Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek - vers

Nagyszülők Lapja

Családi kapcsolatok

Nagyszülők Lapja


Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek - vers Amikor még piciny voltál, / olyan nagyon enyém voltál, / engem ettél, engem ittál / rám nevettél, nekem ríttál - Várnai Zseni megható sorai az anyaságról, az elmúlásról és a csodálatos emlékekről szólnak. Várnai Zseni, a József Attila-díjas költőnő csodálatosan foglalja versbe a gyermeknevelés csodáját, az anyaság semmihez sem fogható érzését, a változástól való természetes aggodalmat, amit saját gyermekeinken keresztül élünk meg és értünk meg.

Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek


Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél.
Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem nézel.
Nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nekem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé,
fát, virágot, lombos ágat, -
fölemeled az anyádat.

Kép: Internet (Eredeti: Claude Monet - Anya és gyermeke)

Nagyszülők Lapja

Családi kapcsolatok

Nagyszülők Lapja


2015.11.16