Legtöbbünk úgy képzeli el idősebb éveit, hogy párkapcsolatát a harmónia, a békesség jellemzi. Sajnos azonban ez nem minden esetben alakul így. Az „üres fészek” szindróma, a karrierút vége és az elmúlással való szembenézés együttes terhét csak tetézi, ha a korábbi, megoldatlan párkapcsolati gondok ráterhelődnek a kettesben maradt párra. Ekkor - különösen ha a baráti körrel, családtagokkal sem jó a kapcsolat - a nyugdíjazás valóban az elszigetelődés veszélyét hordozza. Mit tehetünk?
Az aktív munka és a szülői szerep kiesése miatt érzékelhető űr feldolgozásához, betöltéséhez szinte mindenkinek időre van szükség, de szerencsére számtalan lehetőség van arra, hogy élettel és szeretetteli kapcsolatokkal töltsük meg a nyugdíjas hétköznapokat.
Jellemzően a férfiak szenvednek attól, hogy a rájuk szakadó rengeteg szabadidővel nem tudnak mit kezdeni: nyugdíjazás után nem találják önmagukat az új helyzetben, eluralkodik rajtuk a passzivitás és a depresszív hangulat, és amíg feleségük is nyugdíjba nem vonul, testi és lelki egészségük romlásnak indul. Ennek oka részben az, hogy a nők odafigyelnek férje lelki és fizikai igényeire, életmódjára, táplálkozására.
Egy másik véglet, mikor az egyén nehezen szokja meg, hogy az addig napközben távol lévő párja állandóan otthon vann. Ez is folyamatos feszültség és konfliktus forrása lehet, elsősorban akkor, ha korábbi, szőnyeg alá söpört problémák terhelik a kapcsolatot.
Talán ellentmondásosnak tűnik, de ebben a nehéz átmeneti időszakban fektessünk több energiát az önismereti munkába! A belefásulás helyett legyen cél önmagunk és társunk jobb megismerése, és a megújulás.
Az új identitás keresése mellett a magány elleni legfontosabb lépés az aktív, élő kapcsolatok kialakítása és fenntartása.
Hogyan tarthatjuk életben kapcsolatainkat?
- A régi sérelmeken felülemelkedve közeledjünk! Itt az ideje az elfeledett kapcsolatokat feleleveníteni, megromlott kapcsolatokat pedig helyrehozni. (A megbocsájtás és továbblépés a saját egészségünk szempontjából amúgy is a legjobb döntés.)
- Nyissunk az új kapcsolatok felé, melyeket csoportos tevékenységekkel tudunk legkönnyebben elérni. Legyen az sport-, vallási, nyugdíjas vagy tematikus csoport (tanfolyami, kiránduló stb.), klub vagy segélyszervezet, ki-ki saját érdeklődésének és lelki, szellemi beállítottságának függvényében. Szerencsére szinte elkerülhetetlen, hogy ezáltal új, örömteli kapcsolatokra leljünk.
- Vegyünk részt aktívan a család életében, segítsünk gyermekeinknek, töltsünk minőségi időt az unokákkal, mely pótolhatatlan értékekkel, szeretettel és örömmel gazdagítja a nagyszülő és az unoka életét is!
- Ne utasítsuk el az online jelenlétet se: szükség esetén a családokkal, barátokkal akár országhatárokon át is tarthatjuk a kapcsolatot.
- Amellett, hogy mi magunk is igyekezzünk kicsit megújulni, aktív figyelemmel vegyünk részt párunk életében is, érdeklődjünk, kérdezzünk, osszuk meg egymással érzéseinket, félelmeinket, álmainkat. Találjunk közös pontokat!
- A veszekedések oka gyakran a meg nem értettség, ennek forrása pedig a figyelem hiánya. Ne elégedjünk meg a „ki megy ma bevásárolni” és ehhez hasonló felszínes témákkal! Az őszinte érdeklődés, a nyílt kommunikáció idősebb korban is alapvető a jó kapcsolat fenntartásához. Ne bíráljunk, inkább hallgassuk figyelmesen!
- Ha azt látjuk, hogy másik felünk elvesztette életkedvét, passzív, ne szemrehányásokkal, megjegyzésekkel öntsünk még több olajat a tűzre, inkább keltsük fel érdeklődését olyan tevékenységekkel, amiket szeret, hívjuk meg valahová, lepjük meg, dicsérjük, esetleg vegyünk elő egy rég elfeledett közös játékot vagy főzzük neki a kedvencét (akár együtt)…
- Kezdjünk bele párunkkal közösen egy új tevékenységbe, tanuljunk közösen valami újat!
- Legyen saját hobbink, programjaink, érdeklődési körünk! Így egyrészt lesz miről beszélgetni, másrészt ezzel életet lehelünk saját mindennapjainkba, egyúttal a párkapcsolatunkba is.
Fotó: Freepik