Tóth Rolland coach írása a szülői szerepekről, a sztereotípiákról, elvárásokról a gyereknevelés és a házasság buktatóiról.
 

"Anyáé a gyerekek rendezése, apáé a munka." - Mondja még mindig háztartások sokasága...
Mennyit változott a társadalom az apák szerepének tekintetében? Mennyire jogos azon férfiak elvárása, akik a párjuktól várják el, teljes egészében, a gyereknevelés feladatait. Milyen lehetőségei vannak az apáknak, hogy a gyerekük javára lemondjanak a munkáról? Eldönthető-e, hogy kinek van igaza? Az anyának, aki beleszakad a gyerekek rendezésébe, vagy az apának, akinek a háta összeroppan a felhalmozott túlóráktól?
 

Ebben a cikkben igyekszem az anyákat és egy kicsit az apákat is megvédeni, ugyanis az a tapasztalatom, hogy jó néha egy kicsit a másik szemüvegével is megnézni, hogy milyen helyzetben van.

1. Az apák, akik úgy gondolják, hogy régen is az anyák feladata volt a gyerekek rendezése, megfeledkeznek arról, hogy ma már az anyukák is dolgoznak. Nagyon kevés az a háztartás, ahol az apa egy bérből fenn tudja tartani a családot anyagilag. Megfeledkeznek arról, hogy a munka már évtizedek óta megosztásban történik, így az anyáknak sokkal kevesebb ideje és leginkább sokkal kevesebb energiája marad arra, hogy a gyerekek rendezését egyedül elhordozza. 

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy közben az apáknak több ideje lett, mert nem az ő munkájukat vették át az anyák, de íme pár ötlet, ami pár perc segítséggel levehető az anyák válláról:
-    Másnapi uzsonna elkészítése
-    Fürdetés
-    Iskolatáska bepakolásának leellenőrzése
-    Egy esti mese elolvasás
-    Egy kirakó kirakása közös játék gyanánt
-    Az egyik gyerek szendvicsének elkészítése vacsorára

2. Az apák, akik úgy gondolják, hogy a beteg gyerekkel, csak anya tud otthon lenni, megfeledkeznek arról, hogy anya munkahelyén is át lehet lépni a jóindulatnak azt a határát, amikor már a vezető nem nézi örömködve, hogy anya már megint otthon kell, hogy maradjon. Természetesen ebben a témában nem lehet megmondani az igazságot, hogy kinek mennyi időt kell eltölteni otthon a gyerekkel, de biztos, hogy az anyának és a munkáltatójának is jól esne, ha a beteges hétből egy-egy napot az apa is átvállal. „Szúrós megjegyzésként” azt is idetenném, hogy az sem baj, ha eközben apa munkáltatója is szembesül vele, hogy apának is vannak gyerekei.

3. Az anyák, akik úgy gondolják, hogy mi sem egyértelműbb minthogy az apa is ki kell, hogy vegye a részét a mindennapokból, megfeledkeznek arról, hogy egy-két generációval ezelőtt még az igény sem vetődött fel (a férfiak körében) arra, hogy az apák is részesei legyenek az gyereknevelésnek. Könnyen elképzelhető, hogy az apa, akinek már igénye lenne, hogy segítsen a párjának, sőt igénye van arra, hogy időt töltsön a gyerekével, fogalma sincs, hogy hogyan kezdjen hozzá? Mit csináljon? Amikor az internetet böngészve keresem a lehetőséget, hogy melyek azok a felületek, ahol az apák tippeket, trükköket, vagy szakmai segítséget kapjanak a gyerekükkel való kapcsolódáshoz, alig találok valamit. Mindeközben, az anyukák, kismamák, várandósok számára évekre elegendő muníció lelhető fel ebben a segítségben. 

Íme pár tipp anyukáknak is, hogy megkönnyítsék a párjuk dolgát, ha segíteni szeretnének:
- Az első és legfontosabb az, hogy nyugodtan mondjátok meg a párjotoknak, hogy mit szeretnének. „A drágám!” Kivinnéd a szemetet? Vagy a „nem érem el függönytartót, légyszives tedd fel te az angyalkás karácsonyi díszt” már jó eséllyel együttműködésre hívja a férfit, mert pontosan tudja, hogy mit várnak el tőle és azonnal látja azt is, hogy képes erre a feladatra.
- Ha a szennyes ruhák színek szerint külön vannak gyűjtve, sokkal nagyobb eséllyel kerülnek a fehér, a tarka vagy a sötét ruhák a férfiak által a mosógépbe. 
- A gyerekek órarendje azért is jó, ha szem előtt (mondjuk nagyban kinyomtatva az íróasztal fölött) van, mert így, ha apa ellenőrzi, hogy bepakolt-e a gyereke, akkor tudja mit kell keresni a táskában. 
- Nagyon jól bevált dolog a saját háztartásunkban, hogy a gyerekeknek vagy esti rutin táblázatuk, hogy mit kell megcsinálni (fürdés, fogmosás, pakolás stb.). Azonban ez a táblázat alapján nem csak a gyerekek tudják leellenőrizni, hogy minden elkészült-e.

Be kell azonban látni, hogy az apák minden törekvése ellenére, a munkahelyükön rosszabb helyzetben vannak, mint az anyák. Míg egy nőt lehet, hogy nem vesznek fel egy állásra, ha gyerekvállalás előtt áll, addig egy apára sokkal ferdébb szemmel néznek, ha azt mondja, hogy most nem tud bennmaradni dolgozni, mert a lányának hegedűkoncertje, focimeccse, vagy orvosi vizsgálata van. Személyes tapasztalatom is van olyan állásinterjúról, ahol elmondtam, hogy vannak gyerekeim, akiknek az életében napi szinten aktívan részt veszek. Ezek után az interjút készítő közölte, hogy ez esetben nem hiszi, hogy nekem való ez az állás. Volt, amikor a beteg gyerekem mellől felhívtak telefonon, hogy nem értik miért vagyok otthon, hiszen ez egy olyan munkahely, ahol helyt kell állni. 

Összegezve kedves anya és apa!
Mielőtt teljes haragotokkal egymás torkának esnétek, hogy ki mennyi feladatot vállal, jusson eszetekbe, hogy a másik ellen is folyamatosan dolgozik az univerzum. Mindnyájan bízunk benne, hogy társadalmunk napról halad abba az irányba, ahol apa és anya együtt neveli a gyermeket, egyenlő arányba, biztosítva ehhez minden lehetőséget. Addig is, ha egy tanácsom lehet, az mindenképp az, hogy BESZÉLJETEK! Beszéljétek meg egymással, hogy milyen és mekkora segítségre van szükségetek. Beszéljétek meg a gyerekeitekkel, hogy mekkora igényük van egyik- vagy másik szülőre és beszéljétek meg magatokkal, hogy hány órát, napot vagy hetet akartok a gyerekeitek nélkül tölteni, mással. Fontos kérdés. Ugyanis a gyerek nem vár. Még egy kicsi és már nem is gyerek…

Szerző: Tóth Rolland - Tanító, life coach, apa coach

A szerző további cikkei az apaság témakörben >>