
2015-04-01
Tisztelt Andrea!

Kisfiam alvásproblémájával szeretnék Önhöz fordulni. 35 éves vagyok jelenleg most várom a második gyermekem, 22 hetes terhes vagyok. Szeretném a kis fiamat külön szobába szoktatni. Kb. 1 hónapja aktívan próbálkozok ezzel. A fiamnak van két féltestvére 11 éves lány, és 8 éves fiú. A fiúval egy szobába is alszik. Ennek ellenére éjszaka fél (szellemektől). Én az elvalást próbálom minnél nyugodtabbra tenni, mesét olvasok, ott maradom míg elaszik (néha még a lábát is simogatom közben). Majd lámpát kapcsolok ha kimegyek a szobából. Éjszaka többször felriad, sikit, sír. Ilyenkor általában visszakisérem vagy odabújuok mellé vigasztalom. Viszont a 3. ilyen alkolommal már (ami általában hajnali 2-3 órára tehető) inkább átköltöztetem a mi szobánkba. Az ágyba nem akarom, így a földön ágyazok meg takarókból neki. Ott nyugodtan elaszik reggelig. Tanácstalan vagyok. Úgy érzem mindent megpróbáltunk és az idő sürget, mert jön a kistesó és nekem is fontos lenne az alvás. Elvittük már egyszer gyermekpszichológushoz is. Ő szeparációs szorongást mondott. Szerinte a gyerek tényleg látja a szellemeket. Nem tudom, bár próbálom komolyan venni a félelmeit. Éjszaka megnézzük a szellemet együtt, mondom neki én nem látom. Van szelleműzője is, papírból (egyiket az oviban csinálták másikat a nagy tesó). Szoktunk beszélgetni is róla, hogy milyen szellemeket lát. Mindig más milyet mond (háromszög szellem, vagy a tesóját látja annak, az egyik ovis társát). Egy ideig sikerült nyugodtan aludnia 1 éjszaka, a köntösömmel, lámpával, tesóval összetolt ággyal. Majd megint kezdődött előről. Viszont a nagyszülőknél jól elalszanak hárman együtt.
Várom válaszát.
Üdvözlettel Viola
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-04-06 17:43:47

Kedves Viola! Nem írta levelében, de ha jól gondolom, eddig Önökkel aludt mindig a kisfia. Ha ő most óvodáskorú, akkor ez már jó hosszú időszak, így türelemre lesz szükség, amíg megszokja az új rendet. Az nagyon jó ötlet, hogy egy kiszámítható rutint alakítanak ki a lefekvés körül, ez segít, hogy hamarabb megnyugodjon. Ugyanakkor a kistestvér érkezését sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezt ő is biztosan érzi már, és lehet feszültebb miatta. Érdemes az esti mesékbe az ő érkezését is beleszőni. A szellemeket leginkább elvarázsolni tudják, ezt ön is megteheti. Remélem hamarosan már nyugodtabbak lesznek az éjszakák! Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

28. kérdés

Tasking
23:58:28
2015-03-30
Tisztelt Andrea!
Elnézést az előbbiért. Szeretném kérdezni, hogy hogyan közöljem kíméletesen kislányommal, hogy keresztmamája(az én testvérem) elvetélt. Sajnos elkövettem azt a "hibát", hogy a terhesség korai szakaszában elújságoltam az örömhírt, hogy lesz unokatesója, de sajnos bekövetkezett a tragédia. Válaszát köszönöm.
Üdv. T. Kin
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-04-06 17:36:21

Kedves Kérdező! Levelében nem említette, mennyi idős a kislánya. Javaslom, ne menjenek bele részleteiben a vetélés elmagyarázásába. Egyszerűen azt is lehet mondani, hogy mégsem most, hanem majd később lesz unokatestvére. Még nem érkezett el az ideje az eljövetelének. Kisebb gyerekeknek akkor érdemes elmondani az örömhírt, amikor már látszik a pocak. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

29. kérdés

Tasking
23:50:18
2015-03-30
Tisztelt Andrea!
Szeretném kérdezni,hogyan tudja
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

 

30. kérdés

Renike
14:58:45
2015-03-28
Kedves Andrea!
Kisfiam 5 éves és olyan problémám van, hogy ha egy kicsit is rászólok valamiért hogy azt nem szabad egyből ideges lesz és elkezdi ütni magát. Néha már nem merem fegyelmezni mert félek hogy mit fog vajon csinálni. Két éve váltunk el az édesapjával neki voltak ilyen úgymond dühkitörései. Azt tudom hogy az édesapja próbálja ellenem beszélni, mert elég sokmindent elmond a kisfiú. Mit tegyek? Kérem segítsen. Kétségbe vagyok esve. A gyerekorvosunk azt mondta hogy kinővi de mi van ha nem.
Várom válaszát.
Köszönettel Rena
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-04-06 17:33:03

Kedves Rena! Az öt éves gyermek dühkitöréseinek sokszor egészen prózai okai lehetnek. Ezt nem szabad az édesapa rossz természetéhez hasonlítani. A kisfiú még nem tudja úgy kifejezni és kezelni az indulatait, és sajnos a helyzeten valóban nem segít, ha érzelmileg megterhelő helyzetben van. Javaslom, hogy keressen fel szakembert és konzultáljanak arról, hogyan lehet az édesapával való kommunikáción javítani a gyermek érdekében. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

31. kérdés

Irén
11:09:41
2015-03-21
Kedves Andrea! Kisfiam január közepe óta jár bölcsibe és az utóbbi másfél hónapban azt látom, hogy nagyon rágja a körmeit.
a másik gondom, hogy nagyon akaratos és nekem elég nehezen megy ennek a kezelése. a segítségét tanácsát kérem.
Tisztelettel: Irén
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-03-22 21:22:52

Kedves Irén! Ha jól gondolom, kisfia 2 év körüli lehet. Ebben az életkorban gyakran megfigyelhető a kicsiknél a tiltakozás, ellenállás, a határok feszegetése. A szakirodalom ezt a jelenséget dackorszaknak hívja. Valószínűleg a bölcsi megkezdése kicsit nehezíthet a helyzeten. Mégis azt kell mondjam, ez egy életkorból fakadó természetes viselkedés, és idővel enyhülni fog majd. Addig is ajánlom figyelmébe az alábbi cikkemet olvasásra. http://gyermekpszichologus.blog.hu/2014/11/20/gondolatok_a_hisztirol_egy_pszichologus_szemevel Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

32. kérdés

Katinka28
12:25:34
2015-03-18
Üdvözlöm!

Nekem olyan problémám volna a 2 éves kisfiammal miszerint 7, 5 hónapos kora óta úgy alszik el h üti a fejét az ágyba. legutóbb oly annyira sikerült neki h vérzett is a homloka. Sok felé próbáltam menni segítséget kérni sürgősségi beutalót is kaptunk a gyermek orvosunktól a gyermek neuróra ahonnan el lettünk küldve nem fogadtak minket.... kétségbe vok esve mert rengeteget van vele foglalkozva mégsem alszik el másképp hiába mesélünk neki énekelünk simogatjuk a kis hátát akkor sem hagyja abba , ha rászólunk még jobban csinálja... kérem adjon tanácsot mit tegyek ...

Köszönöm
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-03-22 18:52:51

Kedves Katinka! Próbáljanak meg változtatni a lefektetési szokásokon, hátha a megszokott rutinon való változtatás segít elterelni a figyelmét. Ugyanakkor mivel ez egy korai idő óta fennálló probléma, jó lenne szakemberrel részletesen átbeszélni az esetet. A házi gyermekorvos tud ajánlani szakembert a környékükön.

 

33. kérdés

kerekicsaj
13:46:09
2015-03-13
Tisztelt Andrea!

A gyermekem 2,5 éves, 1,5 éves kora óta bölcsődébe jár. Volt már egy időszaka, amikor harapott, akkor egy kislány visszaharapta, és akkor abbahagyta. Most viszont újra kezdte, és elég brutális módon, 2 ruhán keresztül is véresre harapott 2 kisfiút (korábban másokat is, de nem ilyen súlyosan)). A kislányom itthon nem harap, az bölcsődén kívülha gyerekekkel játszik, szintén nem harap, inkább erlkezd hisztizni ha nem adják oda neki a játékot (bölcsiben emiatt szokott harapni, vagy ha ő nem akarja odaadni a játékot).
Próbálkoztam már beszélgetéssel, kapott kicsit a szájára is, miután hazajött és megbeszéltük mit csinált. Most éppen egy hetes csokoládé eltiltáson van. Azt tanácsolták menjünk el szakemberhez, hozzá is kaptam már időpontot, de hátha Ön hamarabb válaszol.
Beszéltem már a védőnővel, a bölcsis gondozónőkkel, hogy mit tudnák még tenni, de azt mondták majd kinövi. De én úgy szégyellem magam, és átérzem a másik oldalon álló szülők véleményét is, én is biztos mérges lennék és félteném a gyerekem.
amit még tudni lehjet, hogy itthon úgy gondolom minden rendbena kapcsolatunkban, együtt neveljük az édesapjával. Jelenleg 5 hónapos kiamama vagyok.
Vásom megtisztelő válaszát. Előre is köszönöm.
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-03-16 11:13:43

Kedves Kérdező! Szokott a gyerekeknek olyan időszakuk lenni, amikor jellemően többször harapdálnak, és ez valóban el szokott múlni (ill. megtanulják, hogy így nem szabad viselkedni) Valamiért azonban ez a bölcsiben gyakoribb. Ennek az okáról lehetne szakemberrel konzultálni, akivel részletesen átbeszélik az esetet.

 

34. kérdés

manyimama
20:52:45
2015-03-10
Tisztelt Andrea!Én, a 7 évas kis unokám nagymamája vagyok.A kislány a fiam gyermeke aki 3 éve nem él az édesapjával, ugyanis az anyukával elköltöztek Bp-re-Ott az anyuka egy másik családot alapított ahol azóta született 2 gyermek. A kislány addig mig itt laktak az apjával szinte mindig nálunk tartózkodott , de mióta elmentek szinte csak másfél havonta látjuk egymást. Telefonon hetente 2x is beszélünk.A kislány most első osztályos és elég nehezen megy neki a tanulás.Szinte egyáltalán nem is akar tanulni, az anyuka párja rendszeresn hív hogy mit csináljon a gyerekkel ,hogy tanuljon.A kislány nem szeret ott lenni .Mi 270km-re lakunk hozzá.Itt nőtt fel itt vannak a kis barátnői ott szinte senkit nem is ismer.Nagyon megviselte az elköltözés.Az anyja nem igazán foglalkozik vele , hisz két kicsi gyerek mellett nem is tud. A gyermektől bárki megkérdezi hogy szeret -e ott lenni a válasz egyenesen az ,hugy utálok.Az apját nagyon szereti, mindig kérdi mikor megy érte.Sajnos azt nem tudjuk megtenni. hogy kéthetente elhozzuk. mert nagyon sokba van.A szüneteket itt tölti, de ha már megszólal a telefon mindig fél ,hogy az anyja hívja nem is akar vele beszélni.A anya élettársát nagyon nem szereti.Ha itt van nem akar beszélni az ottani dolgokról.Rengeteg játéka van itt, de semmit nem akar elvinni, ha megyünk vissza.Szinte veszekedve teszünk neki oda egy párat mondva, hogy akkor minek vettük, de még akkor is mindig vissza teszi.Most ,hogy iskolába jár nem akar olvasni, számolni mindig talál kifogást.Kérném Önt, hogy tanácsoljon valami megoldást.Nem alszik, csak az anyjával,azt mondja fél.Soha nem volt alváskor macija ,de miota ott van az is kell neki.Ha itt van egyedül alszik, nincs semmi gond. Nagyon aggodom.Kérem tanácsoljon valamit.
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-03-16 11:10:46

Kedves Nagymama! Megértem, hogy a nagy távolság miatt szinte tehetetlenek a kislány sorsát illetően. Mivel az édesanyjához lett elhelyezve, így leginkább rajta keresztül tudnának segíteni. Kérdés, hogy a volt menyük milyennek látja ezt a helyzetet, vele mennyire tudnak kommunikálni. Ő ugyanis kezdeményezhetné akár a gyermek pszichológiai támogatását, hogy a megváltozott helyzethez jobban tudjon alkalmazkodni. Sajnos a nagy távolság miatt kevés beleszólásuk lehet a dologba. A gyermekelhelyezés ügye pedig gondolom már lezárult.

 

35. kérdés

moncsika80
18:56:46
2015-03-10
Kedves Andrea.
4 éves kisfiam viselkedése miatt fordulok önhöz.Viselkedése agressziv velünk szemben.Az ovodában példásan viselkedik társaival sem agressziv.Itthon viszont állandóan agresszivan viselkedik.Ha valami nem ugy történik ahogy szeretné egyből ránk támad,üt rúg.Mindenen megsértődik és egyből támad.Probáltunk olyankor közeledini hozzá de ettől csak rosszabb lett.Probáltam büntetni hogy sarokba állitom akkor hányingere lett és dühöngött.Olykor ököllel üt dogokat mérgében vagy éppen belerúg.Nem tudom mi lenne a jo megoldás.Vagy érdemes szakemberhez fordulnunk?
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-03-16 11:05:32

Kedves Moncsika! Egy bizonyos szintig természetes az, hogy a gyermek, akinek az óvodában/iskolában jól kell viselkednie, otthon "kiengedi a gőzt". (Mi felnőttek is így viselkedünk) Azonban ha nehéz őt otthon kezelni, esetleg történt is valamilyen változás/trauma az életükben, érdemes lehet utánajárni a dolgoknak. Ebben szakember segíthet Önöknek.

 

36. kérdés

Szoni
11:22:03
2015-03-10
Kedves Andrea! Az 5 éves kislányom külön szobába szoktatásában szeretném a segítségét kérni. Születésétől kezdve velem alszik egy ágyban. Egyedül is nevelem, mert fél éves korában elváltunk az édesapjával. Szeretném külön szobába szoktatni, de azon kívül, hogy ott elaszik, 1-2 óra alvást követően nem marad ott több ideig. Azt mondja fél a játékaitól, pedig egy kislámpa világít neki, meg fél attól, hogy otthagyom. Drasztikusabb módszerrel is próbálkoztam, hagytam, had sírjon, de órákon keresztül csak sirdogált és könyörgött, nem törődött bele. Gondolom a közöttünk lévő erős kötődés miatt van ez, de jövőre már iskolás lesz, és egy esetleges párkapcsolat alakulásánál sem célszerű, hogy még velem alszik egy ágyban. Most az ágya mellett alszom a földön a szobájában egész éjszaka, de nem tudom ez mennyire célravezető. Köszönöm a segítségét!
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-03-16 10:55:55

Kedves Kérdező! Érthető, hogy a kislánya nehezen szokik át a saját szobájába, hiszen eddig az anyával alvást szokta meg. Éppen ezért kell is neki időt hagyni, és próbáljon fokozatosságot vinni a folyamatba. Ha most Ön ott laszik mellette a földön, akkor egy idő után menjen vissza a saját szobájába az éjszaka egy részében. Eleinte ez lehet, hogy csak a hajnali órákban történik meg, de idővel már elalvás után is ki tud menni. Az mindenképpen jó jel, hogy már elalszik egydül és nem áll egyből ellen. Esténként meséljen neki arról, milyen nagylány már és bátor, amiért egyedül alszik. Ill. a szörnyeket is le lehet győzni. Klassz kis varázslatokat taníthat a kislánynak. Az a fontos, hogy hagyjon neki időt, mert ezt a kialakult rendszert idő átalakítani. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

37. kérdés

anyatigris
17:31:13
2015-02-28
Üdvözlöm Doktornő!
37 éves anyuka vagyok! Kisfiam most 6 éves,szeptemberben iskolába megy!
Most csinálták náluk a felmérést,valamiben gyengébben valamiben nagyon jól teljesített!
Születéséről szólnék párszót:
36.hétre született,császárral,rendesen felsírt,viszont mivel koraszülött volt csináltak nála koponya UH-ot amin kiderült ,van egy ciszta az agyban!
1 éves koráig szépen fejlődött,így azt tanácsolták,nincs szükség további vzsgálatra ,csak akkor vigyük ha problémák lépnek fel a fejlődése során!!
Mindent időben csinált,pont úgymint a többivele egykorú!
Most viszont panaszkodnak az óvónénik,hogy a kisfiam kezelhetetlen,nem akarja csinálni a feladatokat, ha hozzákezd ,akkor rögtön rávágja hogy ő ezt nem tudja,(de persze utána megcsinálja) mindig hisztizik,ha valami nem úgy sikerül,ahogy szeretné,sokszor már a lábát veri,úgy ordít!! A nevelési tanácsadó szerint okos kisfiú,csak nagyon nagy a megfelelési kényszer nála!! Soha nem bántjuk azért ,ha valamit nem tud megcsinálni,sőt inkább biztatjuk hogy nem mehet neki minden elsőre!
Javasolták pszihologus vizsgálatot,valamint azt is megemlítették,hogy lehet zavarja a hangzavar,nem tud gondolkozni, 28-an vannak 1 szobában)
Állítolag Sokszor úgy viselkedik,mintha nem emlékezne rá hogy ő rosszul viselkedett!
Tanácstalan vagyok nem ismerek rá az itthon egészen máshogy viselkedő kisfiamra!
okozhat ilyen tüneteket a ciszta?
MIt tanácsol?várom válaszát!
egy aggódó anyuka
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-03-04 14:14:55

Kedves Anyuka! Én is azt javaslom, hogy végezzék el a pszichológiai vizsgálatot, és akkor annak tükrében lehet tovább gondolkodni a megoldásról. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

38. kérdés

NAGY ESZTER
16:40:56
2015-02-23
Kedves Andrea! Csak annyit szeretnek meg irni amit elobb helyhiany miatt nem tudtam hogy elnezest kerek a hosszu monolog miatt de nagyon tehetetlennek erzem magam es ketsegbe vagyok esve mert ugyerzem hogy nem tudom megoldani ezt a problemat.Nagyon bizom benne hogy On tud hasznos segiseget adni nekem!
Valaszat elore is koszonom.
Udvozlettel Eszter
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

 

39. kérdés

NAGY ESZTER
16:31:00
2015-02-23
Kedves Andrea! Kisfiam novemberben toltotte a 4 evet.A kerdesem az lenne hogy hogyan szoktassam ra/tanitsam meg neki hogy kakilni is a wc-be kell. Pisivel nincs gond, 2 eves kora ota allva a wc-be pisil, ejjel is csak nagyon ritkan csorog be. Ugy gondolom minden mas teren rendben van a gyerek, csak a kakival vagyunk /nagy/ bajban. Allandoan bekakal a nadragjaba, es esetleg utanna szol hogy mit csinalt, de azt sem mindig. Mar mindent /amit csak gondoltam hogy segithet/kiprobaltam...elmondtam neki, megmutattam neki , macit ultettunk a kis bilire melle, kis meset neztunk a wc/rol, bilizesrol, de semmi. Mindig mondja hogy kakalni a wc-be kell es 2* sikerult is, de semmi tobb hiaba volt a nagy orom, es dicseret hogy latod igy kell! Nem tudom mit csinaljak eroltessem vagy ne , mert hiaba latom hogy mikor kell neki ha ra ultetem a wc-re eloszor ezerrel tiltakozik ellene, aztan ott marad de nem kakal, csak kesobb a nadragba.Angliaban elunk most ovis ott nem problema, de szeptembertol iskolas lesz, es ott mar gond lehet ebbol.
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

 

40. kérdés

marica74
13:33:08
2015-02-11
Kedves Andrea! Három hónapja fogadtuk örökbe a három éves kisfiunkat, aki egy hónapig, amíg un. ingyentartáson volt nálunk maga volt az angyal. Aztán először a férjemnek, majd most már nekem sem fogad szót. Olyanokat csinál, hogy a hajam égnek áll tőle. Nem figyelünk egy pillanatra, életveszélyes helyzetbe sodorja magát, pl. kiszedte a villanydugaljt a falból. A macskát nyúzza, szép szóra nem hallgat. Apa munkából hazajön, és a gyermek bújik előle, pedig még szóval sem bántotta egyszer sem. Eleinte kaptuk a puszikat, az öleléseket, a szeretlek anys-apát, most már ott tartunk, hogy ha mi szeretnénk megölelni, nyüszít és húzódik el. Mennünk kell utánkövetésre, és már előre félek a vizsgálat mit fog mutatni. Kezdek kétségbeesni, mit csinálunk rosszul? Köszönöm hogy meghallgatott, és köszönöm ha jó tanácsot tud adni. Üdvözlettel egy szeretet adni vágyó anyuka.
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-02-15 10:58:10

Kedves Anyuka! Ez most az időszak, amikor a gyerek (egyszerűen csak ösztönösen) próbára teszi a szülők szeretetét. Ebben az életkorban más kisgyerekek is feszegetik a határaikat. Fontos, hogy így is elfogadják, és ne érezze azt, hogyha már rosszul viselkedik, nem szeretik. Idővel csillapodni fog a helyzet. Ha bizonytalanok, kérjenek segítséget a rendszerben dolgozó pszichológustól. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

41. kérdés

Dénes Ágnes
09:14:33
2015-02-05
Kedves Andrea,

Segítségét szeretném kérni. 3 kisgyerekem van, 8, 5, 3 évesek. A két kisebbnél merült fel a következő probléma. Eleven, okos fiúcskák, nagyon szeretik egymást, de olyanok mint két kis kölyökoroszlán. Hol szeretetből, hol dühből, de sokat bírkóznak, bosszantják egymást, és sokszor oda is csapnak hol egymásnak, hol a nővérük felé. Úgy éreztem sok esetben ez egyszerű figyelemfelhívás, anya foglalkozz velem....ezért a következőt találtam ki: Amikor a gyerekek undok hangulatban vannak, feszültek, akkor jöjjenek hozzám, kapnak egy ölelést. Hátha akkor nem egymást bosszantják. Ez egy rövid ideig jól is működött. Aztán a következő történt. A fiúk először rosszalkodnak, majd szinte lendületből jönnek hozzám sírva, hogy anya ölelj meg....és mindezt olyan kétségbeesetten, hogy nehéz ellenállni. Mondanom sem kell, az ember nem szívesen ölelgeti a felbújtó-rosszalkodó gyereket....viszont a síró/könyörgő ölelésre vágyónak meg hogy mondjak nemet? Nem igazán tudom hogyan oldjam meg ezt a szituációt....Ha van valami ötlete, szívesen fogadom! Köszönöm a segítséget! Üdvözlettel, Dénes Ágnes
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-02-13 09:40:05

Kedves Ágnes! Természetes dolog, hogy a testvérek néha veszekszenek. Kisebb csetepaté minden családban előfordul. Ezekben a helyzetekben nehéz igazságot is tenni, de abban már lehetnek határozottak, hogy verekedni és csúnyán beszélni nem szabad. Senkinek semikor. Azaz nem a gyermeket minősítjük, hanem a rossz viselkedést kérjük, hogy hagyja abba. Mindettől függetlenül a megölelés is jó ötlet.

 

42. kérdés

zsolt
06:49:40
2015-01-15
Kedves Andrea!
Két gyermekemre dadus vigyáz az otthonunkban. Az egyik 3 éves múlt, a másik 20hónapos. A nagyobbik gyerek nehezen kezelhető, amolyan elkényeztetett kicsike. Nehezen bírt vele a dadus, volt, hogy fel akart mondani. De aztán megoldódott a gond. Tegnep fürdetéskor mesélt nekem a nagyobb, a következőt: "Volt ott egy fiú aki bántott... elment a Dadus vásárolni... jött egy kék autó kisfiúval, és féltem... elment a Dadus a kék autóval és a kistesó is... egyedül maradtam és féltemmm... és sirtam..." Zaklatott volt, elutasította a Dadust (máskor is volt már ilyen, de azt hittem kombinál, azt akarja, hogy én maradjak otthon és ne a dadus). Felhívtam a Szittert, nevetett és azt állította, hogy nem történt aznap semmi rossz, nem is érti. Ma reggel is felhívtam, kértem, hogy ne jöjjön, mert nagyon zaklatiott a gyerek, akkor már támadott: nem történt semmi, sok a gond körülöttünk, szólhattam volna előbb is stb.
Nem tudom mit tegyen. Mi történhetett. Higyjek a gyereknek, nem szokott kitalálni történeteket.
Segítségét előre is nagyon köszönöm: FZS
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-01-16 10:08:22

Kedves Zsolt! A leírtak alapján nem lehete arra következtetni, mi lehet a probléma a dadussal, vagy van-e egyáltalán probléma. Módszeresen meg kell vizsgálni, mi történhetett. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

43. kérdés

Tóth Kati
16:33:37
2015-01-12
Kedves Andrea!
9 éves lányom enyhén értelmi fogyatékos. A mai napig nem hajlandó egyedül külön szobába aludni.Egy szobába alszunk külön ágyon. csak akkor hajlandó másik szobába aludni ha még ott alszik valaki egy légtérbe. sajnos még az a baj hogy napközben sem marad el egyedül sokszor jön és nézi hogy nincs-e egyedül. Nem tudom mi lehet az ok, a tanárával közösen beszélgettem és összefüggésre jöttünk rá márha van, hogy a feladatokat az órán csak úgy végzi el ha valaki felnőtt mellette áll, nem kell segíteni neki,sem beszélni csak mellette kell állni. Itthon is a kialakított szobájában tanul ott is akkor tanul ha ott ülünk mellette. Nem tudom mi lehet a baj, és hogy van-e összefüggés. Esetleg van - e valami javaslata? Köszönöm Katalin
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-01-16 09:56:10

Kedves Katalin! Nehéz ezt így ismeretlenül megállapítani, lehet-e valami baj, vagy ez a viselkedés az enyhe értelmi elmaradással jár-e együtt. Gondolom jár fejlesztésre és járnak rendszeresen orvoshoz is. Velük lehetne erről a kérdésről konzultálni, ők hogyan látják a gyerek állapotát. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

44. kérdés

eva82
23:32:26
2014-12-29
Kedves Andrea,
A 3,5 éves kisfiam miatt írok, aki étkezési zavarokkal küzd. Egyre többször mondja, hogy az étel nem jó, nem szeret enni, amit fogalmam sincs, honnan szedett. Jelenleg, amit megeszik, az a kenyér, virsli, tészta, rizs. Nagyon változatosan főzök, kicsi korától kezdve. Napi 4 főétkezésünk van, együtt. Mindig leültetem az asztalhoz, de sokszor semmit sem eszik, végignézi, ahogy mi eszünk, majd megy játszani. Néha rá tudom venni, hogy kóstoljon meg dolgokat, de kiköpi, és nem eszi meg.
Tőlünk azt látja, hogy sokfélét eszünk, és rendszeresen. Bevásárolni is viszem magammal.
Most ott tartunk, hogy ha nem a fogára való étel van, akkor inkább nem eszik. Sajnos én is elrontottam a dolgot ott, hogy eleget tettem az étkezési szeszélyeinek, és persze még ott van a csokiszeretete is.
Egyszerűen nem tudom, hogyan kedveltessem meg vele a különböző ételeket, hogyan vegyem rá, hogy megkóstolja, és mennyiséget is egyen valamiből. Húst egyáltalán nem akar enni, csak akkor eszik, ha mikro részecskékre összeaprítva belekeverem a levesbe vagy a rizsbe...
Nem akar zöldségeket és gyümölcsöket sem enni.
Ezek a problémák otthon és az óvodában is fennállnak. Nagyon szeretnék változtatni a dolgon, és főleg úgy, hogy az étkezés pozitív dolog legyen a számára. Ebben kérném a segítségét. Előre is köszönöm válaszát!
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2015-01-13 13:57:50

Kedves Kérdező! Ha nincs orvosi oka (pl. allergia) az evési problémának, akkor ebben az életkorban érdemes végiggondolni, mennyire része ez a viselekdés a dacosságának, ellenállásának. Sokszor tényleg nevelési helyzet az evés. Ha ebben elakadást érez, konzultálhat róla pszichológussal. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

45. kérdés

eger3ke
12:09:59
2014-10-17
Kedves Andrea!
Van egy 8 éves kisfiam, akivel kapcsolatban szeretném a segítségét kérni...
Azt kell mondanom, hogy magatartásbeli problémákkal küzd és már ott tartunk, hogy a tanítónéni hazaküldi órákról. Az iskolában nem ül csendben órán, feláll a helyéről, a gyerekeket rettegésben tartja, mert verekszik (pedig elég kicsi és sovány termetű, évre is kisebb az osztálytársainál), szitkozódik, szemtelen a pedagógusokkal, szülőkkel, lázad - nem akar tanulni, dolgozni sem, csak azt szeretné csinálni amihez neki épp kedve van (szeret olvasni, rajzolni, kézimunkázni, tv-zni, bár ez utóbbi legtöbbször meg van vonva tőle). Próbáltuk jutalmazni/ büntetni - eddig eredmény nélkül. Otthon nem mondanám, hogy rossz gyerek - nekem egy átlagos gyereknek tűnik a saját kis hibáival: segítőkész, szeret velem együtt dolgozni a konyhában, a kishúgával is elég jól kijön. Csak az iskolával kapcsolatos dolgok ne kerüljenek szóba (nem akar tanulni)
Klinikai szakpszichológus véleménye szerint nem szenved ADHD-ban, elkezdett vele foglalkozni egy magán pszichológus is, de még semmi láttatja. Azonban nem hagyhatom, hogy lemaradjon az órákról a viselkedése miatt. Ön szerint segíthetnék neki azzal, ha elvinném egy másik tanintézménybe?
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

 

46. kérdés

balu.o
10:39:35
2014-10-10
Kedves Andrea!A segítségét szeretném kérni.Van nekem egy gyönyörű,okos 3 éves kisfiam.Az ovit október 1-én(szerdán)kezdte.Első 2 nap ott voltam vele,aztán a pénteken picit ott hagytam,de ebédre mentem érte.Nem volt semmi baj,nem sírt.Aztán okt.3-án pénteken délután volt agy autóbalesetünk.Szerencsére épségben szálltunk ki az autóból,az ijedségen kívül más bajunk nem esett.Hozzáteszem nem mi hibáztunk,a másik autó nem adta meg az elsőbbséget,és fékezés nélkül vitte el a kocsink elejét.A hibázó autó fel is borult.A kisfiam sírt egy kicsit,aztán lefoglalták az érkező mentők,rendőrautók,tűzoltók.Éjszaka változatlanul jól alszik,nem sír.Néha emlegeti a balesetet,ilyenkor beszélgetünk róla.Oviba változatlanul vittem,mivel most szokik be,nem akartam hogy kimaradjon,nehogy még rosszabb legyen.Hétfőn az ovi udvarán motorozás közben összeütközött egy másik gyerkőccel,és állítólag nagyon sírt a gyermekem.Mivel már ott is alszik,egyszer fordult elő hogy alvás közben bepisilt.Utána sírva mondta hogy nem akar bent aludni mert attól fél hogy bepisil.Minden reggel sírva viszem oviba,azt mondja hogy nem szeretne bemenni,mert nem jó ott neki.Az óvónőnek említettem a balesetet,azt mondta beszéljünk róla otthon.De csak akkor beszélünk róla ha a gyerek felemlegeti.Kiegyensúlyozott a gyermekem,okos,értelmes,de most azt látom hogy elég sok félelem gyülemlett fel benne.Mit tanácsol,hogyan tudnék segíteni neki?Vagy bízzam az időre?Köszönettel:Orsi
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-10-15 20:48:27

Kedves Orsi! Egy kicsit valóban az időre kell bízni a dolgokat, mert nagyon friss még ez az esemény. Játékban vagy mesében fel lehet vetni a témát, de csak úgy, hogy ne erőltessék. Ha a gyereket még foglalkoztatja, akkor játszani fog róla. Ha már nem, akkor pedig nem érdemes újra szóba hozni. Meséljenek neki, nyugtassák ilyen módon is. Remélem hamarosan már nem lesz gond az oviban. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

47. kérdés

zsanettzsedely
07:13:27
2014-09-26
Kedves Andrea!

A lányom 6 éves és az lenne a gondom, hogy csak akkor hajlandó részt venni bármiben, ha én is ott vagyok. Eddig semmi gond nem volt: előtte járt angolra, néptáncra, nyáron volt tánctáborban.
Nyáron sok minden történt: meghalt a nagypapa, Fehérvárra költöztünk ( itt lakik a nagymama), új oviban kezdte a nagycsoportot és sajnos az egyik rokonunk elég ijesztően tud viselkedni. Ezalatt ordítozást, dühromat ( ezeket hallja ); ezeket viszont nem látja: beveri a fejét a tükörbe, az utolsó alkalommal a nagyit is megütötte. Már kétszer menekültünk el onnan ( szó szerint). Azt mesélte a múltkor, hogy " a Vera megont ordítozott, de nem úgy mint a multkor. A két kutya úgyis megvédi őt, ha kell". Ezeket bizonyára nehezen tudja feldolgozni. Amikor beszélni akar róla, meghallagatom. Ön szerint elmúlik ez a szorongás, meg tudja egyedül oldani, vagy érdemes lenne szakemberhez fordulni?
Nem tudom a megoldást. Tilcsam el őket, vagy elég ha én is ott vagyok, mikor találkoznak? Nem akarok én sem rontani a helyzeten az eltiltással. elég ha megvárom, ha szól, hogy nem akarok odamenni, mert félek a Verától.
Tehetetlennek érzem magam, mivel családtag!

Köszönöm a válaszát.

Zsanett
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-10-05 16:25:37

Kedves Zsanett! Talán az lenne a legjobb megoldás, ha ön konzultálna erről a helyzetről egy szakemberrel, és közösen kitalálnák, mi lehetne a megoldás. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

48. kérdés

ajlin
14:10:17
2014-09-20
Tisztelt dr.no!
Az en fiam 8 eves es felek hogy valami baja van azt hiszi hogy o kover es kozben meg sovany es 1 hetbol minimum 2 szer bepisil londonban elek es itt az orvosok legyintenek hogy majd elmulik
maga szerint is normalis ez??
koszonom valaszat elore is
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-09-25 10:39:52

Kedves Kérdező! 8 éves korban már megfogalmazódhat a gyerekben, hogy ő hogyan néz ki. Kövér vagy nem kövér? De önmagában az nem probléma, hogy magát kövérebbnek látja, ha ez nem súlyos mértékű. Lehet, hogy már elkezdődött nála a kiskamaszkor, és akkor ez így természetes. A bepisiléssel érdemes valamit kezdeni. Elsőkörben szervileg kivizsgálni, utána ha nincs baj, akkor pszichológiai úton segítséget kérni. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

49. kérdés

kismama84
12:27:39
2014-09-11
Kedves Doktornő!A fiam 1-ső osztályos lett,nagyon várta a sulikezdést lelkes volt alig lehetett a sulilátogatások során haza hozni!Nagyon örültünk ennek.Nem is volt 2 napig semmi gond de szerdától csak rosszat hallottunk róla tegnap pedig megkapta az 1-ső fekete pontot is!Az órákon folyton matat,izeg-mozog,előre megcsinál olyan feladtot amit még kisem adtak neki,van 1 mániája vezeti a ferráriát tankol,hozzá ad hangokat is ez nem is lenne baj csak ezt óra közepén csinálja a tanárnéni nem nézi jó szemmel,ha feladata van csinálja de hozzá mondja pl(:most színezem a bal oldalra néző embert)ha haza jövünk leülök vele szépen elmagyarázom mit szabad és mit nem az iskolában,megígéri h nemcsinálja de másnap ismét jönnek a megszokott gondok!Ön szerint ez miért van?Hogyan lehetne hatni rá?Kérem segítsen ez nagyon megvisel engem is úgy érzem rossz anya vagyok és nem tudom mi tévő legyek!!Várom mielöbbi válaszát!üdv:évi
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-09-14 11:48:41

Kedves Évi! teljesen természetes, hogy a kisfia így viselkedik az iskolában az első héten. Nemrég még az óvodában játszott szabadon, most pedig egész nap egy helyben kell ülnie. Beszélgessenek persze vele erről, hogyan kell viselkedni, de talán a tanítónénitől is kérhetnének tanácsot, hogyan oldják meg közösen ezt a helyzetet. Nem gondolom, hogy a fekete pont a jó megoldás! Találjanak ki valamit, amivel le lehet kötni a figyelmét. Iskola után pedig legyen elég idő a szabad játékra, mozgásra. Szaladgáljon, izegjen-mozogjon. Remélem sikerül minél hamarabb megoldást találni! Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

50. kérdés

Niksee
14:09:23
2014-09-03
Tisztelt Doktornő,
A szituációt megpróbálom leírni, ne haragudjon ha hosszú lesz, de azt hiszem a részletek is fontosak.
Kisfiamnál, Milánnál kb 1 éves kora után kezdődtek éjjeli "felriadási" rohamok. Ilyenkor, körülbelül mindig este 10 és éjfél között felébredt, visítva sírt, sem én, sem az apja nem tudtuk megnyugtatni. Ha megpróbáltuk felvenni, eltolt magától, ütött, rúgott, igazán ijesztő volt. Ez kb 3-4-szer fordult elő, majd megszűnt.
Most múlt héten ismét előjött, éjfél és egy óra között. Már sírva és rugdalva ébredt a gyerek, kirohant a szobából, toporzékolt, nem lehetett lenyugtatni, hüppögött, és ez kb másfél órán át tartott. Aztán befeküdt közénk, és elaludt.
Tegnap éjjel ismét előjött, az említett időben, de rövidebb idő alatt lezajlott, a tünetek kb ugyanazok voltak.
Azt még észrevettük, hogy ilyenkor a gyerek jéghideg (keze, lába, sőt a teste is).
Milán 2 éves lesz novemberben. A védőnő tanácsára ma elvisszük a gyerekorvoshoz, szerinte lehet, hogy kell valamilyen kivizsgálás.
Beszélni ugyan még nem beszél, de mindent megért, amit mondok neki.
Az érdeklődése is sokrétű, autók, vonatok, LEGO, de gyurmázni is szeret.
Nem tudom, ezek alapján tud -e mondani valamit, remélem nincs valami komoly baj a fiammal. Kicsit el vagyunk keseredve, mi szülők, mert ijesztő ez az egész...
Köszönettel,
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-09-08 10:38:57

Kedves Anyuka! Érdemes alaposan kivizsgálni a gyereket. Gyermekneurológiai vizsgálat is szóba jöhet. Ezek után lehet tovább gondolkodni. Részemről egy ilyen kérdezős oldalon felelőtlenség lenne a leírtak alapján bármilyen "diagnózist" adni, így nem teszem. Kérem, egyeztessenek a továbbiakról a háziorvossal. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

51. kérdés

rapesz
18:01:37
2014-08-14
Üdvözlöm Doktornő!
problémám volna hogy 2011-ben született egy kisfiunk szivfejlődési rendellenességgel sajnos 6 nappal késöbb mütét közben meghalt.két évre rá megszületett másodi kisfiunk is makk egészségesen.kérdésem az lenne hogy hogy hozzam tudomására elhunyt testvérét?eleve kiskorátol mondjam neki vagy csak késöbb tizenévesen mondjam el neki sokkolva ezzel őt?elhalgatni nem szeretném előle semmiképp.válaszát előre is megköszönném:rapesz
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-08-24 18:25:20

Kedves Rapesz! A feltett kérdésére sajnos nem tudok egyértelmű választ adni, mert sokminden függ az adott szituációtól, milyen helyzetben beszélnek róla. Egy pár évig természetesen nem is kerül szóba a kérdés, de teljesen eltitkolni nem lenne szabad, mert a gyermek könnyen visszahallhatja a környezetétől. Általában egy idő után a gyerekek az ilyen információkat belenyugvással el tudják fogadni. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

52. kérdés

Mille
08:31:44
2014-08-12
Kedves Andrea,
van 2 csodaszép kislányom, egy 5 hónapos és egy 5 éves. A nagyobbikom nehezen szokja meg, hogy osztoznia kell anyán. Ez legfőképpen a semmiségeken való kiborulásaiból tükröződik. Tudom, hogy ez nehéz időszak számára. Hogyan tudnám megkönnyìteni a változáshoz való alkalmazkodását?
Sokat beszélgetünk, sokat játszunk vele, de sajnos ha a kicsi sìr menni kell, ilyenkor pedig legszìvesebben ketté szakadnék. Mióta a kicsi megszületett együtt alszik a nagy velem, elmondása szerint fél egyedül. Ez korábban nem volt jellemző.
Az erzéseiről nem szìvesen beszél, pedig erre bìztatom; ha valami fáj, mondja el. Szeretném tudni mi zajlik ilyenkor a gyerekekben, hogy értsem és segìteni tudjak!
Segìtségedet előre is köszönöm!!!

Üdvözlettel:

Mille
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-08-24 18:15:54

Kedves Mille! A testvérféltékenységgel kapcsolatban korábban írtam 2 cikket, ezeket általánosságban érdemes átolvasni. http://gyermekpszichologus.blog.hu/2012/12/03/kistestver_szuletik http://gyermekpszichologus.blog.hu/2011/08/05/hogyan_kezeljuk_a_testverfeltekenyseget Azt azonban fontos látni, hogy 5 hónapja született még csak a kistestvér, tehát ez nem olyan sok idő még, hogy megértse és elfogadja a nagyobb a jelenlétét. Jól teszik, ha beszélgetnek vele. Érdemes más családi testvérkapcsolatokat is példaként említeni. (pl. anya és a testvére) Alkalom adtán szakítsanak időt kettesben töltött programra is. A szokásos bevásárlást is lehet "különprogramként" címkézni. A nagyobbik gyerek "nagy" tulajdonságait pedig külön el lehet ismerni. Azaz, hogy ő már milyen ügyes, okos stb, Remélem sikerül oldani a helyzetet! Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

53. kérdés

edina1979
17:04:52
2014-08-04
Szia,egy szerintem osszetett dologrol szeretnek kerdezni kisfiunkkal kapcsolatban aki 3 es fel eves. Kulfoldon elunk de david 1 eves kora ota jar oviba igaz nem napi rendszeressegel, kb heti 3 alkalommal. a problemem az,hogy nem igazan tud egyedul jatszani, es amikor elmegyunk jatszoterre vagy olyan tarsasagba amit nem igazan ismer nem akar jatszani mas gyerekekkel.Nem tudom, hogy ez a tulsagosan nagy kotodes miatt van e vagy valami mas.A gyerek nem hisztis bar neha akaratos(de egyalltalan nem kezelhetetlen) es az oviban nagyon szeretik jo gyerek, a kis ovis tarsai az utcan rakoszonnek ha latjak. nincs sok magyar baratunk ,rendszeresen magyar vagy angol kozossegbe nem jarunk, de akikkel gyakrabban talalkozik ismeros gyerekekkel, konkretan ilyen 3 van , azokkal szivesen jatszik. valaszat elore is koszonom.
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-08-08 16:05:50

Kedves Kérdező! Közrejátszhat a problémában az is, hogy nem anyanyelvi területen élnek. Általában ilyenkor nehezebb a beilleszkedés a gyermekeknél. Bár gondolom ő már jól beszéli a nyelvet,de még ebben a korban okozhat keveredést a többnyelvűség. Hagyjanak neki időt az új helyzetek megszokására. Valószínűleg minél idősebb lesz, annál könnyebben fog majd másokkal kapcsolatot teremteni. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

54. kérdés

szisszz
14:17:38
2014-07-11
Kedves Andrea!

Kisfiam alvásproblémájával fordulnék Önhöz. 21hónapos és gyakorlatilag nem aludta még át sosem az éjszakát. Amikor kisebb volt nappal is csak pontosan 30percet aludt utána jött mindig a nagy ordítva ébredés. Éjszaka ugyanez volt. Amikor már nem evett éjszaka felébredt és csak keservesen sírt és semmivel sem lehetett megnyugtatni csak ha felvettük. Amit persze nem sokszor tettünk hogy ne szokjon rá. Inkább az ágyában simogattuk.Simi alatt megnyugodott olyan volt mintha visszaaludt volna de amint levettem a hátáról a kezem rögtön ordított. Volt hogy 1órán keresztül simogattam éjszaka és mégsem aludt vissza. Ez odáig fajult hogy 8-10hónapig rendszeresen éjszaka 2-3óránként felkelt és ebből 1alkalommal 2órán keresztül sírt. Minden éjszaka! Voltunk alvásklinikán alhol azt mondták nem jól etetem nem jól altatom. semmin sem változtattam de mégis változott a helyzet. most ott tartunk hogy éjszaka még mindig felkel legalább 3-4különböző alkalommal de ha adok neki egy cumit vagy macit akkor általában elalszik magától. Kérdésem az lenne hogy normális-e hogy csak sírva ébred fel?(Az ikertesója sosem sír ha felkel csak dünnyög vagy motyog magában).Illetve tehetnék valamit hogy végre pihenni tudjon legalább éjszaka az egész család?
Köszönöm szépen a segítséget!
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-07-15 14:41:40

Kedves Kérdező! Sajnos ebben a kérdésben így egy e-mail alapján nem tudok konkrét választ adni. Ebben az életkorban, amikor a gyermek biológiai szükségleteivel (altatás, etetés, székelés) vannak nehézségek, a problémát regulációs zavarnak nevezzük. Ilyen jellegű kivizsgálást kevés helyen végeznek. Budapesten a Heim Pál Kórházról tudok, ahol pszichológussal is tudnak erről konzultálni. Érdeklődjenek a háziorvosuknál, ki tudna ebben Önöknek segíteni. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

55. kérdés

Boszilvi
14:03:52
2014-07-02
Kedves Andrea!
13 éves fiam iskolaváltás előtt áll. Sajnos rákényszerítettem (életem legnagyobb hibája), hogy negyedik osztály után 8 osztályos gimnáziumba járjon, mely ellen kezdettől fogva tiltakozott. Odáig jutottunk, hogy 7 osztály év végére már három tárgyból kell pótvizsgáznia.( Azt még hozzáteszem, hogy az iskolával tartottuk a kapcsolatot, ennek ellenére két héttel év vége előtt értesültünk, hogy gond van. Úgy döntöttünk, hogy átiratjuk egy normál általános iskolába, ami mint kiderült nem is olyan egyszerű. Két lehetőség közül választhatunk, az egyik, hogy 7 osztályban kezd ismét mivel minden tárgyból előbbre tartanak. A másik lehetőség, persze csak akkor ha sikerül a pótvizsga, hogy 8 osztályos lesz. Akkor viszont több tárgyból kell különbözeti vizsgát tennie. Sajnos nem tudom, hogy melyik lehetőséget válasszuk. A fiammal bármiről lehet beszélni, csak az iskoláról nem. A gimnáziumba semmiképpen nem akar tovább járni.
Kérem, legyen szíves tanácsot, véleményt mondani.
Köszönettel: Szilvi
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-07-08 10:01:22

Kedves Szilvi! Sajnos ebben a kérdésben én külső szemmel nem tudok tanácsot adni. Érdemes lenne olyan pedagógusokkal beszélni, akik érintettek a kérdésben. Fontos szempont, hogy milyen osztályba kerülne, kik lennének az osztálytársai. Ennek is járjanak utána. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

56. kérdés

kismegi
08:17:23
2014-06-30
Kedves Bojti Andrea!Nem tudom ,hogy jó helyre fordulok ,de szeretném ha segítene a kisfiam 13 hónapos kb 3 hete kezdte hogy este 9kor elalszik (mindig úgyan abban az időben ) és felébred éjfél és egy között szopizni és útána 20 percenként vagy max óránként megébred és sír mondja hogy mámá .valamikor elfogadja a vízet valamikor meg csak mellre rakom és cumizik ,mert nem eszik és vissza alszik . A fogacskája még nem jött ki .De a nappali alvásnál nincsenek ilyen ébredések és sírások.Mit tehetenék ,hhogy aludjon végre?? Válaszát előre is köszönöm . Gabriella
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-06-30 14:02:43

Kedves Gabriella! Azt javaslom, kérdezze meg a problémával kapcsolatban a házi gyermekorvosukat. Én annyit tudok, hogy ilyen jellegű átmeneti éjszakai felébredési problémák előfordulhatnak, de inkább konzultáljanak szakorvossal a kérdésben. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

57. kérdés

Edi
23:39:56
2014-06-28
Kedves Andrea!

Két egymást érintő problémával fordulok Önhöz.
A 2 évet betöltött fiam több mint egy éve folyton beteg volt, most már refluxot, asztmát diagnosztizáltak nála.Sokszor volt orvosnál és több vizsgálaton is túlesett, aminek a következményeként egyre stresszesebbek lettünk, ő is és én is.( már a terhességem és a szülés is szintén nehéz volt )Beléptünk a dackorszakba, ami nem könnyíti meg a helyzetünket, mert nagyon akaratos, dacos gyerek, sok a konfliktus.
Hamarosan visszamegyek dolgozni és a betegségek miatt itthon fogadtunk hozzá egy dajkát, nem tudom egyelőre közösségbe adni.
Két tervem volt a közeljövőre: igazság szerint el szerettem volna kezdeni a szobatisztaságra szoktatást ezen a nyáron, de nem tudom, hogy jelen körülmények között célszerű-e? ( sok betegeskedés, anya visszamegy dolgozni= megváltozott körülmények )vagy halasszuk későbbre.
A másik terv pedig az alvásra vonatkozik: velünk alszik még, át szeretném majd szoktatni a saját szobájába. Az asztmás rohamok miatt éjszaka sokszor nem kapott levegőt, nyugtatni, ringatni kellett, sokat sírt, pánikba esett. A kezelés hatására ez sokat javult, de még jobban kötődik hozzám emiatt.
Melyik tervet tartja megvalósíthatónak, ami a legkevesebb sérülést okozhatja?
Az alvással vagy a szobatisztasággal kezdjük? Vagy egyelőre halasszuk el mindkettőt, amíg a munkába visszamenetelem után beáll egy napi rutin? Várom javaslatát.Előre is köszönettel, Edina
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-06-30 13:53:33

Kedves Edina! 2 éves korban a szobatisztaságra szoktatást nem szabad még forszírozni, ha a gyerek nem jelzi szükségét. Nem minden gyermek érett még rá, és az Önök esetében először a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodást tartanám a legfontosabbnak. Ugyanez igaz a külön alvásra is. Várjanak még egy kicsit, és biztosan érezni fogják, mikor jön el ezeknek az ideje. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

58. kérdés

Rita83
11:29:59
2014-06-27
Kedves Andrea!
= éves kislányom betegségen esett át(véres volt a széklete) amitől nagyon megijedt. Olyannyira, hogy halálélelme lett és napokig mondogatta, hogy ő akkor már most haljon meg ha beteg, vagy hogy meg sem akart születni meg hogy ő nem akar a homokban feküdni, mert majd nem kap levegőt! Előzménye még annyi volt, hogy 3 évvel ezelőtt elvesztette dédnagyapját és a kedvenc aranyhalát egy napon, majd az óvodai egyházi foglalkozáson a pap bácsi elmondta nekik, hogy mindenki meg fog halni egyszer, azóta elcsapja a feját ha temetőt lát, nem akar hallani sem olyasmiről ami a halállal foglalkozik. Én is kb. ilyen idős voltam amikor félni kezdtem a haláltól, de nem volt ennyire komoly a félelmem, mint az övé. Nagyon szeretnék neki segíteni, de mivel már negyedjére jött nála elő ez a félelem nem tudom, hogy eléggé meg tudtam-e nyugtatni vagy csak napok kérdése és újra sírni fog -e miatt. Gondolom hogy ez életkori sajátosság is, de meddig hagyhatja egy szülő szakirányú segítségkérés nélkül ezt a dolgot? Előre is köszönöm válaszát! Rita
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-06-30 13:46:27

Kedves Rita! Valóban életkori sajátosság a kisiskoláskorban a halállal való foglalkozás. Mostanra kezd a gyermek gondolkodása is racionálisabbá válni, már nem az a mágikus világkép jellemzi mint óvodáskorban. Ha szóba kerül a téma, beszélgessenek vele, és próbálják megnyugtatni, hogy nem kell állandóan a haláltól rettegni. Amíg nem okoz komolyabb életvezetési nehézséget, nem feltétlenül van szükség szakember segítségére. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

59. kérdés

Babika28
10:21:09
2014-06-27
Kedves Andrea!
A kérdésem a szobatisztasággal kapcsolatos. Lányom 25 hónapos, és jelenleg még semmi eredmény a bilivel kapcsolatban. Néha ráül ruhástól, néha puci is, de jelét sem adja a dolognak. 20-22 hónapos kortársai (barátnői) már a bilibe kakálnak, szólnak ha kell, és kisebb nagyobb sikerrel bilibe végzik a dolgukat. Amikor látom, hogy kakálni fog a kislányom, és megzavarom, hogy gyere bilire, akkor azonnal abba hagyja, és már nincs is meg neki az inger, majd később jön valamikor. Nem akarom megzavarni, siettetni a dolgot, de elég nagy a nyomás rajtam a környezetemtől. Engem konkrétan nem zavar, hogy még javában pelusos, tudomk, hogy az ő életükben hetek-hónapok óriási fejlődést eredményezhetnek. Lehet, hogy most sikertelen, de lehet hogy 2,5 évesen 2-5 nap alatt szobatiszta lesz. Jelenleg mindent összepisil amikor csak bugyiban van, zavarja is amikor csorog a lábán, de szerintem még ezt nem tudja kontrolálni. Vagy rosszul gondolom? Andrea kíváncsi vagyok Ön mit javasol, mi az észrevétele a szobatisztasággal kapcsolatban. Én nem csinálok valamit jól? Baj, hogy szeretnék vele várni még legalább 1-2 hónapot?

Köszönöm válaszát előre is!
Üdv: Adrienn
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-06-30 13:43:21

Kedves Adrienn! Ebben az életkorban nem szabad siettetni a szobatisztaságot. Nincsen semmiről sem lemaradva, nyugodjon meg. A gyerekek általában maguktól megérnek a helyzetre, és úgy ahogy Ön mondja, néhány nap alatt átszoknak a bilire/wcre. Legyenek türelemmel! Ha most erőltetik, azzal csak a szorongást növelik benne. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

60. kérdés

F. Kriszta
22:26:28
2014-06-23
Kedves Andrea,

Azzal a kérdéssel fordulok Önnhöz, hogy 2. kislányom elmúlt nemrég két éves, de még mindig szopizik(és van is vmennyi tejem), de már részemről nagyon terhes ez az egész folyamat (elég!!!) és mit tehetnék, hgoy leszoktassam.
Azt gondoltam, hogy egy éves koráig lett volna szükséges a szopizás, és addig nagyon boldog is voltam, hogy semmi problémám nem volt vele. Abban hibásnak érzem magam, hogy sohasem volt kitartásom, a nagyobbik lányom (4,5 éves) miatt (együtt altatom Őket), leszoktatni, vagy átszoktatni. Az altatások mostanra már kész katasztrófák, ideges vagyok, és túl akarok lenni rajta minnél hamarabb, mert a kicsi szopizna, de már annyi tejem nincs amennyi elég lenne neki (ha egyáltalán az kell neki), a nagylányom meg örökké fészkelődik, nyüzsög és nehéz az elaltatása. Pedig minden este mesét olvasok nekik... Szóval a lényeg. Ezt a szopizást hogy lehetne megszüntetni!!! Előre is köszönöm: Üdv.: Fekete Kriszta
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-06-26 14:51:35

Kedves Kriszta! Próbálja meg fokozatosan valamivel felváltani a szopizást. Érdemes lenne egy olyan tevékenységet választani, ami segíti a megnyugvást, elalvást. lehet neki egy kis kedvenc plüssállata, rongyija, amit magához ölelhet. Ha kicsit változtatnak a lefekvési rituálén, már az is segíthet új szokásokat kialakítani. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

61. kérdés

Timba76
10:05:52
2014-06-20
Kedves Andrea!
5 és fél éves kisfiam a mai napig éjszaka minden nap még pelusban alszik, mert még egy száraz éjszakánk se volt. Próbáltam már beszélgetni vele, nem adtam pelust este, vacsi után keveset ivott, pisilés alvás előtt, stb..., de nem sikerült szárazon ébredni, sőt, szinte még éjfél előtt pisis lett, pizsit cseréltünk, ágyneműt húztunk, megint pisiltünk, pár óra múlva megint pisis lett, pedig nem ivott újból. Óvodába jár, ott a heti 5 napból 3x szinte biztos, de van hogy minden nap bepisil. Volt viszont (elég ritkán), hogy egész héten egyszer se!? Ezért gondolom, hogy talán nem szervi oka van a dolognak? Nem tudom van-e a dolognak ahoz esetleg köze, hogy ő középső gyermek, a másik kettő bölcsödébe járt, de ők 2 éves koruktól pelust sem láttak és balesetük se volt soha! Nem tudom mi lehet ennek az oka. Ősztől új óvodába fog járni, mert elköltözünk, jó lenne, ha az új oviba nem lennének ilyen problémák, mert ez se neki, se nekünk nem jó. Hogyan tudnám ezt a helyzetet kezelni? Gyermekorvoshoz vagy pszichológushoz kellene vinnem!? Vagy majd "kinövi" !?
Köszönettel: Tímea
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-06-20 15:15:17

Kedves Tímea! Mivel szervi "jelenségről" van szó, először az orvosi okokat kellene kizárniuk. Ha mindent rendben találnak, akkor lehet pszichológushoz fordulni. A bepisilés kezelésére vannak technikák, ezekkel tudnak Önöknek segíteni. remélem sikerül hamar megoldást találniuk! Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

62. kérdés

szemagi
21:03:58
2014-06-03
Kedves Bojti Andrea! A lányom kisfia 2 éves. 15 hónapos kora óta jár bölcsődébe. A lányom dolgozik, a gyermek apja Belgiumban dolgozik, 6 hetenként jön haza 1 hétre. A probléma a következő: napi szinten minden egyes alkalomkor, amikor mennének haza a játszótér után, a gyerek kiszáll a kocsiból és onnantól kezdve a lefekszik a földre, ordít, nem akar haza menni. Illetve nem a haza menéssel van a gond, hanem azzal, h. az anyja haza akarja vinni. Amikor nagy nehezen sikerül eljutni a lakásig (földön fekvés, ordítás, könnyes sírás árán), otthon is folytatódik a hiszti. Semmi nem jó, amit az anyja akar adni neki, az sem, amit ő kér. A lányom miatt is aggódom, mert már minden nap délután stresszbe van a hazamenetel miatt. Ez minden nap így zajlik, estig nincs megállás. Semmi nem tetszik neki, amit az anyja csinál. Ha velem vagy a volt férjemmel van, semmi probléma. Gond nélkül haza megyünk a játszótérről, tudomásul veszi, hogy azt kap enni, amit elé teszünk, leül enni egyedül, ahogy szokott, utána játszik velünk v. egyedül. Minden rendben megy, amíg meg nem jön az anyja. Akkor elkezdődik a hiszti. Rúg, harap, bántja az anyját, pedig ő olyan szeretettel szól hozzá, megöleli, megpuszilja. Mégis agresszió a válasz a kedvességre. Mit tegyünk? Ki menjen pszichológushoz? A lányom (nagyon belefáradt már a mindennapos "harcba") vagy a gyerek? Segíteni szeretnénk neki. Várom válaszát. Üdvözlettel: Szemagi
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-06-05 11:57:52

Kedves Nagymama! 2 éves korban általában minden gyermeknél jelentkezik a dackorszaknak nevezett jelenség. Vélhetően az unokája is ezért viselkedik így, és a hiszti ilyenkor mindig annak szól, aki a legközelebb áll hozzá, jelen esetben ez az anyukája. Feszegeti, próbálgatja a határait. A témában írtam 2 cikket, ezeket ajánlom Önnek http://gyermekpszichologus.blog.hu/2013/04/25/hogyan_kezeljem_a_dackorszakot http://gyermekpszichologus.blog.hu/2011/10/14/segitseg_a_gyermekem_belepett_a_dackorszakba Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

63. kérdés

Timka83
12:46:11
2014-05-28
Kedves Andrea!
Szeretném a tanácsát kérni. Kislányom szeptemberben lesz 4 éves, kiskorában sem volt rá jellemző, hogy szájában lett vola az újjacskája, nem szopta, még fogzáskor sem nyúkált a szájában.Egy pár hónapja azt vettük észre, hogy szájába nyúkál, úgy nézi a mesét, hogy a szájában lóg az újja.Nem szopizza, csak a szájában van. Nem vettük észre, hogy bármi szorongást keltő dolog történt volna az életében, nincs a férjemmel negatív változás a kapcsolatunkban, az óvodában sem jeleztek, hogy bármi gond lenne Fruzsikámmal (tény, hogy erős akaratú, olykor értelmetlen dolgok miatt képes hisztizni-egyetlen gyermek, talán el is kényesztetett kissé). Nem tudom, hogy ez szorongásra adhat okot nála, vagy rossz szokás, pótcselekvés? Az orrát is rendszerint piszkálja, nem "gusztustalan" mód turkál benne, csak piszkálja. Nem tudom, hogy ezek valaminek a jelzései lennének, vagy miért cselekszik így? Köszönöm válaszát.
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-06-02 11:51:18

Kedves Kérdező! Óvodáskorban az ilyen (kissé regresszív) viselkedések bizonyos mértékben természetesnek tekinthetőek. Nem feltétlenül kell kiváltó tényezőre gondolni. Akár egy rossz szokás is lehet. Próbálják meg ilyenkor valamivel elterelni a figyelmét. A dorgálás, megszégyenítés nem vezet célra. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

64. kérdés

sárgacápa
23:48:40
2014-05-17
Kedves Andrea,
szeretném megkérdezni,mi a legjobb módszer,a cumi elhagyásához. 6,5 éves fiam, még mindig nagyon ragaszkodik a cumihoz,nem is akarja abbahagyni,annak ellenére,hogy a fogorvos megmondta,hogy tönkreteszi a fogait, mert eldeformálja. Érti, tudja,hogy nem jó,de nem is törekszik arra,hogy leszokjon. Fogorvos úr a tűzi játékot tűzte ki utolsó dátumnak. Annál hamarabb szeretném,ha elhagyná. Folyton beszélünk erről,de hajthatatlan. Én meg nem bírom megtenni,mert látom,hogy mennyire szenved nélküle.
Köszönettel,
Kornis Edina
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-05-20 15:01:02

Kedves Edina! Próbáljanak meg valami más tárgyat találni helyette, ami megnyugtatja a gyermeket. Lehet az egy plüss vagy bármi egyéb. Egy kicsit érdemes meseszerűen bevezetni a dolgot, és hangsúlyozni, hogy ő már mennyire nagyfiú. Remélem sikerül minél hamarabb megoldani a problémát. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

65. kérdés

zsazmin
18:05:17
2014-05-04
Szeretném megkérdezni ,hogy az unokám 4éves de még nem beszél csak egy pár szót.Óvodába jár azt hitem,hogy egy hónap után beszél folyékonyan .Mi az oka ,hogy nem beszél?
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-05-05 13:56:02

Kedves Kérdező! Javaslom, hogy keressenek fel logopédus szakembert ezzel a problémával kapcsolatban. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

66. kérdés

jozsitgm
19:49:53
2014-04-27
Tisztelt Andrea!Két nagyszerü kislány apukája vagyok,egy 5 és egy 2.5évesé.Sajnos úgy alakult ,hogy mindenféle koholt vád segitségével(anya bántalmazása)60 napos távoltartási végzés lett ellenem (megfellebeztem,de még nem kaptam választ),ezzel egyidejűleg a szülői kapcsolattartási jogom is fel lett fügesztve .Az lenne a kérdésem,hogy ilyen hosszú idő ,anélkül ,hogy bármilyen formában is kommunikálhatnék a drága babáimmal,alatt milyen változások mehetnek végbe ,a drágy gyermekek lelkébe ,tudván ,hogy az egész külön vállás egyik pillanatról a másikra történt .A babákkal nagyon szoros kapcsolatom volt ,nagyon apásak ,sőt a nagy lányom csak velem volt hajlandó aludni,hétvégén sokat játszottunk,hétközben csak este értem rá.Tisztelettel kérdezem ezeket ,de pillanatnyilag nekem is szükségem lenne pszichológusra.
Válaszát köszönöm ,Józsi!
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-05-05 13:42:11

Kedves Józsi! Biztosan nehéz lehet ez az időszak a családnak, és remélem sikerül megoldást találni a problémákra. A kislányoknak valószínűleg nehéz lesz most, de ha később beáll egy stabil láthatás-rendszer, könnyebb lesz majd nekik. Addig is próbáljanak legalább a gyermekek körüli feladatokban megegyezni. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

67. kérdés

mcsilla15
15:52:08
2014-04-22
Kedves Andrea!
Olyan problémám van, h a fiamat aki 8 éves hamarosan meg kell műteni a fülével. A gond ezzel annyi, hogy gyakorlatilag semmi féle formában nem hajlandó együtt működni az orvosokkal. Üvöltözik, kiabál, hisztizik, egy egyszerű fül vizsgálathoz 5-en kellett lefogják. Még hozzá sem érnek de nála már "lemegy a függöny" Ezt a viselkedést pár éve kb 2 csinálja, addig soha nem volt gond pedig rendszeresen jártunk fülészetre egész picinek sem sírt soha. Nem értem miért csinálja ezt, de tényleg kifordul magából, és már mi szülők is nagyon szégyeljük magunkat miatta. Hogy fognak ettől a gyerektől egy vért levenni 3 hét múlva. Tudom erőszakkal, de jó lenne ha lenne erre valami más megoldás. Mindig megígéri, h többet nem csinál ilyet, de még nem sikerült betartani. Kb 2 éves korában történt vele egy olyan, h gyakorlatilag erőszakkal kitéptek egy fogát! Mi erre gyanakszunk, h ez áll a háttérben. Erre ő nem is emlékszik de attól még tudat alatt benne lehet? Tudna valamit tanácsolni? Köszönöm
Üdv: Csilla
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-04-29 10:44:06

Kedves Csilla! Amikor egy gyermek túl sokszor kerül kórházba, orvosi vizsgálatra, könnyen dacossá válik az ellátással szemben. Fél, nem tudja mire számíthat. Leszidni nem érdemes. Szerintem érdemes lenne pszichológussal konzultálni ezzel kapcsolatban. A játékterápia segíthet a történtek feldolgozásában. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

68. kérdés

fidofi
23:44:05
2014-03-24
Kedves szerkesztő!

Kisfiam 3, 5 éves. Csak az apukájával hajlandó bármit is csinálni mert ő fiú anya meg lány.Apával alszik apával játszik.....
Anyát is örül ha meglátja meg ha sír akkor is meg ha együtt vagyunk akkor is eljátszik velem, de ahogy megjön az apja csak ő . Csak ő játszhat vele csak...
Nem az zavar, hogy csak apa, hanem azt mondja azért mert apa fiú mint én is anya te meg lány vagy és a lányokkal legyél.

Mit csináljak?
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-03-28 13:47:41

Kedves Kérdező! Ez egy átmeneti korszak a kisgyermekek életében, amikor ilyeneket mondanak. Feltehetően mostanában kezdi megérteni és tudni, hogy a fiúk és a lányok különböznek egymástól. Ezért tesz nemi alapon különbségeket. Ezzel a jelenséggel különösebb teendő nincsen. Ahogy jött, úgy el is múlik. Legyen türelemmel, és ha szóba jön a téma, magyarázgassa el a kisfiának, hogy a játékban, együttlétben nem számít, kinek milyen a neme. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

69. kérdés

Liliána
09:13:22
2014-03-07
Kedves Andrea!
3,5 éves kislányom és egy 9 hónapos kisfiam van. A kislányom élete során még egyetlen éjszakát sem aludt át. Már születésétől fogva pici babaként sem aludt sem nappal, sem éjszaka. Mindig vártuk, hogy nagyobb legyen, majd csak elfárad mondjuk a bölcsiben vagy később az oviban, de sajnos semmi változás. Már beletörődtünk, hogy éjszakázunk mellette, sír hogy ő nem tud aludni és feküdjek mellette, fogjam egész éjszaka a kezét, de ha mellé fekszem és fogom a kezét, akkor azért nem alszik, mert negyed óránként arra riad föl, hogy mindkettőnknek elernyed a keze alvás közben és miért nem fogom már megint a kezét. Az igazán nagy probléma most kezdődött, mert a kisfiam viszont egy álommanó, az egész éjszakát átalussza, illetve átaludná ha a kislányom éjszakai sírásától, "cirkuszolásától" fel nem ébredne. Külön-külön szobában alszanak most már. Addig míg a lányunk velünk aludt egy szobában ugyanígy viselkedett éjszaka, tehát nem az a probléma, hogy külön szobában van. Megérti, hogy Bence is alszik, Anyáék is alszanak és aludjon ő is, mindig megígéri, hogy most éjszaka megpróbálja az alvást, de ahányszor felébred annyiszor bömböl, kiabál. Sajnos az éjszakai alvatlanság kihat a mindennapjaira, attól függ mennyit volt fel, annyira hisztis, sírós, türelmetlen, azaz fáradt nappal. Igazán attól félek mi lesz, ha felmegy iskolába és a tanulás és figyelem rovására fog menni a fáradtsága. Egyébként nagyon jó eszű, figyelmes, okos, szorgalmas gyermek.Rengeteget kell neki olvasni és foglalkoztató füzetekből tanulni akar.
A kérdésem, hogy tudok-e érte valamit tenni. Babakorában már mindent kipróbáltunk lásd. homeopátiás golyó, citromfű tea este stb., stb.
Nagyon szépen köszönöm előre is a választ és csak reménykedni tudok, hogy tudunk ezen a problémán változtatni.
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-03-12 11:45:31

Kedves Liliána! Probálja meg, hogy éjszakára nem csinálnak teljes csendet és sötétséget. Sokszor az áll ugyanis a nem-alvás hátterében, hogy az ingerszegény környezet zavarja a gyereket. Halkan zúghat egy kis rádió vagy valamilyen zene, égjen éjjel egy kislámpa. Ilyesmire gondolok. remélem sikerül valamilyen megoldást találni! Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

70. kérdés

k.judit86
22:23:47
2014-02-19
Kedves Andrea!
Kislányom 2,5 éves, okos, érdeklődő gyerek. Itthon eleven, vidám, nagyszájú. De idegenekkel, ismerős felnőttekkel, erőszakosabb gyerekekkel nagyon félénk. Képes másfél órán keresztül remegni, sírni, belém kapaszkodni, ha át akarom vinni a nagyszobába, ahol vendégek vannak. Nem hisztizik, tényleg látom, hogy fél.
Tavaly tavasszal, mikor kezdtük eljárni játszótérre, nagyon bátortalan volt, ha elvették a lapátját hagyta és tőlem várta a megoldást. Nyár végére már nem hagyta, hogy elvegyék a játékait, hanem halkan szólt, hogy az az övé. Elmúlt a jó idő, nincs játszótér, a baba-mama klubokat nem nagyon szereti. Mivel nem járunk közösségbe, megint csak velem van a nap 24órájában, megint ugyanolyan félénk, mint volt.
Segítségem nem nagyon van, ritkán tudom a nagymamákra bízni őt, férjem sokat dolgozik.
Én is nagyon túlféltem, tudom, én is burokban nőttem fel, mai napig félénk vagyok én is, de a gyerekemnek nem ezt akarom!Tudom, milyen rossz.
Szeptemberben kezdi az ovit és ott már nem leszek ott. Egész nap nélkülem lesz, ha én elkezdek dolgozni. Nagyon félek tőle, hogy nagy törés lesz ez az életében., sokat fog sírni az oviban, egyedül.
Mit csináljak máshogy? Szeretném őt megérteni, segíteni, de nem tudom, hogyan.Köszönöm a segítségét!
Judit
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-02-23 21:03:02

Kedves Judit! Érthető, hogy a kislánya idegen helyen félénk, hiszen kicsi még. Ebben a korban sok kisgyerek megéli ezt a helyzetet. Segíteni azzal is tud, ha minél többet mennek közösségbe vagy hívnak magukhoz gyermekeket. Ha eddig nem volt ez szokás, túlzottan nem is szabad erőltetni, de kipróbálni érdemes. Később az óvodába is ellátogathatnak, megnézhetik a környéket, hamarabb is elkezdhetnek barátkozni a gondolatával. Lehet, hogy a beszoktatás hosszabb lesz, de ha készülnek rá időben, megkönnyíthető. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

71. kérdés

kune80
10:45:50
2014-02-18
Kedves Andrea!
Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy a kislányom, aki szombaton lesz 4 éves, nem hajlandó a mamánál maradni, ahol eddig nem volt probléma. Sír, zokog, és fél szinte mindentől, mert hogy ott állítólag látott valami szörnyet, árnyékot, és haza akar jönni. Remeg, és nem lehet letenni sem. Máshol, a másik mamánál, tatánál nincs ilyen probléma, és itthon sincs. A mama bele van betegedve, és a nagyobb tesója, aki 5 éves, Ő is vígasztalja, nyugtatja, de eredménytelenül. Aludni este eddig sem szeretett máshol, csak itthon, bár most hétvégén tatánál aludt, ahol nem volt ezzel sem gond. Esetleg nem tudom lehet e összefüggés azzal, hogy 3 hete született meg a kistesó, és nem sokkal utána kezdte el ezt, de csak az egyik mamánál. Kicsit tanácstalan vagyok, és nagyon szeretném megérteni, és segíteni neki!
Segítségét előre is nagyon szépen köszönöm!
Szép napot!
Évi
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-02-23 20:34:12

Kedves Évi! Könnyen lehet, hogy összefügg a kistestvér érkezésével ez a probléma, de biztosra nem lehet venni. A szörnyeket, szellemeket próbálják meg a mesevilág szintjén eltüntetni, elvarázsolni. Valószínűleg csak átmeneti helyzetről van szó, mert hirtelen kezdődött. Remélem sikerül mihamarabb megoldani! Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

72. kérdés

bgyr
13:52:37
2014-02-15
Kedves Andrea!
Lányom 3 éves. Imád gyerekekkel játszani, szereti a bölcsit (1 éve). De amikor elviszem gyerekfoglalkozásra (játék, tánc, kézműveskedés), akkor visszahúzódó, csak áll és néz, nem mer odaállni a gyerekek közé a körbe játszani. Más gyerek önfeledten rohan, ő meg csak áll. Pici kora óta szoktam őt vinni ilyenekre, tehát nem idegen neki, az ottani közösség sem. Próbálkoztam többféle módszerrel, nem unszoltam, beálltam én is (volt, hogy visszahúzott engem). Legutóbb megmondtam neki, hogy ha nem játszol, akkor megyünk haza, erre jött a hiszti, és megígérte, hogy játszik, és jobban részt is vett a játékban. Okos, ügyes kislány, de mégis kis butusan "csinálja a feladatokat" (pl. így menj, most úgy menj, most taps, most ugorj stb.). Bölcsiben önfeledten játszik, és rengeteg mondókát tud, körbenállós játékot stb. Már arra is gondoltam, hogy ez a passzivitás csak nekem szól. Szeretnék tanácsot, hogy hogyan érhetném el, hogy ilyenkor is menjen önfeledten játszani amikor ott vagyok vele ahelyett, hogy csak nézi őket. Szerintem túl sokat gondolkodik, agonizál, de ezt a falat át szeretném törni, mert így nem élvezi a pillanatokat.
Köszönöm, Rita
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

 

73. kérdés

bgyr
13:41:03
2014-02-15
Kedves Andrea!
Lányom 3 éves. Imád gyerekekkel játszani, szereti a bölcsit (1 éve). De amikor elviszem gyerekfoglalkozásra (játék, tánc, kézműveskedés), akkor visszahúzódó, csak áll és néz, nem mer odaállni a gyerekek közé a körbe játszani. Más gyerek önfeledten rohan, ő meg csak áll. Pici kora óta szoktam őt vinni ilyenekre, tehát nem idegen neki, az ottani közösség sem. Próbálkoztam többféle módszerrel, nem unszoltam, beálltam én is (volt, hogy visszahúzott engem). Legutóbb megmondtam neki, hogy ha nem játszol, akkor megyünk haza, erre jött a hiszti, és megígérte, hogy játszik, és jobban részt is vett a játékban. Okos, ügyes kislány, de mégis kis butusan "csinálja a feladatokat" (pl. így menj, most úgy menj, most taps, most ugorj stb.). Bölcsiben önfeledten játszik, és rengeteg mondókát tud, körbenállós játékot stb. Már arra is gondoltam, hogy ez a passzivitás csak nekem szól. Szeretnék tanácsot, hogy hogyan érhetném el, hogy ilyenkor is menjen önfeledten játszani amikor ott vagyok vele ahelyett, hogy csak nézi őket. Szerintem túl sokat gondolkodik, agonizál, de ezt a falat át szeretném törni, mert így nem élvezi a pillanatokat.
Köszönöm, Rita
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-02-18 21:10:18

Kedves Rita! A gyermekek hamar megérzik, mi az a viselkedés, amivel a leginkább felhívhatják szüleik figyelmét magukra. Így előfordulhat, hogy ez a játék téma már inkább Önnek szól. Ebben az esetben érdemes megpróbálni ellentétesen viselkedni, azaz hagyni őt és nem tulajdonítani jelentőséget a viselkedésének. Így hamarabb oldódhat benne a szorongás. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

74. kérdés

NAGY ESZTER
15:03:50
2014-02-05
Kedves Andrea.
3 éves kisfiammal kapcsolatban szeretném kérdezni hogy Őn szerint mi lehet az oka annak hogy nem szól amikor kakilnia kell. Novemberben töltötte be a 3 évet, kb azóta nem használunk pellust nappalra/éjjelre igen/ a pisi miatt mindíg ügyesen előre szól, állva pisil a wc-be mint az apukája, de sajnos még sosem! szólt előre a kaki miatt, csak utólag de akkor sem mindíg.Sajnos így szerintem nem is nevezhető szobatisztának, és már elég kellemetlen a kakis alsónadrágot mosni-akár 2-szer is 1 nap. Minden alkalommal elmagyarázom, mutatom neki hogy hová kellene de semmi eredménye. Sajnos időnként már türelmetlen is vagyok vele ilyenkor és rákiabálok, tudom ezt nem kellene de már nem tudom hogy hogyan tanítsam meg neki hogy hová kell. Vagy esetleg lehet hogy nem érzi amikor kell neki, vagy csak figyelmetlen? Őn szerint mit tegyünk hogy javuljon a helyzet?
Elnézést kérek ha nem az Őn hatásköre ez a dolog de nem tudom kitől kérhetnék tanácsot, sok fórumon próbáltam utánna olvasni de sehol nem találtam semmi hasonló problémát.
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel: Eszter
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-02-08 22:31:12

Kedves Eszter! Pontosan nem lehet megmondani, miért nem szól a kisfia, ha kakilni kell, de mivel ő még nagyon fiatal és a szobatisztaság is csak mostanában alakul nála, valószínűleg érdemes (az elejéről) kezdeni, és újra elmagyarázni neki, miről is szól a kakálás. Én egy "csokigyárat" szoktam ilyenkor lerajzolni a gyerekeknek, ahol egy kapun bemegy a csoki, de sok felesleg is keletkezik. A felesleget pedig a vezérlőpult irányításával a hátsó kapun engedik ki. Olyan ez mint az emberi test. A vezérlőpult pedig ő maga, akinek jeleznie kell, ha szüksége van. Lehet ezt együtt, játékosan megbeszélni. Sokszor ennyi is elég ahhoz, hogy a lényeget megértse a gyermek. Remélem sikerül mihamarabb kialakítani a teljes szobatisztaságot. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

75. kérdés

nagytunde
23:18:22
2014-01-15
Kedves Andrea!
Lehet kicsit különös lesz a problémám, de kérem segítsen kihez fordulhatnék, mert lassan elhatalmasodik rajtunk ez a dolog.
Jelenleg 4 és fél éves kisfiam, amióta csak ki tudja fejezni az érzéseit, utálja a gombokat.
Eleinte csak saját magán nem viselte el, de ezt könnyen megoldottuk, mert nem adok rá gombos ruhákat.
De ma már ott tartunk, hogy amint rajtunk, szülőkön, testvéreken, nagyin meglát egy gombot, teljesen "lefagy" nem szól, vagy éppen visít, és addig nem mozdul, nem eszik, nem hajlandó semmit csinálni, amíg le nem vesszük a gombos ruha darabot.
Utál oviba járni. Egyik okként az is előjön, hogy van olyan gyerek, akin gombos ruha van.
Mit tegyek?
Létezik "gombfóbia"?
Ez tovább fog súlyosbodni?
Lehet ezen segíteni?
Kihez fordulhatunk?
Ő egy csendes, precíz, egyáltalán nem hisztis kisfiú.
Lehet így adja ki a feszültséget magából?
Egy gombot okolva?
Vagy mi lehet ez?
Kicsit nevetségesnek is érzem magam, de tényleg egyre rosszabb a helyzet. :(
Köszönöm megtisztelő válaszát!
Üdvözlettel: Nagy Tünde
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-01-17 13:47:57

Kedves Tünde! Sajnos léteznek ilyen különös fóbiák, és aki átéli, annak ez valóban komoly probléma. Én azt tanácsolom, hogy első körben a lakóhely szerinti illetékes Nevelési Tanácsadóban kéne érdeklődni, milyen formában kérhetnek segítséget az ottani pszichológustól. Azt gondolom, mindenképpen el kell kezdeni foglalkozni a helyzettel. A fóbiák leküzdésére sok módszert használ a pszichológia. Biztosan megtalálják majd a kisfiának leginkább megfelelőt. Remélem sikerül hamar megoldást találni! Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

76. kérdés

marcsi23
14:50:46
2014-01-15
a kisfiam.4éves hisztis.volt változás az mostanában apukája hosszabb idön keresztül külföldön dolgozott és csak 2-3hetente tudott pár napra hazajönni,de most már itthon van.haesetleg ez közrejátszik akkor kb mikorra várható változás?már engem is nagyon lefáraszt nem beszélve arról mikor kiabál toporzékol dobálozik a 2éves tesója ilyenkor megijed tőle.
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-01-17 13:49:34

Kedves Kérdező! Sajnos erre a kérdésre nem tudok konkrét választ adni, mert az emberi természet ennyire nem kiszámítható. Egy kis idő mindenképpen kell ahhoz, hogy megszokja az új helyzetet. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

77. kérdés

marcsi23
15:33:42
2014-01-14
4éves kisfiammal kapcsolatban lenne kérdédésem.az utóbbi idöben nagyon sokat változott.csúnyán beszél kiabál.de ami még jobban megijeszt az az amikor hiszti rohamot kap kiabál csapkod üvöltözik.nem tudom mit kezdhetnék vele az oviban semmi gond nincs vele söt ott visszahúzodó.
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-01-15 14:24:44

Kedves Kérdező! Kevés konkrétum híján csak ajánlani tudok néhány cikket, melyek a hiszti kezeléséről szólnak. Azt is érdemes még átgondolni, történt-e bármilyen változás az elmúlt időben az életében. (pl. költözés, testvér születése, veszekedés stb.) A hisztiről általában: http://gyermekpszichologus.blog.hu/2011/07/23/a_szulok_remalma_a_hiszti A dackorszakról: http://gyermekpszichologus.blog.hu/2011/10/14/segitseg_a_gyermekem_belepett_a_dackorszakba A dacos viselkedés kezelése http://gyermekpszichologus.blog.hu/2013/04/25/hogyan_kezeljem_a_dackorszakot Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

78. kérdés

katalin871126@freemail.hu
13:15:57
2014-01-13
Tisztelt Bojto Andrea!
Azzal a kéréssel fordulok Önhöz,hogy kisfiam 19 hónapos és születése óta rossz alvó felkell 1-2 óránként inni,van mikor csak felsír!
Este elalszik van mikor este 7-kor de van mikor fél 12-kor.És már 1-2 óra múlva nyekereg,majd sír ha egyből nem megyek oda.Iszik viszateszem a kiságyba és egy kicsit birizdálja a hajam meg rázzom a fenekét és vissza alszik.És 1-2 órán belül megint.És reggel 8-kor kell rendesen.Nagyon sokat iszik mindig nappal is de nem nagy evő.Jana izesített vizet kap meg cukor nélkül éjszakára teát.Nemtudom mit csináljak hogy végig aludja az éjszakát!
Segítségét előrre is köszönöm!
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-01-15 13:44:33

Kedves Katalin! Érdemes alaposan végiggondolnia a gyermek napirendjét. Ezt akár a háziorvossal is lehet egyeztetni. Fontos, hogy a lefekvés előtti idő egy ráhangolódás legyen az éjszakára. Ha egy mód van rá, a fürdés legyen ugyanabban az időpontban. Közvetlenül elalvás előtt televíziót már ne nézzen, vacsorára csak könnyű ételt fogyasszon. A teát lefekvés előtt nem javaslom. (Koffeint tartalmazhat) Az ivással kapcsolatos szokásokat is érdemes majd megemlíteni az orvosnak, kizárva ezzel bármilyen egészségügyi problémát. Éjszakára pedig nem mindig a teljes csend és sötétség a legjobb megoldás. Sokszor egy kis fény már megnyugtatja a kicsit. Remélem rendeződik majd a helyzet! Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

79. kérdés

amarilisz
14:10:22
2014-01-06
Tisztelt Andrea!
Kisfiam 4,5 éves, amióta ovis lett nagyon megváltozott. Nagyon akaratos lett és mindenért hisztizik, ami nem úgy van ahogy ő akarja. Pl.reggel amikor mennénk az oviba ő kártyával memóriázni szeretne és nem tudom vele megértetni, hogy csak délután lehet. Ilyenkor odavágja a földhöz a játékot és bömböl. Amikor oda próbálom hívni akkor meg ütögetni kezd és ordít. Ilyenkor beviszem a szobájába, rácsukom az ajtót és ott őrjöng kb.10 percig. Aztán kijön és azt mondja meg akar ölelni. Már próbáltam terelni a figyelmét pl. most nem tudunk játszani de gyere nézd csak milyen szép kabátot adok rád, vagy nézd a macit bevisszük az oviba stb. de az sem működik. Mindent azonnal szeretne egy mp-et sem tud várni. Persze nem ugrok azonnal. Amikor megkérem pakolja össze a játékait a válasza az hogy sosem pakolok össze. Ilyenkor leülök mellé és próbálom játékosra venni a figurát pl.ki tudja előbb beletenni stb. Ilyenkor feláll és otthagy. Sokszor rászólok és mintha nem hallaná ráadásul szándékosan csínytevéseket produkál. Ha azt mondom ne sózza meg az ételemet direkt ráborítja a sót, vagy ha elkérem a telefonomat amit kivett a táskámból ledobja a földre. Nem tudom ez normális viselkedés-e a fiúknál (nekem a nagyobik lány) vagy vigyem el szakemberhez? Hogyan rendszabályozzam? Ez dackorszak? tudom az oviban jól kell viselkedni és otthon lelazul de ennyire? A születése nem volt egyszerű sokáig nem kapott levegőt és nehezen szültem meg. Megvizsgálták és minden rendbenm talán ezért ilyen törekvő és akaratos küzdő emberke. Köszönöm előre is a választ.
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-01-08 09:25:07

Kedves Kérdező! Az is fontos szempont a probléma megítélésében, hogy máshol, leginkább az óvodában hogyan viselkedik. Ha ott nem panaszkodnak rá, akkor lehet arra gondolni, hogy így vezeti le otthon a feszültséget. Leveléből nem derül ki, pontosan mióta áll fenn ez a dacos viselkedés (mikor kezdte az ovit), de azon mindenképpen érdemes elgondolkodni más változás volt-e az életükben akkoriban. A hiszti kezeléséről pedig ebben a cikkemben részletesen írtam: http://gyermekpszichologus.blog.hu/2011/07/23/a_szulok_remalma_a_hiszti Szakemberhez akkor érdemes fordulni, ha nagyon tarthatatlanná, kezelhetetlenné válik a helyzet. Remélem sikerül minél hamarabb túllendülni ezen az időszakon. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

80. kérdés

MMarcsi
23:21:16
2014-01-03
Kedves Andrea!4 éves kislányommal kapcsolatban kérném tanácsát.Másfél éve elváltam az apukájától,aki sajnos egy éve egy balesetben meghalt. A kicsinek azt mondtam, apa az angyaloknál van, nem jöhet többé haza,de fentről ő lát minket és vigyáz ránk. Azóta is gyakran integet neki. Kezdettől figyeltem rá,hogy ne érezze tabunak, ha úgy alakult vagy kérte,beszéltünk beszélünk róla, fényképet nézünk és ő maga is meglepően sok történetet mesél apáról.A temetőbe is ő maga kérte pár hónap után,hogy jöhessen és vigyünk virágot, hogy apa láthassa fentről. Épp kezdett nagyjából megnyugodni, mikor 3 hónapja az apai nagyanyja is meghalt. Hetente találkoztak korábban, kötődött hozzá is.Sajnos úgy látom, ez nem csak megviseli, sokkal rosszabb most,mint apa halála után. A megszokott környezetében vidám, eleven, nagyszájú kislánynak ismerik, az oviból is csak jót hallok róla. Itthon viszont a korábbinál sokkal erősebben ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, szokásokhoz. Pl csak egyetlen útvonalon mehetünk mindenhová és csak arra mehetünk haza is,különben pityereg vagy sokszor keserves sírásra fakad. Se a bölcsiben,se az oviban nem viselte meg igazán a beszoktatás, most kb 1 hónapja alig tudom otthagyni, reggelente már fájlalja a hasát,fejét, ott pedig az óvónőnek kell lefejteni róla. Napközben viszont azt mondják semmi gond. Édesanyámnál is nehéz otthagynom,pedig vele rengeteg időt tölt, majdnem annyit,mint velem.És soha sehol nem hagytam még ott szó nélkül,mindig előre elmondom neki,mi fog történni. De ha pl ott alszik,másnap délelőtt már csak üldögél és pityereg, hol van már az anyukája,hiába beszéljük meg előtte,hogy esetleg csak ebéd után tudok érte menni. A látogatók elől, még ha ismerősök is sokszor bezárkózik, csak akkor jön elő,ha magunkra maradtunk. Ha kéri, hogy csukjam be az ablakot és más csukja be, akkor is sír. Időnként ez rányomja a bélyegét a napi programra is, egyre nehezebb vele így kimozdulni, bár ha nem zárkózik el teljesen, akkor azért valami trükkel, aprósággal próbálom motiválni, nem zárkózhatunk be, de egyre nehezebbnek érzem. Illetve egyszer,mikor orvoshoz mentem, akkor rettenetesen megijedt,miért megyek oda, mert tudta,hogy a mama beteg volt.Esténként nehezen alszik el és nem is engedi,hogy addig kimenjek,míg el nem alszik,akkor kétségbeesetten fut utánam. Sokszor 1-1,5 órát ülök az ágya mellett,de nem mertem még elkezdeni leszoktatni erről,pedig nagy könnyebbséget jelentene, mert sokat dolgozom és hogy vele is tölthessek időt, lefekvés előtti 2órában a kicsié vagyok és mikor ő elaludt, akkor állok neki a házimunkának. Ön szerint ezek a dolgok idővel enyhülnek majd nála maguktól is, ha odafigyelek és próbálom minél inkább éreztetni vele,hogy szeretem és biztonságban van vagy inkább forduljak vele szakemberhez? Próbálok rá odafigyelni, de nem tudom,mivel segíthetnék neki,amitől oldódnának a félelmei. Előre is köszönöm válaszát. Marcsi
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2014-01-08 09:08:17

Kedves Marcsi! Túl sok változás és kevés idő telt el, így most még türelemre van szükség. Úgy, ahogyan most kezeli a helyzetet, valószínűleg enyhülnek majd maguktól is a dolgok. Próbálja meg a közös játékba vagy mesébe becsempészni az elmúlás gondolatát. Érdekes lehet látni, hogyan reagál rá, és egy jó mesén keresztül könnyebb elmagyarázni neki mit jelent a halál. Vannak kifejezetten gyerekeknek írott kötetek az élet nagy kérdéseiről. (pl. Anna, Peti, gergő vagy Gerlinde Ortner: Gyógyító Mesék) Akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha néhány hónapon belül nem változna érdemben a helyzet. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

81. kérdés

kitti090114@freemail.hu
23:02:20
2013-12-17
Kedves Andrea!Van egy 5 éves kislányom.Középső csoportos óvodás.Soha nem volt könnyű az oviban a reggeli elválás,de újabban még rosszabb,az óvónők sem tudják hogyan segítsenek!Én jelenleg nem dolgozom,mert babát várok.A kislányom is nagyon várja a tesót,de újabban minden reggel sír,többször hányt is már,és nem hajlandó reggelizni és tízóraizni sem.Ha beszélni szeretnék vele erről,nem hajlandó rá,csak annyit mond,hogy hiányzom neki.Pedig rengeteg szeretetet kap itthon.Hogy tudnék neki segíteni??Válaszát előre is köszönöm!!Adrienn.
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2013-12-19 10:28:10

Kedves Adrienn! Kislánya biztosan nagyon szorosan kötődik Önhöz és szívesebben lenne otthon. Ez érthető is. Viszont életkorából fakadóan neki már óvodában a helye. Próbáljanak meg vele úgy beszélni az oviról, mintha neki ez lenne a munkahelye. Vannak ugyanis az életben olyan helyzetek, ahol kötelezően helyt kell állni, ilyen az óvoda, iskola, munka. Éreznie kell, hogy neki "ez a dolga". Óvoda után és a szabadidejében azonban hangsúlyosan oda kell figyelni a kompenzálásra. Pl. ha hazafelé sétálnak, lehet különprogram a levelek gyűjtögetése, lepréselése stb. A lényeg, hogy minél több személyes figyelmet kapjon. Ez most a testvér érkezése miatt is fontos, hiszen az ő jövetele újabb kihívás lesz. Üdvözlettel, Bojti Andrea

 

82. kérdés

Krisz72
18:17:33
2013-12-17
Kedves Andrea! Segítségét szeretném kérni most 6 és fél éves fiam ügyében.Fiamnál kiderült 3 éves korában, hogy nem hall rendesen ezért felszúrták a fülét amikor kiderült, hogy tele volt váladékkal. Attól kezdett el hallani ill. beszélni igazából, de mint kiderült túlhallott! Egy 10 napos terápiával jórészt rendeződött a hallása és beszéde is egyre érthetőbbé vált. Viszont most 6 és fél évesen az iskolában, ha nem sikerül valami éles visításba kezd és teljesen kiakad. Ha lehűtöm, akkor is dacol és ismét visításba tör ki. Sajnos ezt leginkább az iskolában produkálja!
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2013-12-19 10:21:52

Kedves Kérdező! Nem tudom mikor jártak utoljára fülészeti kontroll vizsgálaton, de először orvoshoz kéne fordulni. Ha ismét a hallásával lenne baj, attól is lehet ideges a gyermek. Ha minden rendben, akkor érdemes pszichológiai irányba továbblépni. Amennyiben a probléma leginkább az iskolában jelentkezik, az iskolapszichológus segíthet megoldani azt. üdvözlettel, Bojti Andrea

 

83. kérdés

Timi
14:27:47
2013-12-08
Kedves Andrea!

A tanácsát szeretném kérni.

Kisfiam 22 hónapos.
2 hete kezdtük egy a bölcsődébe való beszoktatást. Az ("természetes")hogy amikor anya otthagyja akkor sírás van, de az én gyermekemnél nem sírás, hanem üvöltés,majd pedig hiszti formájában jelentkezik. Tudom, hogy nagyon nagyon megviseli, ezért többször beszélek neki otthon a bölcsiről, a dadusról,-akit úgy látom, hogy kezd elfogadni. Most minden ellen tiltakozik, még olyan dolgoknál is amit korábban szeretett.
Amitől kicsit megijedtem, hogy a minap olyan hiszti roham jött rá, hogy hazaérve le kellett vetkőzni a lakásban, hogy ült a szoba közepén és két kézzel ütötte a kis arcát.
Nem tudom, hogy ez mennyire gyakori és normális jelenség egy ekkora gyermeknél, és hogy hogyan tudom ezt kezelni?
Hogyan tudok még többet segíteni a kisfiamnak, hogy könnyebb legyen elsősorban neki, másodsorban nekünk átvészelni ezt az időszakot?

Előre is köszönöm a válaszát!
szakértő fényképe

Bojti Andrea

Gyermekpszichológus

2013-12-11 09:34:52

Kedves Tímea! Kisfia életkorából fakadóan valószínűleg az ún. dackorszak is közrejátszik abban, hogy nehezen kezelhető. A bölcsődébe való beszoktatás pedig nehezítheti a helyzetet. Ezeket a nagy hisztirohamokat sokszor meg lehet előzni azzal, ha még a legelején megpróbáljuk megnyugtatni, elmondani neki, hogy mennyire szeretjük és szeretnénk megérteni, miért olyan rossz most neki. Legyenek most türelmesek. A beszoktatáshoz is idő kell és a nehezen kezelhető dacos viselkedés is (az esetek többségében) elmúlik egy idő után. Remélem minél hamarabb megoldódik a problémájuk! üdvözlettel, Bojti Andrea

 

  • Terhesség
  • 0-3 év
  • 3-6 év
  • Hivatalos

©2016 Minden jog fenntartva - Szülők Lapja