Szülőként minden egyes nap új esélyt kapunk arra, hogy formáljuk a gyermekeink életét. Talán bele sem gondolunk, de az, ahogyan beszélünk hozzájuk, idővel a belső hangjukká válik – azzá a hanggá, amely egész életükben elkíséri őket.

Egy rossz döntés, egy kiömlött pohár tej, egy eltört tárgy vagy egy összesározott előszoba könnyen kiváltja belőlünk az első, ösztönös reakciót:
„Miért nem hallgattál rám?”, vagy "Hogy lehetsz ilyen ügyetlen?"
Pedig ezekben a pillanatokban dől el igazán, mit tanul meg a gyermek önmagáról.

Soha ne a gyereket minősítsd, hanem a tettét!
Sok szülő – gyakran észrevétlenül – magát a gyereket minősíti, nem a tettét. Pedig óriási különbség van aközött, hogy azt mondjuk:
„Jaj, de ügyetlen vagy”, és aközött, hogy:
„Ez most nem volt jó döntés.”
Az első kijelentés rombol, a második tanít.

Egy sokkal tudatosabb (és szeretettelibb) megközelítés az, ha nem dühből reagálunk, hanem empátiával. Ilyenkor nem minősítünk, nem kiabálunk, nem bélyegezzük meg a gyereket, hanem a következményeket mutatjuk meg – de azt is higgadtan és szeretettel.

„Szeretlek, és…” – 2 szó, ami örökre megváltoztatja a gyereked belső hangját

Ez a 2 szó kulcsfontosságú lehet a gyerek érzelmi biztonsága szempontjából.
Amikor azt mondjuk:
„Szeretlek, és amit tettél, az elszomorított”, akkor egyszerre adunk határt és biztonságot.

A gyerek azt tanulja meg, hogy:
- a tettei lehetnek rosszak, 
- de ő maga szerethető marad. 
Ez az alapja az egészséges önértékelésnek.

A gyerekek visszatükrözik, amit kapnak
A szeretetteljes, elfogadó kommunikáció nem marad egyoldalú. A gyerekek idővel ugyanígy kezdenek el reagálni.
Nem ritka, hogy egy kisgyerek maga mondja:
„Haragudtam rád, de akkor is szeretlek.”
Ez a feltétel nélküli szeretet egyik legszebb jele – és tanult minta.

Vannak szavak, amiket nem lehet visszavonni
A „lusta”, „buta”, „rossz” típusú kijelentések mélyen beégnek a gyerekekbe. Még akkor is, ha csak dühből mondjuk és később megbánjuk őket.
Ezek a mondatok idővel belső hanggá válnak, és hatással lesznek arra, hogy a gyerekek hogyan látják önmagukat.
Ezért nagyon-nagyon nem mindegy, mit mondunk.
 

Hogyan mondhatjuk másképp?
Ugyanazt az üzenetet átadhatjuk úgy is, hogy közben építjük, bátorítjuk a gyermekünket.
Ahelyett, hogy:
„Olyan lusta vagy!”
inkább:
„Olyan ügyesen szoktál segíteni. Segítenél most is?”

A különbség óriási! Ezzel a módszerrel nem rombolunk, hanem építjük az önbizalmát – miközben ugyanazt az eredményt érjük el.

A szavaink velük maradnak egy életre
A gyerekek nemcsak azt jegyzik meg, mit mondunk nekik – hanem azt is, hogyan érezték magukat közben.
És ezekből az élményekből épül fel az a belső hang, amely később támogatja… vagy éppen visszahúzza őket.
Ezért minden kimondott szó számít.
 

Ezt is olvasd el: Önbizalom fejlesztő mondókák, versek óvodásoknak - Gyermeked egész életére hatással lesz, ha megerősíted az önbizalmát

Fotó: Freepik