Az olvasó családjában - szokatlan módon - nem a nagymama vagy a nagypapa igyekezett az unoka vallási nézetein változatni, hanem maguk a fiatal szülők azok, akik ma is mélyen vallásosak. A szülők éppen ezért eltérő vallási elvek mentén nevelik a kisfiúkat, amin a nagyszülők nem tudják túltenni magukat.
Mindegy is, hogy a szülői vagy a nagyszülői fél vallásos-e, a konfliktus adott. Mint minden családi viszályt, ezt is lehet kezelni - ha mind a két fél részéről van rá befogadó készség... A témában Gécziné Galla Krisztina családpedagógus-életvezetési szakértőnket kérdeztük.
"A vallás az, ami a mindennapi értékítéletünk különbségének alapja" - olvasói levél
„Nem csak a külföldre költözésünk, hanem már a házasságkötésünk sem volt a családom számára sima ügy: az egyházon keresztül ismerkedtünk meg a párommal. Anyu a páromat nem is nevezi nevén a mai napig sem, egyszerűen csak "indiánként" emlegeti - csak mert az ő család- és viselkedésmintája nem felel meg Anyu ideáljának. Anyukám a házasságkötésemet és a külföldre költözésemet valószínűleg úgy élhette meg, hogy ez az ismeretlen férfi "elrabolta a lányát messzire".
A szüleim ateisták, tehát számukra a párválasztás mikéntje, örökre szóló volta is idegen, és ez úgy általában véve a mindennapi értékítéletünk különbségének is az alapja. A kilencéves kisfiúnk időnként ezt nehezményezi is, és kérdezgeti, hogy a nagyszülők előtt miért nem lehet Istenről beszélni? (...)"
Megkérdeztük Gécziné Galla Krisztina családpedagógust, hogy adjon néhány általános tippet olyan esetekre, amikor a vallási különbségek húzódnak meg a családi konfliktusok hátterében.
- A hitbeli kérdésekről nem érdemes vitát nyitni, mert nem lehet észérveket felsorakoztatni, ok-okozati összefüggésekkel érvelni. Ezek a típusú viták parttalanok, nem lehet bennük konszenzusra jutni. Gyakran sértődéssel végződnek a veszekedések, és ahelyett, hogy a családtagok közelebb kerülnének egymáshoz, csak nagyobb feszültség generálódik - mondja a szakember.
Mi a teendő, ha a családi konfliktus az eltérő vallási nézetek miatt alakul ki?
1. Semleges, érzelmileg nem túlfűtött állapotban el lehet mondani, hogy mivel mindenkinek a saját döntése, magánügye, hogy miben hisz vagy nem hisz, nem érdemes vitát nyitni. Mindenki fogadja el a másik ebbéli álláspontját. A nagyszülőket nyomatékosan meg kell kérni - biztosítva őket arról, hogy megértik az ő szempontjaikat -, hogy erre a témára tegyenek pontot a békesség, a jó kapcsolat érdekében.
2. Ezek után tudatosan kerülni kell azokat a helyzeteket, ahol ez problémát okozhat, például bizonyos ünnepek, szertartások a családban. Ne akarjuk a saját vallásunk szertartásait ráerőltetni senkire. A családtagok felé azonban elvárható kérés, hogy bizonyos dolgokat (étkezési, öltözködési szokások) tartsanak tiszteletben. Ha valóban fontos az együtt töltött idő, akkor ezek betartása nem okozhat akkora problémát.
3. A gyerekkel is meg kell értetni, hogy vannak, akik másban, másként hisznek, hogy a vallások sokszínűek - az emberek tetteit kell nézni, nem a hitbéli hovatartozásukat. Ha az alapvető értékrend azonos, például nem hazudok; nem lopok, nem csalok; nem bántom a másikat sem fizikailag, sem lelkileg; figyelek a körülöttem lévők érzéseire; értékesnek tekintem a magam körül lévőket, akkor gyakorlatilag mindegy, ki milyen vallás jegyében, nevében éli a mindennapjait.
Ha a nagyszülőknél imádkozni kell étkezés előtt - ezt tartsa tiszteletben a szülő
- Ha a nagyszülőknél érzékeny téma a vallás, akkor azt ne feszegesse előttük. Annyi más téma van, amiről békességben, szeretetben lehet beszélgetni!
Megjegyzem a fordított eset gyakoribb: amikor a szülők nem vallásosak, de a nagyszülők erőltetik az unokánál a hitbéli kérdéseket. Itt is a határok egyértelmű lefektetése a célravezető. Például ha a nagyszülőknél étkezés előtt imádkozni kell, akkor azt az unoka tartsa tiszteletben, és ülje/hallgassa végig.
Ha a nyári szünetben a nagyszülőké a gyerekfelügyelet, és ők a vasárnaponkénti misét kötelezőnek érzik, akkor el lehet fogadni, hogy a gyerek is részt vegyen rajta. De a nagyszülőktől határozottan kérni kell, hogy ne térítsenek, ne erőltessék, és különösen ne fenyegessék különféle módon (pokolra kerülsz, stb.) a gyerekeket - tanácsolja Gécziné Galla Krisztina.
Fotó: Freepik/Drazen Zigic