Ha szülő vagy, biztosan ismerős: a reggelek csatatérré válnak, délután, mikor végre hazaér a gyerek, kitör a „robbanás”, estefelé jön a „boszorkányóra”, majd a lefekvés maga a végtelen huzavona.

 

Sok szülő ilyenkor tehetetlennek érzi magát, pedig ezek a reakciók nem rossz nevelésről vagy „rossz gyerekről” szólnak – hanem a gyerekek biológiai és érzelmi működéséről. Nézzük, mi zajlik valójában bennük, és hogyan tudunk nekik segíteni!

 

1. Reggeli rohanás (7–9 óra)

Mit lát a szülő?

- Mintha minden apróság hatalmi harccá fajulna
- Hatalmas hisztik nehezítik a nap kezdetét, látványos összeomlások, veszekedések lehetnek
 

Mi történik valójában?
Ébredés után kb. 30 perccel a kortizolszint (stresszhormon) a legmagasabb. Ez a természetes biológiai állapot a reggeleket különösen megterhelővé teszi a gyerekeknek.

Mit tehetsz?
- Készítsd ki előző este a ruhát, csomagold be a táskát, így gyermekednek kevesebb döntési helyzettel kell reggel szembesülnie
- Kerüld a „Siess!” utasítást, inkább mondd: „Csináljuk együtt, segítek.”
- Használj játékos hidakat: Pl: „Gyorsan mutasd meg a macinak az utat a mosdóba!”, vagy "Ki tudja gyorsabban felvenni a cipőjét?", " Ki ér hamarabb a lifthez?"

 

2. Iskola utáni robbanás (15–17 óra)

Mit lát a szülő?
- Hazaérve mintha kicserélték volna, hiába dicsérik az oviban, suliban, otthon mintha kicserélték volna 
- Nem akar beszélni a napjáról, harapófogóval kell kihúzni belőle az információkat
- Durcás, érzékeny, sőt, néha agresszív a testvérével, vagy a háziállatokkal

Mi történik valójában?
Egész nap feszültek, szabályokat követtek, tartották magukat. Amikor hazaérnek, végre biztonságban érzik magukat, és kiadják a nap közbeni stresszt.

Mit tehetsz?

- Ne faggasd azonnal! Adj neki időt, hogy aklimatizálódjon, lenyugodjon, átálljon az "otthoni üzemmódra".
- Amikor már úgy érzed, hogy egy hullámhosszra kerültetek, akkor kezdj el érdeklődni a napjáról. Iskolásoknál lehetőleg ne egyből azzal indíts, hogy kész-e a leckéja, milyen jegyet hozott. Vezesd fel fokozatok. Pl. "Mi volt a legjobb a mai napodban?"
- Biztosíts számára „átmenetet”: egy kis egészséges nasival, öleléssel, közös játékkal.

 

3. A „boszorkányóra” (17–19 óra)

Mit lát a szülő?

- Türelmetlenné válik, "rosszalkodik", húzza az időt
- Az étkezés csatatérré válik, könyörögni kell, hogy végre üljön nyugodtan, ne rohangáljon a vacsora közben
- Egyszerű döntések is hatalmas drámát szülnek, hisztizik, nyűglődik

Mi történik valójában?
A végrehajtó funkciók (szabályozás, tervezés) estére kimerülnek. Ilyenkor jön ki igazán rajta az egész nap fáradtsága, a túl sok inger és ehhez még társul az éhség is. Nem csoda, ha úgy érzed, hogy "kezelhetetlenné" vált.

Mit tehetsz?

- Fokozatosan csökkentsd a fényeket, zajokat, különböző ingereket, hogy gyermeked is szépen vissza tudjon csendesedni.
- Sok gyerek az éhség miatt is átvált kisördög üzemmódra, segíthet, ha egy kis egészséges harapnivalót adsz, míg a vacsora elkészül (persze csak egy kicsit, hogy ne azzal telítődjön el)
- Sokszor teljesen felesleges ilyenkor már a logikájukra apellálni, az „érvekre hallgató agy” ilyenkor a gyerekeknél már offline üzemmódra kapcsol.

 

4. Lefekvési csata (19–21 óra)

Mit lát a szülő?

- Hirtelen az addig fáradt gyerekek is tele lesznek energiával, mindent akkor akarnak még befejezni, megcsinálni
- Kezdődik a „Csak még egy mese/játék/puszilás” - a végtelennek tűnő esti időhúzás
- Jön a "De még nem is vagyok fáradt"- Fizikai ellenállás az ágyba menetellel szemben

Mi történik valójában?
A túlfáradt gyerek paradox módon nem álmosnak, hanem „felturbózottnak” tűnik. Minél fáradtabb, annál nehezebb őt lecsillapítani.

Mit tehetsz?

- Kezdd el a lefekvést 30 perccel korábban, mint ahogyan valójában az ágyban szeretnéd tudni
- Alakíts ki kiszámítható rutint (fürdés–mese–ölelés-jó éjt puszi).
 - Használj játékos átmeneteket: „Megmutatja a plüssnyuszid, hogyan készülődik az alváshoz?”

Kapcsolódó cikkünk:
      5 esti rituálé, ami segíti a gyerekek nyugodt alvását, és érzelmileg kiegyensúlyozottá teszi őket

Ha megérted a miérteket, akkor sokkal könnyebb változtatni a hozzáállásodon, és a hisztik, kirohanások kezelése, vagy még inkább megelőzése is jóval egyszerűbb lesz!

Kerüld a „Nyugodj meg!” típusú mondatokat – nem képesek még erre tudatosan.

Légy jelen, teremts biztonságot: „Itt vagyok, segítek.”

Használj fantáziát az átmenetekhez: játékos, mesés kapcsolókat a feladatok között.

Ne feledd!

A gyerekek érzelmi hullámhegyei és hullámvölgyei nem a rossz nevelés jelei, hanem a fejlődés természetes részei. A cél nem az, hogy eltüntessük ezeket a „csúcspontokat”, hanem hogy megértsük, mi zajlik a háttérben, és így kevesebb stresszel, több együttérzéssel vészeljük át őket – gyerek és szülő egyaránt.

 

Fotó: Freepik