Sok szülő számára örök kérdés, meddig és hogyan lehet hatni a gyerek fejlődésére. Vekerdy Tamás szerint azonban a klasszikus értelemben vett gyereknevelés egy idő után már nem működik.

 

A nevelés helyett a hiteles együttélés számít

A szakember úgy véli, hogy a gyereknevelés, mint tudatos formálási folyamat, valójában nem igazán létezik a gyakorlatban. Sokkal fontosabb az úgynevezett kongruens, vagyis hiteles együttélés, amely során a szülő nemcsak mond valamit, hanem a saját viselkedésével is ugyanazt képviseli.

Ennek lényege, hogy nem az hat a gyerekre, amit hall, hanem az, amit lát. A szülő mindennapi működése, reakciói és értékrendje az, ami valóban formálja a gyerek személyiségét.

 

Meddig lehet igazán hatni a gyerekre?

Vekerdy Tamás szerint létezik egy időszak, amikor a szülők még mélyen befolyásolhatják a gyerek fejlődését – ám ez nem tart örökké. Egy bizonyos életkor után ez az „időablak” bezárul, és a gyerek egyre inkább leválik a szülőkről.

A szakember ezt így fogalmazza meg:

„Sokszor elmondtam már, a gyereket csak a kamaszkor előtt lehet nevelni. Az se nevelés igazából, hanem együttélés, amelyben a szülő személyisége hat a gyerekre – de a kamasz leválik, szembefordul, és ez a normális. Tehát kamaszkorban tovább óvni és tiltani attól, hogy elmenjen otthonról, hogy lefeküdjön valakivel, teljesen hiábavaló. A kamaszt a sodródástól nem a szülői fegyelmezés, hanem a kisgyerekkorban megkapott személyes érzelem védi meg.”

 

Hogyan tudjuk megvédeni a kamasz gyermekünket?

A kamaszkor természetes velejárója az elszakadás és a határok feszegetése. Ebben az időszakban a szülői tiltás és kontroll már kevésbé hatékony, sőt sokszor kifejezetten ellenállást vált ki.

A valódi „védőháló” ilyenkor már nem a szabályokban, hanem a korábban kialakult érzelmi biztonságban rejlik. Az a szeretet, figyelem és elfogadás, amit a gyerek kisgyermekkorban kapott, később belső iránytűként segíti őt a döntéseiben.

 

Mi a szülők legfontosabb feladata?

Vekerdy Tamás gondolatai alapján a legnagyobb hatást nem a nevelési technikák, hanem a szülő személyisége és a közös mindennapok minősége gyakorolja.

Ez azt jelenti, hogy a szülők számára az egyik legfontosabb feladat nem az, hogy folyamatosan irányítsák a gyereket, hanem az, hogy hitelesen, következetesen és szeretetteljesen legyenek jelen az életében – különösen a korai években.

 

Fotó: Freepik